Az Ember, 1962 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1962-08-11 / 32. szám
V/AVAVAVAVAVAVAVAVAVAWAVAVAWAWAVAVAVAVAVAVAVAV The Mm HUNGARIAN WEEKLY Augustus 11, 1962 tßßicv**# » 100 WEST 80+h STREET T CyJA-ßKAXJX1 Iß- NEW YORK 24, N. Y. Vo!. XXXVI No. 32 Jtfí, Jf^JLfAR jZföltTAA EiöHzetä^gy ITM tizenkét v DOLLAR és 50 CENT \ EGYES BZAI ARA: 25c "Az Ember" távirata Kennedy elnöknek Magyarország szabadsága ügyében Elnök Ur! Alulírott dr. Kiár Zoltán, a newyorki Az Ember hetilapnak, az amerikai demokratikus magyarok központi szócsövének felelős szerkesztője, lapomnak Elnök Ur programmjáért lelkesedő s azt szívvel lélekkel támogató, hatalmas olvasótábora nevében forró lelkesedéssel üdvözlöm Elnök Urat a kemény és elszánt, megalkuvástalan gerincességért, amelyet a nehéz berlini kérdésben és más fontos külpolitikai ügyekben a világuralomra törő, szabadságrabló, kommunista Szovjettel szemben a legteljesebb bizalomra méltóan tanúsít, A demokratikus amerikai magyarok Magyarország önrendelkezése és fiainak nemezti és emberi szabadsága ügyében is a legteljesebb, rendíthetetlen bizalmukról biztosítják Elnök Urat, annak az emlékezetes, nagyszerű kijelentésének alapján, amelyet a newyorki Overseas Press Clubban, az 1960 augusztusában tartott sajtókonferenciáján az általam a magyar ügyben feltett kérdésre tett s amely így hangzott: > “Nem Ígérek feltétlenül felszabadulást, de az én elnökletem alatti demokrata adminisztráció velem együtt a jövőben megtesz mindent a rab magyar népért. Hiszem, hogy erőfeszítésünk nyomán eljön a magyar nép számára is a szabadság és igazság napja!” E számunkra felejthetetlen, lélekemelő szavai szellemében arra kérjük Elnök Urat, vegye teljes erejével kezébe a szabadságért 1956 októberben s előtte és utána annyi életet áldozott magyar nép ügyét. Tudjuk, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlési tárgysorozatának tüzetes öszeállitasa főleg a szeptemberi közgyűlést közvetlenül megelőző napokban szokott történni. Eddig a magyar ügy nem szerepel a napirenden s amikor eziránti rendelkezését mindenesetre kérjük, egyben bátrak vagyunk rámutatni arra, hogy az Egyesült Nemzetekben ez ügyben eddig hozott, több mint egy tucatnyi határozat, amely a Szovjet-haderők kivonulását és szabad választások elrendelését követelte, teljesen hatástalan maradt, úgy a Szovjet, mint a bitorló Kádár-kormány semmibe vette azokat! A demokrata párti, de úgy hiszem az egész amerikai és szabadvilági magyarság felfogásának és óhajának adok hangot, amiko rámutatok arra, hogy e hatástalanul maradt határozat-sorozaton túlmenő, és SZANKCIÓKKAL ellátott olyan lépésre van szükség az Egyesült Nemzetekben, amely TÉNYLEGESEN előbbre viszi a régóta szenvedő magyar nép nagy ügyét! Az amerikai magyarok, s köztük kivált, az ön programmjának lelkes hivei leghelyesebb megoldásnak azt tartanák, ha kormányunk az Egyesült Nemzeteken KÍVÜL, a Szovjettel és a Kádár kormánnyal való KÖZVETLEN tárgyalások utján tenne ÉRDEMLEGES lépéseket s ezzel végre élére állítaná a magyar nép szabadsága ügyét! Az amerikai demokratikus magyarság arra kéri Elnök Urat, hogy ez évben az eddigi hatástalan, jelképes elméleti határozatok helyett kemény SZANKCIÓKKAL ellátott határozati javaslatot nyujtasson be az Egyesült Nemzetek közgyűlésén s ha a Szovjet ezt a határozatot és vele az Egyesült Nemzeteket semmibe veszi, álljon az Egyesült Nemzeteken KÍVÜL a sarkára Magyarország szabadsága ügyében, amely minden szabadságszerető nemzet legnagyobb szolidaritására méltó, s amelyben Magyarország kinszenvedő, hősi népe Amerikában, a Szabad Világ vezetőjében. Elnök Ur kormányában látja végső reményét! Kiváló tisztelettel, i Dr. KLÄR ZOLTÁN A chilei magyarok egyik vezető kiválósága, Adalbert«» Klein méltó választ ad az álnevű nyilas bitangnak Julius 21-i lapszámunkban közreadtuk egy Busfia István álnév mögött lappangó nyilas antiszemita gazfickónak, a súlyos szív-irritációval a Madison Ave Hospitalban fekvő dr. Kiár Zoltán főszerkesztőnkhöz küldött levelét, mint egyikét azon, korai örömujongástól áthatott névtelen vagy álnevű, gyalázatos Írásműveknek ,amelyekkel az ide nagylelkűen beengedett, de mitsem javult és ma is Amerika-ellenes és zsidó vérre áhítozó szálasista szökevények elárasztottak bennünket nagy aggódásaink közepette. A levél megjelenése óta a tettes elleni felháborodás és a dr. Kiár iránti szeretet-megnyilvánulás és harcos együttérzés rengeteg levélbeli és telefoni kifejezését kaptuk és csak meghatott hálával mondhatunk érte köszönetét. Keresztény körökből is számosán jelentkeztek és legélesebben Ítélték el a förtelmes levél minden passzusát, minden szavát s külön is azt a pogány, egyházgyalázó kitételét, amely “bitang, gazember rabbikat’ ’emleget. E lelkes megnyilatkozások tömegéből kiválasztottuk ADALBERTO KLEIN, a chilei zsidó magyarok egyik kimagasló vezető egyéniségének levelét, amelyről úgy érezzük, legmegragadóbb bölcsességgel és erővel, legméltóbban fejezi ki a mélységes megbotránkozást, amely mindenkit eltölt a megrögzött nyilas antiszemita bestialitásnak és aljasságnak ez újabb gyászos bizonytékaival szemben. A chilei zsidó magyarok érdemes, köztisztelt vesérférfiának, Adalherto Kleinnek levele így hangzik: Ő milyen — vakmerő hőstettet követett el ? Szörnyetegeit A “Moral”-jára nem emlékszem pontosan, de amikor “Busfeketelelkű István” mérgezett posványba merített ‘‘tolibajnokságának” eredményét olvastam, ez az örök, koszos disznó jutott eszembe, ‘‘aki” már “előlegezte” a rúgást, de reméljük, hogy — ha koszos disznó marad is és csak förmedni tud —■ az amerikai demokrácia látóköre nem fog annyira elsötétedni s begyepesedni, hogy az ilyen szörnyetegeket ki ne tessékelje, mielőtt még gyilkos bűzőik nagyobb számban megfertőzné a “mindenre hajlamos” közvéleményt. Gonostevök Ez a harc az emberiség megtisztulásáért folyih! ADALBERTO (KLEIN Santiago de Chile Santiago, 1962. julius 30. Mr. Dr. Zoltán Kiár, New York. Igen tisztelt, kedves Doktor és Főszerkesztő Ur: Úgy vagyok Önnel mint az egykor a mekkai utón kéregető koldus az arab királlyal, aki amikor egy csengő aranyat nyomott a markába, a következő szavakkal köszönte meg: — Köszönöm nemes lelküséged Ahd el Azziz! ? — De honnan tudod, hogy én ki vagyok, — kérdezi a király, — amikor te vak vagy? — Bár nem látlak, de megismerlek — nagylelkűségedről! — válaszolt a vak koldus. Én sem láttam Önt, de már a Társadalmunk hasábjairól ismertem később a “felszabadulás” utáni időkből, (bár akkor én itt voltam) s később Az Ember hasábjairól, ahol ma élet-halál harcát vívja az atomkorszak super-kannibáljaival, — amely harc, reméljük s hinnünk kell — nem lesz meddő! I “Busfeketeleiknek” Szokatlan nyugalommal olvastam “Busfekelelelkű István” nyomdafestéket is szégyenitő förmedvényét. Azért mondom “nyugalommal”, mert általában hasonló förmedvények a mai időben, — amikor az U. N. szerint minden ember szin, faj és felekezetre való tekintet nélkül egyenlő (papíron, levéltárban mély álomra fektetve) — igen rossz éjszakákat okoznak, de már kezdem megszokni a “nyugati civilizációt” képviselő erők és hatalmak javithatatlanságát és azt hiszem, ezek a förmedvények korunk gonoszai lelkivilágát tükrözik viszsza. Iskolás koromban nagyon szerettem az Aezopus meséket, amelyekhez derék tanítóm mindig elmondta a “Tanulságot” is. Az oroszlán és a koszos disznó Az Ön betegsége, — amit az újságból olvastam, — s ezen hitler fiókok (fattyuk) förmedvénye is emlékeztet egyre. íme: Hire futott az erdőben, hogy az Erdők Királya, az oroszlán, már nem ura a helyzetnek, utolsó óráit éli. A leggyávább nyulacskától a legkoszosabb és undoritóbb disznóig mind örültek, s várták a “végső pillanatot”. Amikor az oroszlán kilehelte életét, főképpen azok az állatok, amelyek rettegtek tőle, felsorakoztak az oroszlán teteménél s mint “hősök” vagy rosszat mondtak rá, vagy leköpték, vagy belerúgtak. A koszos disznó volt az utolsó, “aki” felemelt fővel, büszkén megállt az oroszlán mellett és többször belerúgott s utána körülnézett, hogy látják-e a többiek, hogy Szeretném megérni, hogy hivatásos körökben megértésre találna az Ön megnemalkuvó kemény'harca, hogy egyszersmindenkorra meg értsék: ez a harc nem egy minő« ritás, nem a zsidóság harca: ez a harc az emberiségért folyó harc, a gyűlölködő, gonosztevőktől való megtisztításra! Ha a Demokrácia még a Májusi rózsák közti álmát alussza fenntartva ama beteg álláspontját, hogy a rendszerben “mindent szabad”, s nem fojtja el néhány gonosztevő vérlázitó hangját, — amint az* nem tette alig 30 évvel ezelőtt, so később — a történelem gyorsan megismételheti fekete lapjait g “vihara” kiszakajthatja azoknak a sokaságát, — felekezetre való te« kintet nélkül — akik ma a “mindent szabad” örve alatt kézlegyintéssel tesznek túl ama szörnyetegkalandorok tevékenységén! IJtcabetyárok A mai napilapban olvastam, hogy Londonban Osvald Mosley felvonulást csinált s a megdühödt hallgatóság részéről záptojást, kőzáport kaptak, s őt magát a földre tepertők. A rendőrség kaparta ki a tömeg kezéből. Ott már “felébredtek”! Rájöttek, hogy ezek az utca-betyárok csak egy nyelvet értenek: Szemet-szemért! Ha mindenütt fejbeverik »két, talán meghúzódnak s “vigyáznak” piszkos, rongy életükre, amit újabb rablásokkal szeretnének munka nélkül végig élni. (Folytatás a 2-ik oldalon)
