Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-05-01 / 9. szám
1925 május hó AZ ERŐ 213 — Mi az, Ákos ? Ki ír ? —- Oh ... izé ... a . . . a . . . Karcsi ír ... kedves mama! A hogyishívjákról ... a papáról... Hát, kéri szépen, hogy a hegedűjét küldjük utána, amit itthagyott ... a hegedűjét ... — hazudtam szemtelenül. Hát küldd el >-/. gémnek... —.szólt jó uiyám. Titokban azonban ő is sejtette, hogy miről van szó, mert még aznap este szóltam neki sírva csalódásomról. Én azonban nem mondtam igazat. Másra gondoltam. Magam elé gondoltam a tél temetésének jelenetét. Aztán a Guszti esetét. Igen? Most már igen ? De most már késő! Lerohantam a kertbe. Pici gödröt ástam egy orgonabokor tövébe és beledobtam a küldött üzenetet, az illatos ibolyát.. . Most már késő ... És nem is sírtam. Az jutott eszembe, amit anyám mondott: — Elvégre is nagy fiú vagy már. Temesd el ezeket a koratavaszi ábrándokat. Fel a fejjel! Csak nem fogsz búsulni? Egyet, utolsót nyomtam a ,,síron“ és leráztam magamról a port. Igaza van ... Eltemetjük a tavaszt, de jön a viharos, zengő zivataros és gyümölcstermelő, kalászérlelő nyár, az igazi élet. . . Dienes István (Nyíregyháza). Jókai pályázatunk eredménye. összesen 30 pályamunka érkezett be. Az Erő pályázatain szokatlanul 6« örvendetesen nagy szám ez. Mutatja, hogy a magyar ifjúság Jókai-szeretete még a közöny jegét is áttöri, pedig nemtörődömség van ebben a beteg magyar világban még a diákok lelkében is elég. Ennyit a quantumról. Hát a qualitás? — kérdezitek méltó kíváncsisággal és igazatok van, mert az még a quantumnál is fontosabb s a pályázat értékét végeredményben mégis csak ez dönti el. Halljatok csodát: ezúttal még a qualitás is kielégítő. Mégis csak nagy mester ez a mi Jókaink! Vagy talán friss, ellenállhatatlan tavaszi szél költögeti az alvó rügyeket a magyar ifjúság álomba bűvölt ligetében is? Rejtett, csodálatos erők áldott hatása mutatkozik? Ébredés, zsendülós jele ez, mely nyarat igér és őszi gyümölcsök záloga máris? Igen, igen! Gyermeki hittel (és nem gyermekes hiszékenységgel) ujjongjuk bele a májusi hajnalba: itt a tavasz és ez most már nem Gyertyaszentelő csalóka fénye többé. Ez már köztünk marad és megérleli, amit termő kedve igér! A pályázaton névszerint' alant következő olvasóink vettek részt: VIII. osztály: Orosz László (tkp. IV. évf. Bpest), Rácz Jenő (fg. 8. Debrecen). VII. osztály: Sipos Gábor (rg. VII. Bpest), Farkas Lenke (lg. VII. Kőszeg), Faragó Tivadar (tkp. III. évf. Bpest), Vajda Lajos (rg. VII. Bpest), Rohon János (fg. VII. Békés), Arady Zsolt (rg. VII. Kaposvár), Soós Zoltán (rg. VII. Bpest), ónodi Szabó Magda (VII. Szentes), Halász Béla (VII. Nagy- Kanizsa). VI. osztály: Morvay Péter (fg. VI. Bpest), Petriez Zoltán (fg. VI. Szarvas), Arady Mihály (fg. VI. Mezőtúr). V. osztály: Frank Kálmán (fg. V. Sopron), Szondy Béla (rg. V. Kaposvár), Majlát Duci (fg. V. Szombathely). IV. osztály: Petrik Dezső (fg. IV. Nagykanizsa), Katona Pál (fg. IV. Bpest). 111. osztály: Bartalits Endre (fg. III. Bpest), Friedrich István (fg. III. Bpest). II. osztály: Szentiványi József (fg. II. Debrecen). Osztályúit; külön megjelölése nélkül: Minczer Béla (Debrecen), Gönczy Zoltán . (Bpest), Peiniger Károly (Bpest), Fekete Emil (Szekszárd), Horváth Jenő (Bpest), Bagyinka János (Békéscsaba), Győrffy Lajos (Győr), Szőnyey Tamás (Bpest)I. díjat nyert Farkas Lenke lg. VII. oszt. tan. (Kőszeg), aki minden kérdésre jól megfelelt, a Jókaiszámunk cikkeit pedig kivétel nélkül megtalálta mind. II. díjat nyertek Soós Zoltán rg. VII., Orosz László IV. éves, Faragó Tivadar III. éves tanítónövendékek (Bpest), akik megközelítőleg helyes feleleteket adtak. (Farkas L. 46 pontjával szemben 40., 39 és 38 ponttal). III. díjban részesül Rácz Jenő fg. VIII. o. t. (Debrecen) 34 ponttal, mert nem pályázott ugyan minden 'tételre, de az utolsó kérdést ö oldotta meg legötletesebben. IV. díjat kapnak Arady Mihály rg. VI. o. t. (Mezőtúr) és Sipos Gábor rg. VII. o. t. (Bpest), magas pontszámúk jutalmazására, de tekintetbe vételével annak, hogy csak néhány tételre pályáztak, nem a pályázat egészére. Szentiványi József fg. II. o. tanulót (Debrecen), tekintettel arra, hogy kis diák létére olyan jól ismeri Jókait, harmadik díjjal jutalmazza a szerkesztőség, ha ír egy levelet s abban megírja, hogy senki sem segített neki ebben a kis diáknál szokatlan, de annál szebb műnké ban. * Most még röviden megmagyarázom azt, hogy miért tetszik nekem a Jókai regényei közül legjobban az Aranyember. Előre kell bocsátanom azt. hogy nem olyan régóta szeretem ezt a regényt annyira; alig két éve tudom érteni, még pedig így: Az Aranyember az emberi természet kettősségének, a test és lélek meghiasonlásának, küzdelmének és kibékülésének a rajza. Tímár Mihály két életet él: egyet, amelyre teste kényszerítve van, Komáromban; s egy másikat, amelyhez* egész leikével ragaszkodik a Senki szigetén. S ebben az ő furcsa, felemás életében kuszáit lelkiállapotában sok ember találhat a magáéhoz hasonló vonásokat. Hiszen a Tímár Mihály törekvése, hogy elvonuljon a nagyvilágtól és új, boldog életet kezdjen, mindnyájunk lelkében megvan. A mi lelkünk mélyén is ott él, elfojtva, eltakargatva, de ott él a vágy egy távoli, zöld kis sziget, egy egyszerű kis ház után, ahol jó volna élni, nyugodt csöndes életet, — ahová jó volna menekülni mindentől, ami bánt, ami fáj, — ahol például el lehetne felejteni minden bajt, minden szenvedést — és akit testileg fogva is tart a világ, aki nem menekülhet távoli szigetekre, az legalább a saját lelkében rendez be magának egy ilyen csöndes
