Az Ember, 1965 (40. évfolyam, 1-48. szám)
1965-05-01 / 17. (18.) szám
THE MAN Hungarian Weekly 100 WEST 80th STREET NEW YORK 24;, M. Y. Előfizetés egy évre TIZENKÉT DOLLAR és 50 CENT 40 évfolyam 17. sz. FÖSZERKSS JM. klAr Zü* felszabadítása 20 éves Jubilenmán forró hálánkat fejezzük ki a humanista, antináci AMERIKÁNAK s hős Hadseregének s megújítjuk fogadalmunkat a náci feltámadás elleni kemény harcra A tábornak két kórháza voit. Egyik a belső táborón betttr, amelybe csak ynrtgfeciosók geFulllfetluk, zsidók egyáltalában nem. Ez a~tabőr kirakati kórhaza volt, „ dlaha ívrei cseh orvoe-nrofesszor, maga , is & fogoly, vezetése alatt. A másik sok blokkból álló tömegkórház volt, amelybeiI~aTegnzüroyt':és leg^mbertéienebb" vlsiőhyok,. uralkodtak. Itt nenTlz stfeh3óan"sők ezret kitevő betegek gyógyítása, ha- I flbm elynsztttá^ulTVOTráréel. Közönségesen ~^üssehlagei'iieK*' neveztek. Ha MaűtESüsén ITTóTüre szállt pukOT rólt, akkor" a Russenlagert csak a~ pökiokpőklának nevezhetjük. Ha a tábor"tiH vart zsúfolva — és leggyakrabban ez~völt a helyzet ■—megjelent az úgynevezett „zöld autóbusz", kiszállt belőle az SS grvős, aki^égigiarta”áz^gy^'blokkokat ~és Szemre kiszedte ä legöregebb, lcgTernmEffahb betegeket. A fertőző betegeket-már eleve halálra ítélték. Az, így kiszemelt szerencsétleneket zöld autóbuszokba kamrában intézték, el őket, részben pedig benzininjekciót adtak nekik. Ez utóbbi történt Tolnai Simonnál~ és ~ÜaT Benővel is, valamintsok más magyarral, ígv példán! Mándv Györggyel és Alberti nagybirtokossal. Ha már a Russenlagernél tartok, el kell mondanom, hogy_e. pokloh-nnklának legszörnvűhh bar aki a a 6. számú voIt._ amelyben a zsidókat zsúfolták — 65 -össze. Ennek a baraknak volt a vezető-főorvosa és égybetThőse Kiár Zoltán doktor. Külön rémregényt ltfEIetne írni a 6. Bárakról és-külön hőskölteméflyt Klár Zoltánról, ákr Mindvégig itt élté" át Mauthausenf. Gyógyszerről természetesen sző' sem~Ieh,gt§tt. EITéBBén voltak itt capő-k, akik ’ furkósboyai^al rövidítették még ä "szenvedők kínjait. Minél több magyarországi zsidót hurcoltak. Mauthausenhe, annál'zsúfoltabb lett a barak. Végül már a kétszázn&gyvén férőhéllyél rendelkező bitcakba ezerhétízáz embert préseltek össze. Ez természetesen, csak úgy ment, ha egy fekvőhelyen négyéa-jötea. -szoiűűkodták/~űgyhogy rétegekben feküdtek egymás fölött, mint a tűzifa. Ezek még fehérneműt sem kaptak, hanem többnyire irtózatos sebeikkel egymást fertőzték" és'gyötörték. Lepedőről, pokrócról szó sem volt. A gennyes sebekből szörnyű bű? ~arádt. Rátkai Károly újságíró barátommal gyakran látogattuk meg 'ezt a szörnyű helyet életünk kockáztatásával is; mert munkahelyünkről kellett elszöknünk, hogy a_szérencsétleneknek biztatást, vigasztalást és főkép hIrékét'Vigyünk. Ilyenkor mindrg'ázőn" döBbentunk még", mikép bírja ki Klár Zoltárg ennek a helynek még- csak á szagát" is. Amikor kifordultunk a blőkkbolf"mindig émelygétt a gyomrunk, pedig sok nundeHOnegszoKtunk már. ' Ä szerencsétlen "Betegeket a legkegyetlenebb hidegben Iá Hlüklelenui zavartáá'ki a távoiaBb fekvő _ efi _ mosdóba. Szemmel láthatóan ezzel is az volt a cél, b "v tüdőgyulladást 'kapjanak és minél'SlSbb élik. Az emberirtásnak legszöInyübTI de |„_ 1 ^célravezetőbb eszköze azóílbe^’ az ébhsláj volt. Mi, akik a belső táborban sínylődtünk, szintén ánan35an"”az éhhalál szélén támolyogtunk, mert szántott répán es esti öt deka lókolbászon kívül csak egy darab kenyeret kaptunk, ami a fotáplálékunk volt. Ahogy közeledtünk a háború végéhez, a kenyér mindig kisebb és rosszabb lett. Az utolsó hetekben néha már nem is volt, vagy legfeljebb csak egy ujjnyi vastagságú és az is jórészt fűrészporból, fenyőfaforgácsból készült. De ennek is felbecsülhetetlen értéke volt. Az ilyen fűrészporos kenyér többet ért ^legdrágább óránál és drágakőnél, mert az életünket mentette meg. A Russenlagerben azonban egyszerűen nem volt keny’ér. Kenyér helyett"’ csak hat-bét szem babból álló_levest és a mi szárított répaadagunk felét kapták, úgyhogy a betegek őrjöngtek az éhségtől. Ebbe bele kellett pusztulni és bele pusztultak tízezrével. Klar 'fólián blokkja^ amelynek állandó létszáhía 'ezerhéfszáz ember volt, egy hónap alatt EflencvénhyöKT százalékban hált ki. A hálái futószálágön szállította az "új és új áldozatokat. Oly hagy volt a halálozások száma, hogy ^""krematóriumok három kemencéje nem győzte^á'hpKteAJek elégetését, ezért hatalmas tömegsírokat kellett ásni. — 67 — 5'- Fotókópiák P A R R A G í György, a kiváló keresztény ? antináci hírlapíró, volt mauthauseni rab „ MAUTHAUSEN ” c. híres könyvéből: a Magyar Zsidó Blockrol, a „ POKLOK POKLÁRÓL ” és annak vezető orvosáról és „HŐSÉRŐL: KLÁR ZOLTÁNRÓL , AKIRŐL KÜLÖN HOSKÖLTEMCNYT kellene írni.! Május első hete ez évben Hitler legyőzetésének, a második világháború európai része diadalmas befejezésének és egyben a hitleri haláltáborok kínszenvedő mártír • lakói felszabadulásának is HUSZADIK jubileumi évfordulóját jelenti.. Két évtized telt el az Isten különös kegyelméből életbenmaradt keveseknek életében, a ma is leírhatatlan, boldog érzésektől telisteli, nagy nap óta, amelyen a Nyugatról előnyomuló amerikai haderő katonái 1945 Május 5-én felszabadították az ausztriai MAUTHAUSEN-t, valamint u. gyanezen napokban, a többi, felejthetetlenül borzalmas emlékű nyugati tömeg - vesztőhely őket szívrepesve váró, már-már alig élő rabjait,,.. Mint hónapokkal ezelőtt megírtuk, n Egyesült Államokban működő International Federation of Former Political Prisonners szervezet, amelynek élén egykori lengyel és cseh mauthauseni deportáltak állanak, azt tervezte, hogy e napon Mauthausenben nagy emlék - ünnepséget rendeznek, amelyre meghívták a Magyar Deportáltak és MUSZ-osok Szövetségét is. De ez az európai út,— sajnos—, közbejött akadályok miatt elmaradt és a mauthauseni emlékünnepen csak az Ausztriában élő volt fogolytábor - lakók, valamint épp « ott tartózkodók adóznak hálával a hős amerikai, felszabadítóknak. A MUSZ-osok és Deportáltak Szövetsége azonban a külön e célra összehívandó Elnöki Tanácsülésen fog ünnepélyesen megemlékezni a Mauthausen-i felszabadításról és kifejezi örök háláját Amerika hős, nemes lelkű és segítő, felszabadító katonáinak...