Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-04-01 / 8. szám
1925. április hó. AZ ERŐ 177 az ágon vagy fűszálon kapaszkodva húzza meg; ha nem, akikor a szélre bízza a fonál átvetését egyikről a másikra. Fonómirigyéből hosszúra ereszti a fonalat, amit elkap a szél és odaragaszt valami megfelelő tárgyhoz, hogy a pók átsétálhasson rajta. Persze, türelem kell az ilyen építkezéshez, de ebből jó nagy adag jutott a póknak osztályrészül. Mind e fonalaknak feszeseknek kell lenniük, azért sokszor külön feszítő-fonalakat is alkalmaz rájok e a háromszögű keretet, ha kell, öt-hat szögletüvé, trapézalakúvá készíti. Ha a keret megvan, újra a felső keretfonálra kapaszkodik, hogy az első küllőit megvonhassa. Ennek a közepéről ereszkedik le az alsóra, ahol a fonalat megerősíti. Azután vissza megint az új fonálon, egészen a közepéig, ahol az egész sugárrendszernek középpontja lesz majd. Oda kis ülőpárnát ragaszt összemotollált fonalakból, ez lesz a leshely. Innen indul meg új küllő húzására fölfelé, az első küllőn ugyanúgy, mint a második keresztfonál építésénél. Az új küllőt az elsőtől kis távolságra kifeszíti e azután meghúzza a megfelelő fonalat a középponttól lefelé is. Egyet föl, egyet le — így dolgozik mindaddig, míg ki nem alakul az egész tartórendszer. Ez az építési mód okozza, hogy a keret és a küllők mindig egyformán kifeszítve maradnak. Ezek a fonalak különben rendszerint duplák, mint a keresztfonalak. Mikor a küllőkkel elkészült, a csigafonál építéséhez fog. Nagy póktudósunk. Herman Ottó szépen leírta, miként használja fel ennél a tevékenységnél lábait más-más célokra. Az első lábpár a mérő-eszköz, amellyel a csigafonalak egymásközti távolságát kiméri. A második és harmadik segélyével mászik külőről-küllöre, a negyedik Iábpár pedig a fonál tartására szolgál. Minden 3. A csigafonal kifeszítése. A bal negyedik láb a fonalat lehúzza, hogy túlfeszes ne legyen. küllőhöz hozzátapasztja a csigafonalat, de ügyel arra, hogy ez ne legyen túlságosan feszes, mert akkor a levegő áramlásának nem tudna engedni; azért a megtapasztás előtt egyik lábával lenyomja kissé a fonalat s úgy ragasztja a másikkal oda. Ez az építkezés a központból a kerület felé történik; a kerületre kiérkezve, újabb csigafonalat húz kívülről befelé indulva, az előbbiek közti távolságokat felezve. Az új csigafonál a.háló legfontosabb része, s elkészültével a régit rendszerint le is bontja. Ennek más az anyaga, más fonómirigyek is termelik. Míg a keret, a küllők és az első csigavonal fonalai sírnák, a levegőn könnyen száradok, addig ez a levegőn finom csöppeket választ ki, amik fizikai törvényszerűséggel oszlanak el rajta és tapadóssá teszik az egészet. Ez a fonál szolgál az áldozatok megfogására. Evvel be is van fejezve a nagy mű; csak a tulajdonképeni lakást kell még elkészíteni valami falevél mögött vagy a fakéreg repedésében. Sokszor innen, a „belső terem“-böl leskelődik a pók áldozatára s akkor külön fonál vezet a lakásba telefonvezeték gyanánt, Az úrnő egyik lábát tartja állandóan rajta s így értesül a háló legkisebb rezdüléséről is. Néha magasan a háló fölött, valami fa koronájában tanyázik a pók s csak akkor siet elő rejtőkéből, ha áldozat érkezését jelzi a telefon. Az áldozattal gyorsan végez; odanyomja hozzá fonómiriigyeit s azután két első lábpárával elkezdi pörgetni, míg fonómirigyeiből széles szalagként ömlik a lebilincselő fonál a szerencsétlen teste köré. Közben .rágóit ie belemártja néhányszor s a ragokba 4. A keresztespók fonómirigyei; h hátsó, k középső, e elülső fonómirigyek. nyíló méregmirigyek váladéka hamar megteszi kötelességét. Mire az áldozat utolsót ringott, már rendszerint szívja is a vérét. A lakoma végeztével eltávolítja a hullát és gondosan kijavítja új vadászatra az esetleg megsérült hálót. Az anyag, amiből a glóriás otthon készül, a fonómirigyek terméke. A nösténypók testének hatalmasan fejlett hátsó részében több ilyen fonómirigy van, amelyek mindenike más-más minőségű fonalat termel. A külvilágra nagyszámú csövecskével nyílnak, amik 2—3 úgynevezett fonószemölcsben vannak összpontosítva. A keresztes-póknak három pár van belőlük s ezeket helyzetük szerint elülső, középső és hátsó fonószemölcsnek nevezik. Mikor a pók a háló keret- és küllöfonalait szövi, az elülső két szemölcsnek képünkön A-val jelzett nagyobb csövecskéiből ereszti a fonalat, ez a fonal tehát, miután két csövön jön egyszerre, kettős. Ha erősebb fonalat akar huzni, segítségül veszi a középső fonószemölcsök B-vel jelzett csövecskéit is; a fonál most négy csőből ömlik, tehát négyszeres lesz. A csigafonál ragadós anyagát a hátsó fonószemölcsök közepén látható három nagyobb csövecske szál-2. A keresztespók negyedik lábának szővőkarma.
