Az Ember, 1965 (40. évfolyam, 1-48. szám)

1965-08-21 / 34. szám

UAVAVAVAVAVAVAVAVAVAWAVáVA1 r avavavavaváv THE MAN Hungarian Weekly FŐSZERKESZTŐ ' Te,: ju 7;1353 Előfizetés egy évre TIZENKÉT Tf W Á LT W A 5-7160 dollár és 50 CENT JtR• H JlAMjWtN Vol.: 40. No.: 34 40. évfolyam, 34 sz. August 21, 1965. ÁRA: Egyes Szám 25 c at SZÖRNYŰ ÉVFORDULÓ: ÍGY ÖLTEK MEG 600 MAGYAR ZSIDÓT MOST 21 GYE Augusztus 20—áu Mauthausenben! Irta: Dr. KLÁR ZOLTÁN nmvm távéi&aJ: M; i-MiSJL&a..~ & I« hr ís’iB, &Uálbs »enS jt4< A: ■■&*Süt»Sí 1 $-1IS JifiI í;>!I»»g»: ■■«w /jN*5** ^ Ww -i m wa ~~V*. f ~ U*^ v , ÉS** 'Í“ÁHs.4 a a XÄ, $»«%*** **4**»^*. . m*-w! *$***,«&. 1$*** **»i Á »a*4 " " *%,. «’ «**, **<* *** «4^ ■-'* w '4 y#kf ' s&feÁ-« “ .... ... v-<W<% * , ^ ^ -^ |f fesiú«, > ■ .«sa^ .«W J»4. «íNiVi, «í VS(i ’^na*. ta^» %W «tK^gg.. *4 '*«,*»> ;v r ''s-» fei.fr, , NÄt V, v%.. f jj "[ ÄyWSss* I£ATZ ADOLF búcsúlevele hozzám, kb. 600 halálba menő testvérem nevében, 1944, Au­gusztus 18-án, Mauthausenben BÚCSÚZOM! . .Nem hiszem, hogy könnyű dolog lesz. Úgy ragaszkodom hozzá, mint akit legjobban sze­retek a földön: Anyámhoz! Minden percben figyelem hol látom felbukkanni markáns alakját. Örvendek, ha moso­lyogni látom, elborul a szivem, ha sötét felhők rajzolódnak homlokára. És most mintha gyorsabban verne a szivem. Búcsúzni kell. Ily gyorsan, ilyen kimond­hatatlanul kíméletlenül. Hát nincs jogomban tanulni nekem egy tökéletes embertől? Akit az egész világ kell, hogy sze­ressen és szeret. És ő az, aki megérdemli. Most már görcsö­sen zokogni tudnék, gyorsan búcsúzom, nehogy eláruljam érzékenységemet. A jó Isten áldja meg Főorvos ur és kívánom, hogy olyan em­berek közt legyen, akik olyan szeretettel veszik körül, mint én szeretem. A JÓ ISTEN ÁLDJA MEG, EZT KÍVÁNJA 100 MEG 100 BETEG BÚCSÚZÓUL, AKIK HALKAN LEHAJOL­NAK MEGCSÓKOLNI GYÓGYÍTÓ KEZÉT. 1944, augusztus 18. Maut­hausen. KATZ ADOLF Ez a megrendítő BÚCSÚLEVÉL bekeretezve ott látható a Szerkesztőségünk falán. Nemrégen közöltük e helyen Buchinger Manó. volt hires pesti Szocial Demokrata képviselő hála levelét, amelyben meg. köszöni dr. Kiárnak, hogy megmentette életét. A Halál Blokkból kb, 90 jött ki élve. Mindtől itt vannak az EREDETI hála-levelek, amelyekhez hasonlók aligha vannak élő, vagy holt birtokában az egész földön! Aki nem élte át, el sem hiheti' hogy a kánikulás, állítólagos kö­zömbös demokratikus amerikai magyarság közt olyan hatást vált­son ki egy oikk, mint amilyennek mi voltunk és vagyunk tanúi azon muhheti cikkünk nyomán, amely­ben, — “ EZ AMERIKA..! ” cim alatt és a kis BABAD Herschel orthodox fiúcska eltűnésével és megtalálásával kapcsolatban meg­emlékeztünk 156 magyar zsidó gyereknek 1944 Augusztus 15-én­­tehát most pontosan 21 évvel e­­zelőtt, MAUTHAUSEN-ben tör­tént, vadállati kegyetlenséggel végrehajtott legyilkolásárol. A mi olvasó táborunk fantasz­tikus méretű, velünk egyetértő és együttérző visszhangja bizonyítja, hogy a mi generációnk életében vannak dátumok, amelyekre ön­kéntelenül is visszaemlékszünk minden évben, mégha nem kerek­szám évfordulóról van is szó. Vannak felejthetetlen élmények, amelyek mementoja minden év­ben visszajár... Vannak iszonyatos, borzalmas élmények, amelyeket NEM LE­HET.' NEM SZABAD FELEDNI még az élet hétköznapjain sem, nehogy éberségünk csak pillanat­nyilag is lankadjon és ez újra fel­bátorítsa a javíthatatlan gonoszo­kat, hivatásos gyülölködőket, a Szabadfölden meglapuló és még mindig feltámadásukat váró le­vizsgázott gyilkosokat..! 1944 Augusztus 14. Múlt héten BABAD Herschele kilenc éves -brooklyni zsidó kisfiú eltűnése és, — hála Amerika fé­nyes humanizmusának !— több, mint ezer katona és rendőr moz­gósítása révén történt csodálatos megmentése kapcsán visszaemlé­keztünk Augusztus 14-re, amikor az SS-ek 156 zsidó kisgyermeket hoztak a mauthauseni táborba az­zal, hogy: holnap tovább viszik ő­­ket egy “ szép és j ó ” nyaralóte­lepre, amely valójában és másnap a 156 ártatlan gyerek számára a “ kékautó ’ gázkamráját jelentette rövidke életük végállomásaként... 1944 Augusztus 18. MA pedig e helyen 4 nappal ké­sőbbre, 1944 Augusztus 18-ra, e borzalmas nap 21-ik évforduló­jára, több. mint HAT száz magyar zsidó testvérem legyilkolásának napjára KELL nekem, e szörnyű nap minden részletét ismerő e­­gyik inég életben lévő szem és fül­­tanunak visszaemlékezni és az u­­tókor számára megörökíteni..! Még magunkhoz sem tértünk a mélységes lelki felindulásból és megrendültségböl, amellyel a 156 ártatlan zsidó GYERMEK kanni­­báli leölése a megszokott minden­napos borzalmak dacára feldúlta egész emberi valónkat, amikor 1941 Augusztus 17-én- délután, Keletről kb. 600 főnyi újabb ma­gyar zsidó felnőtt transzport ér. kezett, amelyet másnap, azaz Au­gusztus 18-án már “ Genesungs­lag,er- ’’be, tehát ü d ü 1 ö h e ly­re küldés címén kiszelektáltak és Augusztus 19-én hajnalban, kiegé­szítve még kb. 50 régi mauthau­seni, Russenlageri magyar zsidó deportált testvéremmel, — őket is elszállították a gázkamrákba, őket is megölték az emberiség huszadik századi kulturfokának, az európai civilizációnak örök szégyenéül és gyalázatául.! A Zsidó Halál Blokk Két kiváló magyar keresztény publicista: dr. R á t t k a i Ká­roly, a Rassay-féle, egykori libe­rális Esti Kurir napilap szerkesz­tője és dr. Parragi György, a Ma. gyár Nemzet, volt liberális napi­lap főmunkatársa, akiket a néme­tek antináci cikkeik miatt depói'» táltak Mauthausenbe, egy-egy ki. váló könyvet írtak Mauthausen* röl és annak az u. n. Russenla. gerében lévő 6. számú Zsidó Ha* Iái bloekjárol, a Poklok-Poklárol. amelynek raborvos-társaim éléit én voltam a vezető főorvosa. Mindketten hűségesen beszámol* tak mindarról, amit ott saját sze­mükkel láttak és saját fülükkel hallottak, tárgyilagosan írtak és legmelegebben azon testvéries, humanisztikus erőfeszítéseimről, hogy lehetőleg minél többeket mentsek meg. dr. Ráttkai és Parragi De a 156 kisfiú kivégzéséről, éppúgy, mint a 600 magyar zsidó testvéremnek Augusztus 18-án tör­tént szelektálásáról, valamint az Augusztus 20-án, egyetlen napon, barom módjára végbement gaz lé­­gyilkolásáról nem volt módjukban tudósítani: ők egy másik helyen, a politikai külön barakkban szen­vedték az ártatlan kínszenvedések gyötrelmét és csak időnként szök­tek át hozzám hősi bátorsággal egy rövid látogatásra, elismerő, meleg kézszoritásra... Itt, Az Ember-ben emlékeztem meg először a 156 kis zsidógyer-T

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom