Az Ember, 1955 (30. évfolyam, 1-14. szám)
1955-02-19 / 8. szám
FEBRUARY 19, 1955 AZ EMBER b-iK. oiuai Heti elmélkedés a hírhedt közíró uiabb kirohanásáról, a ukeresztény nemzeti kurzus” lényegéről és a kronologikus sorrend fontosságáról Kedves Szerkesztő Ur! Őszintén örültem a “Magyarok Útja” beolvasásának- Nem mintha sok vizet zavart volna, hanem azért,. mert a böngészendő emigrációs fércmunkák száma ismét kevesbedett eggyel. De nincsen öröm üröm nélkül: jelentkezett ugyanis a hirhedt köziró és legutóbbi “Ahogy én látom”-Jában azzal tisztel meg, hogy kéthasábon át szerény személyemmel foglalkozik; Megint csak ott tart, hogy én már kivénhedtem, házutíok, szemtelenkedein s nehezményezi, hogy en látni sem akarom többé a “kesztény nemzeti kurzust” Magyarországon. Itt aztán megáll, csűr csavar, ködösit és a végén azt mondja: keresztény nemzeti kurzust ő sem: akar, mert ő tulajdonképpen keresztény erkölcsű Magyarországot akar. Azt mondja: “Nincs is szükség a keresztény kurzusra akár a múltbeli értelemben, akár a Véndiák értelmezésében. Azonban annál nagyobb szükség lesz keresztény erkölcsi alapokon nyugvó Magyarországra, amely eléggé erős lesz ahhoz, hogy a Deák, Pfeiffer, Nagy, Véndiák férgekkel megbirkózzék." A köziró úgy beszél a keresztény nemzeti kurzusról — szerintem zsiványuralomról — mintha mi járattuk volna le. Tévedés! Ezt a kurzust az eljövendő Magyarország számára a panamái, csalásai, korrupciói, rablógyilkosságai, esküszegései, hazaárulása stb. tette lehetetlenné. Önmagát járatta le a zsiványuralom . • . nem volt már mit lopni, rabolni, rablógyilkolni. Az egyik kiváló magyar történetiró ezt a kort a hanyatlás korának nevezi, én már csak megmaradok a zsiványuralom elnevezés mellett. De hát mit akar tulajdonképpen ez a köziró? Megmondja: “keresztény erkölcsökén alapuló Magyarországot.” Ezen a vonalon mi már szerényebbek vagyunk. Mi ugyanis csak egyféle erkölcsöt ismerünk. Azt úgy hivják, hogy: erkölcs. Mi nem ismerünk keresztény, keresztyén, zsidó, baptista, buddhista erkölcsöt, mi csakis tiszta erkölcsöt ismerünk. Erkölcs kell, bármilyen vallása is van annak az erkölcsnek és az erkölcs veszett el, amikor a köziró eszmetársai irányították drága hazánk sorsát Hogy is mondja Berzsenyi: “Minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledől és rabigába görnyed.” Mi tehát erkölcsi alapokon nyugvó Magyarországot akarunk és arra kérem magát kedves köziró, hogy engedélyezzen szerencsétlen hazánknak másvallásu erkölcsöt is s ne ragaszkodjék ahhoz — amihez egyébként soha az életben hozzászólása nem leend— hogy ezt az előkészületet a maga eszmetársai végezzék el, hanem bízza ezt az otthoniakra s a tisztességes és becsületes emigránsokra. Azok alkalmasabbak erre a munkára, mint a sírásók-Azt is írja ez a köziró, hogy: “Akárhogy kapálódzik ‘Az Ember’, az N.B. és kapcsolt részei, mi nem szűnünk meg azon dolgozni, hogy keresztény és becsületes Magyarország legyen ott, ahol ők az ő magyartalan és kereszténytelen viselkedésükkel sirbatettek egy országot. Elhiszem, hogy ez nem tetszik, hogy az ilyesmire felborzolódik a hajuk és a legnagyobbra tátott szájjal beleorditják a világba: nyilas, gyilkos, gazember.” Ismét csak tévedés, mert nem borzolódik fel a hajunk, hanem nagyokat nevetünk ezen a viccen. Hát ki tette sírba a hazát? Na ki? Még egy mondatára kell reflektálnom enne'k a közirónak. Azt írja: “Tegyük fel azonban, hogy tényleg úgy történt minden, ahogy az N.B támogatását — erkölcsi és talán egyéb is — élvező ‘Az Ember’ állítja. Ugyanekkor legalább is szerintem valami kiáltó hiány is mutatkozik, ami talán egészen természetes is: egyetlen szót el nem ejt a meggyilkolt sok tízezer magyarról, a meggyalázott magyar nőkről, de .a guruló rubelekről sem.” Nos, mi szigorúan betartjuk a kronologikus sorrendet. Előbb tisztázzuk a hatszázezret, azután a tábori bordélyházakba hurcolt és fajgyalázott zsidóvallásu úrasszonyokat és leányokat 15 évtől kezdődően. Ebben a köziró kebelbarátja, Csávossy-Gudenus a speciálista. Utána beszélünk majd a magyar leányok és asszonyok megbecstelenitéséről és a guruló rubelekről. Szerkesztő urnák őszinte nagyrabecsüléssel kész hive: Montreal, 1955 február 6 A KANADAI VENDIÁK Budapest: az éhes város (FEP) Az éhes város: igy nevezi Budapestet egy osztrák üzletember, aki ellátogathatott Budapestre és tapasztalatairól a “Die Tat” c- tekintélyes svájci napilap hasábjain cikksorozatban számol be. “A város életén a szó szoros értelmében az éhség gondjai, az élelmezés problémái uralkodnak; — írja a cikk — mindenki arról beszél, hol, mikor lehetne valami csekély, aránylag nem -drágán beszerezhető élelmiszerhez jutni.” De ugyanakkor egy kis rétegnek igen jól megy a sora. “A Váci-utcában vagyok . . . régieskedő választékossággal öltözködő dandyk mennek el mellettem, oldalukon finom illatszerfelhőbe burkolt elegáns hölgyeikkel karöltve s a szokott drága öleb kíséretében. ** ts Ember baráti körének 99 iímvészestje és bálja április 2-án J A hagyományoknak megfelelően az idén is megrendezi lapunk baráti köre azt a művészestet és bált, amely minden évben a legjelentékenyebb társadalmi eseménynek számított s amely évről-évre még szorosabbra fűzte a kapcsolatot “Az Ember” és a barátai között. Az idén is a Park Lane-szálló gyönyörű kristálytermében kerül megrendezésre ez a bállal folytatódó müvészest, mégpedig április 2-án, szombaton este 9 órai kezdettel. Bartal Jenő és országosan ismert nagynevű zenekara látja el a müsorszamok kíséretét, valamint a tánczenét. Elsőrendű művészek lépnek a dobogóra és — ugyancsak a hagyományoknak megfelelően — a szezon legrangosabb és legsikeresebb koncert-programmjával szereznek felejthetetlen emléket a publikumnak. Jegyek $5-árban már megválthatok “Az Ember” baráti körénél a 320 East 79 Street címen, vagy ugyanott telefonon is rendelhetők a BU 8-6168 számon. A rendezőség most küldi szét a meghívókat; meghívó - igénylésért is a fenti címen kell jelentkezni. Újságolvasás közben SZÉPCIMÜ MAGYARORSZÁGI ÚJSÁG van a kezemben: “Béke és Szabadság”. A szerkesztője, Haraszti Sándor, valamikor Szabadkán ujságiróskodott. Mostanában sokkal őszintébben Írnak a magyarországi újságírók, mint akkor, amikor egyetlen embernek volt szabad gondolkodnia a széles keleti blokkvilágban. Újabban valamivel őszintébben írnak. No, nem őszintén írnak még, de mindenesetre őszintébben és ma már odaát is egyre világosabb, hogy miért volt szükség uj kormányprogrammra s miért volt muszáj revideálni sok sziklaszilárdnak látszott szovjet "történelmi” tényt? Például: Gombás Imre csornai paraszt miatt. OLVASOM, HOGY ENNEK a Gombás Imrének 14y2 hold földje van Csoi'nán. Három holdon 37 mázsa búzát aratott. A gazda 63 éves ember. Kettesben gazdálkodik az asszonyával. (Nem kulák!) Kifizetett aratórészre 15 százalékot, géprészre 10 százalékot, beadott 20 mázsa és 9 kiló gabonát, maradt másodmagának egész esztendei kenyérrevalóra 66 kiló gabonája! Azt írja a “Béke és Szabadság”, hogy ez a Gombás Imre az egyik legjobb gazda Csornán. Most is tanácstag. Beválasztották a helybeli Hazafias Népfront-bizottságba is. És azt írja még az újság, hogy “A 66 kiló búza, ami Gombás Imre lakásán megmaradt, még a jó példa. Van sokkal rosszabb is: a Kiss Vendelé ... 9 holdat jussolt a földosztáskor, mert hét gyermeke volt. Annyi búzát sem termett a földje, hogy a beadást teljesíthette volna. Az egész életét cselédsorban tengető, a felszabadulással jobb napokat remélt Kiss Vendel ma úgy él, hogy hol az egyik, hol a másik gyereke vásárol neki ajándékba 50 kiló búzát.” Bizony ezért kellett az uj kormányprogramm. Ezért is. És — miként Boldizsár Iván Írja — azért “mert miközben mondtuk és irtuk, hogy legfőbb érték az ember, nem szerettük eléggé az embereket . . És még valamit ir ez a Boldizsár: “ . . . abból az elvből indultak ki, hogy az ellenség mindenütt jelen van, tehát mindenkit — azt is, aki vér a vérünkből, hús a húsúnkból, elveinknek társa vagy utitársa azt is: — még le nem leplezett ellenségnek tekintették.” I TAGADÁS. SZÍVESEN olvasom a kissé máshangu újságokat, de azt sem akarom letagadni, hogy még mindig kissé bizalmatlanul. Sok minden történt, sok mindent olvastam, sok mindent hallottam és nehezen felejtek. Itt van,-például, a Kéthly Anna esete. Kiszabadult a börtönből, olvasom, és most “szabad” . . . Pesten történt, hogy egyszer beszélnem kellett egy meglehetősen nagyszámú közönség előtt. 1929- ben történt ez s én már akkor is meglehetősen ideges, rossz szónok voltam. Előzőleg, persze, tanítottak is. Beszéltem 20 ember előtt, ment valahogy. Aztán 50 ember előtt. Egyszer, amikor a program szerint ismét egy kisebb teremben kellett volna beszélnem, karonfogtak, hogy nézd elvtárs, a másik szónok nem jött el, most az asszonyok előtt fogsz beszélni a nagyteremben, nem lesz nehéz, ugyanazt mondod, amit az ötvennek mondtál volna. Jó, bementem a nagyterembe, voltak vagy háromszázan, az is ment valahogy. Ezután következett a nagy gyűlés, ott már ezrek voltak, valahol Budán és én szörnyen belezavarodtam az első mondatokba. Akkor mellém lépett a fórumra Kéthly Anna — a hallgatók már kuncogni kezdtek — hogy "Elvtársak, ne nevessetek, fiatal szónok ez a mi elvtársunk, kezdő, vigyétek, segítsétek át a zavarán! . . .” Akkor tapsolni kezdett a tömeg és én lassan magamhoz tértem. Hát ez a személyes ismeretségem Kéthly Annával, Többször nem is találkoztunk, annyit azonban mindig tudtam róla, hogy nem ellenség, nem fasiszta, nem gyilkos. És nem tudtam megérteni, hogy amíg fasiszták, gyilkosok szabadon mászkálnak az utcán, sőt, pozícióban is van némelyikük, miért éppen a Kéthly Anna a főellenség? F Z CSAK ÚGY ESZEMBE JUTOTT egy másik budapesti újság olvasása közben. Egy Illés Sándor-novellát olvastam. Ez az Illés — a zombori “Délvidék” volt főszerkesztője — ez például fasiszta volt, uszító, csaknem gyilkos, a vajdasági újságírásnak egyik legundoritóbb alakja. Nos, amíg Kéthly és mások börtönben ültek (és sokan ülnek még ma is) ezt az Illést maguk közé fogadták . . . Tudom, hogy tiz évvel a háború után ez már nem élvonalbeli kérdés. Eszembe sem jutott volna, ha nem olvasom Boldizsártól, hogy mindenkit még le nem leplezett ellenségnek tekintettek. Nem mindenkit, ezt akartam közbeszólni és nem mindig az ellenséget tekintették ellenségnek. Hasznossági szempontok is voltak, még ezt is közbe akartam szólni . . . CÁL LÁSZLÓ Ezek az uj vezetőség tagjai: magas bürokraták, pártemberekkel jó lábon álló nagybani feketézők, művészek, magas jutalmak élvezői . ■ .” Az árak: egy méter ruhaszövet 320 forint, egy puplin férfiing 240, egy pár cipő 400 forint. Mivel nyugati szabásmintákat nem kapnak, a moszkvai minta után készült tömegárut az “uj urak” nem (hordják, az évekelőtti divat szerint öltözködnek. A cikkíró találkozott egy bécsi utitársával, aki elbeszélte, hogy meglátogatta sógorát, akinek valamikor lakatosüzeme volt. A sógor most egy gyárban dolgozik, olyan alacsony bérért, amiből a • családját nem tudná eltartani. Ezért este kontármunkát vállal, r Olykor a gyárból hazahoz holmi apró darabokat s ezekből az üzle- - .tekben nem kapható ajtósarkokat, csavarokat stb. fabrikál. De megígérték neki, hogy visszakapja boltját “és akkor ismét legális kispolgár lesz ” Az osztrák üzletember késő este egy bárba ment. A párok összezsúfolódtak a parketten. Erőltetett jókedv uralkodott, mintha kisértetek csörgetnék láncaikat . . . Mindenki kávét. rendelt. Egy férfi suttogva mondja: “Az alkohol ma nagyon drága. Ehelyett minden utcasarkon kapni rossz espressót. Hogy el ne aludjunk az ötéves terv köz- , ben” A Margitszigeten egy "népidemokratikus” tiszti felvette autójába és figyelmeztette: “A szigetet az utolsó hónapokban valósággal megszállták a rablóbandák. A taxisofförök naplement« után nem vállalnak szigeti utast.” Egy házaspár megmagyarázza: "Az egész élet állandó hazudozás-« ra van beütemezve . . . Papíron például a kommunisták nagy erkölcscsőszök s igen keményen üldözik a magzatelhajtást. Ugyanakkor soha annyi orvos nem foglalkozott ezzel, mint mostaná- , ban. A rendszer ma már elnézi.” j Felkereste a Rózsadombot is- Ez i a kormányzati és párthierarchia ! szigorúan exkluzív előkelő negye- j de. Persze, pontosan nem lehet ' tudni, hogy ki az, aki kibukott; közülök vagy bejutott a körükbe. Vannak utcák, amelyeket a rend- j őrség teljesen elzárt a “közönsé- j ges emberek” elől. A városligeti! Sztálin - szobor környéke szinte \ teljesen néptelen. “Mintha a^ [ emberek félve elkerülnék. A ha- 1 talmas óriás úgy áll ott a ködben, , mintha csizmája alá akarna gyűr- ; ni ezt az egész szomorú várost.” j George Magyar’s Burgundy Room a Hotel Fourteenben <11 EAST I« STREET, N.Y.C.) Luncheon, cocktail, dinner Állandóan kontinentális és magyar étel-specialitások Minden este 9:30-tól: MŰSOR és TÁNC! GERDA LANNER énekel; GEORGES MAGYAR humoros és internacionális műsorával; Ervin STRAUSS a zongoránál. Nyitva 7 napon át.—Vasárnap este 5-fogásos családi vacsora $2.95 — Tel. ELdorado 5-6000 Yóiruhák • átalakítása, • igazítása és • helyrehozása a legutolsó divat szerint . . . .»#/*> Ethel Telefon: SU 7-7200 Call: apt. 83, room &
