Az Ember, 1959 (34. évfolyam, 7-49. szám)
1959-11-14 / 44. szám
WAVAV/AVAVAVAVAVAVAWA The Mau HUNGARIAN WEEKLY Vol. XXXII. NO. 44. 320 Nov. 14. 1959. EGYES SZÁM ARA: 20c főszerkesztő: J>R KLÁÜ ZOLTÁN 100 WEST 80th STREET NEW YORK 24, iM. Y. Phone SUsquehanna 7-7771 Előfizetés egy évre TÍZ dollár Hatalmas művészi és páratlan anyagi siker a "Csárdáskirálynő" New York-i előadásain Nyilas pimaszkodások Kommunista rereség Israel-ben Nem haltak hiába a névtelen milliók, ha a állnak elő és élre az egész világon a sok stréber, csörtető, önző "óriás" helyére! Irta: Dr. TAKARÓ GÉZA ny. református esperes Washington városán kívül, a Potomac folyón túl, napfénytől és árnyékfoltoktól tarkázott hegylejtőn, suttogó fák csendjében pihen egy roppant nagy sereg. Halottak táboroznak. •. Vannak itt a haza minden háborújából. Emberek, akik minden nemzet tiszteletét harcolták ki saját nemzetük lobogója számára már akkor, amikor egész tengerészetük még csak néhány esetlen, nehézkes fahajóból állott. Emberek hazai és külföldi harcmezőkről, — indián háborúkból és Gettysburgból, Mexicoból és Santiagoból, Chateau Thierryből és az Argonnokból és Normandiából... A béke hősei És nem csupán a fegyverek emberei, de sok más, aki békében szolgálta hazáját nagy Önfeláldozással. A felfedező, aki az északi sarkon látta annak csillagát. A szónok, akinek szava egykor az egész kontinenst megrázta- Az államférfi, aki a szabadság útját szabadon tartotta a jövő nemzedék számára. Van közöttük magyar is! Magános síremlék De a nagyok között, akiknek neve még mindig visszhangzik a történelmen át, van egy magában álló síremlék, melyen nincs név! Előtte őrök járnak fel s alá. Körülötte mindig láthatók kisebb-nagyobb csoportok — csendben, tisztelettudón suttogva, mintha nem a szabad ég alatt, de templomban állanának. A márvány-templom mögötte áll, környezve Virginia zöld hegyeitől, mintegy távoli őrszemektől. Ismeretlen Katona így áll egyedül a síremlék a maga fehérségében! Se név, se dátum, se tettek nincsenek rávésve. A katonát, aki itt nyugszik, csak az Isten ismeri, aki viszont nem ismeretlen... 1 De a katona se ismeretlen- Egyike azoknak, akik előjöttek a tanyákról, falvakból, városokból, irodákból, iskolákból; beléptek a kiképző táborba, onnét fel a szállító-hajóra, át a haláltól zaklatott, háborgó tengeren Európába és onnét előbb-utóbb minden bátrak örök kikötőjébe... Testét kiemelték névtelen baj társai közül; hazahozták és, idehelyezték a nemzet legna-| gyobbjai közé, ezt a halhatatlan nevet adván néki: Az Ismeretlen Katona! Van sírja másutt is, a londoni Westminster-ben királyok között, Budapesten a ligetben az ezeréves múlt nagyjainak szobraitól övezve... NEM GYÓGYULÓ SEBEK..! Hajh, de olyan régen volt a temetése, hogy százmilliók számára már semmit nem jelent, hiszen akkor még meg sem születtek, vagy túlfiatalok voltak. Mások már idősebbek voltak, de számukra a háború csak egy négy éven át tartó újságfejlécek unalmassá vált sorozata volt, s mára elfakult történelemmé lett. De millióknak egy sebhelyet hagyott testükön, szívükön, leikükön, ami soha be nem gyógyul.. ! Ezek számára nem ismeretlen az a katona, akár Arlingtonban, akár Budapesten alussza örök álmát! És ha maradt bennünk emberség és szolidaritás, számunkra sem ismeretlen az a katona. Baj társunknak ismerjük el, sőt példaképünknek tartjuk! Kossuth egyik kortársa, a dán bölcsész, Sörén Kierkegaard mondotta egyszer: — Minden évforduló egy komoly ünnepnap legyen, erőtadó az emlékezésben, reményt nyújtó az Ígéretében! Igazság és békesség után áhítozó és éhező lelkeknek erőt és reményt nyújt újra meg újra az ismeretlen katonára való emlékezés. Az ismeretlen katonák és ismeretlen szentek és ismeretlen bűnösök, minden egyes emberi élet örök kiváló értéket jelent a Teremtő színe előtt... Bosszú... gyűlölet... November ll-ikének eredeti neve 1918-ban “Armistice Day” volt. Az első nagy háború végét jelentette, amit Amerikában egetverő örömújjongással fogadtak. De a névadóknak valami különös, tudatalatti előérzete volt. Nem a “Béke Napjáéról beszéltek, hanem csak “Fegyverszünetéről, az öldöklés felfüggesztéséről. A harci láz lecsillapodott, a pokol tüzei megcsappantak, lángjai ellobbantak, de a hamu alatt lappangó bosszú, harag, gyűlölet újra fellángolt. Sarló és kalapács És amint csalódtunk az el(Folytatás a 2. oldalon) Dr. TAKARÓ GÉZA
