Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1926-02-01 / 6. szám
142 AZ ERŐ 1926. február hó. Következnek a szárnyak. Válasszuk a legegyszerűbb formát. Vékony hársfalécből hajlítsuk meg a 4. ábra szerint lehetőleg egy darabból a keretlécet, majd bambusznádból készítsünk vékony bordákat. A keretléc meghajlítása úgy történik, hogy a lécnek a meghajlítandó részét megáztatjuk, majd gyertyaláng vagy petróleumlámpa felett vigyázva lassan hajlítjuk a kívánt formára, de vigyáznunk kell, hogy el ne törjön. Ha elértük a kívánt formát, addig mozgatjuk még a láng felett, míg meg nem szárad. Azután már megmarad a megadott alakban. Most a kereten megjelöljük azokat a helyeket, ahová a bordákat fogjuk illeszteni, egy hegyes késsel bevágjuk s a bordák kissé megkeskenyitett részét beleillesztjük a késsel készített mélyedésbe. Mikor minden bordát behelyeztünk, akkor az átfogó lécet a szárny elejétől számított ‘/8-ad részére gépselyemmel felkötözzük a bordákra és a keretléc meghajlított végére s igy készen van a szárnyvár. Most elővesszük a rajztáblát s erre kifeszítjük sűrűn rajzszeggel a selymet vagy a batisztot egész feszesre, majd a szárnyvár alsó részét megenyvezzük, reá fektetjük a kifeszített anyagra, leszorítjuk rajzszegekkel s az ábrán a szárny hátsó részén látható íveléseket enyvesecsettel meghúzzuk a batiszton. Ez a megszáradás után megmerevíti a batiszt végeit s egyúttal megakadályozza a foszlósát. Ha az enyvezés megszáradt, az egészet levesszük a rajztábláról, ollóval a felesleges batisztot levágjuk s készen van egy jól kifeszített erős szárny. Ugyanezzel az eljárással elkészítjük a hátsó felületet is olyan formára, amilyenre kívánjuk. Legegyszerűbb az 5. ábrán látható forma. Ha eddig eljutottunk, felszereljük a hátsó felületet és az oldalkormányt, most újjunkat a már első, hátsó futószerkezettel és hátsó felületekkel, légcsavarral, gummival felszerelt gummitartó léc alá helyezzük, megkeressük a súlypontját, s a megtalált súlypontra felvarrjuk az első szárnyat az élőiről számított ‘/a-ad részével. A szárnyak kifeszítése lehetőleg minél kevesebb selyemfonallal történjék, mert ezek rezgésük folytán ellenálló síkot alkotnak s ez sem használ a repülésnek. Ajánlatos a szárnyaknak gyenge V. alakot adni, mert ez a gép oldal stabilitását elősegíti. Ezelcután, ha a gép jól van összeállítva, tegyünk egy próbát. Repülnie kell, s a berepült távolság attól függ, hogy milyen hosszú gummit tudtunk elhelyezni a gépen. Kísérletezéseink után, mikor már rájöttünk minden hibára, akkor foglalkozhatunk fogaskerék áttételezésű hajtóműnek alkalmazásával is. Előre is kijelentem, hogy ez sokkal komplikáltabb, mint az ilyen egyszerűen elkészített modell s még sem repül messzebbre, mint emez. — ............... rrrrr.'e'y?;11; .,.4...... .. A MAGYAR DIÁK • ^ ^ ANEKDOTAKINCSE . ® ,0) * A szigorú, de jóságos, puritán jellemű J. J. pápai tan. képzőintézeti tanár, egyik legnagyobb ostorozó ja a mai öltözködési divatnak és barátja a nemes egyszerűségnek. Egy szép tavaszi napon, egyik órája elején, szigorú, de jóságos tekintete hosszan cslüggött az egyik első padban ülő jelöltön, aki „simmi“ ember lévén, természetesen bokavédőt is hordott. Pár pillanatig verejtékes csend. Aztán megszólal a „jó öreg“: — öcsém, a kézelője lecsúszott a lábára. * Filozófiából kollokvál a hallgató. Professzor: Talán azt meg tudja kérem mondani: Ugyanaz a sors érte-e Platót is, mint Solcratest? Hallgató (ezúttal ugyan nem hallgat): Ugyanaz. Professzor (kissé ingerülten) : Dehogy ugyanaz. Hallgató: De igenis, ugyanaz! Professzor (dühösen): Hát még velem mer vitatkozni! Azt már csak illenék tudni, hogy Plátó természetes halállal halt meg, Sokra test pedig méregpohár kiivására Ítélték! Hallgató (védve saját álláspontját): Igen kérem, de hát voltaképpen mindkettő csak meghalt s így ugyanaz a sors érte őket. Professzor (nevetve): Igaza van, meghajtok az ön filozófiai nagysága előtt. Beküldte: Zsül. (Pápa). * Fizika óra van. Bejön a tanár úr s a remegő ifjak közül kiszólítja Kuthi Lajost és még egy valakit, Ferenc nevezetűt. —■ No, Kuthi, - szól vérfagyasztó hangon, —- te el fogod mondani a ferde hajítást. Kuthi hadarva belekezd, de az ötödik szótagná! abbahagyja. A tanár úr „látván“ a „hallgatást“, így szól:- Ez majdnem semmi, édesem. Ezt meg kell tanulni. Elmehetsz! S az osztálykönyvben eggyel újra több a szekiuudák száma. Majd Ferenchez fordul, ki látván a szörnyű esetet, megkövültén áll. — Vedd a krétát barátom és beszélj Arohíttiedes tételéről. Ferenc hallgat. Egyszerre csak hallja a suttogó szót: . . . minden vízbe mártott test... És ekkor felvillan valami agyában. Valami, amit hallott valamikor, de nem tudja, hol. Gyorsan hadarni kezd:
