Az Ember, 1959 (34. évfolyam, 7-49. szám)

1959-08-29 / 34. szám

I V/AVAUAVAVAVAVAVAVAVAWAVAVAv! k s rK VAVAVAVAVA vA VAV The M HUNGARIAN WEEKLY Vol. XXXII. No. 34. 100 WEST 80th STREET 320 * €/• NEW YORK 24, T Y. August 2,. „5,. j)R KLAR ZOLTÁN nrrr m EGYES SZÁM ARA: 20c ki Kilián Csaba különös rádió - búcsú ja Betörtek Sdiönfeld Lóim főrabbi templomába Kruscsev véres mancsát elutasítja az USA munkássága KÉTSZER HALT MEG JÁVOR PÁL —így megkasonhtt lelkű magyar színművész tragédiájából vonjuk le a kötelező tanulságot!— Irta: WERTHEIMER Elemér, a budapesti Magyar Színház és Andrássy-uti Színház v. igazgatója Könnyes szemekkel írom le ezeket a soro­kat ... Amit hónapok óta aggódva lestünk, amitől Téltiink, sajnos bekövetkezett: JÁVOR PALI, a drága jóbarát, a kitűnő színész, a NEMES SZIVÜ “IGAZ EMBER”, nincs többé... JÁVOR PÁL KÉTSZER HALT MEG! Először LELKILEG HALT MEG, amikor a legnagyobb csendben, szinte lábujjhegyen, titok­ban, búcsú nélkül elhagyta Amerika földjét, a szabadság hazáját és leküzdve magában minden ellenszenvet, visszament a kommunisták által le­­igázott Budapestre, Mi, akik őt jól ismertük, politikai felfogását, IGAZSÁG- és SZABADSÁGSZERETETÉT, fékez­hetetlen temperamentumát, tudtuk, hogy valóság­gal MEGHALNI MENT HAZA... Voltak sokan, akik emiatt elítélték, megve­tették, főképen éppen azok, akik tudtak volna raj­ta segíteni, ha akartak volna, ha “EMBEREK” lettek volna. Én nem ítéltem el, megértettem őt, mert is­merem a színész lelkialkatát. ménnvé kristályosulnak a né­zők emlékezetében. Remek megjelenése, izzó temperamentuma, szilaj sága, ellenállhatatlanul magával ra­gadta a hallgatóságát. Színházaimban gyakran lé­pett fel különböző szerepek­ben. Minden alakítása egy-egy emlékezetes állomása volt ra­gyogó pályafutásának. A magyar kommunista kormány, néhány héttel ez­előtt, — tudva, hogy szegény Jávor Pál napjai meg vannak számlálva, — elküldte beteg­ágyához Major Tamást, a Nemzeti Színház igazgatóját, aki közölte vele, hogy a kor­mány kinevezte őt a Nemzeti Színház örökös tagjának. Drága Pali, legalább még (Folytatás a 2. oldalon) A vérbeli színész — színpad nélkül: élő-halott, olyan, mint a szárazra tett hal, még egyet­­kettőt ficánkol, aztán ment­hetetlenül elpusztul. De Pali, — látszólag túltet­te magát ezen a megdönthe­tetlen igazságon, megpróbált színház nélkül élni és pusztán életösztönből elvállalt itt min­denféle alantas állást, tűrte a megaláztatást, szenvedést, nyomorúságot, csakhogy itt maradhasson, ahol szabadon, félelem nélkül élhetett. Végül is tesileg-lelkileg megtört, engedett a kommu­nisták csábításának és haza­ment. Megérkezésekor ezrekre me­nő tömeg fogadta, ünnepel­ték, szerepeltették a rárdió­­ban, televizióban, színházak­ban és filmeken, jól megfizet­ték, visszakapta villáját, autó­ját, szóval elért mindent, ami után vágyódott, csak éppen boldog nem volt! Most másodszor halt meg, most már fizikailag is. JÁVOR PÁL mint ember Jávor Pál, mint ember is a legjobbak, a legkiválóbbak kö­zé tartozott. Csupa szív volt, a megtestesült jóság. Palit mindenki szerette, mert ő is szeretett minden igaz, tisztességes, becsületes embert, különösen a szegénye­ket. Két kézzel szórta szét köz­tük mindenét, mert valamikor ő is nagyon szegény volt. So­kat éhezett, nyomorgott, tud­ta, mi az szegénynek lenni. Sohasem fogom elfelejteni, amikor 1944. márciusban, köz­vetlenül a németek megszállá­sa előtt, együtt voltam vele a Svábhegyi Szanatóriumban, minden este, amikor előadás után hazajött, rengeteg élel­miszert hozott magával, amit már nehezen lehetett beszerez­ni é's mindent szétosztott a szegény alkalmazottak közt. JÁVOR PÁL mint színész Jávor Pál mint színész is a legnagyobbak közé tartozott. Széles skálájú művész volt, a könnyű fajsúlyú zenés dara­bokban éppen úgy, mint Sha­kespeare drámáiban, mindig tudott valamilyen rendkívüli alakítást nyújtani. A színész nagyságának e gyetlen bizonyítéka, ha a alakításai felejthetetlen él­í JÁVOR PÁL VÉRBELI SZÍNÉSZ NEM ÉLHET SZÍNPAD ÉS KÖZÖNSÉG NÉLKÜL!

Next

/
Oldalképek
Tartalom