Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1926-02-01 / 6. szám
1926. február hó. AZ ERŐ 135 Révész Imre. Egyszerű református pap volt, nem volt se esperes, se pülspök, mégis, amikor 1881-ben meghalt, születése százéves fordulóján úgy emlékezünk meg róla, mint olyanokról szokás, akik magas méltóságok hivatalaiból kormányozva, százezrek sorsát irányították. Ez az egyszerű református prédikátor több volt: történelmi egyéniség volt. Elméjének világossága, szívének bátorsága, akaratának mozdíthatatlan szilárdsága, forró történelmi eseményeik irányítójává tették. Minden protestáns diáknak mélyen az emlékében maradnak Révész Imre nagy szolgálatai az 1860-as évekből, amelyek egyik korszakát pátens néven emlegeti a történelem. 1859. szeptember 1-én jelent meg az a rendelet, amely a magyar protestánsok számára új „alkotmányt“-t állapított meg. Nyílt császári parancsformában adott utasítást ez a rendelet a magyarországi protestáns egyházak szervezésére, eltörölve_ eddigi autonómiájukat egyházaik kormányzásában, iskoláit irányításában. Háromszáz esztendő vérrel szerzett jogait semmisítette meg egy tollvonással ez a pátens. A negyvennyolcas eszmék vérbefojtása után ezzel akarta az utolsó pontot föltenni munkájára a reakció. Minden jóérzésü magyar ember érezte, hogy ez az új jogfosztás nem egyedül a protestánsakat éri, hanem végső sujtása a nemzeti szabadságokat legázoló erőszaknak. A protestáns egyházak nem maradtak hallgatagok. Impozáns volt az erő, amit a hatalommal szembe szögeztek. A pátenst csak kevés egyház hirdette ki a meghagyott parancs szerint és csak kevés egyházközség szervezkedett a benne kiadott utasítások szerint, A pátens-küzdelem nem csupán a magyar protestantizmus küzdelme volt. A pátens visszavonása nem csupán a magyar protestantizmus diadala lett, hanem az egész magyar nemzeté. Ebben a küzdelemben Révész Imit- a kevés számból álló vezérek között foglalt helyet. Az ö gazdag történelmi ismeretei, meg nem tévedp logikája, messze tekintő óvatossága és megfélem Hihetetlen bátorsága irányító befolyást gyakorolt az egész küzdelem során. Munkáját hálával emlegetjük. Vezérré senki sem születik, hanem rövidebb vagy hosszabb harc után azzá lesz az ember. Hogy a vezérséget hogyan áUja meg, azon fordul meg, mekkora erőforrásokat hozott magával tudásban és rátermettségben. Révész Imre úgy letj^ vezér, hogy senki meg nem választotta, de mindenki várta, hogy az élre álljon, hogy utána menjenek. Erre a vezéri szerepre gyermekkora óta készült, megint csak nem azzal a céllal, hogy vezér legyen, hanem azért, hogy értsen a vezetéshez, ha a sorsa az élre állítja. Kis diákkorától kezdve, magafelejtő mohósággal tanult. Nem volt csodagyermek, akinek már bölcsőjében homlokára volt írva sorsának kivételessége; végigjárta a debreceni kollégium minden fokozatát, mint a többi, nélkülözött, mert szegény fiú volt ő is, mint a többi, csak a pensumokat készítette el derekasabban, mint a többi diáktársa, de viszont az iskolai hivatalokon tipp úgy átbotorkált, .mint előtte is, meg utána is az eminens diákok. Volt ő is esküdt deák, publicus praeceptor, contraseriba, ideiglenes könyvtárnok. Egyik sem boszorkányság ... az esküdt deákok, publicus praeceptorok és contrascribák egész légiója vonul el előttem, akiknek egyrésze a szószéken, másrésze a lcathedrán állotta meg közepesen, vagy derekasan a helyét, de -csak igen kevés olyan méretű van köztük, mint Révész Imre, a debreceni prédiáktor. Pedig többen is lehettek volna Olyanok. Az kellett volna, hogy szellemüket éppen oly szoros gyakorlás alatt tartották volna, mint ö csinálta egész életén keresztüli, éppen úgv tanultak légyen, s éppen úgy nem keresték légyen a vezérséget, mint ahogy ö nem kereste, akkor ha nem is a pátens ellen küzdöttek, vagy ha nem is írtak meg annyi jeles egyháztörténet i művet, és nem harcoltak végig annyi keserű polémiát, mégis hasonló nagyokká váltak volna, mert akadt volna még itt számukra teendő bőségesen - más mezőkön is. m