Az Ember, 1954 (29. évfolyam, 2-47. szám)

1954-07-24 / 30. szám

+ CÖNDÖR JEERfiWC POHUKAIHETILAP1A “THE MAN” FERENC GONDOR’S POLITICAL WEEKLY Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post office at New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879 SZERKESZTŐSÉG ÉS KI ADÓHIVATAL: 320 EAST 79th STREET, NEW YORK 21, N. Y~ EDITORIAL AND PUBLISHING OFFICE: 320 EAST 79th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telephone: BUtterfield 8-6168 — Yearly Subscription $10; Single Copy 20 cents — ^ VOL.. XXVII — No. 30 •*»*, 40~ NEW YORK, N. Y., JULY 24, 1954 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT 0 a MOIONIHBVI ♦ Szerezzen uj előfizetőket és erősítse az antibolsevista és antifasiszta tábor központi hetilapját: “AZ EMBER”-t ♦ A Horthy-idillekból Német bizalmas jelentések Budapestről, 1942 tavaszán 1942 március 4-én Weizsaecker német birodalmi külügyi állam­titkár Dietrich von Jagow buda­pesti német követtől információt kért az. alább következő két jelen­tésről. Ezek a jelentések “arra a személyiségre vonatkoznak, aki hivatva lesz a kormányzót helyet­tesíteni.” Itt következik a két jelentés: No 38. — Hencke, a német in­formációs szolgálat tagja, a kül­ügyminiszterhez, 1942 február 27- én. — Német információs szolgá­lat, III. No 462., titkos. Egyik bu­dapesti ügynök jelentése, 1942 február 21-ről: A többség elége­detlen az ifjabb Horthy kijelölé­sével, kivéve a zsidók és arisztok­raták. Jól értesült körökben azt állítják, a kormányzó legközelebb le szándékozik mondani és az ifjú Horthy foglalja majd el a helyét. Hire járt, hogy akkorra állam­csínyt készítenek elő. Ifjabb Hor­­thyt angolbarátnak tartják. Nem­rég egy bárban felköszöntötte az angolok és amerikaiak győzelmét. Egyik nagynénémtöl, Károlyi grófnőtől, a volt miniszterelnök (Károlyi Gyula) nővérétől aki a kormányzóné asszony legjobb ba­rátnője és naponta fogadják a palotában, megtudtam a követ­kezőket: Horthy István összeköt­tetésben van Sigray Antal gróf­fal, aki jelenleg Habsburg Ottót pénzeli Amerikában. Sigray gróf­né azonos Harryet Dealy ameri­kai milliomossal, akinek vagyona Amerikában van. Habsburg Ottó támogatásában szerepet játskik Eckhardt Tibor is. No 39. — 1942 február 27-ről. — Német információs szolgálat, Hl. No 470., Egyik szófiai ügynök jelentése, aki Budapesten töltött néhány napot: Horthy István, 2 nappal a választás előtt mely­nek eredménye szerint kormány­zó-helyettes lett, holtrészeg álla­potban a Moulin > Rouge-bárban ezt kiabálta: “Nem akarok kor­mányzó lenni! Egyszerű magán­ember akarok maradni!” Része­gen, arra kérte barátját, Cseppy karmestert, játsza el a Tippera­­ry-t. Mire két udvari hivatalos ember jött érte és hazavitte. Meg­választása napján ismét berúgott, otthon, és mint egyik bizalmas barátja mesélte nekem, siránkoz­va mondogatta, “türelmetlenül várja a napot, mikor mindenttől megszabadul; reméli, nem kell már sokáig várnia.” Értesülésem szerint, Horthy kormányzó nem­sokára lemond. (11. számú for­rás) — Ezek a Horthy Istvánra vonatkozó adatok egészben meg­felelnek a budapesti ügynök 27-i adatainak. (7. számú forrás) E két, néki beküldött kémjelen­tésre, Jagow budapesti német kö­vet az itt következő felvilágosítást adta: No 40. — Dietrich von Jagow a külügyminiszterhez, 1042 március 13-án. “E két értesülés hangjából és tartalmából arra lehet követ­keztetni, hogy a “nyilaskeresztes” nevű szervezetben kell keresni eredetüket. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy az öreg Ká­­rolyiné, akiről szó van, Károlyi Gyula volt miniszterelnök nővére, az: Almássy grófné. Tehát “Ká­­rolyiné, volt miniszterelnök nő­vére”, ilyen nincs. (Itt zárjelben meg kell jegyeznem, hogy a jó porosz junker ebben téved és az a csirkés mágnásfi, aki a kémjelen­tést adta és aki most kétségtele­nül valahol külföldön busul hona állapottyán — bizonyára megint nem potyán — az jobban tudja. Magyar arisztokrata szokás, hogy a mágnásasszonyokat a társaság­ban csak a leánynevükön emlege­tik, a leveleiket is úgy írják alá.) — Már előbbi, február 23-i jelen­tésemben megmondtam, hogy a velünk rokonszenvező körök elle­ne vannak Horthy Istvánnak és a közömbös, valamint német - elle­nes körök mellette. Ehhez még hozzátehetem, hogy a visszacsa­tolt Felvidéken csak a zsidók van­­; nak Horthy István mellett. Az I hogy az arisztokraták Horthy István mellett vannak, csak any­­nyiban igaz, ha “arisztokraták” alatt legitimistákat értünk. De például Károlyi Imre lelkes hí­vünk és ellene van Horthy Ist­vánnak. — Hogy a kormányzó legközelebb lemond és fiának ad­ja át a hatalmat, meg nem erősi- i tett mendemonda. Valószínűbb, hogy a kormányzó “fejedelem”­­mé akarja megválaszthatni ma­gát. így az örökösödés biztosítva volna. — Horthy István sürü érintkezése angolokkal, angol-ba­rát gyanánt jellemeznék őt; most azonban, hogy az állam 2. számú személyiségévé lett, biztos vagyok benne, követni fogja a kormányzó külpolitikáját, mint minden fele­lős magyar politikus. Hogy fel­­köszöntötte volna az angol és amerikai győzelmeket, azt kitalált dolognak tartom. Apósa, Edels­­heim gróf, Werkmeisterrel együtt (német ikövetségi tanácsos) gon­dos családi vizsgálatot tartott, hogy e rágalom forrását megálla­pítsa, de eddig nem sikerült azt az illető egyént megtalálni, aki azt először állította. — Nem tudom, Horthy István összeköttetésben van-e Sigrayval, de nem hiszem. Horthy István eddig anti-legiti­­mistának vallotta magát, Sigray pedig a legitimisták képviselője. Arról, hogy Sigray pénzelte volna Amerikában Ottót, arról senki sem tud. Felesége Harryet .Hohn j Daly, hogy annak milyen a finan­­j ciális helyzete, nem tudom. Az egészen bizonyos, hogy Eckhardt és Sigray kívánják Ottó vissza­tértét, nem hiszem azonban hogy Horthy famíliájával egyetértés­ben; ezzel szemben áll a kor­mányzó igyekezete, hogy hatal­mát utódlással adja tovább, vala­mint biztos forrásból származó értesüléser hogy Magyarország fejedelme ar lenni. — A nyilas­keresztesek terjesztik a hirt, hogy a kormányzó megegyezett Ec,k­­hardttal: hogy a Tengely győzel­me esetén Horthy családja ural­mon marad, de ha azok elvesztik a háborút, akkor jöjjön Ottó. Ez a híresztelés azonban nem veszi I tekintetbe azt, hogy az Entente | kényszeritette a magyar kor- j mányi törvényt hozni a Habsbur­gok trónra való jogosultsága el­len. — itt köztudomású dolog, hogy a kormányzó fia nem kíván apja helyébe lépni. Megbízható értesülések szerint ennek kifeje­zést is adott egy Ízben egy éjjeli mulatóhelyen amikor részeg volt, de hogy csakugyan huzatta-e a Tipperary-t, arról semmi bizo­nyosat nem sikerült megtudnom.” Most még — arra hogy nem­csak a magyar kormányzó fia és helyettese volt ilyen lump, hanem a német nácik sem voltak jobbak a Deákné vásznánál — hadd áll­jon itt Manfred Killinger buka­resti követ jelentése a külügymi­niszterhez, 1940 május 13-ról: No 35. — Szigorú intézkedése­ket kíván a német-ellenes szemé­lyek és körök tizeiméi ellen. Külö­nösen hangsúlyozza azonban, mily rossz benyomást tesz, hogy e döntő órákban, németek a fő­látogatói a bároknak, dancingok­­nak és egyéb éjjeli mulatóhelyek­nek a Balkánon mindenütt s ezek ott az oly nehezen megszerzett devizákat költik. Ezek ellen szi­gorú intézkedéseket követel. Ezek a német náci okmányok Michel Eristov ismert francia történész gyűjteményéből valók. A munka teljes cime: “Docu­ments Secrets du Mlinistére des Affaires Étrangéres d'Allemagne. Traduits du Russe par Madeleine et Michel Eristov, vol. II., Hong­­rie — Editions Paul Dupont: La Politique Allemande 1937-1943.” Az orosz származású francia tör­ténész a szovjeti külügyminiszté­rium egy hivatalos kiadványából fordította ez iratokat, amiket az orosz hadsereg, előnyomulása köz­ben “zsákmányolt” német földön. Feltétlenül megbízhatónak kell elfogadnunk ezt a kiadványt, nemcsak a francia történész hi­tele miatt — aki kétségtelenül a kellő tudományos kritika alkal­Politikai bábjáték A Keresztény Népmozgalom egyik szárny<C segédkezet akar adni Vándor Ferencnek az ilyenek, mint: Geheime Reichs­sache” “Geheimvermerk íüí geheime Reichssache”, — ezek mind feltétlenül valódinak tanú­sítják őket. Legfeljebb az lehetsé­ges, hogy az oroszok nékik kelle­metlen darabokat elsikkasztottak , belőlük. ) Közölte: KÉRI PÁL A Vándor Ferenc-féle körleve­let, amely a "hűtlenség” vádját emeli Nagy Ferenc ellen, az emig­ráció mértékadó körei a legna­gyobb érdektelenséggel fogadták- Ha mégis megmutatkozott valami reakció erre a képtelen vádat tar­talmazó filippikára, az a csendes derültség volt. Ezt az utóbbi fo­gadtatást erősíti meg az a nyilat­kozat, amelyet a demokratikus emigráció egyik legnevesebb tag­ja tett lapunknak. A nyilatkozat szóról-szóra a következőket mond­ja: — Nagy kár, hogy megszűnt az emigráció vicclapja, a “Szabad Száj,” mert ebben találhatott vol­na méltó helyet a Vándor-féle körlevél minden állítása. Köztu­domású, hogy Nagy Ferenc épen a magyar érdekek védelmében fordult bizonyos amerikai ténye­zőkhöz és az emigrációs politika vezetését összhangba kívánta hozni a rabságban szenvedő ma­gyar nép demokratikus vágyako­zásával. Ez hűtlenség? Ez a ma­gyar néphez való legteljesebb hű­ség! Mi a feladata az emigráció­ban élő felelősségteljes politikus­nak? Az, hogy kellően képviselje a magyar nép igazi érdekeit azoknál a hatalmaknál — és igy elsősorban az Egyesült Államok­nál — akiktől a felszabadulás várható. Nagy Ferenc ezt tette nemcsak jelzett alkalommal, de minden ténykedésében az emig­rációja folyamán. Az általa ala­pított Keleteurópái Bizottság volt az első emigrációs szerv, amely expressis verbis kimondta, hogy Magyarország soha nem mond le önrendelkezési jogáról! Hűség a néphez, hűség a demokráciához, hűség a magyar jövendőhöz: ez a jellemzője Nagy Ferencnek. Ván­dor Ferenc körlevele: vicc, amely­­lyel nem szabad komolyan foglal­kozni. Csak legalább jó vicc len­ne — amilyenre nagyon is rászo­rulunk ebben a komor korszakban — de ez még viccnek is rossz . . . Vándor szavazásra szólítja fel a szélsőjobboldali elemeket s az igy összeszedendő “szavazatokkal” bi­zalmatlansági verdiktet szeretne összeeszkábálni a volt magyar miniszterelnök ellen. Ez a furcsa “népszavazás” csak még jobban kidomborítja a Vándor-féle akció teljes komolytalanságát. Ilyen-* fajta vádakkal kapcsolatban egye­dül a magyar nép lenne hivatva dönteni, vagy a nép által válasz­tott és erre a célra kijelölt zsűri, nem pedig az emigrációban tevé­kenykedő és zavartkeltő szélső­­jobboldali klikk. Mialatt a Nemzeti Bizottmány végrehajtóbizottságának minden New Yorkban tartózkodó tagja a leghatározottabban elutasítja a Vándor-féle körlevél vádaskodó állításait — s a Párisban élő Auer. Pál végrehajtóbizottsági tagnak is ez a véleménye — ugyanakkor az Európában tartózkodó Közi-Hor­­váth József egyes hírek szerint azt az álláspontot képviseli, hogy, “ki kell vizsgálni Vándor állítása­it.” Hírek szerint Közi-Horváth két Európában élő hive, Hajdu- Németh Lajos és Czupy Bálint volt képviselők hasonló tartalmú levelet intézték több newyorki po­litikushoz. Mértékadó körökben a legnagyobb csodálkozással fogad­ják Közi-Horváthék magatartá­sát, amely erősítést kíván adn$ Vándor komolytalan és felelőtlen akciójának. Newyorki emigrációs körökben arra hivatkoznak, hogy Közi- Horváth és két alvezére ezzel a gesztusukkal a szélsőjobboldallal való kooperálás mezejére léptek. Köztudomású, hogy Vándor eb­ben az ügyben a szélsőjobboldali klikk eszköze csupán; bábu, ame­lyet a demokrácia elleni hadjára­tában a jólismert newyorki reak­ciós “agytröszt” mozgat. A Közi- Horváth által vezetett Keresztény Népmozgaiom eddig a középutat! képviselte a jobb- és baloldal kö­zött, épen ezért kínos szenzáció­nak számit a szervezet európai hangadóinak fenti pálfordulása. Mert pálfordulás ez a javából —■ hangoztatják a newyorki mérték­adó körökben — amikor a közép­ről valaki a szélsőjobboldalra nyújtja ki segítő és együttműkö­dő kezét. Nagy Ferenc nem nyilatkozik! ebben az ügyben. Hallgatása — egyik hozzá közelálló politikus magyarázata szerint — a kutya és a karaván példázatán alap­szik . . . mazásával nyúlt e munkához—ha­nem azért is, mert az angol fél­­hivatalos "Survey of Internation­al Affairs”, Arnold J. Toynbee szerkesztésében, többi forrásmun­káival egyenrangúan sorolja fel ezt a gyűjteményt. De különben is, az okmányok szövegének hangja, azok külsejének pontos leírása, a német bürokratikus' megjegyzések és jegyzetek rajtuk,

Next

/
Oldalképek
Tartalom