Az Ember, 1954 (29. évfolyam, 2-47. szám)
1954-01-09 / 2. szám
É-ik oído" AZ EMBER JANUARY 9, 1954-nali öt cikket a szabotáló kulákok ellen. A rovatvezető, a főszerkesztő és a politikai megbízott ilyenkor együttesen dönti el, melyik legyen az a falu, ahová a riporterek a támadó cikkek anyagának beszerzése céljából leutaznak. Az inspirációt ezekhez a cikkek• hez rendszerint az u.n. levelezők szolgáltatják, akik a szerkesztőségekhez írott leveleikben általában pontosan beszámolnak mindenről, ami a faluban történik. A levelezők általában díjazást kapnak munkájukért s legtöbbször ők az ÁVO hivatásos besúgói is. Befolyásuk aránylag nagy, mert általános témák esetén többnyire az ő információjuk alapján indul el az újságig dicsérő cikkek írására is . . . Az olvasó naponta láthatja a lapokból, hogy az u.n. levelezők száma mind a mezőgazdasági üzemekben, mind az ipari üzemekben elég nagy, holott ennek az irodalmi műfajnak az üzésére ■ senkit sem lehet kötelezni és nem is köteleznek erre senkit. De ezek nagyrészét is a szerkesztőség irja — utasításra. Jó félóráig tartott, amíg a nagy munkatere részletrebontása végétért , aztán az elsőemeleti tanácsteremből, az u.n. Vörös Szobából elindultunk fel a szerkesztőségbe, elkészíteni a rovatok heti munkatervét. A rovat-munkatervet a rovatvezető készíti el. Először is eldönti, kik lesznek azok, akik a rovatának kötelező riportjait megírják. Aztán kiagyalja milyen riportokat' fog készíttetni rovatainak tagjaival az általános elvek alapján, végül kiválaszt néhány témát, aminek megírását saját számára tartja fenn. A terv tökéletes menetrend. Pontosan megállapítható belőle: a .hét melyik napján, melyik riporter milyen riportot ir s azonkivüi feltünteti azt is, hogy a riport elkészítéséhez hozzávetőleges számítás szerint mennyi időt kell eltölteni a riport helyszínén. A kiküldött uj ságiró riportkészítéskor egy speciális jelenléti ívbe beírja hová ment, terv szerint mikor kell visszaérnie s ha nem ér vissza időié, távolmaradása késésnek számit . . . A tervek általában hétfő déli 12 óráig készek. A rovatvezetők átadják a főszerkesztőknek, azok mindegyiket felülbiráltatják a politikái megbízottal és az üzemi párttitkárral. aztán a szignált rovatterv visszakérni a rovatvezetőhöz, akinek a szobájában ilyenkorra már ott várakoznak a rovat tagjai. Mindegyik tudomásul veszi a heti feladatát, a tudomásulvételt aláírásával igazolja, aztán kezdődik a sablónmunka, amelyet hétről-hétre épp úgy determinál a terv, mintha gépalkatrészek futószalag-gyártásáról lenne szó . . . Váratlan esemény csak politikai vonalon étkezhet. Ez az egyetlen tényező, amely a terveket felboríthatja. Egyébként történhet bármi, az uj ságiró mást nem ifhat, csak azt, aminek a megírását már a hét elején elhatározták . . . A magyarországi olvasó pontosan láthatja saját lapjaiban: népidemokráciákban nem történik öngyilkosság, nem garázdálkodnak betörők. Az ujságiró még azt sem Írhatja meg, ha az a vonat siklik ki, amelyiken épp utazott . . . Ilyesmiről csak akkor lehet beszámolni, ha megérkezik az errevonatkozó pártutasitás! Miközben megyünk fel a szerkesztőségi szobáinkba, mindegyikünk megáll a faliújság előtt . . . Hétfő nemcsak a tervértekezlet napja, hanem ilyenkor vehetjük tudomásul az állandóan folyó munkaverseny eheti állását . . . Minden lapnál havi periódusokban állandóan folynak a munkaversenyek. Elsősorban pontozzák az ujságiró politikai magatartását — a párttitkárok, tizedbizalmiak, kulturfelelősek és a politikai megbízott jelentése alaján. Pontozzák előmenetelét az orosz nyelvtanulásban valamint a szemináriumi fejlődését. A tulajdonképpeni újságírói munka elbírálása viszont úgy történik, hogy mindenki minden hét szombatján déli 12 óráig átadja borítékba zárva a munkaversenyfelelősnek azokat a cikkeket, amelyeket ő irt vagy ő diktált át. A munkatervek ugyanazt a témát két-három újságíróval is meghatják. Annak az írása kerül a lapba, amit a rovatvezető és a| főszerkesztő a legjobbnak minősít. A munkaverseny kiértékelésénél természetesen számításba jön az is, hogy az ujságiró milyen gyorsan dolgozott . . . A heti győztes az, akitől a legtöbb cikket hozták, aki leggyorsabban végezte munkáját s aki politikai magatartását illetően is a legtöbb pontot kapta. Meglepetten konstatálom, hogy a multheti negyedik helyemről — annak ellenére, hogy minden nap elfogadtak tőlem egy cikket és 28 kőnyomatost diktáltam át — a 9- i;k helyre csúsztam le, holott a politikai magatartás rovata nem tüntet fel semmi megjegyzést. Miért? Közbejöttek a koreai nagy események. A külpolitika soronkivül elvett minden helyet. így a többi rovat cikke egyszerűen nem fért a lapba és nem szerepel az elvégzett munkák között. Viszont, ha ebbe belenyugszom, gyanússá válnék, mint olyan, akit nem érdekel a munkaverseny. Elhatározom, hogy azonnal irok egy levelet a munkaverseny kiértékelő bizottságnak. S t i 1 takozom az igazságtalan eljárás ellen. A bizottság minden tagja kollégám. Kéthavonként én is bizottsági tag vagyok. Naponta beszélünk egymással. De a munkaverseny a redakciókban is különleges ügy. Ezt nem lehet kollegiális utón elintézni. A gépirónő percek alatt legépeli, amit akarok. Lezárom a levelet, aztán csengetek az ügyeletes altisztnek s átküldőm az iratot a bizottság elnökének, aki közvetlen a gépterem mellett dolgozik. A választ majd a jövő héten tudom meg a faliújságból .... Remélem kikorrigálják a mai kiértékelést... Lecsúszás a munkaversenytáblán nagyon veszélyes ... az utolsó helyezettek már tarthatnak az ál-IH& csendben, kényelemben, magyar környezetben akar vakációzni, azonnal foglalja le szobáját a fényesen átalakított. ; Kardos' Blue Danube Hotelben S 35 N. W. Second Ave., MIAMI, Florida Telefon: 9-4995 5 i város szivében trópusi pálmákért. Air Cooled és Heated elegáns j er.és Dining Room. Elsőrangúan berendezett szobák. Solarium, t Televízió. Diétás koszt. I — Teljes ellátás, Ízletes, választékos MAGYAR KONYHA! — } SZEMÉLYENKÉNT (ketten egy szobában) heti $34.50 Utcára nyiló vendéglőnkben a komplett vacsora $1.75-től. Vendégeinket az állomáson AUTÓVAL várjuk. lásvesztéstöl. hacsak nem tornáz-1 zák fel magukat rövid idő alatt, ezért, épp úgy, mint az üzemekben, itt is mindenki rohan, mindenki hajszolt, mindenki igyekszik jobb meggyőződése ellenére az elsők között lenni . . . Elsőnek bemegyek a szerkesztőségi szobámba, hogy elkészítsem a rovat-tervet. A “Friss Újság” szerkesztősége aránylag szűk, ezért aztán hárman-négyen-öten szükösködünk egy kis szobában. Ez egyébként rendszerré vált tágasabb szerkesztőségekben is, mert igy az -újságírók ellenőrizhetik egymást. Egyik kollégám egy régi ujságiró, a másik törtető fiatal kommunista. Jelen pillanatban riporton vannak, mert általában a délelőtt a’riportkészítés ideje, egyedül a hétfő az, amikor a rovatvezető a hivatalában tartózkodik. Hozzálátok hogy kinyissam az Íróasztalom fiókját. Ez a művelet ikissé komplikált. A fiókokat vagy kétméter hosszú vaspánt védi itt is, mint minden ^hivatalban a mindenütt ott leselkedő ellenségtől. A vaspántokat több lakat erősiti a fiókhoz. A lakatokat előbb le kell vennem, aztán ki kell nyitnom a kis szoba ajtaját, hogy a hosszú vaspántot kihúzhassam. Végre nyitva a fiók, amely semmi titkot nem őriz, csupán kéziratpapirjaimat. Ennek ellenére mégis gondosan lezárom minden nap, nehogy áldozata legyek a folyton fenyegető “éberségi i'azziának.” A kerületi pártközpont a leglehetetlenebb időpontokban küldhet ki ellenőröket minden szerkesztőségbe. Ha ezek lelakatolatlan íróasztalokat találnak, azonnal fegyelmi vizsgálatot indítanak . . . Ha eldobott kőnyomatos van a! földön, az is ok a fegyelmire. A távirati irodák jelentése még akkor is államtitok, ha a belőlük készített hir már megjelent a lap-1 ban. Különös párttitok a kőnyomatos addig, amig nem került a nyilvánosság elé. Az ujságiró, ha munkaközben otthagy egy ilyen kőnyomatos köteget’ az asztalán, ki van téve annak, hogy azonnali hatállyal elbocsátják és . . . A kőnyomatosokat állandóan lakat alatt kell tartani s használat után meg kell semmisíteni. Még papírkosárba sem kerülhtenek. Az altisztek naponta hurcolják le a papirostömegeket a kazánházakba ... Az amerikai atomgyárakban nem olyan határozott az éberség jelszava, mint egy népidemokrata szerkesztőségben, amelynek végeredményben a hirek közlése lenne a feladata. Miközben készitem a munkatervet, az egyik gépirónő, mint .“dekorálási felelős” bekopogtat a szobámba s közli, hogy a rovatok közötti dekorálási versenyben az én rovatom lemaradt. Körülnézek. Már alig van szabad falfelület. A kötelező Sztálin-, Lenin- és Rákosi-képek mellett ott van a Szovjetunió térképe, egy vörös csillag, két színes Sztalinfotó, négy idézet Rákositól és egy vörös zászló. A szerkesztőségi szobák olyanok már mint a ligeti kikiáltók műtermei. Mi fér ide még? De azért megígérem, hogy majd jobban fogunk dekorálni. Elkészítem a munkatervet, sietve kapkodom be az ételgyár üzemi konyhájának gyenge ebédjét s rohanok. hogy elkészítsem a riportomat, amit az előző heti munkaterv erre a napra ir elő: boldogak vagyunk a földeken és a gyárakban és az egész éhező “fasiszta Nyugat” minket irigyel! . . . (A fenti cikk magyar nyelven elsőnek' “Az Ember”-ben jelenik meg. — Minden jog a i szerzőé.) MAGYAR MOZAIK Irta: ZSÜRGER LÁSZLÓ (2. FOLYTATÁS) De még a költők is az Írástudók árulásának bűnébe estek: hallgattak vagy ferdítettek. Arany, Vörösmarty és a többie-k—még a forradalmár Petőfit sem kivéve. Nem juttattak Dózsa századokon átizzó tüzes trónusának egyetlen sort sem. Az egyetlen Eötvös Józsefen kívül mindaddig hallgatott az irodalom Dózsáról, mig nem jött Ady Endre, aki először merte tudomásul venni Dózsa Györgyöt, aki először irta le Dózsa kiátkozott nevét: Lesz böjtje a nagy lakomának, Lesz uj vezér, lesz uj Dózsa, Sebő pajtás ne köpködj, megvált Bennünket a Dózsa-trónja. * Majd egy évszázad múlva Dózsa levágott, karóbahuzott, kerékbetört keresztesei újjászülettek Rákóczi talpasaiban, a kurucokban. Ha Dózsa zendülése eredetileg vallási s később szociális gyökerű volt, a kuruclázadás is eleinte Habsburg-ellenes, nacionalista, császár- és németgyülölő volt. De a magyar földön, a jobbágyság földjén akkoriban minden népi megmozdulásnak — eredetileg bármilyen gyökere is lett légyen — végül is szükségszerűen a szegények, a nyomorultak felfelé törő viharában kellett kirobbannia. így történt a kuruckorban is. A nép fiai, a kóbor kurucok nyolc véres esztendőn át mentek rohamra a vasas-németek, a fehér pundns osztrák és áruló labanc-seregek ellen, melyeket hátulról a főurak rángattak dróton. A legtöbb mammutbirtok, hitbizomány, dominium Rákóczi korából veszi eredetét, amikor a császár száz- és százezer holdakat adományozott a magyar nép földjéből a főurak árulása jutalmául. A nagymajtényi sikon letörött a zászló . . . Nagybercsényi Miklós után most már az egész ország sirdcgált magában! Eperjesen pedig zuhogott a hóhérbárd és Cavaffa császári generális majdnem megismételte Zápolya “hőstettét.” * Martinovits Ignác, a lángolószemü fanatikus jezsuita páter forradalmár lelke szavára ott hagyta Krisztus militáns hadsereget és a nyomor végtelen hadseregének egyenlőre csak teoretikus vezeti székét foglalta el. Az enciklopédisták: Diderot és D'Alambert, a Felvilágosodottság, Russeau és Voltaire, a Liberálizmus és. az éppen terjedni kezdő szabadkőművesség misztikus-humanista jelszavait irta fel zászlajára. A köréje gyülekezett tanítványok leginkább intellektuális és arisztokrata szimpatizánsok, uj idők szellemével kacérkodó széplelkek, műkedvelők, mai szóval szalónforradalmárok voltak, kik tetszelegtek maguknak ebben az újszerű, szokatlan, idegbizsevgstő attitűdben és akik saját bőrükön sohasem érezték a nyomor és elnyomottsás hustépö korbácsát. Azonban nem számított az, hogy mi volt ennek az elvetélt intellektuális forradalom-embriónak a fogantatója, a magyar Savonarola: Martinovits és társai is kivétel nélkül mind hóhérbárd alatt fejezték be életüket. Az amatőrök e lelkes ideálista lázadása után, mely végeredményben csak modell volt, laboratóriumi kísérletezés, a nagy elsöprő valóságokhoz, lávaszerü népi megmozdulásokhoz képest, — ismét hoszszu-hosszu időre tespedés, unott, szórakozott’ Pató-Pál-élet, elhízott táblabiró-világ telepedett rá az ország tépett' testére. Közben volt még néhány jóindulatú idealista, bátortalan kézzel és bátortalan lélekkel tapogatózó teoretikus: Orczy Lőrinc, Bessenyei György, Kazinczy, Kölcsey, de mindezek működése szigorúan csak az elefántcsonttoronybon, a kísérleti lombik üvegfalán belül mozgott. Az álmos, nyugodt felszín alatt azonban sűrűsödött a láva, mely levezető szelepek, kráterek helyett a francia forradalom és az Európán végigszaladó külömböző egyéb forradalmak hatalmas tüzéből kapott egyre újabb és újabb tápanyagot. ¥ És jött a népek nagy tavasza — ahogy a romantikus és szentimentális, idejétmulta poéták nevezni szeretik: 1949 Március Idusa. Egy nagyszerű néptribun és klasszikus államférfi: Kossuth szavára hamarosan megmozdult a magyar nép, a magyar áradat megint nekizuduit a reakciót és elnyomatást jelképező és karmait mutogató kétfejű sasnak. A 48-as forradalomnak nacionalista jellege volt és népi aláfestést csak akkor jcapott, amikor Európa minden sarkából idesereglettek a forradalmár generálisok: Damjanich, Bem, Pöltenberg, Aulich és zászlóik alá és köré nemcsak a gyérszámu és jólképzett honvédség, a legendás veressipkások tömörültek, de Rózsa Sándor-, a megtért rablóvezér is. Zúdulni kezdett a kiegyenesített kaszaju nép: a guerillájt. Nem sorozásra, nem kötéllel-fogásra, nem toborzásra és verbunkosra, hanem magától, önszántából, lángolva. Kossuth Lajos azt üzente . . . És Kossuth Lajos sokat idézet üzenetei mögött, háromszáz esztendő távlatából felvöröslött Dózsa trónja. A szabadság erői már-már elsöpörték az anakronisztikus habsburgi birodalmat, amikor a megrettent kétfejű sas behívta segítségül a behemót orosz medvét. És megismétlődött nemcsak a magyarok, de minden népek örök tragédiája: letaposta a nyomorult a földhözragadtat, a koldus a koldust, a muzsik a jobbágyot. Világosnál is lehullott a tragikus magyar zászló. Zápolya és Caraffa után megjelent Haynau a magyar tragédia szomorú színpadán. Dózsa izzó trónjának rőt fénye rávetődött az aradi tizenhárom akasztófáira, Kufstein és a Neugebeude méteres börtönfalaira, Spielberg földalatti kazamatáira. (FOLYTATJUK! VEGYEN U. S. BONDOT!
