Az Ember, 1955 (30. évfolyam, 1-14. szám)

1955-01-15 / 3. szám

JANUARY 15, 1955 AZ EMBER 7-ik oldal NON OMNIS MORIAR . . 44 . . . s végül régi ujságiró-szokás szerint — egy pillanatra magasra emelem régen pihenő tolia­mat . . fejezi be Kálmán Imré­re emlékező hosszú cikkét Farkas Imre a budapesti “Magyar Nem­zet" hasábjain, amikor a Fővárosi Operettszinház operett-reprizéről beszámolt. A pestiek jól emlékez­tek még “Mókuci”-ra s mivel oly sokáig nem Írhatott (vajh miért, miért? . . .) szentimentális me­legséggel olvasták sorait. A cikk­ből érdemes néhány paragrafust lemásolni: Valamikor, még a század elején, egy pesti fiatalember szállott fel a Bécs felé induló vonatra. Egyet­len bőröndöt vitt magával, az is tulnyomórészben Írott kottával volt tele. Megcsókolta az édesany­ját és megígérte, hogy nemsokára hazajön. De nem jött haza, mert a nagycsomó kottalap a “Tatár­járás” partitúrája volt, azé a da­los vígjátéké, amelyet Karczag Vilmos, a bécsi színigazgató Pes­ten végignézett. Karczag meg­érezte a könnyű dallamok mögött lobogó nagy tehetséget. Az ifjú zeneszerzőt megbízta a “Kis ki­rály” c. operett zenéjének meg­írásával. így indult el Kálmán Imre a világsiker utján . . . I A bécsi operett azokban az idők­ben meglehetősen sivár képet mutatott, de már egy fiatal kato­nakarmester megírta a “Vig öz­vegy” “Vilja"dalát és — Bécsbe érkezett Kálmán Imre. Megszó­lalt a két magyar zeneszerző mu­zsikája és — diadalmaskodott. Mi volt a Kálmán-muzsika sikerének titka? Könnyű felelni rája: az újszerűség s az egyszerűség. Ezek a dallamok egyszeribe megtalál­ják az utat a szivekhez. Sokszor bámulatosan egyszerűek a zene­számai és mégsem sablonosak, a táncütemekben ott lobog a csár­dás kedvessége, nagy zenei jele­neteit, fináléit pedig szélesen iveit melódiákra építi fel. Háromne­gyed taktusban irt számai mintha tiszteletben tartanák a nagy bé­csi keringőtradiciókat, de itt-ott szokatlanul élénk ütemet visz be­le, élénk, szinte pajzánul ható ritmust. Egy pesti kritikus találó­an jellemezte ezt a muzsikát vala­melyik Kálmán-operett premier­jén, amikor idézte az egyik pom­pás keringő első sorát: — Ez a Kálmán-muzsika: ró­zsákat himbál a szél . . . Most, amikor meghatva nézek barátom elmerült alakja után, Horatius szavai jutnak az eszem­be;,“Non omnis moriar . . .” Igen, holta után is itt van — a dalai­ban! Kamcsatkától a Fokföldig ma is harsogják, zengik, dalolják a Bajadér, a Cirkuszhercegnö, a Cigányprímás, a Marica grófnő, a Csárdáskirálynő melódiáit, annak a pesti fiatalembernek a szerze­ményeit, aki valamikor, az 1908- ik esztendőben felült a Bécs felé induló vonatra. • A hosszú cikk vége felé, Farkas Imre valóban felemeli régen pi­henő tollával együtt poharát is és ezeket mondja: Most pedig, beszámolónk végén nézzünk vissza a darab ősbemu­tatójára a Király Színházban . . . Gondoljunk szeretettel a szép szőke Kosáry Emmyre, Király Er­nőre és Rátkai Mártonra . . . CAROL SMITH HANGVERSENYE Az amerikai ifjú énekesnői gárda egyik tehetséges tagja, Ca­rol Smith vasárnap délután adta második newyorki koncertjét a Town Hallban. A műsor Schu­bert.Mahler, Wolf, R. Strauss és Halévy müvei mellett J. Nin-Cul­­mell “Trés poemas de Gil Vincen­te” c. dalának amerikai debüjét is jelentette. Carol Smith hang­anyaga egészen kiváló és előadási képessége olyan kvalitású, hogy a kritikusok szerint pompás karri-1 er előtt áll. Dr. Herz Ottó zon­goraművész kisérte a fiatal, att­raktiv énekesnőt nagy rutinnal és imponáló felkészültséggel. MAGYARORSZÁGRA, Csehszlovákiába gyapjú fonalat minden minőségben és színben, kézi- és gépkötésre angro árban szállítunk. EASTERN PARCEL COMPANY 4124 Ave. D. Brooklyn, N. Y. Telefon: BU 7-36*8 Ruhacsomagjait elhozatjuk, szükséges iratokkal ellátjuk, postázzuk Ha nem volt eddig alkalma meglátogatni a Molnar’s Beauty Shop-ot, az idő most elérkezett! Ugyanis az ünnepnapok évadján mindenki csinos, szép akar lenni. Molnáréknál magyarul, németül s olaszul is beszélhet a szakértő és udvarias alkalmazottainkkal. Ha­ját legújabb divatok szerint vág­ják és fésülik. Udvarias és barát­ságos atmoszféra! Krém-hajfestes (a legszebb színekben!) a mi hires specialitásunk. Próbálja ki a mi tartóshullámunkat. Ha még nem hallotta: a Molnár-cég 48-ik év­fordulóját ünnepli most. Garan­ciája a cégnek: a megelégedett Teiefón: RH 4--1980 hölgyek nagy tábora! Hungarian Garden Restaurantban Kitűnő konyha! — Igazi magyar specialitások! Csütörtök, péntek, szombat és vasárnap este: BENCZE KÁROLY és hires cigányzenekara muzsikál GYPSY COUNTESS JULIA énekel 1528 Second Avenue New York City Telefon: RE 4-9670 ZETTL LACI tulajdonos MOLNAR’S Beauty Specialists 1:160 THIKD AVE. N.Y.C. A vöröshagyma I dományosan és mélyen bekonzul­tált ibolyakék szemével, mint egy höslelkü idomitó az oroszlán tor­kába . . . jobbra-balra tapogatta Napközben vöröshagymát enni nem ildomos dolog. Tekintettel, hogy az ember társadalmi lény! figyelemmel kell lennie embor­­tártai szokására, Ízlésére, életfor­máira, sót kifinomult szaglóérzé­­kéiv is; A fiatal hagyma azonban a konyhakertészet legegészsége­sebb gyümölcse, frissítő hatása van korunk élőlényének megvi­selt idegeire s gyógyhatású a reu­mára, tüdőre, mirigyre stb. Nem mondom, hogy nem élvezetes a gyomor számára isi egy darab füstölt szalonna, rozskenyér és két deci törkölypálinka kiséreté­­ben; de én főleg toroktisztitónak használom a napi 40-50 cigaretta füstje után. Szerintem a vörös­hagyma illata nem is olyan kelle­metlen, ellentétben a fokhagymá­val, amely destruktív hatással van a környezetre. Nem is szok­tam soha használni, egy esetet kivéve: egyszer a nizzai kaszinó­ban a croupier gúnyosan mosoly­gott szisztémám csődje felett másnap bosszúból megettem há­rom gerezd fokhagymát, leültem ugyanazon asztalhoz s a állandó­­an raleheltem a játékmesterre. Azóta, ha ott megjelenek, meg­dermed minden mosoly az ábrá­zatán . . . Visszatérve azonban a vörös­hagymára, nemrégiben elkövet­tem azt az épületes hibát, hogy napközben ettem belőle néhány fiatal hajtást és utána bementem a helybeli Casino bárjába egy forró feketére. Gyanútlanul él­veztem a kitűnő nedűt, amikor látom, hogy egy kedves francia újságíró kollégám egy feltűnően szép, elegáns és fiatal hölgy tár­saságában egyenesen az aszta­lomhoz tart.*A hetedik isonzói of­­fenzivában éreztem azt a félel­met, ami most elfogott a közeledő jelenség láttára,' Felvillant az agyamban a félóra előtti hagy­maszüret és kínos zavarral, ha­­lálraszántan vártam a melodrá­mai fejleményeket. Annyi erőm azonban még volt, hogy gyorsan előrántottam öltönyöm külső zse­bében fityegő selyemkendőmet és szájam teljes térfogata elé he­lyeztem. Közben a kolléga széle­sen leterpeszkedett asztalomhoz s bemutatta csinos partnernőjét: — Ö a tavalyi szépségversenyen első-dijat nyert Mademoiselle de Paris! . . . Én zsebkendőm védelmében csak befelé és artikulátlanul hümmög­­tem valamit, ami bemutatkozás­nak valóban eredeti volt. Mind­ketten nagy érdeklődéssel kérdez­ték, hogy mi történt velem, miért szabotálom az emberi beszédet? Nem tudtam mást hirtelenül ki­találni — jelekkel magyarázva__ mint hogy szörnyű fogfájásom van. Láthatólag sajnáltak, az új­ságíró vigasztalt, hogy a 3-ik vi­lágháborúban súlyosabb fájdal- i niak is fognak jelentkezni, az el­bűvölően szép “Mademoiselle de Paris” pedig bátorított, hogy ka­tona-dolog, nyissam ki nyugod­tan a számat, majd ő megnézi hol van a bibi, mert ő civilbe^ fog­orvosnő. Azt hittem, hogy rögtön hőgutát kapok ijedtemben a be­jelentés hallatára. Eszembe jutott a napóleoni idők egyik hires tá­bornoka, aki azért nyert meg egy döntő ütközetet, mert szorította a lábát a csizma. De hogy fogom én most eüzel a bájos, (előzékeny hölggyel szemben megnyerni az én csatámat? Ha eltátom a szá­mat, rögtön le vagyok leplezve és örökre blamálom magam Páris legszebb leánya előtt . . . Az újságíró erősen biztatott, hogy ne szégyeljem magam, hi­szen önagysága nemcsak díjnyer­tes “beauté”, de lelkiismeretes orvosnő is; “Mademoisille de Pa­ris” pedig elkezdte jóságosán le­hámozni zsebkendőmet a szájam­ról. Öreg ellenálló vagyok és igy durcásan visszarántottam a vé­­dőmaszkomat. Erre a díjnyertes párisi leányzó sértődött meg s va­lami olyasfélét motyogott, hogy úgy látszik én nem bízom az ő tu­dományos képességében . . . Nem volt tehát más hátra, mint meg­adni magam végzetes sorsomnak, de pontosan olyan volt az érzé­sem,^ mint egy jó japán hazafinak a harakiri előtt. Feltártam alsó, majd felső áll­kapcsomat. A szépségkirálynő -tu-FÉRFIRUHÁK (majdnem újak) Némelyiknek $100 volt az ára és most ennek a kis részéért kapha­tó. Nézze meg még ma üzletünk gazdag raktárát. — Minden vevő minden vásárlásnál hasznos aján­dékot kap, teljesen ingyen. Zoltán Greenwald 1570 Second Ave. TR 9-4909 (a 81 és 82-ik utcák között) —Nyitva minden nap este 7-ig.— (Hozza magával ezt a hirdetést) szem-, záp- és rágófogaimat, kis­sé titokzatosan bólogatta arany­szőke fejét és végül megszólalt: —Mon eher ami. kissé gyenge a fogazata. Egyen kevesebb húst és sok főzeléket, főleg hagymát egyék sokat ,az erősbiti a foginye­­ket . . . Pár percig még maradtak “be— tegasztalomnál" és azután igen szereietreméltóan elbúcsúztak tő­lem. Én a nagy csodálkozástól to­vább is ülve maradtam a bőrfo­­tőjben és talán még most is ott­­ülök. ha azóta fel nem keltem . . - Nizza, 1955 január ♦ * >4- * * * * * * * 4- *• a- >4- * * * * * * * * * * GARTNER LAJOS All Nations Exchange UTAZÁSI IRODA 207 E. 84 St. New York City — Telefon: REgent 4-7068 —* Szálloda-előjegyzés Miamiba! IKKA- és ruhacsomagok Pénzküldés. Biztosítás. Hirdetések. Adóbevallás szakszerű elkészítése 4C + +++**-****-***********-*-* JÁNOS ANDOR A KOFFER Tudjátok azt, hegy a legtöbb embernek van egy hóbortja . . . látjátok, — az én anyámnak itt van az ö kofferja . . . szinehagyott, kopott ... a zárja is rossz, régi, szeretném kidobni e ládát, de ő tüzzel-vassal védi — nézzétek csak —, most is — a szobája elég szép, jó Ízlésre vall . . , és ekkor — rontja az összhangot — ezzel az ócska koferral — anyám — hiába töröm a fejem — adósom vagy a magyarázattal . . . babona, varázslat fűz össze, vagy titkot őrzői e csúnya kofferban? . . , pénz, kincs . . .? úgy tudom, régen ez téged csak annyit érdekelt, hogy fedezi-e. ellátja-e a családot a szükségesekkel . . . — oh fiam, ha elcsúfítja is a szobám, a koffert én nem hagyhatom, de, hogy megnyugodjál, ami benne van, sorra megmutogatom . . . fiam! —■ mondják: — komoly dolgos voltam . >.. e ládában van életem eredménye — gyöngy-arany volt mindez, de—ahogy történt a “londoni jelenet"ben— hiába fogtam szorosan, hiába tettem föl erre mindent életemben, jött az ördög, ráfujt és kígyóvá változtatott mindent a kezemben. látod, — ez a furcsa kis táska, amit kikezdett már a trópusi klíma, Dénes öcséd a dohányát tartotta benne, ebből telt meg az angol pipa; egy álcm-élet-reménység van ebben, amit anyasziv nem felejt soha —­­itt hagyta ezt nekem, mielőtt elment harcolni ... a francia frontra —­nézd ezt a sok kis könyvet, mind tudomány, — mind — matematika — Dénes mindent elvont magától, hogy ezeket megvásárolhassa . . . itt mellette, ez a kopott kis erszény még aprópénzzel sem telt meg soha ... az övé volt — ez erszény volt oka, hogy Dénes a szórakozást, a jövőre tartogatta . . . látod: ebben a dobozban mennyi fénykép; nézd: — három gyermek és egy fiatal anya, maga is félig még gyermek: akkor az életet még szilárdnak-biztosnak tudta; nézd ezt, talán még emlékszel, képe Zugligetben egy tiszta otthonnak,, sok munka-fáradsággal készült; áldozatul esett a szörnyű ciklonnak. nézd, másik doboz, rajta gyönyörű babák — mutatja a sokféle magyar paraszt-divatot . . . a kishugod festette, csodálatos ösztönnel, mert természetben ö ebből — keveset láthatott . . . hozta magával a szivében, mert, bárha húgod már fővárosi lány volt* sejtelmes emlék a múltból, hiszen gyökere a családnak az Alföldig éA Dunántúlig nyúlt . . . látod ezt a pár kis hímzést?—dehogy lehet megvenni városi boltokban,, nézd százféle színét, formáját, változatát . . láthatod réti virágokban; a mintát nem veszik ők; a parasztasszony mind maga tervezi-raj zol ja havas téli estén, kemence mellett, szive ebben a nyarat visszaálmodja, itt e másik doboz, benne: levelek, füzetek, irkák, három gyermeké — az elemi iskolából . . . ebben a másikban néhány “bizonyítvány” és diplomák, — a választott pályákról — nézd ezt a megsárgult papirt — régen megbecsülték — úgy mondták: “értékes okirat” — most: semmitsem ér, súlyát, értékét elvesztette régen, még a háború: alatt. bizonyítja, hogy az Apa tehetséggel, hűséggel szolgálta negyven évig — a Magyar Államot — — és ezért — sírni kell, — előbb testben-lélekben megkinozva — Neki csak hat láb mélységű, kicsi föld jutott . . . nem tudom fiam, — akarod-e, hogy kinyissam a többi dobozt — és megmutassam összes hóbortomat, vagy beéred azzal, amit láttál . . . s nem dobod ki, de helyén hagyod az én kofferomat? . . . MAKAI MÁRIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom