Az Ember, 1955 (30. évfolyam, 1-14. szám)

1955-01-15 / 3. szám

2-lk oldal AZ EMBER JANUARY 15, 1955 JÁVOR LÁSZLÓ Párisi Panoptikuma Sport, politika, sportpolitika, vita. cáfolat, igazság és szóhalmaz egy “banális’* beszélgetés körül A következő levelet kaptam: Kedves Jávor Ur! Olvastam cikkét “Az Ember”­­ben, amikor “banális” beszélge­tést folytat két magyar vivóval Párisban. Cikkének hangjával és bírálatával nem értek egyet. Természetesen azt is megmon­dom miért. Magam is újságíró vagyok, sőt egyidőben — ha em­lékszik nevemre —• “Az Ember”­­ben is jelentek meg cikkeim és ki­tartó olvasója vagyok ma is a lapnak. Inkább a sportujságirás a ke­nyerem, mivel a “Nemzeti Sport” volt munkatársa vagyok. Sport­beli tapasztalataim alapján ér­zem magam indíttatva, hogy em­lített cikkét megkritizáljam. Egy újságírónak kettőzötten kell ügyelnie, amikor olyan em­bereket szólaltat meg, akik spor­ton keresztül szolgálják hazáju­kat. Sokan már arra is hajlamo­sak, hogy az Írókat is a függet­lenség kalitkájába zárják, sőt bű­neiket sem szabad felróni, a sportemberek még inkább más el­bírálás alá esnek. A kommunizmus hamarosan felismerte, hogy a magyar egy virtusos faj, mely rátermettségé­vel különböző adottságait páro­sítva, nagyszerű eredményeket' képes elérni. Ezt bizonyítják a magyar sport múlt és jelen si­kerei, az olimpiai játékokon és nemzetközi viadalokon elért kivé­teles jó eredményei. Természete­den hajlandó vagyok vitatkozni e téren ,hogy meddig fejleszthető egy nemzet teljesítőképessége, egy azonban biztos: a magyar nagyszerűen megállja helyét a .sportban. A múlt rengeteg hibát és mu­lasztást követett el e téren. Ma csak ezeket pótolták és a sportot propagandájuk íbolgálatába ál­lították. Ha kell, az éhező nép szájából veszik el még a legkisebb falatot is, hogy a magyar sport még jobb lehessen a külföld előtt. Mivel az élet törvényei erőseb­bek minden szentimentálizmus­­nál, talán nem lehet a sportolóra azért követ dobni, hogy ezt a tá­mogatást elfogadja. Eredményei­ben igyekszik azt “megszolgálni.” De — és ezt 100 százalékos bi­zonyossággal állítom önnek — csak páran közöttük kommunis­ták; meggyőződésből azonban egy sem az. Némelyeket a segítés méive tett azzá, némelyik azt hi­szi, hogy ő valóban az, de elejtett szavaiból éppen az ellenkezője derül ki. A valódi kommunisták nem szólnak egy szót sem, vagy hazudnak. Ön zavarba hozta Elek Ilonát— mondja — de elfelejti, hogy az igyekezett közhelyeket mondani Önnek, annak ellenére, hogy Ön kényes témákba igyekezett őt be­levinni. Mit gondol, ha egy pári­si kiskocsmában, a meghittség és a bizalom jellege mellett válthat­tak volna pár szót, ugyancsak a párisi autóforgalomról beszélt volna Elek Ilona? Nem hiszem, de Ön sem hiheti. Ne várja, hogy egy megfélemlített ember őszinte le­gyen, még akkor is, ha Ön ironi­kusan humorizálja vele az “anya­got.” Mivel a magyar sportemberek 90 százalékát sportkapcsolataim folytán személyesen ismerem és még régi klubtársamként üdvö­zöltem cikkében Kárpáti Rudol­fot, engedje meg, hogy az ő nevé­ben visszautasítsam a róla alko­tott megállapításait. Ha Ön kedves Jávor ur, nem ta­lál témát és ha témáját nem tud­ja másképen feldolgozni, kár oly formában ezeket a becsületes em­bereket beállítani, hogy a kevésbé informált olvasó könnyen megal­kothassa róluk rossz véleményét épen az Ön leírása alapján. Mi itt szabadon megmondhat­juk véleményünket, köszönjük ezt Nyugatnak, ök nem.. Csak néha, ha kiszabadulnak a Vasfüggöny I mögül és megtalálják barátaikat itt-ott a nagyvilágban, gyónják meg őszintén, mi is van otthon. Ne kívánja, hogy az Ön riport­jának jobbátétele érdekében azt mondják, hogy minden pocsék odahaza és mi utáljuk őket stb., stb. . . . Hogy mit éreznek őszin­tén, azt tudom és Írásos bizonyí­tékaim vannak róla. Azt is tudom, kik a hajcsárok köreikben, kiktől félnek, kik az örökös spiclik, akik mint hivatalos sportkisérők men­nek velük mindenhová. Persze, hogy nem szökik el ma már sen­ki. Miért? Növelje a veszélyt és tegye ki családját a börtönélet­nek? Ki tenné ezt meg, tudva azt, hegy az ő szabadságával máspk bebörtönzése jár? Azt hiszem sen­ki, aki becsületesen gondolkozik. Ma már megszervezték ezt is körmönfontan. A nősek feleségük­kel, gyermekeikkel, a nőtlenek szüleikkel és testvéreikkel felelő­sek. Rokon pedig mindig találha­tó, még egy hadiárvánál is. Én inkább a kollektiv összefogást, az együvétartozást látom abban, hogy ilyen fajta “disszidálás” ma már megszűnt, éppen a fentebb említett okoknál fogva. Nem hinném, hogy jóindulatú kritikám félreértésre adna okot épen Önnél, akinek írásait nagy­­rabecsülöm és értékelem. Fajtámat legalább annyira sze­retem és féltem, mint Ön, tehát tulajdonképen csak arról írtam, hogy hogyan lehet jobban megér­teni azokat akiket egy “Vasfüg­göny” választ el ma tőlünk. Köszönöm, hogy végigolvasta levelem. Továbbra ,is szeretettel és őszinte megbecsüléssel vagyok a hive és kollegája: Ibstock, Anglia, 1954. dec. 26 RÉVFFY LÁSZLÓ íme a válaszom: Kedves Révffy Ur! “Banális beszélgetés Elek Ilo­na és Kárpáti világbajnokokkal” cimü párisi levelemben beszámol­tam a két kommunista sportki­küldöttel folytatott beszélgeté­semről. Nem Írtam fontoskodó sport-szakcikket, nem vagyok “szakember”, unom a sportot is, a politikát is, főleg ha profi. Jónéhány esztendő óta, amióta leveleim “Az Ember”-ben megje­lennek, számtalan dicsérő és tá­madó megjegyzést kaptam. írtak barátok és ismeretlenek, sose vá­laszoltam; most megteszem, mert újságíró vádol alaptalanul azzal, hogy börtönben lévő embereket támadtam. “Cikkem hangjával és bírálatá­val nem ért egyet.” Bírálatot nem mondtam, ez az állítása légből­­kapott, a “hang”-omra tett meg­jegyzését osztom viszont. Én Ka­rinthy Érigyes vagy Ady Endre hangját szeretném, de az ő hang­juk helyett az én gyenge han­gomon vagyok kénytelen dalolni. Hosszú fejtegetéseire nem vála­szolhatok helyszűke miatt. Fi­­gyelmeztett: “A magyar egy vir­tusos faj, mely rátermettségével különböző adottságait párosítva nagyszerű eredményeket képes elérni.” Ez a mondat hiányzott a cikkemből, elnézést kérek . . . “Egy újságírónak kettőzötten kell ügyelnie.” Egy újságíró — kettőzötten ügyeljen. Az újságíró elég, ha ügyel. Ügyelek is, nagyon ügyelek ar­ra, hogy emberségesen, emberi hangon írjak elesett emberekről. Elek és Kárpáti bajnokokról rész­véttel Írtam, nem “ironikusan humorizáltam” az “anyagot.” Elekkel, a nővel udvariasan be­széltem: igy is írtam szegényről. Kárpátiról azt mondtam, szimpa­tikus. Meg azt: a vivők úriembe­rek voltak a tébolyuralmak ide­jén, nem csatlakoztak a csőcse­lékhez és meggyőződésem: most is emberek. Miért hiszi, hogy Elek kocsmá­ban másként beszélt volna? Nem tudom, hogy kocsmában hogyan beszélnek, én kávéházba járok, de ha Ön jósol, én cáfolok. Kárpáti nevében “visszautasítja” róla al­kotott megállapításaimat. Kárpá­ti Rudolffal úgy fejeztem be a be­szélgetést, hogy azt állítja önma­gáról, ő bohém ember s Pest bo­hém város. Nem fűztem szavához kommentárt, “Az Ember” olvalílli tudó olvasóinak nem kell magya­rázni . . . Most elmondom Önnek: a bolsi maszlag nem fogott Kárpátin, mert ő nemcsak ragyogó vivő, de művész is. Azt mondta, amit a “rothadt individualista, kozmo­polita világpolgár” is mondhat­na: “én nem ista, de bohém; va­gyok.” Azért írtam róla, hogy szimpatikus. Kedves Révffy ur, bevallom, nem látom tisztán mi levelének indító oka?! Feltételezem, hogy csupán fél­reértett, szeret politizálni, vitáz­ni és igazságokat óhajt kinyilat­koztatni. Én az összes fentjelzett műfajokat utálom. Az igazság statisztika, vagy sti­lisztika, ha a fogalmazás tetszetős — elfogadjuk. Az igazság inkább | lelkiállapot, mint tény és azért más egyén azt megosztani, magá­évá tenni, átélni nem tudja. Még az abszolút igazságok is, mint a matematika vagy a geometria, csak zárt rendszerben érvényesek. Minden igazság — kis i-vel vagy nagy I-vel — személyes igazság és exisztencialista, divatos szem­szögből: mi a vita felett állunk. Ennek alapján — mindenkinek igaza van — Önnek is igaza van. Ha Ön az Igazság — a maga igazsága — miatt és nem titkos, más okok miatt irta meg kioktató kedves levelét a bolseviki sport­kiküldöttekről, elmondom még Önnek az “Igazság védelmében”: “Semmi, ami emberi, az nem idegen nekünk.” Ezt, mint Ön is jól tudja, először(?) Terentius mondta. Később Tertullianus egy­házatya, mint saját gondolatát hangoztatta. Az igazság olyan, mint a kez­­tyü. Visszájára fordítva is szép és jó. Sokszor még szebb s még jobb. A késő-római vigjátékiró szel­lemességét (honnan plagizálta, a jó isten vagy a mindent tudó Ké­ri Pál a megmondhatója ...) igy fordította vagy ferdítette Von Chaugal német regényíró: “Sem­mi sem embertelen az embernek, ami emberi.” Pontius Pilátus bölcs szavaival zárom le a vitát: “Vájjon mi az igazság?” Paris, 1955. jan. 1 JÁVOR LÁSZLÓ Helyreigazítás Tisztelt Szerkesztő Ur! Junius 8-i cikkemben egy saj­tóhiba volt. Ehelyett “a remény­beli magyar Papanek”ez olvasan­dó: a reménybeli magyar Papén­­ek. A Papanek-névnek humoros mellékértelme van Magyarorszá­gon, Papén viszont a konzervatív német kancellár volt, aki azt hit­te, kézben tarthatják Hitlert, ha beveszik a hatalom sáncai közé. Tisztelettel, TAKÁCS JÁNOS AZ UJ PIRI-BOLT A MADISON AVENUE LEGÚJABB LÁTVÁNYOSSÁGA A napokban uj helyre költözött a newyorki amerikai és magyar körök által egyaránt közkedvelt és nagyon frekventált Piri-ékszer­­üzlet. A 60-as utca és Madison Avenue sarkán levő épületét le­bontják, hogy valami uj csoda­­building emelkedjék majd a he­lyén; az ottani üzleteknek el kel­lett hagyniok ezt a helyet és uj helyiségek után kellett nézniök. A Piri-ékszerüzlet ebbéli is szeren­csés volt, mert az eddiginél is jobb és szebb üzlethelyiséget talált a 65-ös utca és Madison Ave. sar­kán, ott, ahol a forrpontig hevül­­ve lüktet New York igazán elő­kelő és egyben mondén élete. Itt, a Madison Avenue 721 sz. alatt nyilt meg az uj Piri-bolt, amely a magyar tehetségnek és a pesti Ízlésnek remekbesikerült bizony­sága. Milyen legyen egy tökéletes ékszerüzlet? Ugyebár olyan, mint egy ékszerdoboz? Nos, ez az uj üzlet megvalósítja ezt a követel­ményt, olyan, mint egy fantasz­tikusan megkomponált csodála­tos ékszertartó, az Ízlésnek és harmóniának ritka jelentkezése­ként. A vevők és látogatók a leg­nagyobb örömmel és elismeréssel üdvözlik a régi, patinás céget az uj helyén és nem győzik tetszésü­ket kinyilvánítani sa uj helyi­ség művészi interieurjával kap­csolatban. Egyöntetű a vélemény: ha a csillogó - villogó Madison Avenue a metropolis diadémja, ez az uj Piri-üzlet a legszebb, legva­­kitóbb drágakő benne . . . ♦ Gyógyszereket küldünk Magyarországba, Csehszlovákiába, + T Izráelbe és a világ minden részébe ajánlott légipostával ^ FORINT ÁTUTALÁS — IKKA-csomagok t t ATLANTIC EXCHANGE ♦ t UTAZÁSI IRODA | X — László J. Miklós — ^ X i BEVÁNDORLÁSI OKMÁNYOK • FORDÍTÁSOK X REPÜLŐ- és HAJÓJEGYEK — tengeri üdülő utazások J REZERVÁCIÓK SZÁLLODÁKBAN és ÜDÜLŐHELYEKEN ♦ 1351 3rd AVENUE — NEW YORK 21, N. Y. ♦ ♦ ♦ ♦ i Telefon: BUtteríield 8-5700 és BUtterfield 8-9571 í A Magyar Zsidók Világszövetsége közleményei .....ii—....i.—I. ——I—.. “ALL STAR CONCERT” MÁRCIUS 12-ÉN szombaton este 8:30-kor a TOWN HALL-Ban 123 W. 43 St., N.Y.C. NICK KENNY, a “Daily Mirror” hirneves kolumnistája rendezésében. Koncertünk szereplői — .amint már jeleztük — világhírű művé­szek lesznek. Ezúttal örömmel mutatjuk be: BÍRÓ sári világhírű zongoraművésznőt. Bíró Sári 1940-ben jött Ameri­kába. Idejövetele előtt koncertjei­vel Európa-szerte hatalmas kar­riert futott be s mint vendégszó­lista a legnagyobb szimfonikus zenekarokkal szerepelt Európa fővárosaiban. Brilliáns európai karrierje után newyorki első szereplésével itt is a leghíresebbek egyikének bizo­nyult. A “N. Y. Times”, a N. Y. World-Telegram” és más mérv­adó lapok a legnagyobb elragad­tatással Írtak róla, megállapít­ván, hogy kora leghíresebb zon­goraművészeinek sorába tartozik. Amerikai karrierjével Biró Sári ráduplázott az európaira. Itt is a leghíresebb szimfonikus zeneka­rokkal — a philadelphiai, chica­gói, cincinnati, denveri orkeszt­­rákkal játszott, mint szólista. Jóleső örömmel jelentjük te­hát be ennek a világhírű magyar művésznőnek március 12-i kon­certünkön való szereplését. Hét­­rőí-hétre újabb világhirességek szereplését jelentjük majd be. Oly művészi programot adunk márc. 12-én a Town Hallban, amilyen­re — magyar vonatkozásban —• még nem volt példa. Azonnali garantált szállítás! RIMOFIN—az uj T.B.C.-eileni gyógyszer; streptomicin, peni­­cilin, insulin és minden más gyógyszer!—Szállítunk a világ bármely részébe, MAGYAR­­ORS'ZÁGBA is, ahová az orvos­ság mellé magyarnyelvű utasí­tást is küldünk. Nem kell várni export-engedélyre!' Telefonál­jon, Írjon árajánlatért: REICHMAN ZOLTÁN v. budapesti gyógyszerész magyar patikájának címére: 1519 first Ave. New York (79-80 St.) Tel: RE 4-9415 Hallgassa rádióműsorainkat: vas. d.u. 3-4-ig és 5-től 6.15-ig WLIB (1190 ke.); vas. 12.30-2- ig WBNX-en és szombat d.u. 2-kor Philadelphiában, WTEL.

Next

/
Oldalképek
Tartalom