Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1924-11-01 / 3. szám
66 1924. november hó. AZ ERŐ DIÁKMOZGALOM. Mi hír a nagyvilágban? Francia diákokról — a magyar diákoknak. Eduárd Bruston és Louis Perrier a montpellieri (franciaországi) theologia tanárai október 2-án egyhónapi látogatásra Magyarországra jöttek.Hosszabb körutat tettek hazánkban, meglátogatták Sárospatakot, Debrecent, Hajdúböszörményt, Egert, stb. 17-én a budapesti Lónyay-utcai főgimnázium dísztermében megjelentek s Perrier Louis hosszabb beszédet mondott az V—VIII. osztály előtt, melyet Muraközi Gyula kecskeméti lelkész, az intézet volt növendéke, tolmácsolt. Az egy óráig tartó beszédből a következők érdekelhetik Az Erő minden olvasóját: „Ez az első alkalom, hogy ilyen nagyszámú fiatalembereikből álló hallgatóság előtt beszélhetek, — kezdi a beszédét Perrier professzor. — Legelőször is tolmácsolom tinektek a francia gimnazista tanulók szívélyes üdvözletét. Tudjátok-e, hogy a francia gimnazisták úgy találnák, hogy tinektek nagyon sok kiváltságtok van? Két szempontból vagytok kiváltságosak. Legelőször is a tanulmányok szempontjából. Hogy valaki éretté nyilváníttassék Franciaországban, nemcsak egy érettségi vizsgát, hanem kettőt kell letennie, két különböző időben. Az első érettségi vizsgában választani lehet, vagy leteszi valaki a tudományok és a modern nyelvek érettségi vizsgálatát, vagy pedig a tudományok és az ó-kori nyelvek (latin, görög) érettségi vizsgálatát. Ha az ember jó sikerrel elvégezte ezt az érettségi vizsgát, még egy esztendő múlva le kell tennie a másodikat is. De akkor specializálja magát a tanuló. Aki a tudományokkal akar foglalkozni, a mathematikai, aki példának okáért tanárnak akar menni s így az irodalommal akar foglalkozni, a filozófiai érettségi vizsgát teszi le. Csak ennek a két érettségi vizsgáinak a letétele után mehet a fiatalember az egyetemekre. Nem nagy kiváltságotok, hogy csak egy érettségi vizsga van? Másodszor ezen intézet jellegénél fogva is kiváltságosak vagytok. Franciaországban csak állami gimnáziumok vannak, együtt járnak protestánsok, katholikusok, zsidók és mohamedánusok. A tanár meglehetősen rideg ember, akit a növendékei nem igen ismernek, s különböző tudományokkal foglalkozik. Csak tanít, de nem nevel. Mi irigylünk titeket és professzoraitokat, ők nemcsak tanáraitok, hanem barátaitok is, nemcsak a tudomáinyokkal, hanem a szívetekkel is foglalkoznak. Ti nem tudjátok, hogy milyen fájdalmas az a fiatalember számára, amikor a gimnáziumba jár s éppen a tanárai támadják meg legszentebb meggyőződéseit. Egy szabadgondolkozó . vagy másvallású tanár, ki sárba rántja vagy helyteleníti vallási eszményeit. Nagy kiváltság olyan iskolába járni, amelynek egységes szelleme van, egységes értelme, egységes erkölcse, egységes vallása. Hogy pótoljuk mi ezeket a hiányokat? A vallástanító lelkészek, a hitoktató lelkészek minden osztálynak tartanak hetenként egy vallás-órát, de ezen nem kötelező a megjelenés. Az megy el, aki akar. Kötelezik a fiúkat arra, hogy megtanulják a leckét a görög, latin, algebra órákra, de nem kötelezik őket a vallás-óra látogatására. A vallás tanítja azt, ami az emberben a személyiséget és a hazát, a haza lelkét teremti meg. Érdekes lesz, azt hiszem, hallani, mivel pótoljuk a csekély számú vallásórát. Hatalmas csoportokat alkotunk s szervezünk, amelyeknek a neve: keresztyén gimnazisták társasága, csoportja. Ezek a csoportok összegyűlnek vallások szerint s leggyakrabban egy bibliai tárgyat választanak, ami őket érdekli, s ezt tárgyalják meg. , Nem szükséges ugyebár nyomatékosan hangsúlyoznom a Biblia ismeretének és tanulmányozásának nagy fontosságát. A Biblia az, amely nagy magyar hősöket és nagy francia hősöket formált és teremtett. Más alapon is vannak az úgynevezett tanulmányozó körök. Itt szőnyegre kerülnek a legkülönbözőbb társadalmi, külmissziós kérdéseik, erkölcsi problémák. Azonkívül arra is törekszenek a gimnazisták, hogy valami gyakorlati munkát végezzenek, mert nem elégséges tisztáin az elméleti munkába való elmélyedés. A gimnazistának kötelessége és joga, hogy egy kicsit túlhaladja az elméleti tanulmányok körét. A gimnazista nemcsak agyvelő, egyúttal izom is és szükséges, hogy fejlessze az izmait. Evégből különböző kirándulásokat, sétákat, csónakázásokat, versenyfutásokat és versenyeket rendeznek. Az egyik munkálhodási, foglalkozási ága a mi gimnazistáinknak, — mint nálatok is — a táborozás. Persze, ennek a táborozásnak nemcsak az a célja, hogy krumplit süssenek és hogy szórakozzanak. A táborozás főcélja az, hogy kialakítsák a jellemüket, hogy értékek, erők legyenek, hogy vallásos erők legyenek. Igen, vallásos és erkölcsi erővé váljanak, ez a legfontosabb hivatásuk és sajnálom, hogy az érettségi vizsgán erre nézve nincsenek kérdések. Mert a lelki művelődés egyik legfontosabb ténye és munkája korunknak, mert nekünk nemcsak tanult emberekre van szükségünk, szükségünk van olyan emberekre, akiknek van szívük, jellemük, úgy Magyarországon, mint F ranciaországban. De ha kell az embernek önmagára gondolni, önmagáért kell jól dolgozni, még jobb dolog másokról gondoskodni és másokért élni. A mi diákjaink, legalább egynéhány köztük, megértette ezt a nagy kiváltságot: Milyen jó dolog másokért dolgozni. Ti vagyonban is kiváltságosok vagytok. Szegény embernek a gyermekei nem járhatnak az iskolába. Kiváltságosak vagytok az értelmi művelődés szempontjából is. Tegnap, tegnapelőtt, vidéken utazva, láttunk ilyen fiatalembereket, de nem iskolába jártak, kint dolgoztak a mezőkön. Nem szégyen odakünn a mezőkön dolgozni, de a ti munkátok nemes és nagyobb.
