Az Ember, 1955 (30. évfolyam, 1-14. szám)
1955-04-02 / 14. szám
4-ik oldal AZ EMBER APRIL 2. 1955 Göndör Ferenc Polliikat Hetilapja rii|T|? TL«" m Published weekly, except the last four weeks in August. AMMKi iTl/mil Founded by FERENC GONDOR Alapította és szerkesztette 1918-tól 1954-ig: GÖNDÖR FERENC Managing Editor and Publisher : Mrs. FERENC GONDOR Editor: DR. DEÁK ZOLTÁN, szerkesztő. Editorial Board: JÁNOS ANDOR, JÁVOR LÁSZLÓ. KÉRI PÁL, LENGYEL MENYHÉRT, TÁBORI PÁL. Editorial and Publishing Office—Szerkesztőség és Kiadóhivatal; 320 East 79th Street, New York 21, N.Y. Telephone: Butterfield 8-3168 Reentered as second class matter August 4, 1952,, at the post office at New York, under the act of March 3, 1819 Vol. XXIX New York, N. Y., APRIL 2. 1955 No. 14 KET VERS Lehet? Telavivi karnevál... A haifai kikötőben való partraszállásom óta—hazatérésem napja óta—sok olyan nagy pillanattal, élménnyel vagy jelenséggel ■találkoztam, mely a nagy örömön és megilletődésen túl felvetette bennem a kérdést: mgrt éppen én? Mért éppen én — s nem a holtig álmodok, rajongók, szentélettiek, az érdemesek s ihletettek sok-sok nemzedéke? Mért jutott nekik csak pár szikkadt göröngy örök álmok vánkosául, mért jutott nekik csak az emlékezés és a vágy parazsa, a didergető idegenségben? S nekem az egész föld, tavaszával, virágjával és a nap fényességével, otthont besugárzó világosságával, kenyeret érlelő melegségével. Ezt kérdezem magamtól a Függetlenség Napján, narancs virágzáskor, ara tóünnepen. Ezt kérdezem magamtól, megrendültén és röstelkedve .mikor egy-egy remekét a klasszikus héber költészetnek olvasom, “Cion dalainak hegedűjét," a siró húrokon ezer melódiát, rímet, a drágagyöngyöt pergető Jehuda Halévyt, a középkor és minden idők legzsidóbb szivü dalnokát. Aztán rohanok a szerkesztőségbe, nyomdába s nészem, hogy apró dalaimmal, imádságaimmal hogy szalad szét az országba a sok szépséget, szentségiét, örökkévalóságot ismert héber (betű. 1 Ilyen érzésekkel eltelten járkáltam a múlt napokban a telavivi «teákon is, a kivilágitott, feldíszített városban, a karneválra készülő ünneplők között. * Senki ne vegye tőlünk rossz néven, ha még a karneválunkat is másnak minősítjük, mint más országok vagy városok karneválját. Ez persze nem azt jelenti, hogy az örök prófétai zengéssel énekeljük meg a bohókás vidámságnak, könnyűségnek ünnepét. Hiszen Csak annyiban “kiválasztott’’ a mi népünk karneválja a többi karneválok között, hogy — szegényebb. Nem Nizza vagy Firenze Virágpompás, gazdag, tobzódó kedvű karneválja. A tavaszi nap millió, meg millió arany tallérral hinti tele a tengerünk kék selyem kötényét — kerül belőle a legrozzantabb házra, a legfonnyadtabb kézre is — de persze pazar karneválokat nem rendezhetünk belőle, születni is máskép született ez a mi farsangkarneválunk, mint a többi. A mi farsangunk a Purim. A perzsa “Pur" szóból, mely sorsot, kockát jelent, ered a Purim. Mert sorsot húztak, kockát vetettek ott Perzsiában egyszer. Egy nagy bolond dáridó napját igy határozta meg egy száraztorku, vérre szomjas ur. Ármánnyal, ravaszkod^ssal elérte a tunya, buja keleti királynál, Ahashverosnál, hogy gyűrűjével megpecsételje a zsidók elleni halálos végzést. Olyan nagy volt a tartomány s annyi benne a számon nem tartott lélek és az a csuszó-mászó, hizelkedő udvaronc, Hámán, amilyen alázatos, olyan bőkezű is. Annyi ezüstöt ajánlott fel a kiszolgáltatandó zsidókért, hogy mai értékére átszámítva néhány nagyon fontos katonai bázist is megért. Igen ám, de Hámán elfelejtette, hogy az Úristen csodaraktárában tartogat a zsidók számára egy csodát. Abban az időben az volt az atombomba, mellyel az utolsó percben a nagyon veszélyes háborúkat nyerték. Szóval az Úristen bevetette a csodát. Kiderült Hámán álnoksága, a zsidók büntelensége, a részeges király jóba foglalta magát és elvette a világszép Esztert feleségül; nagybátyját, a bölcs és tisztaszivü zsidó Mordechájt pedig magas udvari méltóságra emelte. A futárok, akik pár órával előbb még a nagy öldöklést elrendelő parancsot vitték — más pecsétes Írással nyargaltak a birodalmon át. A megszabadult zsidóság pedig felvonult az első, mámoros karneválra, Szóval, ez a mi farsangunk, karneválunk. Ha iszunk, egy nagy ijedségre iszunk, ha mulatunk, a régi, megkönnyebbült sóhaj szakad fel a szivünkből. * Nem mintha szomorú és gondterhelt ábrázatokat csak ebben az A fák dús, bonyolult lombkqronája Szép szimmetriában teljesedik ki, De az asszimetrikus fa is állja Minden földi épitész bírálatát, Mert tudatosan, művészien szép, Harmónia van benne mindenkép. A virág erezetében, rajzában Mily műgond s elmélyült odaadás van! Ki rajzolhatta játékos kedvében? Izzik az alkonyég zöldje, lilája . . . De milyen hatalmas ecset pingálja E csodát ily nagy freskó-lélegzettel? Az apályt és dagályt ki dirigálja És kinél van a hullámok ritmusát Fegyelmező, nagy karmesteri pálca? Minden ritmussal és harmóniával, Vagy művészi diszharmóniával hat, De mindenben van Tudat és Gondolat. Lehet-e, hogy e mű magától mozog? Maga erejéből tart rendet, szabályt, ütemre lélegzik és pontosan vált? S rendező szellem fölötte ne lenne? ó, csodálatos, isteni színjáték! Csak nem tudom a szerepemet benne. Búcsú Hová lettetek, lázak, mámorok, Boldog sóhajok, nagy lélekzetek? Remények aranyzöld csillogása, Ébren áhnodások, hová lettetek? Alkonyok, hajnalok, izzó delek . . . Csodátokra szétlendült két karom, Fényben fürdött a világ s tavaszi Lázzal lépdeltem őszi avaron. Zöld tengerek, fehér hegyek s barna Rembrandtok ... égi s földi szin-csudák . . . Fényetek mind egy forrásból fakadt! ó, egyetlen fényforrás: ifjúság! BÁRDOS ARTUR London New York Toronto Transglobus GYÓGYSZERKÜLDÉS Románia kivételével egész Európába. — Minden gyógyszerre árajánlatot adunk. — Néhány példa alacsony árainkra: Corfaormon lö amp...........................$ 3.56 Cortisone 20 ce ..........................$ 6.55 Cortisone 40 tabl...........................$11.85 Hydergin 120 tabl...........................$ 9.16 Hydergin 12 amp..........................$ 3.95 Irgapyrin 100 tabl. ........ $ 6.26 Irgapyrin 1x5 amp............................$ 3.71 Rimiion 1000 tabl..............................$ 8.85 Serpasíl 100 tahi................... S 3.93 Streptomycin 10 gramm ............$ 3.95 TRANSGLOBUS. Int. 1570 SECOND AVENUE < 81st Sc 82nd Sts.) NEW YORK 28, N. V. Telefon: REgent 7-7008 országban találhatnánk. A hajnali New Yorkban, a subway-ban mennyi magába süppedt, komor embert láttam; az olasz se mandolinozhat folyton és sehol sem találkoztam annyi beteggel, mint a tiszta, éles leheletü svájci hegyek között. A mj hazatért népünk nagy része. pedig bánat-folyók partjáról, kérges szivü, fösvény mostoháktól jött meg, nem lehet olyan lágy, olyan anyai ennek a földnek a simogatása, hogy egyszeriben eltűnjön képéről a rossz idők jele. A karneválon azonban, az utcákon hömpölygő emberáradatban csak mosolygó, vidám arcokat láttam, a szemekben, mint ezer meg ezer apró lampionban, fényes, ünnepi lángok égtek. A jelmezbe "öltözött gyerekek három napig járták a várost. A kávéház terraszán — ahonnan figyeltem őket — hol egy aranyos pillangó röpült át, hol egy kecses, fehér parókás márki vezette suhogó selyembe öltözött delnőjét. Egy villogószemü kis cigánylány örök boldogságot és hosszú életet Ígért, ha teljesítem hazafias kötelességemet a Nemzeti Alap perselyével szemben. De egy élő virágkosárból két apró kezecske ingyen hintette ránk az ibolyát, mimózát. Aztán édes kis tapsifülesek jöttek, bolyhos, fehér cicák dörzsölőztek hozzánk. Egy elegáns, cilinderes, bársony kosztümbe öltözött kéményseprő hordozta végig éles tekintetét a kéménytelen és koromtalan háztetőkön . . . Hosszú, fehér szakállas próféta mellett, egy Einstein-maszkos, installátor-jelmezes emberke sétált, akinek a szive fölött tábla volt a következő felírással: “A világon minden fajta javitó munkálatokat vállalok” . . . Eszter királynő palástjának uszályát gyönyörű udvarhölgyek vitték — biztosan a király elébe mentek, aki a karnevál idejére az egyik telavivi szállodába költözött. Tel Aviv ugyanis a karnevál idejére a nagy perzsa birodalommá alakult át, a Rámát Aviv szálló volt Susan fővárosa. Az utcák, terek, épületek valamennyien ujrégí neveket kaptak. Az Allenbyuton leállt a jármű forgalom. A széles ut két oldalán korán reggel elhelyezkedtek a karneváli felvonulást várók. Székeket, padokat, létrát, hokedlit és ládákat cipeltek. Könyvet, újságot, horgolást, kis kosárban ebédet, napernyőt és legyezőt hoztak magukkal és vártak. A nap fürge cselédkéi széthúzták a fehér felhö-függönyöket, a szikrázó kék azúrt arany seprőkkel leseperték, reggelit készítettek, ebédre csengetytyüzték — az emberek az Allenbyról csak nem mozdultak. Szaladtak a kis cselédek s a gyémántos koppanóval megzörgették az Ur belső kapuját: “Jaj gazdám — sopánkodtak — baj van odalent az Allenbyn ... Az emberek ládákkal meg kosarakkal állnak... Egy helyben állnak és várnak . . . Már megint egy helyben állnak és várnak . . Az Ur persze csak mosolygott, mert odalent az Allenbyn másképen álltak s várakoztak most az emberek, mint a farsangtalan, hosszú esztendőkön át . 71 A kis cselédek is elhallgattak, mert megkezdődött a felvonulás ... És mert megtanulták a bibliát rendre, meg az uj zsidó történelemhez is konyitottak valamit,! felismerték mindjárt Mózest ahogy vezeti ki a népét Egyiptomból, felismerték a parittyás Dávidot, a szép szavú Salamon királyt, a pompázatos hintóbán hozzáutazó, szerelmes szivü Sába királynőjét. Később uj zászlókat láttak s uj dalokat hallottak, uj fajta emberek haladtak a sárgálló pergamenttel bevont Allemby-uton. Egy kocsin az első cionista kongresszus utazott s a délcegvállu Herzl Tivadar mondott valami nagyon lelkesítőt erről a csodálatos telavivi kameválíól, meg persze mindarról, amit a karnevál napjáig a szétszóródott népnek cselekednie kell . Lehet, hogy furcsának tűnik igy messziről egy karneváli menet, amely nem csupa bohókás, ötletes, kacagtató, jókedvre gyújtó maszkból áll, mint hogy sajátságos és egyedülálló, hogy a karnevál első diját nem valami virágbatáron utazó tüneményes szépség nyerte meg, hanem egy — kikötő. A haifai kikötő, melynek hajóján szinpompás kép: hazatérő törzsek utaznak az öröm megtárt kapuja felé . . . Nekünk természetesnek tűnt, hogy ők haladtak ott a táncoló, mókázó, vigadozó menet élén. * Lehet, hogy a legszebb és legjellegzetesebb marad ki ebből a leírásból. Mikor egy virággal teli rétet akarunk magunkhoz ölelni, mindig csak egy pár, összenyomoritott Szál marad meg mohó és telhetetlen kezeink között. A többi kifut és elsiklik előlünk. De megint nehéz és feszült napok jönnek a lampionok kialvó lángjánál,-mégis meg akartuk írni, szines papirlánccal megkötni az elszálló öröm-perceket, a telavivi karnevált . . -JUNGREISZ ELZA Vermes Magda kerámiai kiállítása A minap a “N. Y. Times”-ban feltűnt nékünk egy magyar iparművész munkáiról való beszámoló és lelkes dicséret. Vérmes Magda kerámaiai alkotásairól, mázas művészi edényeiről volt szó. Elmentünk magunk is a “The Willow” nevű kiállítási helyiségbe, a 4. utca West 182-es szám alá. Ebben a kellemes környezetben, ahol szinte a párisi festőművész világ költözött New Yorkba, fiatalos vidám szőke asszony fogadott bennünket és mutogatta szives közvetlenséggel az ő munkáit. Ezek az elmerülő, anyagot és formát egyforma szeretettel és alkotóképességgel teremtő fantázia derült alkotásai. Hol erős szinek, vörös, sárga, kék, keleties zománca terül rá a magvaasn kezelt anyagra, hol csak egy-egy meleg szin ömlik el a darabon és az ötletes behízelgő forma adja meg a művészi értéket. És mindenik az iparművészet, a valódi mivesség jellegét viseli magán, a kézzel kerekített, tapintott változatos formákon. Mindenik egyénien más, és mindenik egy valóságos hangulat. Virágvázák, tálak apró süteménynek, vagy diszkancsók közt lehet válogatni itten, mindenik egy vonzó műalkotás. És nem is drága; már öt dollárért is vásárolható egy-egy darab és a legdrágább se több 25 dollárosnál. Érdemes már a meleg kézbe-vevő élvezetért is ellátogatni Vermes Magda kiállításába, de aki vásárolni, szeretne, annak jó lesz nem késlekednie, mert a tárgyak nagyon fogynak. A kiállítás április 19-ig marad nyitva, hétköznaponként délután egy órától kilencig. Vermes Magdának mindig paszsziója volt a korong meg a zománc, de aztán évekig, tanult a N.Y. állambéli Alfred University iparművészeti osztályán, majd utóbb a Greenwich. House-ban James Crumrine-nál. Több amerikai kiállításon dijat nyert. Legutóbb a Syracuse városéli National Ceramic Show-nál állított ki.
