Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1924-12-01 / 4. szám
1924. december hó. AZ ERŐ 95 SZERKESZTŐI ÜZEMETEK. Sz. László. (Békéscsaba.) A jellemrajzod olyan őszinte és alapos, hogy akár A. őrszemei közé is beléphetnél. Gyűlöletedre vonatkozólag azonban: olvasd el Pál első korintliuisi levelének a 13. versét s írd meg: ihogy egyeztetted össze a véleményeddel, ami ott olvasható? — IIit. Nem vers. Még prózának is lapos. Az embernek kedve kerekedik megkérdezni: vájjon igazán szívből fakadt? — D. F. (Szfvár). Várom a leírásodat. A. ő. közé besoroztunk.— L. S. (Fülöpszállás). A rádióra vonatkozó kérdéseidre a hirek között találsz választ. Versed nem közölhető, a diákanekdota pedig nem érdekes, mert lehet, hogy megtörtént, de semmi jellemző vagy mulatságos nincs benne. — B. K. (Bpest. Fasori fg.). örülünk, hogy olyan szívesen és nehezen vártad az Accumulatort. írd meg majd, hogy: érdemes volt-e olyan nagyon nehezen várni? — ■—ri. A versek jelentéktelenek és modorosak. A próza hangulata nem egységes (és nincs is elég elképzelhető ereje). K. J. (Hmvhely). Kedves sorok akadnak bemre fölös számban. De az egész mégis nagyon hosszadalmas s éppen ezért lapos is. Terem ott még jobb is. B. M. (Kecskemét. Kér. IV. évf.). Az Erő régebbi számaiban már többször adtunk részletekre vonatkozó tanácsot. Most csak úgy általában végy tudomásul ennyit: Az Erő nem akar zöld asztal mellett kiokosodott, elméleti alapon született újság lonni. Ismerni akarja a magyar diákéletet kivül-belül. Hia tehát tudósítója akarsz lenni, arról számolj be gyakran, híven és alaposan: milyen a ti diákéletetek, továbbá mi történik nálatok olyan, ami a többi magyar diákot is érdekli? Az előbbi két kérdésre adott válasz a titkos Csittvári Krónikába kerül (vagy megvitatás céljából az új rákosi országgyűlés elé), a harmadik pont adatai a Hirek rovatát teszik majd mennél elevenebbé. — P. K. (Bpest I.). Az önarckép jó; az ötlet is: de adatok kellenének hozzá. Vagy talán te szolgáltatsz hozzá néhányat! Műhelybe kívánkozó cikkedet odaadtam egy hozzáértőnek, még nem hozta vissza. — F. Gy. (Pécs). Tudósításod megjött. Szeretnék a diákszövetség belső munkájáról bővebbet hallani. — J. M. (Karcag). A készüléket megcsináljuk s ha beválik, viszontlátod a Műhelyben. — Lapu J. Némi kis változtatással közölni fogjuk. — D. Edith (Bpest). Mi ketten — egyetértünk. Legközelebb polémia tárgyává tesszük a dolgot s meglehet, nagyobbra nő a táborunk, mint előre gondolnék. Üdv az első fecskének addig is! — II. J. (Sárospatak). Felsőbbosztályostól már nem veszünk jónéven a tiedhez hasonló nagyhangú versetet, de te még kiheverheted. Azonban máris igyekezned kell, különben felnőtt korodban som fogod érezni, mi az igazi hazafiaág. — G. L. (Debrecen). A reminiszcencia kedves, de erőtlenül van megírva s így nem hisszük, hogy a kívánt hatást váltaná ki. Jelentett azonban a mi számunkra egyebet: egy régen hallott, nekünk nagyon kedves barát régóta várt új ramegszólalását. Reméljük, most már megint többször bekopogtatsz. Mi újság — ázóta? — T. K. (Sárospatak). Hát csak elő azokkal a diákhirekkel szaporán. írd meg azonban velők együtt azt is: Kerekes Imne hova lett és miért hallgat? Tételes törvényeink közül — tudtommal egyik sem tiltja Az Erővel való barátkozást érettségi után sem. — Erdély. A szegény leoldus megragadó kis kép, (kár, hogy van néhány lompos sora, de még így is jó). A többi nem olyan sikerült. Küldj másokat, mert amazt egy másik sikerült verssel szeretném közölni (magában rövid). Az ismertetést is várom. — J. J. Petőfi írt ezen a hangon valaha, de az akkor volt s az az ő hangja volt. Addig, míg — ha csak Ígéret formájában is —- te magad meg nem látszol a verseidben, nem jók a verseid. — Sz. S. (Debrecen). Kicsi híjján jóik a verséid. Különösen a második, a szeptemberi álom. Ha annak a 3—4. és 11—12. sorát kijavítod, közölni fogjuk. — A. A. (Nyíregyháza). Ha verseim megfelelnek, Írod és beküldesz egy verset. Egy versből pedig még akkor is nehéz a többire következtetni, ha az egy jó. A tied — sajnos — nem az. Ismétlem azonban, hogy ez még semmit sem jelent s ha igazán alapos bírálatot szeretnél, appelláld meg ezt az Ítéletünket . legalább egy fél tu cat másik vers kíséretében. —• B. L. (Debrecen). Mi valami egészen más értelmét látjuk és hirdetjük az- életnek, mint ami a te verseidben lázadozik és lüktet. Figyelj oda jobban te is a ritmusára: lehetetlen, hogy igenigen rövid idő alatt ki ne érezd belőle: milyen naiv és hazug hang tartott pesszimista korodban ennyire bolonddá. És akkor jelentkezz újra: ujjongva, hálával és tettrekészen. — M. Z. (Ilnánás). Örülök, hogy már otthon lehetsz és remélem, hogy a tanulást sem kell azért abbahagynod mégsem. Két legújabb versedet besoroztuk ia Cs. K.-ba, nagyon örvendetes haladás látszik rajtuk, különösképpen az elsőn, amelynek ,,Vonaton“ a címe. — Sz. F. (Balajt). Köszönjük, jönni fog. — B. K. (Pápa). A szíves jóakaró sorokért s a fáradozásért is hálás köszönet. Az ötletet is köszönjük s csak azért, nem élünk vele, mert elvünk, hogy élő ember személye előtt semmi körülmények között nem hajtjuk meg a zászlónkat. Még zsebkendőt sem lobogtatunk sem eléje, se utána, mert csak egyetlen vezért és egyben eszményt ismerünk s azt akarjuk, hogy Az Erő minden olvasója csak Reá függessze tekintetét minden időben és minden alkalommal. — B. Gy. (Miskolc). Az Isten megsegíti a hozzáfolyamodót, de talán csak a legritkább esetben úgy, ahogy te elmesélted. Mit szólnál hozzá, ha a természetrajzkönyvedben ötlábunak rajolnák a borjut csak azért, mert jött már ©gyszer-kétszer ötlábú borjú is a világra? — .M. E. (Hböszörmény). Sokszor bontogatni próbálom a jövőt takaró leplet s töprengek rajta: milyen lesz az új, igazán modern lira hangja —• holnap? Nem hiszem, hogy annyira földhözragadt legyen, mint a mai, nem hiszem, ha a nálamnál fiatalabbak hangját ilyennek hallom is, nem hiszem el a te verseidnek sem. — K. Gy. (Kőszeg). Az a K. Gy., aki verset küldött, nem Kliment Gy. Felvidékre vonatkozó kérésedet, légy szíves bővebben megírni, talán segítségedre lehetünk. Az amerikai rokonaid dolgát is írd meg egész részletesen: megpróbálunk ott utánanézetni, hátira sikerül. L. T. (Bp. Lónyay-u.). Dobozy Mihály történetét a tiednél hivatottabb toll is megírta már. Egyelőre olvass mentiül több jó verset. azután is ráérsz még írni. — M. Z. (Bkeszi). Várlak. A -szonetted nem olyan jó, mint eddigi verseid; látszik, hogy csak a szavak Íratták le magukat veled. G. Gl. és P. J. (Kisújszállás). A képrejtvény jó; mikor édesapám kisdiák koromban megmutatta a Borsszem Jankóban, emlékszem, sokat törtem rajta a fejemet — hiába! Ti is onnan ismeritek? — Sz. L. (Sárospatak). Természetes, hogy lehet diákanekdotákat küldeni. Csak arra kérlek, írd meg mindig: kivel, hol, mikor történtek vagy legalább is kinek a nevéhez fűződnek az anekdoták, mert mi itt is az igazi magyar diákélet hű fotográfusai szeretnénk lenni! —
