Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-02-15 / Jókai szám
1925. február hó. AZ ERŐ 149 A leányídeál Jókai költészetében. Az ember ősidők óta hitt az eszméknek, a látható világnál szebb, tökéletesebb birodalmában és kiolthatat.lan szomjúsággal vágyódik utána> Ebben a sóvár, ősi hitben rejlik a művészet varázsa is. A művészet alkotásaiban ennek az igazabb, szebb, jobb világnak sejtelmével telik meg a műélvező, ezért életkövetelmény célzatosság, hasznosság nőikül is a művészi szép a primitív lélek számára is. Ebben a lebinha'tatlan ősi vágyakozásban leli alapját és jogosultságát Jókai szuggesztív idealizmusa. Csodálatos ragyogó világ az övé, amilyen az embereké, mégis szebb, harmonikusabb, egészebb; ahogy a görög képzelet megteremtette a maga istenvilágát: olyanok voltak egészen ezek az istenek, mint az emberek, csak mégis szebbek, jobbak, bölcsebbek, erősebbek-, igazabbak, — Jókai héroszai is, mint a görög isitenek, túlnőnek a mi szűkös korlátáinkon, hogy átragyogjon szellemtestükön az örökkévaló idea. Jókait művészi értékei, diadalmas mesealkotó képzelete, megjelenítő ereje, megértő, melegszívű humora, ragyogó stílusa a világirodalom legnagyobbjai közé emelik, de óriási varázsának magyarázata mégis ez a lenyűgöző szuggesztív idealizmus, mely lelkünk legtbensejébe bocsátja hatalmas gyökereit és biztos fundamentumot talál a maga számára, jobb világ után sóvárgó ősi vágyakozásunkban. Ebben a tündöklő, a jelenségek és a tapasztalati valóság fölött való ideavilágban, (mely mégsem légvár, mert lelkünk természetes hajlamain épült); dicsőséges szerep jut a nőnek. Jókai romantikus és lovaglás képzelete felruházza minden szépséggel s kibontakozik előttiünk teljes fényességében a leányideál: nem amilyen, hanem amilyennek lennie kell. Ét.heri tisztaság, mély, igaz nőiesség fénykévéjében áll előttünk. Jókai félti az élettől és a világ nyugtalan, zavaros -vizeiből szívesen kihajózik vele az ábrándok ragyogó Senki-szigetére. Nemcsak Noéminek (Aranyember), Mariénak (Névtelen vár), Lysandrának (Kis királyok), Erzsikének (IJj földesúr), — mindegyik kedves leányának megvan a maga bűbájos titokszigete, az álmok édes világa, melyet nem boríthat el zúgó, szennyes hullámaival az élet. Az ábrándokba merülő leányléleknek remek rajzát adja sokszor (Köcserepy Vilma és vak játszótársa; Tiniea; Fanny tűnődései...): „ . . . Fanny szemeit legmeszszebb kerülők az Alom tündérei. Ablakán besütött a hold, az ábrándozók csillaga, a vidék csendes volt, az éj lanyha; olyan éj, melyben a lidérkék előjönnek berkeikből s kereket hánynak a harmatos fűben; mikor a tündérek szedik a csillagok hamvát s az a vén ember ott a holdban pengeti az eziüstsugárokat.; mikor ezüstfelhök alakjában jár a büv csillagról-csillagra, jár a gyermokrém a fekete éji pillangón repkedve . .. mikor a fiatul leányok nem tudnak aludni és álmodnak ébren ...“ Az ábrándozó leánylélek hangulatának mesteri tükröztetése ez. Ilyen álmodó, étheri teremtések Jókai leányai és leánylelkü asszonyai: oltárkép az ő női ideálja, de csodatevő oltárkép, sokszor kihajlik ö is glóriás magányából, hogy jótevöleg igazgassa az eseményeket: Erzsiké futólag olvassa csak az öreg táblabíró fájdaldalmas írását s már cselekszik is az ismeretlen fogoly érdekében (Uj földesúr); jóságában önfeláldozó; Rozáli pestises betegeket ápol nyugodt szívvel (Jövő század regénye). Az élettől, a hétköznapok seltélyes vizétől igyekszik Jókai távoltartani a nőt, de azért sohase passzív az ő leányalakja, még látszólagos passzivitásban sem. Magasztosan tiszta lelkületűvel, csodákra ösztönző szeretetével, hűségével, szépsége és jósága varázsával már magában is cselekvőleg hat környezetére s ha kell, ö maga is cselekszik s cselekvését sokszor hősiesség jellemzi. Edith nekivág a rettenetes éjszakának, hogy megvigye jegyesének a fenyegető veszély hírét, „csak a végheitetlen szerelem, mely egy ilyen gyermek szívében istenné tud nőni, adhatott neki erőt ilyen gondolathoz“, — mondja Jókai. Hargitay Judit bujdosó férje megszabadításáért emberfölötti önfeláldozásra, energiára képes: gyönyörű homlokán sebhelyet vágat, hogy hasonlóvá legyen férjéhez s ezzel az ismertető jellel, férfiruhában, menedéklevelet szerez számára a komáromi várban. (Politikai divatok). Hűségében a legnagyobb lemondásra képéé ez a leányideál. A büszke grófkisasszony mosolyogva hagyja ott apja pompás kastélyát, hogy megossza a barátfalvi lévitával a küzdelmes nyomorúság fekete kenyerét.- (Elátkozott család). Evilát se kápráztatja el a ragyogó nagyvilági élet; a fényből, dicsőségből könnyű szívvel és tisztán tér vissza a sötét, szomorú tárnába. (Fekete gyémántok). Csendesen tűrő, imádságos szívvel tud lemondani a boldogságról (Livia: Élet komédiásai). Csak egyetlen, de felejthetetlen gesztussal szerepel Juliska (Akik kétszer halnak meg), mikor magára vállalja a hűtlenség, rosszaság bélyegét s erőszakkal kiszakad jegyese szívéből, hogy megvédje a csalódástól öt. Jókai leányideáljainak gyöngéd, finom, átszellemiült lényét mégis valami titokzatos, delejes energia jellemzi, melynek forrása rajongó szívében van. A szenvedés glóriát fon szép feje köré, sokszor pusztul, de hü ma^ad magához, nem e világra való, étheri tisztaságában (Fanny: Magyar nábob). Megbocsátó, megértő szent (Tisza Ilona: Szeretve mind a vérpadig: Serédy Zsófia: Lőcsei fehér asszony; Ciliké: És mégis mozog a föld); csodatevő jósága még a halál fölött is diadalmaskodik (Hargitay Judit, Serédy Zsófia). Ez a leányideál mindig következetes önmagához, ezért leánylelkü asszonyok Jókai asszonyalakjai (Fanny és Flóra grófné: Magyar nábob, Judit: Politikai divatok, Tisza Ilona: Szeretve mind a vérpadig) — környezetüket napfénybe borítja angyali jóságuk, meleg kedélyük, mint a mesében, itt is virág fakad a lábuk nyomán: (Noémi: Aranyember, Katinka: Kárpáthy Zoltán. Erzsiké: Uj földesúr). Világosi Ilonka (Szerelem bolondjai) energikus, tevékeny, vidám, testileg-lelkileg erős, bátor, ügyes lényében mintha a cserkéiszleány ideálját sejtette volna meg Jókai és Ciliké csodálatos martiriumában (És mégis mozog a föld) a nagy eszményekért hősiesen küzdő, dolgozó női léleknek, az alkotó nagy müvészasszonynak állít ragyogó apoteózist. Az élet minden igazi értéke: a szép, a jó, az igaz, Jókai szerint a női lélekben érvényesül a leggazdagabban, legteljesebben; nála is, minit Madáohnál, a női lelken keresztül költészetté és dallá szűrődve jut el a férfi szívébe egy jobb, szebb világ sejtelme. -K. G.
