Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1924-12-01 / 4. szám
74 AZ ERŐ 1924. december hó. Három-királyok útján. Még nem tudnék az ég felé mulatni Űtat jelző boldog öntudattal; Nyűtt sávúmon még a por fehérlik, Fáradt lábam föld rögén marasztal. Vágyó szívvel átalvándoroltam Negyedszáz év tűnt telén, nyarán, Ifjúságom tarka indulattal Hullatott fényt s árnyakat reám. Két szememben mégis mindig inkább Tükröződött bánatok sötétje- S vártc^m, vártam- ölbehullt kezekkel Megmentőm, ki hályogát letépje. Elkábulva, félig-hunyt szemekkel Jártam utam botlasztó göröngyét S elhullattam átiramló percek Felszikrázó tiszta fényű gyöngyét. Síínjáték J felvonásban. Juliska: Nem tudom itthagyni, Kálmán . .. Az édesanyámat, aki szeret engem .. . Én a maga verseit a szívemhez szorítom ... és várok ... és csöndesen, hűségesen... megvárom, amíg eljön értem koszorúsán, dicsőségének fényében ... de ne kívánja ... hogy . . . most mindjárt, ma éjjel.. kitépjem magamat... az egész eddigi életem köréből.. . Körtvélyessy: Határozni kell. .. Nemsokára jönnek a színházból... A harmadik fölvonásnál szöktem meg .. . Julia! ... Itt állok . .. Válassz! . Utolsó perc, utolsó este ... Juliska: Istenem!... Én nem tudok választani. Körtvélyessy: Kitéptem a szívemet és a kezedbe adtam. Nálad van, törd össze, vagy csókold rá a boldogságot. De most... minden perc élet vagy halál . . . Juliska: Semmit sem tudok mondani .. . Eddig mindig csak engedelmeskedtem... És most... Félek attól az éjszakától, ami odakünn süvölt, a bizonytalanságtól .. . Körtvélyessy: ügy, hát döntöttem... Júliám... rátapostál a szívemre. Megöltél. Én most elmegyek. Bolyongva járok majd, mint egy eszelős kisértet.. . A te neved lesz az ajkamon és nem átkozlak meg soha, soha .. . csak áldalak porladó életem minden percében ... Soha többé nem látlak ... soha többé . . . Vár az éjszaka a halál... Isten veled! Isten veled!... (Megindul az ajtó felé, ráteszi a kezét a kilincsre). Juliska (felsikolt): Kálmán! Megálljon! Jöjjön vissza! ... Elmegyek ... Magával megyek! Körtvélyessy (visszarohan, karjaiba kapja): Enyém vagy! Mégis . . . Esküszöl, hogy eljössz? Juliska: Esküszöm... Nem bánom, akármi lesz... A versei, a lelke nem enged el. .. Olyan szomorú, olyan bánatos a lelke. Elmegyek magával... a leikéért, elvisznek a versei. Körtvélyessy: Úgy hallom, jönnek... (Gyorsan): Éjszaka hallani fogod a kuvikot háromszor . . . Aztán ismét háromszor. Én adom a jelt. Akkor kilopózol. . . A sarkon várlak. Elviszlek a nagynénédhez ... Akkor beleegyezik az édesanyád, hogy elvegyelek. . . Most „ . . . Mert láttuk az ő csillagát. . .“ Sokszor hangzott zokszavam rekedten, Sokszor sújtott ön-kezem csapása, így lett lelkem sorsom tükrözője: Fáradt élet fáradt képemása. S mégsem tudnék félúton megállni, Megmarasztó föld porába hullva, Boldog percek tiszta látomása Fáradt testem felsegíti újra S jároní útam, mint Három-királyok, Csillag-jelzett téli éjszakában S pusztaságban, ember-rengetegben Elhívom nyomát kutatja vágyam S bárha arcom sokszor elsötétül S hangom mélyén új kín húrja rezdiil: Csillag jár előttem mind a célig ^ S jelzi utam- pusztákon keresztül. Szőllősy István. Irta: MURAKÖZY GYULA. menj . .. menj ... Jönnek . . . (Juliska eltűnik az oldalajtón. Körtvélyesi megtörli homlokát, fellélegzik). IV. JELENET. (Két fuvaros, Körtvélyessy). I. fuvaros: Leszen még abból egy óra is, míg nekivághatunk az útnak. Álmos a hold is. Nem arra való, hogy ilyen zselléreknek világítson ... II. fuvaros (leülteti az asztal mellé): No, igyuk ki, komám. Még szunyókálhatnánk egy kicsit az istállóban. I. fuvaros: Az ám . .. Errefelé már jönnek a komédiások. Ahun is egy ni! Körtvélyessy (odalép): Adjon Isten jó estét kigy elmeteknek. / Fuvarosok (kelletlenül): Adj Isten... Körtvélyessy: Megengedik, hogy leüljek . . . I. fuvaros: Ha úgy tetszik az úrnak .. . ( Csönd). Körtvélyessy: Csodaszép tavaszi éjszaka van máma ... 7. fuvaros: Az ám, a szobából! Körtvélyessy: De én .azt hiszem, odakünnt is, végig az országúton . . . Körös felé mennek? II. fuvaros: Arra . . . Körtvélyessy: Ej . . . az Űristen küldte kigyelmeteket... Sürgősen át kell Körösre mennem. A feleségem beteg. Feldagadt az arca. Valami nagy baja lehet ... Csak az ottani doktor tudná meggyógyítani. Az itteniek csak felcserek. I. fuvaros: Az a mind, megkövetem ... Körtvélyessy: Felvennének a kocsijukra kigyelmetek? Engem meg a feleségem? ( Csönd). I. fuvaros: Megkövetem... mifajta az úr... Talán itt tetszik (kifelé int) a komédiába? Körtvélyessy: Az színház... templom... a művészet szent oltári lángja ég ott... (Más hányon): De különben is... én nem vagyok színész... Én költő vagyok. Petőfi az Alföldön.
