Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1926-03-01 / 7. szám
174 AZ ERŐ 1 926. március hó. ted a virágvasárnapi hozsánnát. Mi a te számodra .rézusSzívedet hevesebben dobogtató, véredet az arcodba hajtó örök forradalom-é, vagy álmosító, megunt, templomos, papos ócskaság? És mit jelent neked a forradalom? A vér és az arany tomboló gátszakadását-e, vagy pedig a lélek diadalát minden fölött, ami nem lélek? Az őszinteség diadalát a hazugság fölött? A tisztaságét a szenny fölött? Április 2. (Nagypéntek). ,,Pilátus pedig címet is íra és féltévé a keresztfára. Ez vala pedig az írás: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. Sokan elvasák azért a címet a zsidók közül; mivelhogy közel vala a városhoz az a hely, ahol Jézus megfeszít tét éti vala; és héberül, görögül és latinul vala ez írva.“ i.János 19:19—20.) — Három kultúra találkozik a Jézus keresztfájánál. Mindahárom ellenségét látta benne és együtt állíttották föl a keresztfáját. A zsidóság a vallás kultúrája volt s ez Őt, mint vallásháborítót, szentségtörőt Ítélte halálra. A görögség a szép kultúrája volt s ez Őt, mint életrútítót gyűlölte halálosan. A rómaiság a jog kultúrája volt s ez Jézust, mint rendbontó, államellenes elemet feszítette keresztre. Az egész antik kultúra magában, Jézus nélkül: örök ellensége Jézusnak! Ebből egy nagyon különös dolog következik. Valahogy a Nagypéntek hozta és hozza a világba a — modernséget. Valahogy az az új embertípus, amely ma vértől csapzott arccal a keresztfáról néz le reád. Valahogy azért nem vénült és nem pusztult bele a világ sem a vallás kultúrájába, amelyből farizeizmus lesz. sem a jog kultúrájába, amelyből a hatalom istenítése lett, — mert Nagypéntek valami újat, megújítót, újjáteremtőt hozott... A bűn hulturája helyett a Szentlélek kultúráját. Ma ez legyen a görög, a latin, a történelmi leckéd: „íme, az Ember!“ íme, a Király! Április 4. (Husvét). Emmaus! (Olvasd el az egész történetet Lukács 24:13—35). Az úton szegődött hozzájuk. Akkor, amikor nem várták és nem remélték, hogy még megláthatják valaha. Csak nagyon hiányzott nekik és nagyon szomorúak voltak, mert nem volt velük. Már hosszan beszélt velük és ők még nem ismertek rá. Már válni akart tőlük s még csak egy né,vtelen vágy tartotta őt szívükben vissza. Csak akkor ismertek rá, amikor már magukra hagyta őket —- az áldásával. Feltámadott! — zendült ma hajnalban az angyali szó. De vájjon feltámadt-e hát igazán? — sziszegte a szívedben, ma talán alig hallhatóan, de egészen még ma sem elnémíthatóan a vén hazugság. Oh, mgadd torkon ezt a halál thozó kérdést egy másik életadó kérdéssel : Feltámadott-e már énnekem? Odaállt-e már mellém, amikor szomorúan, üresen kocogtam szürke életútamon? Lett-e már akkor barátommá, amikor a barátságban sem találtam vigaszt? Marasztottam-ó már görcsösen, amikor szívemre hajoltak az ismeretlen élet néma árnyai s én féltem egyedül maradni? Vettem-e már Tőle áldást, amelyből ráismertem, hogy Ő volt? Annak, hogy Husvét egyszer volt, az a legmegrázóbb s reád nézve legdöntőbb bizonysága, hogy Husvét mindig lehet. Az emmausi út mindnyájunk előtt nyitva áll. Pál apostolnak Damaskus volt az Emmiausa. Augustinusnak a milánói kert. Luthernek a wittembergi toronyszoba. Kálvinnak a genfi vendégfogadó .. . Neked miért ne lehetne talán ép ez a csöndes óra? Rovatvezető : dr. KARÁCSONY MIHÁLY A bélyeg története. Nagybrifctánia már a múlt század elején a legtöbb gyarmat fölött rendelkezett, kereskedelme az egész világra szólt, így a postája is hatalmas volt. Angliában már 1838-ban, tehát rövidesen a gőzmozdony feltalálása után, vasút szállította a postát. Itt érezték leginkább a postareform szükségességét. 1839. julius 5-én terjesztette a képviselőház elé a pénzügyminiszter javaslatát, mely szerint „célszerűnek találtatott, hogy a levelek vitelbére egy penny egyenlő értékben állapíttassák meg“. Utalás ez az eddig használatos, súly és távolság szerint kirótt postadíjak sokféleségének megszüntetésére. Eddig pl. Londonból Aberdeenig 1 shilling és 4 pence volt egy levél díja, de ha több volt, mint egy iv, szállítási díja is magasabb lett. E törvényjavaslat a postadíjat bizonyos súlyig egységesen az egész Angliára és gyarmataira 1 pennyben állapítja meg (1 penny = 1500 papirkoronával = 12 pengő fillérrel). A postareform behozatalát az is siettette, hogy számtalan társaság alakult, mely a levelek szállítását a postánál olcsóbban végezte, úgy hogy, bár Anglia népessége 1815 és 1835 közt 30 százalékkal növekedett, természetesen ezen arányban, sőt valószínűleg még nagyobb fokban emelkedett a levélírás, mégis a posta bevétele ezen idő alatt semmit nem emelkedett. Hill Roland volt a férfiú, aki az olcsó és egyenlő díjszabású postarendszert megteremtette. Az ő rendszerét fogadta el Anglia s utána a föld minden állama. Hill Roland, egy birminghemi tanító harmadik fia, beteges, de korán érett gyermek, már nagyon fiatal korában nagy hajlamot érzett az arithmetikai számvetés iránt, gyermekkori kedvenc foglalkozása volt a kandalló előtt szőnyegre heveredve számtani feladványok megfejtése. Később, mint titkár, a délausztráliai bizottságban működött igen hasznosan s valószínűleg a hozzá befutó számos levél fordította figyelmét a posta reformjára. Állítólag a következő történet is nagyban befolyásolta: vidéken sétálgatott, midőn egy kunyhó előtt szemtanúja volt, hogy egy szegényes asszony nem vette át a levélhordótól a nevére szóló, a bátyától jövő levelet, mert az érte járó 1 shillinget (— 18.000 papirkorona) nem tudta kifizetni. A jószivű Hill, az asszony tiltakozása ellenére, megfizette a levél díját s a levelet átadta az asszonynak, aki a levélhordó távozása után szemrehányást tett Hillnek a hiábavaló pénzpocséklás miatt, mert hiszen a levél úgyis üres volt. T. i. az asszony s bátyja megegyeztek, hogy minden hónapban egy üres levelet küldenek egymásnak, de díját sem a feladó, sem a címzett nem fizeti ki, mert az üres levél azt jelenti, hogy küldője jól érzi magát, nincsen semmi baja. így azután hirt is adnak egymásnak s mégsem fizetnek érte semmit. Hillt e történet gondolkozóba ejtette, belátta, hogy a rendszerben van hiba, mely a szegény embe
