Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1925-06-01 / 10. szám

244 AZ ERŐ 192o junius hó. Emellett egy kb. 650 darabból álló mintaszerű terrakotta gyűjtemény várja a felállítását, melyet egyelőre raktárig kell kezelnünk. A középkort szobor gyűjtemény Par nagyszerű XIV—XV. századi fából való színezett szob­rot, számos oltárt mutat be a látogatóknak, mig a rena­issance kori szoborgyűjtemény elsősorban Ferenczy Ist­ván nagynevű szobrász művésznek hagyatékából vásá­rolt bronzokból álló kisplasztikái gyűjteményből áll, kö­zöttük a Lionardo da Vincinek tulajdonított lovasszobor a leghíresebb. A gyűjtemény többi része Pulszky Károly vásárlásai alkalmával szerzett terrakotta, fa, fajansz és márvány szobrokból áll. A modern plasztikai gyűjte­mény ezidő szerint rendezés alatt áll. Anyagában a mo­dern magyar plasztika történeti fejlődését fogjuk kapni legjelesebb reprezentánsainak műveiben, míg az idegen művészek szobrai közül főleg Rodin és Meunier művei fognak sok érdeklődőt vonzani. Az eredeti szoborgyűjteményeket egy nagy antik gipsz­­gyűjteméy s a rendezés alatt álló román és gótikus, vala­mint renaissance gipszekből álló kisebb gyűjtemény egé­szíti ki. Ez utóbbiak főleg tanulmányi célokat szolgálnak s különösen művészettörténeti vagy művészeti pályákra lépőknek fontos az ismeretük ; áttanulmányozásuk rengeteg tanulsággal szolgál még laikusoknak is. Mint bevezetőleg említettük, a Szépművészeti Múze­umnak két külünálló depandance is van. Az egyik az Akadémia épületében felállított történelmi arcképcsarnok. Régi magyar múltúnk Pantheonja ez a gyűjtemény, mely képben metszetben, szoborban jeles államférfiainkat, had­vezéreinket, tudósainkat, költőinket mutatja be, de egy­szersmind városképeivel, vár ábrázolásaival, egykorű csata­képeivel a régi történeti Magyarország ezernyi, kegyeletes szívvel őrzött történeti helyének és eseményének is meg­őrzője és felújítója A Hopp féle múzeum pedig a keleti művészettörténet­nek főleg a indiai, kínai, japán művészeteknek számos érdekes és jelentős emlékét őrzi és kitűnő rendezésben főleg az említtet népek kisplasztikájával és iparművésze­iének számos fajával ismertet meg bennünket. ' Amint ez a beszámoló is mutatja, rengeteg anyag várja itt a művelődni és tanulni akaró magyar ifjúságot. De a múzeum a leggazdagabb kincsekkel is holt tőke, ha a nemzet fiai és lányai nem teszik magukévá, nem viszik be életükbe, gondolkozásukba ennek a kincsnek szere­­tetét, a vele való foglalkozást, a bennük való elmélyedést. Croizet szerint a művészetek jobbá, nemesebbé teszik az emberiséget. A lehetőség ime megvan, csak minél nagyobb számban várjuk a magyar ifjúságot. Dr.. Oroszlán Zoltán, Tanulmányút Angliába. Még a háború előtti esztendőkben egy jól ismert diák­lap érdekes cikksorozatot közölt, amelynek címe „Nyugat országain keresztül“ volt. Ennek az útleírásnak közlésére az adott alkalmat, hogy egy jelesen érettségizett ifjút atyja vagy nagybátyja, pontosan már nem emlékezem, a kiváló eredménnyel megszerzett érettségi bizonyítvány jutalmául a nyári vakáció két hónapján végig vezette Nyugateurópa legszebb és meglátogatásra leginkább érdemes helyein. Az ilyen tanulmányút manapság az elérnetetlen utó­piák sorába tartozik csaknem kivétel nélkül minden diák­emberre nézve, akármilyen praeclare lett légyen is az érettségi bizonyítványa. A megapadt, ha egészen el nem apadt pénzügyi forrásokkal rendelkező magyar diák elé még mindig lekiizdhetetlennek tetsző akadályok mered­nek, ha latolgatni kezdi egy hosszabb vagy rövidebb kül­földi tanulmányút tervét. Pedig semmi könnyebb nincs, mint az érvek végelát­hatatlan légióját felsorakoztatni annak bizonyításához, hogy mennyi megbecsülhetetlen haszonnal és tanulsággal jár, ha valaki felsőbbfokú diákpályája bevégzése előtt legalább egy esztendőt külföldön tölthet el. Nem is akarok sok szót vesztegetni erre a jól ismert igazságra, hanem egész egyszerűen felteszem a meglehe­tősen valószínűtlen lehetőséget, hogy Neked, kedves Olvasóm, aki most a legjobb reményekben ringatod ma­gadat igy június elején, hogy a hónap vége felé „szin­­jeles“ érettségi bizonyítvánnyal fogsz odahaza diadalma­san megjelenni, egyszerre, mint varázsszóra duzzadásig meg fog telni a pénztárcád a sárkányölő Szent György és a szelidarcú György király képét ábrázoló szép angol font sterlinges bankjegyekkel, és, ha megengeded, ellát­lak nehány gyakorlati jó tanáccsal, hogy okosan és minél több haszonnal használd fel idődet, amelynek valóban soha máskor életedben annyira nem drága minden perce mint akkor, mikor a külföldet — vagy ahogy a Mária Terézia korabeli magyar diák annak idején szokta volt mondani: külországokat — járod tanulmányúton. Legelőször is ne siess. Ha a jó sorsod valóban úgy intézné, pogy anyagi körülményeid megengednék mind­járt az érettségi vizsga után, hogy külföldi útra menj, okosabban teszed, ha vársz. Elvégzed nyugodtan idehaza felső tanulmányaidat — ha ez a szándékod — és csak azután, mikor a vizsgákra, szigorlatokra való készülés gondja nem zavar többé, gondolsz arra, hogy azt a bizo­nyos „szélesebb látókör“-t, amiről már bizonyosan volt alkalmad eddig is okos szavakat bőven hallani, megsze­rezd magadnak, mielőtt felöveznéd magad véglegesen arra, hogy a magad lábára állj és neki vágj bizakodó erővel az Életnél^. Minthogy most különlegesen angliai tanulmányút lehe­tőségeiről, céljairól és hasznáról van szó, kétszeresen jónak látom hangsúlyozni azt, hogy ne azért menjen valaki ki külföldi tanulmányútra, hogy felső tanulmá­nyainak egy részét ott végezze el. Ennek csak kárát fogja vallani, akárhol és akármikor szakítja is meg itthoni egyetemi tanulmányainak kontinuitását. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy a nyelvi nehézségek (ami német egyetemek kivételével szinte kivétel nélkül minden eset­ben be fog következni, akármilyen alaposan készült is el előre valaki külföldi útjaira) nem. fogják megengedni, hogy azonnal teljes „tempó“-ban haladhasson: a másik pedig az, hogy nemcsak propaganda-frázis, hanem való igaz, hogy a mi egyetemeink és főiskoláink tudományos színvonal tekintetében még csak egy árnyalattal sem ma­radnak el a nyugati országok egyetemei mögött, sőt Angliáról lévén szó, ha másban nem is, de az orvoskép­zés tekintetében mi előbbre vagyunk. Angliába két dolog kedvéért érdemes elmenni és ezt a két dolgot csak hosszabb, de legalább is egy egyetemi iskolai évre terjedő tanulmányút képes megadni: az egyik az angol élet és az angol jellem megismerése, a másik pedig az angol nyelvnek olyan mértékben való elsajátítása, amit a legvaskosabb, német ember által szerkesztett angol nyelvkönyvnek a legkétségbeejtőbb német szorgalommal való megtanulása sem lesz képes soha megadni. Az angol élet és az angol jellem ismeretét nem szabad valami semmitmondó közhelynek tekinteni. Mert ugyebár mindnyájan vágyva vágyunk, hogy lerójuk előbb vagy utóbb a magunk zarándokúját ahhoz a sok történelmileg nagyszerű emlékhez és mérhetetlen művészeti gazdagság­hoz, aminek Olaszország van birtokában, de nagyon kevés azoknak a száma, akiket valami különös varázzsal vonna az olasz élettel és az olasz jelemmel való köze­

Next

/
Oldalképek
Tartalom