Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-03-01 / 7. szám
1925. március hó. AZ ERŐ 165 Rovatvezető : KELECSÉNYI GABRIELLA A kitagadott. Sokszor találkozom a nevével, rendesen a lapok törvényszéki rovatában, rágalmazási és sajtópörök vádlója vagy vádlottjaként szerepel. Számtalan ilyen ügye van s mosolyognak a bírák, ha megpillantják az aktákon a nevét, mosolyog a hírlapíró, ki gúnyos, szellemes riportot fest róla és fejét csóválva mosolyog az olvasó is. — Nem beszámítható, rögeszmés, hóbortos, — mondják és nevetnek. De én, én nem nevetek és mélységes bánat bújik meg a szívemben. Nem láttam öt, mióta elsodort nz élet az egyetem padjairól, mégis előttem van, ahogy megy tévetegen, a hóbortosság furcsa aureolájával sápadt homlokán az emberek közt, kiket ogytöl-egyig elvetemültnek, gonosznak, ellenségnek lát és meg nem értett apostolnak álmodja magát. És ezt a haszontalanná pocsékolt, groteszk életet mi Ítéltük halálra, mi, az egykori nyolcadik osztály. Első gimnazista korától diáktársam volt az egyetemi évek végéig. Ami meleg, boldog közösségünkben élt, de sohase harangozott az ő szívében a mi csengő kacagásunk. Társtalanul ödöngütt köztünk és egyikünknek se jutott eszébe, hogy megkérdezze tőle: — Te kedves, miért vagy te mindig egyedül? Mi fáj neked, mondd meg! Nem bántottuk, sokkal rosszabbat tettünk ennél: nem törődünk vele. Sokszor gondolkozom rajta, mi volt rajta a visszataszító. Nem volt brutálisan csúnya, talán nem is volt csúnya. Fakó volt és szögletes, száraz, hosszú és hiányzott belőle a fiatalság üde bája. De hát elegendő volt-e ez ahhoz, hogy örökös számkivetésben éljen s a fiatal lányok derűs világában úgy suhanjon el, mint a rózsák és tulipánok közt a csúnya denevér ? Senki se gondolt arra soha, se a tanárok, se a lányok, hogy mi lehet ennek a furcsa teremtésnek a szívében. Vájjon volt-e tehetsége? Most, hogy olykor kezembe kerülnek írsai, melyek a sajtópörök állandó szereplőivé tették, ezek a tárgytalan, gyűlöletet sugárzó kusza cikkek, melyeken már rajta van az egyensúlyát vesztett lélek szomorú bélyege és visszagondolok sok mindenre, tudom, hogy volt tehetsége, kellett tehetségének lennie, de senki se vette észre, talán ő maga sem, a leggyöngébb bizonyítványt kapta és mindenki, talán ő maga is helyénvalónak találta ezt. Rajtunk akkor keresztülzúgott az élet láza, mámorosak voltunk a fiatalságunktól, az álmainktól, csodálatosan gazdag, boldog év volt és mindig együtt az egész osztály és az osztályfőnökünk, tárt karral röpültünk a jövendő felé, szívünkben biztonság volt és végtelen szeretet és nem vettük észre azt, ki lehulló karokkal, fáradtan és csüggedten kullogott utánunk. Hogy benne nincs ez a tűz, ez a ragyogás, ez a szépség, mit fájt az nekünk? Oh, a fiatal lányok kegyetlenül boldog önzése! És akkor mintegy programmot tűztem magam elé a nagy, megértő jóságot és ennek a programúinak első naiv pontja az volt, hogy ne.legyen kivétel köztünk, tegezzük mind egymást, öt is. Megtörtént és ezzel úgy éreztem, eleget tettem vele szemben a jóságnak, (úgy szégyenlem magam érte most!) De az, hogy egyszer hozzásimuljak, szívére tegyem a kezem és meglessem, mi zsong benne, dehogy is jutott az eszembe. Csak most sejtem, mennyi sóvárgás, mennyi gyötrelem rejtőzhetett abban a jól elrejtett szívben; menynyi gazdagság tárult volna elénk, ha a szeretet varázspálcájával kopogtattunk volna rajta! Nem kopogtattam ott se én, se más, nem vontuk magunkhoz, mindig magányosan maradt, így burjánzott fel benne a keserű dac 8 borította el egész világát és most a gyűlölet apostolának groteszk és szomorú pózában tévelyeg ezen a hozzá kegyetlen, idegen földön. Az emberek nevetnek, én pedig elfödözöm bűnbánó arcomat és megkönnyezem őt és magamat is. Kis lányok, kis lányok, diáklányok, tudjátok-e, hogy felelősek vagytok nemcsak magatokért, hanem egymásért, mindannyiatokért is! ATTILA ŐRSZEMEI. 9. sz. parancs: Attila minden őrszeme végigolvassa a lielsinkii világkonferencia kérdéseit s felel a kérdésekre a maga nevében. 10. sz. parancs: Annyi fiú adatait gyűjti össze a határidőig, ahány csak kötélnek áll. Határidőre úgy a maga kérdőívét, mint a többit pontosan beküldi. Ki volna szíves Vassváry Zoltán (Szőny) pontos címét Sebestyén Gézának megküldeni? (Főgimnázium, III. o. t. Veszprém). DIÁKPOSTA.
