Az Ember, 1957 (32. évfolyam, 22-48. szám)

1957-07-20 / 28. szám

ESESZSZ^2&SZ The Mm HUNGARIAN WEEKLY JULY 20, 1957 VOL. XXXI No. 28 401 röJzsjucESZTő- J)R. KLÁR ZOLTÁN 100 WEST 80th STREET NEW YORK 24, N. Y. Phone SUsquehanna 7-7771 Előfizetés egy évre TÍZ dollár EGYES SZÁM ARA: 20 c Itt a többségi bevándorló-javaslat: SEN. KENNEDY a magyarok iránti hódolattal USA Posta és Polio Hajdanában a galambokat hasz­nálták levelek és kisebb küldemé­nyek szállítására. Sokszor előfor­dult, hogy a békés postagalambo­kat lelőtték, vagy pedig illetékte­lenek orozták el az izenetet a ma­dártól. “Madarat nem egyet, százat is j lelőttek” . . . A modern idők postája, nemzet­közi egyezmények alapján műkö­dik. A nemzetközi erkölcs paran­csát követi. A magyarországi gyermekpara­­lizis (polio) járvány során merült fel a nemzetközi becsület kérdése ismét. Mint jelentettük: poliojár­­vány veszélyezteti a szabadsághar­cot követő elnyomás alatt nyögő magyar népet. Kitört a járvány . . . Felszólí­tották a lakosságot: szerezzen kiki magának szérumot külföldről! Amerikából mentek is a kiscso­­magok. De ime: Kádárék vissza­küldték a csomagokat, arra való hivatkozással, hogy a “Freedom”, a “Szabadság” jelszavát viseli az amerikai postabélyegző. Retorzió­ként az USA Postahivatala letil­totta a “kiscsomagok és levélcso­magok” Magyarországra való kül­dését. Most azonban, amikor majdnem minden magyar csecsemő ágya fe­lett ott lebeg a halálos veszély, a Kádár-banda megrémült és nagy­kegyesen engedélyezi a gyógyszer kikézbesítését. “Az Ember” szerkesztője, ami­kor véletlenül rövidhullámú rá­dióján hallott az uj fejleményről, azonnal továbbította a hirt az il­letékes amerikai hatóságokhoz. 48 óra sem telt bele, mikor meg­kaptuk az értesítést arról, hogy: az amerikai posta — minden for­malitást MELLŐZVE, kizárólag a beteg gyermekeken való segiteni­­akarás vágyától vezéreltetve, — ÚJBÓL ELFOGADJA az egyéni címre szóló, Magyarországra irá­nyuló gyógyszerküldeményeket! Mert ennek a hatalmas ország­nak lelkiismeretét nem befolyá­solja a Kádár-pribékek provoká­ciója; nem érdekli presztízs, re­torzió, kizárólag az örök, nemes emberi humanitás: SEGÍTENI A BETEGEKET! Muszkaországból szabadságtipró tanksereg lepte el a Duna - Tisza táját. Amerikából a posta békega­lambja gyógyirt röpít . . . Hálánkat fejezzük ki Ameriká­nak megannyi beteg életének meg­mentéséért! isknertcti javaslatát, melyet Johnson szenátor és Walter képviselő is támogat Irta: dr. Gon da Jenő A legendásan kisfiús kinézésű (éppen most 40 éves!) JOHN FITZ­GERALD KENNEDY, Massachusetts állam demokratikus szenátora, a mai amerikai politikai élet egyik LEGTEKINTÉLYESEBB szereplője. Országos hirü törvényhozó, háborús hős, Pulitzer-dijat nyert politikai iró, a Demokrata Párt egyik vezéralakja, a kongresszusi liberális cso­portok hangadója, akiről már ma úgy beszélnek, mint egy igen esélyes ELNÖKJELÖLTRŐL az 1960-os választásokon. S ez a ma már történel­mi nevű államférfiu a magyarság talán leglelkesebb barátja a Kong­resszusban. Ennek legjobb bizonyítékát “Az Ember”-nek adott jelen, KIZÁRÓLAGOS nyilatkozatával adta. Történelmi határkő Első kérdésemre igy felelt: — Az 1956 októberi magyar forradalom egy rabszolgaság­ba vetett nemzet szabadság­álmának volt nagy kifejezése s hatalmas határkövet jelent a történelemben, a bátorság­nak egy páratlan példáját! Felelősek vagyunk! — Hogy fogalmazná meg ezek után az USA egyöntetű nézetét a magyar ügyről? — kérdeztem a To Dr. Zoltán Klar with very good wishes Sen. Kennedy (Mass.). szenátort e lelkes bevezetője után. — A forradalom idején nem fettünk meg mindent, amit megtehettünk volna Magyar­­országért. Éppen ezért: ma minden felelősséget magunkra kell, hogy vállaljunk a magyar menekültekért! Johnson szenátorral egyetértve — Junius 7-én törvényja­vaslatot terjesztettem be a Kongresszus elé, amelyről az az érzésem, hogy feleletet ad mindama bevándorlással kap­csolatos sürgősségre, amely kell, hogy lekösse a Kongresz­­szus egész figyelmét a JELEN ülésszakban. Más kitűnő tör­vényhozó több hasonló értel­mű javaslatot terjesztett be szintén. — Miután gondosan átvizs­gáltam a javaslatokat, ta­nácskoztam kollégáimmal és főleg JOHNSON szenátorral, a parlamenti többség vezérével, s arra az eredményre jutottunk mindnyájan, hogy a legjobb megoldás e sorozat törvényja­vaslat egyesítése, mely magá­ban foglalja majd az egyes törvényjavaslatok LEGJOBB szakaszait. Walter képviselő támogatásával A következőket a legjelentősebb hangsúllyal közölte velem Kenne­dy szenátor: — Rep. Walter biztosított engem arról, hogy javasla­tom főbb szakaszai egyeznek elgondolásával s határozottan támogatja annak megszava­zását! Megkértem a szenátort, foglalja össze röviden törvényjavaslata lé­nyegét AZ EMBER olvasói részére: (Folytatás a 2. oldalon) Summary... Senator John Fitzgerald Ken­nedy makes an EXCLUSIVE statement to “Az Ember”: “On June 5, 1957 I introduc­ed a bill which addressed itself to what I feel are emergency immigration problems which require the attention of the Congress during the present session. Several other similar bills were presented by other distinguished members of the Congress. After carefully ex­amining these other bills and conferring with many of my colleagues, especially with Sen. Johnson, our majority leader, we concluded that a combina­tion of bills embracing the best features of all of them was the best solution. Congressman Walter assured me that the major privisions of my bill are in accord with his thinking on the subject and that it has his strong support. My bill would reunite families, provide for the better utilization of cur­rently available quotas which go unused each year, remove the mortgage on existing quotas which have been imposed by past acts of Congress. Further, the bill would admit orphans adopted by U.S. citizens, for­give certain misrepresentations which are ground for deporta­tion of aliens already here, ad­mit members of families who suffer from tuberculosis under careful safeguards so as to pro­tect the health of our citizens, provide a limited number of visas for refugees who consti­tute serious moral, economic, and political problems. We need, of course, an adequate SCREENING, as adequate as we can in order to eliminate Communist and Nazi subver­sives from the rank of refugees. The Hungarians have made great Americans during the last 100 years. The U.S. OWES A GREAT DEBT to Hungarians for they exposed the true nat­ure of Soviet imperialism. We did little enough for them, now at least we can treat them in FAIRNESS and DIGNITY!” Editorially we commend the humanitarian decision of the U. S. Post Office for accepting gift-packages of medicine to polio-ravaged Hungary despite of Communist provocations. r

Next

/
Oldalképek
Tartalom