Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1924-09-01 / 1. szám
22 AZ ERŐ 1924. szeptember hó. ••••• • *........•* :••••• v ATTILA ŐRSZEMEI. *•........* •• .••••• Múlt évi 9. számunkban kérdeztük meg először Az Erő olvasóitól: ki szeretne Attila őrszemei közé tartozni? Akkor élénk visszhang felelt a kérdésre s mivel az akkori akadályok eltűnteik, megkérdezzük nem volt-e szalmaláng akkori lelkesedéstek. Újra szétküldözzük tehát a verbunkost s hangos szóval kérdezzük: Ki szeretne Attila egyik őrszeme lenni? A kiképzést októberi számunkban kezdjük meg. Verbunkos. Bizonyosan ismeritek őket a történelemből. A legelső kör középpontja Attila sátora volt. Körülötte az őrszemek úgy helyezkedtek el, hogy Attila szóval beérhesse őket, ők viszont egymást és a következő kör két-két emberét. Eleven lánc volt ez, mely a szélrózsa minden irányában szétterpeszkedett s polipkarjaival átérte az egész akkor ismert világot. Hírt. hozott mindenünnen s mindenüvé eljuttatta Isten ostorának parancsszavát. Attila koporsóját régesrégen ismeretlen sír hantjai nyomják s Európa népei is nagyon régen elégtételt vettek a hunutódokon az akkori megaláztatásért. De az unokák unokái, valahányszor találkoznak a nagy király unokáinak az unokáival, még ma is titkos ellenszenvvel és nem is nagyon titkolt gyanakvással néznek a szemük közé. Vájjon, ha a szempillantás ezredrészét kémlő-csöbe lehetne tenni, ha vogvelemezni lehetne, mint a kézzelfogható anyagokat: milyen tudományos titkot fecsegne ki valamelyik ma még nem ismert psychokémiai képlet róla? Fiúk, magyar gyerekek! A legeslegifjabb Detrék, a zsenge Aetiusok, serdülő Leók még ma sem hiszik el, hogy Attila őrszemei igazán elhagyták őrhelyeiket, nem látnak, nem hallanak többé s elnyújtott, hosszú üvöltésüket nem hallatják. Tépe, Nagyradó, Gyilkos, Gyepáros, Kettős, Inacs, Kelenc és a többi kunhalom; tárja fel akárhányszor az aroheologia, szántsák széjjel akármilyen modellű modern gőzekével: az egykori győzelem rémülete ott kergetözik a győzők ereiben, nem hisznek a pusztulásnak — pedig üszkösek a gerendák mind egy szálig — sem az ájult némaságnak — pedig olyan régóta tart és olyan szívetszorítóan mozdulatlan. — Azért nem akarnak már ezer év óta betelni a győzelemmel; azért olyan friss a kegyetlenségük minden egyes új ürügy alkalmával. Gonoszság? Félelem? Ne törjétek a fejeteket rajta, hiszen egy ez a kettő. Valamit nem tudnak ezek az emberek. Azt nem tudják, hogy Attila őrszemei csakugyan vannak — hiába mutat mást a konkrét tapasztalás. — Vannak és azért vannak, mert az ő rémületük, és rossz lelkiismeretük akarja, hogy legyenek. Vannak és addig vannak, míg ők akarják, míg van, amire vigyázniok kell. Oh, ez a hadsereg örök: legyőzhetetlen és leszerelhetetlen, nem húsból és vérből való és nem vasba van öltöztetve. Áll és vigyáz. Fegyverét ölében nyugtatja, de készen tartja. Nem támad, csak védekezik. Hűséges hírhordója egy központi gondolatnak és más fülnek érthetetlen, neki világos parancsokat hall meg, szót fogad neki és engedelmesen adja tovább. De kaptákba vágja magát s leteszi a fegyvert azok előtt, akik homlokon csókolják. * Ennek a háborúnak a defenzív, a védekező oldala sem könnyű. Állni és vigyázni, míg Európa letfegyverzi Attila őrszemeit azzal az egy fegyverrel, melyet 1924 esztendővel ezelőtt kezébe nyomott egy nagy fővezér, kiadva egyetlen örökidőkre szóló parancsát a azeretetről. Állni és vigyázni, mint valami örök szemrehányás, mutatni, pontosabban, mint a hőmérő a meleget: még mindig nem vagytok igazi végrehajtói ennek a parancsnak, európai kulturnemzetek. De magyar fiúk: van ennek a háborúnak offenzív, támadó formája is; ugyanezzel a fegyverrel szerelni le a haragtartókat. Tudjátok-e, hogy Attila őrszemei nem mindig ugyanazok másfélezer esztendő óta? Hallottatok-e róla, hogy minden emberöltő végén őrségváltás kezdődik s megy végig a számanincs őrdombok tetején ? És gondoltatok-e már rá komolyan, hogy a ránkszatkadó új őrségváltáskor ti kerültök sorra? Azt bizonyosan tanultátok már, hogy a hadrendszer, a taktika és stratégia minduntalan megváltozik. És mindig az a fél marad győztesen a csatatéren, aki az idők jelét idejében megértette. így vívott ki váratlan győzelmet, mint megannyi modern hadieszköz, a hajóhad, a hátasló, a puskapor, az ismétlő fegyver, a lövészárok és a tank. Nem újság előttetek az sem, hogy mint mindent a világon, a hadakozás mesterségét is tanulni kell előbb, aztán érti az ember a módját. Régen gyerekkorukban kezdték a tanulást a katonák, akkor apródoknak nevezték az újoncokat, míg lovaggá nem ütötték. Közben tizenkét esztendeig feküdt Mántovában, Majlandban Királyfia Kis Miklós és vitéz Joannes Háry, míg obsitot kapott, legutóbb három évig rejtette a babája szeme elől a porosfühí bundást a dombon épült ratkersburgi kaszárnya, míg hiagyusztált baka lett belőle. Fiúk, magyar gyerekek! Az őrségváltás ideje mával is közelebb jött felénk. Nemsokára ránk kerül a sor. Uj taktika, uj stratégia kell az őrszemeknek, különben csakugyan áttörik a végtelen sugarak mentén sorakozó ördombok frontját a soha meg nem engesztelődők. Akartok-e Attila őrszemei lenni ? És akarjátok-e megtanulni az új stratégiát? Az Erő ezennel kibontja Attila őrszemeinek a zászlaját és leghűségesebb leventéit alávárón hirdeti a toborzót. Mindazok, akik Attila őrszemei akarnak lenni, tudassák e vágyukat az októberi Erő lapzártáig a szerkesztőséggel. A levélbeli kiképzés az októberi Erőben kezdődik meg. Parancsokat kaptok, kurta imperativus formában s egyetlen feladatotok: a parancsok hűséges és készséges végrehajtása. A mozgalom állásáról minden egyes alkalommal be fogunk számolni.
