Az Ember, 1957 (32. évfolyam, 22-48. szám)
1957-08-03 / 30. szám
it nyitás front áttörése Hogy minden magyar, — keresztény, keresztyén és zsidó —, széles e világon hittel higgye az ISTENI IGAZSÁGOT; hogy mindannyian továbbra is valljuk az ERKÖLCSI TÖRVÉNYEK örök érvényét; hogy az elpusztított Hitler és a felakasztott Szálasi szörnyűséges uralmának minden szenvedője tudja, hogy ez átkozott időszak gyalázatos szelleme sem MHBK, sem “Veteránok,” sem AFABN, sem más álarc alatt többé VISSZA NEM CSEMPÉSZHETŐ Amerika áldott földjére; és hogy a Dunapartján, Auschwitzban, Mauthausenben ártatlanul elpusztított munkatáboros bajtársaink és drága testvéreink hozzátartozóinak örökké gyászoló leikébe kis megnyugvás költözzön, merthogy MÁRTÍRJAINK EMLÉKÉT “AZ EMBER” HÍVEN SZOLGÁLTA, ezennel tudomására hozzuk mindenkinek,.akiket illet, hogy: AZ EMBER szakadatlan, pörölycsapás-szerü ADATHALMAZBOMBÁZÁSAI nyomán a New Yorkban 8 hónapja megjelent és a földkerekség leghitványabb antiszemita sajtó-csavargói által szerkesztett NYILAS HETILAP FRONTJÁN AZ ÁTTÖRÉS MEGTÖRTÉNT! A tábor kettészakadt és a mind ádázabbá vált küzdelemben, — EGYMÁST CSALÁSSAL, BETÖRÉSSEL ÉS MÁS NYILAS VELEJÁRÓVAL VÁDOLVA —, olyan módon rántják le vállalatukról a fedő-maszkot, hogy nincs az a józan amerikai magyar, aki hajlandó lesz még egyszer erre a társaságra egyetlen centjét is rábízni és NINCS AZ A MÓD, hogy ezt az antiszemita-nyilas frontot ismét összetákolni lehessen! “Az Ember” szerkesztője és szerkesztősége roppant munkája közben megáll egy pillanatra, hogy mindezt nem harsogva, nem kérkedve, de a további küzdelmekre acélos keménységgel felkészülten bejelentse Az Ember óráról-órára növekvő hatalmas családjának a világ minden részén. Nyilas lap, ahol a főszerkesztő nevét szégyen volt kinyomtatni! A Hattayer-Török-Balogh csoport, amely visszafoglalta a szerkesztőség helyiségeit, a bankoknál letiltatta a Hattayer elnök aláírása nélküli csekkek beváltását és most az elhurcolt üzleti könyvek és iratok vissza-szolgáltatását hatósági utón szorgalmazza, újból megjelentette a lapot. Az uj szám csaknem teljes terjedelmében a válsággal foglalkozik és feltárja a Somodi-Klaszek- Csutorás-Prileszky-Ujlaki csoport Hattayert elmozdító puccsának részleteit, mint azt mi már Az Ember két előző számában ismertettük. A Hattayer, Török, Balogh és Ducsay által aláirt hivatalos igaz■ gatósági nyilatkozat férfias őszinteséggel beismeri, hogy — miként azt a múlt heti számunkban megírtuk —, az amerikai magyarság zöme távoltartotta magát a lap nyilas irányától. Ezt üzleti szempontból is tárgyalja és olyan leleplezéseket közöl Somodi-Klaszekről, az elcsapott főszerkesztőről, amelyek teljességgel fedik és igazolják mindazt, amit a mételylap 8 hónapi megjelenése óta folyton hangoztattunk. Helyszűke miatt csak néhány idézetre szorítkozunk: ‘ Elég szomorú az a tény, hogy a vállalatot bizonyos körülmények arra kényszeritették, hogy az úgynevezett főszerkesztő nevét ne merészelje kiírni a lap címlapjára. Politikai exponáltsága és bizonyos ellene felhozott vádak tisztázatlan mivolta voltak okozói» hogy bizonyos, és feltétlenül a tisztességes magyar emberek közé tartozó tömegek a laptól és a részvénytársaságtól magukat egészen a mai napig távoltartották. Az 1956. évi Igazgatóság és Somom István által kötött alkalmazási szerződés pedig bebizonyította, hogy sohasem tudott magasabb szempontok fölé emelkedni, mindig csak egyéni érdekeit nézte és igy erkölcsileg is súlyosan kifogásolható és a törvényes utakat megkerülő módon próbálta egyéni érvényesülését biztosítani.” Beismerik, hogy Az Ember igazat irt! Hattayerék Somodi-Klaszek “politikai exponáltságáról” beszélnek és ezzel elismerik a nyilas antiszemita múltját és jelenét megbélyegző támadásaink igazságát. Hasonló diszkrét körülírással megállapítják azt is, hosz tisztázatlanul hagyta a vádakat, ami világosabb magyarsággal újabb elismerése annak, hogy igazat irtunk. Somodi nem kísérelte meg a tisztázhatatlan, mert igaz vádak tisztázását, hanem ehelyett ő, Ráttkai R. Kálmán és más, Európából importált, hírhedt szálasista munkatársak a legpimaszabb rágalmak özönét okádták ellenünk hétről-hétre! Szinte egyedülálló, hogy Hattayerék maguk vallják be, hogy ők nem merték kiírni a főszerkesztő nevét a lapra! Ilyen még nem volt talán soha a sajtó történetében! Az is szinte példátlan, amikor megállapítják egy főszerkesztőről az általa eddig szerkesztett lapban, hogy “erkölcsileg is súlyosan kifogásolható és a törvényes utakat megkerülő módon próbált egyéni előnyöket szerezni!” Klaszekék röpirata is megjelent A Somodi-csoport azonban nem nyugszik. Ez a Somodi-Klaszek nevezetű Szálasi-legény, miután a 326 West 25 St. alatti Alex Pina nyomdából egyik munkatársa kibillentette, elment egy zsidó nyomdába. A tulajdonos hozzánk fordult felvilágosításért. Miután mi a kellő levilágositást megadtuk, innét is elment nagybusan és minthogy nem mehetett már vissza, ahonnan jött: 326 West. 25 St. alatti Alex Pina nevű nyomdába, igy nem sikerült nyomdát szerezniük egy ellenlap kiadására s talán anyagi erejük sincs hozzá. Ezért röpiratot adtak ki, amelyet a kezükben lévő könyvek és listák alapján szétküldenek a részvényesek és előfizetők cimére. Mondani sem kell, hogy ők viszont Hattayerékről mondanak el mindent, ami a begyükben van és személyi és politikai ellenvádakat emelnek. Könnyen tehetik, mert mint az ellenünk kifundált rágalom-halmazat mutatta, Somodihoz képest vitéz Háry János tehetségtelen kezdő volt . . . ! Kitűnik Somodiék röpiratából, hogy az 1956. decemberben indult lap első félévében $31,147 volt a kiadás, mig a bevétel csak $15,419, vagyis a jun. 30-i deficit az alaptőke egyharmada volt. Megvádolják Hattayert, hogy a hozzáértés teljes hiánya miatt következett be a deficit és azt állítják, hogy “ha nem zárkózott volna el makacsul a javaslatok elől, a deficit csökkenthető lett volna. (Arról, hogy a lap helyzete aktiv lehessen, nem is beszélnek . . .) Fő vádjuk Hattayer, Török és Balog ellen az, hogy egy közgyűlési határozatot “hamis eljárással és csalással” kijátszottak. Magukat jelentik ki a vállalat törvényes vezetőiül és betörés bűntettének minősítik, hogy Hattayerék a lakat lefürészelésével birtokba vették az irodát helyiséget. Kijelentik, hogy Hattayerék ^‘bitorolják” a lapot és a vállalat vezetését és a többi közt még — “balodali tendenciákkal” is megvádolják őket . . . Szó van arról, hogy Hattayerék a. közeli napokra közgyűlésre hívják össze a részvényeseket, hogy döntsék el kinek van igaza és kire kívánják bízni a lap jövendő vezetését. ★ Az Ember, mint eddig, továbbra is élesen szemmel tartja mi- történik és kezeskedünk arról, hogy ha a jövőben is az eddigi irányt akarják folytatni, bele fog törni a bicskájuk! Magyar Amerika nem lesz nyilas-tartomány és sem itt, sem a kommunista rémuralom alól remélhetőleg mielőbb felszabaduló Magyarországon nem lesz feltámadása a nyilas brigantizmusnak és pogromistáknak! TKI HAN ' HUNGARIAN WSSKLY Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 100 WEST 80th STREET, NEW YORK 24, N. Y. 1 Phone: SVsquehanna 7-7771 — Évi előfizetés 10 dollár, egyes szám 20c. VOL XXXI NO. 30 AUGUST 3, 1957 HUMPHREY szenátor nyilatkozata a magyar bevándorlásról, a vörösök és nyilasok kiutasításáról Irta: Eh*. Gonda Jenő Hubert Humphrey szenátort, Minnesota állam demokrata megbízottját, a felsőházban “Mr. Liberal”-nak hívják a Capitol Hill-en. Ez a nagyszerű szónak a mai amerikai politikai élet egyik legsokoldalúbb alakja. Politikai pályafutását diákként kezdte Minnesota-ban, fiatalon egyetemi tanár lett s 31 éves korában Minneapolis polgármestere. S a következő lépésként bekerült a Szenátusba, melyet úgy is hívnak, hogy “a világ legelzárkózottabb klubja” s “a világ legnagyobb tárgyaló testületé.” S itt még valami sikerült a fiatal demokrata politikusnak, aki még innen van az ötvenedik életévén: Humphrey szenátor tagja a kiválasztottak soraiból alakult “legkiválasztottabb csoportnak,” amely tulajdonképen irányítja a Szenátus életét és ezen át az Egyesült Államok politikáját. A szenátor sok jelentős bizottság tagja, s ezek között a legfontosabb a. Külügyi Bizottság, ahol Humphrey, Green és Fullbright szenátorokkal inspirálja a demokrata többség politikáját. Emellett tagja az Egyesült Nemzetekhez küldött amerikai delegációnak. Amikor felkerestem és nyilatkozatot kértem tőle* Az Ember-nek, először is az Egyesült Nemzeteknek a magyar kérdéssel kapcsolatos problémáját hozta fel: “To Dr. Zoltán Kiár with best wishes and sincere appreciation for your good work”—Hubert Humphrey, U.S. Senator, 1957.— “Dr. Kiár Zoltánnak, a legjobb kívánságokkal és őszinte köszönettel a jó munkájáért.—Hubert Humphrey, U.S. Senator, 1957.” Cselekvöbb amerikai politikát! — Úgyis, mint delegátus az Egyesült Nemzetek 11. Közgyűlésén akkor, amikor kitört a magyar válság, úgyis mint szenátor az amerikai Szenátusban és azonkívül számos egyebütt elmondott beszédben sürgettem egy cselekvöbb amerikai politikát a magyar forradalommal kapcsolatban. Én voltam az első amerikai delegátus, aki személyesen találkozott Kéthly Annával, a Nagy Imre-kormány elmenekült tagjával. Én kértem fel Kéthly Annát, hogy beszéljen az amerikai delegátusok konferenciáján és sikerült elérnem, hogy beszélhessen az Egyesült Nemzetek magyar üggyel foglalkozó különbizottsága előtt is. Keményen dolgoztam a különbizottság felállítása érdekében s elsőként kértem a Szenátust, hogy hivassa össze a U.N. rendkívüli közgyűlését a magyar jelentés alapján hozandó döntések megtételére. A “Parole” kérdés Ezek után a bevándorlási kérdésre, a magyar menekültek, a “parole”-k, a még vízumra várakozók helyzetéről kérdeztem Humphrey szenátort. Erre igy felelt: — Szenátori pályafutásom kezdete óta vezetője vagyok a mozgalomnak, amelynek célja az UJ bevándorlási és állampolgársági törvé,nyhozás. így hát haladéktalanul nekifogtam a múlt ősszel a magyar menekültek ügyének megoldásához. Sürgettem az Elnököt, hogy éljen hatalmával a “parole” felhatalmazások terén, tegye lehetővé, hogy kivegyük méltó részünket a magyar menekültek befogadásából. Felkértem Minnesota állam kormányzóját is, hogy egy különleges Minnesota Bizottságot létesítsen a magyar menekültekért. — E percben két olyan törvényjavaslat van a Szenátus előtt, amely törvényesíteni kívánja a “parole”-k helyzetét. Az egyik javaslat az enyém s a másiknak társszerzője vagyok Kennedy szenátorral. Még mindig remélem, hogy sikerülni fog a jelen ülésszakban meszavazni ezt a törvényt valószínűleg mint függvényt egy, a Ház által megszavazott törvényhez. Vörös kommunisták és fekete nácik Mint bevándorlási szakértő. Humphrey szenátor alaposan ismeri a kérdés minden oldalát s igy maga veti fel a következő témát: — Erősen foglalkoztat az, hogy a menekült program keretében reakciós, .totalitárius egyének jutottak be ide és biztos adatok alapján több ilyen esetre hívtam fel az illetékes hatóságok figyelmét. Kijelentem itt megint, hogy nincs különbség vörös kommunisták és fekete nácik, avagy fasiszták között. Semmi ilyenfajta ismert ellensége a szabadságoknak nem engedhető be az Egyesült Államokba mint menekült! És ha bejutott, akkor ki kell utasítani. AKI KOMMUNISTA-ELLENES, AZ NEM SZÜKSÉGSZERŰEN HIVE A DEMOKRÁCIÁNAK! Hitler antikommunista volt és egy ; kegyetlen, irgalmatlan zsar| nők, a demokrácia és a szabad népek halálos ellensége! Néppel a népért . . .! Humphrey szenátor a következő szavakkal fejezte be "Az Ember”nek adott nyilatkozatát: — Utolsó szabad magyar hangként a Csokonai Rádiót hallottuk itt Amerikában. Az ismeretlen hang Lincoln Gettysburgi Beszédét mondta el magyarul. S ez kötelez minket, amerikaiakat arra, hogy egy uj feladatnak szenteljük magunkat azért, hogy a nép kormánya, a néppel és a népért valóság legyen úgy Magyarországon, mint egyebütt a földön, úgy ahogy az ma valóság a mi Egyesült Államunkban. Eddig szól Humphrey demokrata szenátor történelmi nyilatkozata, melyhez, — nagyon röviden —, a következőket fűzzük hozzá: Köszönjük Humphrey szenátor urnák mindazt, amit ed,dig tett a magyar ügy érdekében és mindazt, amit még tenni szándékában van! Köszönjük mai nyilatkozatának melegségét, amely pontos indexe a magyar demokrácia iránti olthatatlan szeretetének! Köszönjük, hogy az amerikai törvényhozók közül először kiáltotta oda a fekete fasiszták felé a tételt, miszerint: “Aki anti-kommunista, az még nem szükségképpen demokrata!” És végül: Az Ember szerkesztője mélységes hálával köszöni a küldött fényképet és annak felejthetetlenül szép dedikációját . . . ! Humphrey szenátor mai nyilatkozata 'csak megerősít bennünket a vörös kommunista gyilkosok és a fekete náci-nyilas banditák elleni lankadatlan, irgalmat nem ismerő harcunkban, amelyet az amerikai ideálok szolgálatában utolsó leheletünkig folytatunk!
