Az Ember, 1963 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1963-02-02 / 5. szám
V ÜLDÖZÖTTEK ŐRANGYALA“ és ezért a mindkétszinű zsarnokság Üldözöttje: KARADy KATALIN letelepedési-engedéllyel New Yorkba költözött A STATE DEPARTMENT tüzetes vizsgálata megállapította a kommunistasággal vádoló nyilas feljelentés-áradat teljes valótlanságát és így szolgáltatott fényes elégtételt a magyar Film és Színház bálványozott sztárjának Irta: DR. KLÄR ZOLTÁN Hoffmann György Photo A felvétel KORNITZER Béla, az „Elnökök életrajzírójának“ dolgozószobájába!! készült KARÄDY Katalin New Yorkba érkezése napján. — Balról: KLAR THS"ót>s Az Ember Managing-Editorja, KARÁDY Katalin, KORNITZER Béla író es hirlap.ró’ Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek ... És végül meghozzák az Igazak elégtételét, győzelmét a törvényeit vérbetaposók, az istentelen gonoszok felett... Itt ülök nagyszerű barátunknak, Kornitzer Bélának — egykori pesti lapom, a „Társadalmunk“ lelkes munkatársának, ma Amerikában a legrégibb magyar antikommunista menekültek egyikének, országos nevű írónak, elnökök hires életrajzírójának, — fogadószobájában. És velem szemben ül V teljes életvalóságban, ragyogóan, diadalmasan Karády Katalin J a náci-nyilas ellenállás bebörtönzött hősnője, majd ugyanolyan meggyőződéses, kemény antikommunista, akit az Amerikába besurrant NYILASOK bosszúból árja létére 'zzó emberi tisztességéért, amellyel védtelen üldözött magyar zsidókon segített NEM KEVESEBB, MINT 250 FELJELENTÉSSEL akarták meggátolni abban, hogy anynyi igaztalan szenvedés után bevándorolhasson az emberiség és demokrácia klasszikus földjére, a Szabad Amerikába! Itt ül velem szemben, mint az Egyesült Államok legújabb, legfrissebben bevándorolt és e pillanatban legboldogabb lakosa és Istent áldó, meghatott örömünknél csak az övé nagyobb! A Védtelenek l Őrangyala i Akik maguk is közvetlen szenvedő részesei voltak a polgári jogegyenlőséget felrugó és végül pogromokig és gázkamrákig fajult, antiszemita vészkorszaknak, tudják, ki volt, miként viselkedett Karády Katalin, a budapesti színházak és rádió tüneményes tehetségű, elragadó sztárja az emberi lelkek nagy próbatételének ama döntő napjaiban. Tudják, hogy, — miként 1958 márciusi rövid New York-i látogatása idején megírtam e hasábokon, — ajtaja nyitva állt minden üldözött számára, bankszámlája a bajbajutottak kifogyhatatlan segélyforrása let* és éjjelét, nappalát azzal töltötte, hogy loholt, könyörgött, rimánkodott az ártatlanul elhurcoltakért, a bebörtönzöttekért, amíg végre maga is börtönbe került, mint a Védtelenek Őrangyala. Fogház Emlékezetemben ma is látom a folyosón, a budai Fő-utcai fogházban, ahol félholtra vertek bennünket az SS vérebek és ahol őt is súlyosan bántalmazták ütötték, verték. Ma -is látom, amint elvezették előttem a Gestapo pribékek négyszögében, halottfehér arccal, csapzott hajjal, réveteg tekintettel, de ajka körül dacos, fitymáló mosollyal ... Talán senkit úgy nem gyűlöltek a nyilasok, mint a zsidómentő Karádyt és Somody Klaszek István, aki büntetést követelt minden ária részére, aki zsidón segíteni próbált, őt is kipellengérezte a szuper-antiszemita „Harc“ba írt denunciáló cikksorozatban, hogy zsidó titkárt tart Réti Lajos újságíró György mevű öccse személyében. A«* •• 1 *i m | a • vörösök üldözöttje Jól emlékszem arra is, hogy a Szovjet által felkényszerített kommunista uralom alatt ugyanúgy viselkedett a származásuk, — ezúttal nem faji, hanem osztályszármazásuk miatt, — üldözöttek iránt ismét segített minden hozzáfordulón, ismét rohant menteni az elhurcoltakat és ezzel szálka lett a vörös osztályuralmi zsarnokság szemében is. Neki, a „kifogástalan népi származásúnak“ éjszakának évadján menekülnie kellett szülőhazájából, amely egy másik számára éppen úgy elviselhetetlen szabadságfosztó rendszer ön-
