Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1924-12-01 / 4. szám
76 AZ ERŐ 1924. december hó. Petőfi: Semmi ... El vágyom innen . . . Körtvélyessy: Bármi gyöngy vetődik föl a tenger mélyéből, első csodáiénak jelentkezem . .. Petőfi: Köszönöm, Kálmán . . . (El mindaketten). VI. JELENET. (A szín egy ideig üres marad. Jön Panni. Utána Jókai, Ács, Muraközy). Panni: Erre tessék... A gazdasszonyom kiállított a kapuba, hogyha Jókai Móric jogász úr gyön, el ne szalasszam. .. Jókai: Mit akar velem Kovács néni? Panni: Tessen itt várni . . . Szaladok, mindjárt hívom az asszonyomat. (El). Muraközy: Ilyen szelid fiúról, mint Móric, fel se tenné az ember, hogy szép korcsmárosnékkal van titkos találkozója... Ács: Ej, Muraközy Jancsi, te féltékeny vagy... Jól tudod, hogy itt lakik Hófehérke, a szép korcsmáros leány, akit szerettél volna lefesteni.. . Muraközy: Akit hét lakat alatt őriznek ... Talán Móric azonban megtalálta a lakat kulcsát? Sokat jár ide .. . Jókai: Csak a színészekhez járok. Itt szoktak vacsorálgatni. A tündért eddig elsuhanni láttam csupán. ' , Muraközy: Móric... te kezdesz titokzatos personalitás lenni. Jogász, festő, titkos író s még hozzá.. . egy kalandok után járó Abafi.. . ilyen ártatlan külszín alatt .\ . Jókai: De csitt! mondom Hamlettal, itt jő Ofélia! (Belép Kovácsné, a kezeit törli a kötényébe). Kovácsné: Megbocsásson téns úr, a konyhába volt dolgom. Ezek a naplopók egy jóravaló paprikást' sem tudnak megkészíteni. Jókai: Csak most jöttünk. Kovács néni . . . Nem vártunk soká ... Ezek itt a barátaim, Muraközy János, jiuirista, vívó, birkózóm... m, jövendő nags' festő, Ács Károly jurista, jövendő tudós . .. Ács: Petőfit keressük kétí ves néne.. . Úgy hallottuk a színháznál, ide jött. Kovácsné: Mifajta az a Petőfi? Sohase hallottam a nevét... Ács: Szinész... Nem látta még a színházban? Kovácsné: Én dolgos asszony vagyok, kérem szépen . .. Nem szoktam olyas helyekre járni. Muraközy: De a nevét is kezdik ismerni az újságokban. Szép talentumnak Ígérkezik. Irt az Athenaeumba. Kovácsné: No, én tőlem ugyan csinálhatja. . . Énnékem elégséges tudomány, ami az öreg Szikszayban van. A körösztyén tanításokban . .. De hát odabenn vacsoráinak a színészek. Tessek megnézni, hátha ott van? Jókai: Menjetek. Úgyis, amint hallom, beszélni valója van velem Kovács néninek .. . Mumközy: Móric... Videant consules . .. Circe munkában van ... Menjünk. (El Áccsal). VII. JELENET. (Jókai, Kovácsné). Jókai: El 6em tudom gondolni, miért hivatott Kovács néni? Kovácsné: Tessék már leülni ide... (Megtörli a széket kötényével): Alig tudom hogy elkezdeni... Juliskáról van szó. Jókai: Mindenben szívesen állok szolgálatára. Kovácsné: Nincs senkim a világon. Szegény, részeges, naplopó férjem — Isten nyugosztalja — mióta magamra hagyott, egyedül küizködök gazdasággal, cselédekkel, vendégfogadóval. .. Jókai: Az bizonyos, hogy regényíró tollára való magyar asszony, Kovács néni. Kovácsné: Hát ha az árnyékomtól megijednék, nyakamra ülne ez a sok semmirekellő .. . De most olyan bolondos nyavalya szállta meg a lányomat, hogy az egyik gyógyítószerem se fogna rajta. Se a mogyorópálca, se a hársfatea. Jókai: Talán valami szerelmi ügy? Kovácsné: Affajta lehet... Ezt csak nem vihetem prókátor elé. Jókai urat mindenki dicséri minálunk. Szelíd, derék fiatalember. Aztán ismeri ezt a sok csepürágót. . . Ismeri jobban, mint én, ezeket a mostani kótyalagos lányokat is. Azért fordulok ide. Jókai: Sajna, Kovács néni, keveset ismerek közülök. Kovácsné: Nohát az én Julcsám hetek óta böjtre fogta magát. Valaki a színészek közül titokban elbolondíthatta. Csak sápadt és olyan csöndes, mint egy hazajáró lélek. Jókai: Szerelmes. De honnan tudja, Kovács néni, hogy éppen valamelyik szinész tetszett meg neki? Kovácsné: Kinek kéne másnak az én kis libám, mint ilyen ébemkórászniak, aki ráéhezett a nyájaimra? Aztán szerelmes leveleket irkái hozzá, nótákat, olyan szinészi nyelven . . . Jókai: Mit tehetnék én ebben az ügyben? Kovácsné: Jókai úr ismeri ezeket az én vendégeimet ... Aztán beszélne a lyányom fejivei. Nekem úgy se hinné el, hogy csak játszanak vele nyereségre. Jókai: De honnan próbáljam én megtudni, hogy ki az az ismeretlen Don Juan? Kovácsné: Innen a... (A harisnyából kihúzza a verseket). Tessék . .. Ilyeneket írt a lányomhoz ... Ezzel bolondította meg . .. Jókai: Ez nem levél.. . Ez vers . . . Ez. .. Az én mátkám... Távolból... ez Hazámban, Jövendölés... ezek, Kovács néni . .. ezek Petőfi Sándor versei ... Kovácsné: Hát annak kell a vendégfogadó? Jókai: Annak ugyan, Kovács néni, nem hogy a vendégfogadó nem kell, hanem az egész föld minden királysága se kell, sem a kerek világ... az mindenkinél gazdagabb. .. Kovácsné: Micsoda Dárius kincse van? Jókai: Ezek a versek... Kovácsné: Aztán mit adnak ezekért? Jókai: Most még semmit. Egyszer, azt hiszem, ezrek szívébe lesznek beleírva. Kovácsné: De hát miért kell neki a lányom? Jókai: Ezt... ezt én sem értem . .. Nekem, aki legjobb barátja vagyok, semmit se szólt róla. Pedig olyan a lelke, mint a kinyitott könyv. Talán ö se tud erről a titkos szerelemről. (Hirtelen): Tudja mit, Kovács néni.. . Rögtön beszélek vele. Hívja ki, mondja, hogy Jókai beszélni akar vele... Kovácsné: Megyek. (El).
