Az Ember, 1954 (29. évfolyam, 2-47. szám)
1954-10-30 / 40. szám
AZÉ o‘a 'noidmihsv* SOOI XOS * O * d NVCDVUA v XNnaiH • • • • GONPOJE FERENC P OI1TIJRJU HETILAPJA “tbe m iv"'fi;kf\< ttOABoirS political 1Tkí“ri.i Reentered as secorU class matter August 4, 1942, at the post office at New York, N. Y„ under the Act of March 3, 1879 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 EAST 79th STREET, NEW YORK 21, N. Y. EDITORIAL AND PUBLISHING OFFICE: 320 EAST 79th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telephone: BUtterfield 8-6168 — Yearly Subscription $10; Single Copy 20 cents — VOL. XXVII No. 40 401 NEW YORK, N. Y.( OCTOBER 30, 1954 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT 0 a uj előfizetőket és erősítse az aniibolsevista és antifasiszta tábor központi hetilapját: AZ EMBER”-t Hazafias N Amikor Nagy Imre miniszterelnök az országgyűlésnek nevezett magyarországi kommunista pártértekezlet előtt 1953 julius 4-én az uj kormány programját elmondotta, sokan azt gondolták, hogy a kommunisták feladták elvi és gyakorlati célkitűzéseik jelentős részét. Az "uj szakasz" több mint egy esztendős ködös gyakorlata után azonban ma már mindenki tisztán látja, hogy nem erről, hanem csupán kulisszák átrendezéséről, a taktika és a menetrend átmeneti megváltoztatásáról volt szó, melyet a munkásság és a parasztság ellenállása, valamint Sztálin halála óta a Szovjetunióban és annak külpolitikájában bekövetkezett változások idéztek elő. Az uj miniszterelnök nagyhangú ígéreteket tett. A kormányzat különböző intézkedései kezdetben azt a benyomást keltették, hogy a diktatúra enyhülni fog. Néhány politikai fogoly visszanyerte szabadságát, de a munkásosztály elhurcolt vezetői továbbra is fogságban maradtak. Ez a körülmény, majd pedig az a tény, hogy a hírhedt politikai rendőrség intézménye változatlanul megmaradt, megerősítette azoknak a megfigyelőknek álláspontját, akik kételkedtek az uj kormányprogram megvalósításában. Az elmúlt 15 hónap eseményei bizonyítják, hogy a kormányigéretek megvalósítása terén komoly hiányosságok vannak. Az internálótáborokat ugyan megszüntették, de a kényszermunka és a rendőri felügyelet rendszere megmaradt. Köz- és egyéni szabadság ma sincs, a politikai ellenvélemény tüos, ugyanakkor a rendszerért való lelkesedés kötelező. Az ötéves-terv bukása után végrehajtott terv-átcsoportosítás és a mezőgazdaságnak nyújtott különböző kedvezmények utján sem tudták a termelés terén bekövetkezett válságot gyökeresen megoldani, mert nem a szovjet termelési rendszert, hanem csak annak hibáit akarták megszüntetni. A türhetelenül alacsony életszínvonal emelése érdekében tett intézkedések nem hozták meg az élőire beígért eredményt s ennek következménye, hogy a munkásság gazdasági helyzetében lényeges javulás nem állott be. A munkás, aki ott dolgozik a gépek zakatoló világában és a bányák mélységeiben, ma már nem éri be szép szavakkal és ígéretekkel, de nem ijed meg a fenyegetésektől sem. A munkások hozzászoktak ahhoz, hogy reálisan szemléljék és értékeljék az eseményeket. Tudatában vannak annak, * hogy a különböző szovjet munkamódszerekkel kikényszeritett többtermelés nem a magyar nép életszínvonalának emelését célozza. Ezért az újabb munkaversenyekre való felhívások eredménytelenek maradnak, a “módosított tervelőirányzatot” sem teljesitik, ugyanakkor a selejt mennyisége és a termelés önköltsége állandóan emelkedik. A magyar munkásság tudatára! ébredt saját erejének és történelem-formáló jelentőségének. Megőrzi a szabadsághoz és a demokráciához való hűségét s a magyar nép szabadságharcának élére állt. A munkásellenállás, — mely legérzékenyebb pontjain érinti á kommunista rendszert — mérhetetlen károkat okoz, ugyanakkor bizonyítja- a magyar munkás sza-1 badságvágyát. A munkásság mellett a másik legjelentősebb társadalmi osztály a parasztság és ennek megnyerése érdekében is minden lehetőt elkövetnek a kommunisták. Az erőszakos kolhozositás átmeneti felfüggesztése, a beszolgáltatási kötelezettség némi enyhítése és a kulák-lista eltörlése sem volt elegendő ahhoz, hogy ezt a társadalmi osztályt megnyerjék a rendszer számára. A magyar paraszt továbbra is ragaszkodik ősi életformájához, földjéhez és nem akar kolhoztag lenni. Minden alkalommal és minden lehetséges módon kimutatja mélységes gyűlöletét a zsarnok rendszerrel szemben. Miközben a kommunista vezérek állandóan a munkás-paraszt szövetség fontosságát szajkózzák, az ellenállási küzdelem terén valóban létrejött e két tár- j sadalmi osztály szövetsége, mely j az ország felszabadítását és a demokrácia megvalósítását tűzte zászlajára. A Magyar Kommunista Párt központi vezetősége 1953 júniusában többnapos tanácskozása során meghatározta az “uj szakasz” I irányelveit, célkitűzéseit és az egyik határozatában a kommu-1 nisták legfontosabb feladatának jelölte meg a párt és a tömegek j közötti kapcsolat kiszélesítését. Hasonló határozatot hozott a m. pártkongresszus is, miután előzőleg kiértékelték, realizálták a tényt: a párt, a kormány s a szakszervezetek elszakadtak a tömegektől, illetve a tömegek hátatforditottak s ellenállnak a kommunista rezsim célkitűzéseinek. Igen, de a kommunista rezsimnek sürgősen szüksége van tömegbázisra. ezért a tömegek megnyerése érdekében 1954 nyarán elhatározták a Hazafias Népfront létrehozását. A társutasok bevonásával szeptemberben megalakították az előkészítő bizottságot és az első országos kongresszust október 23- 24-re egybehívták. Miként az a kommunista államban természetes, azonnal megindultak a “lelkes" csatlakozások és a tyüktenyésztők egyesületétől a Vöröskeresztig, minden a kommunisták által még megtűrt egyesület csatlakozott. A Hazafias Népfront feladata a széles néptömegek mozgósítása, a £árt és a kormány tömegkapcsolatainak megteremtése. E feladatnak az uj csucsszervezet nem tud megfelelni, mert a dolgozó tömegek tudják, hogy a kommunista párt álcázott lélekvadászó kísérletével állnak szemben. Egy olyan országban, ahol nincs demokratikusan megválasztott törvényhozás, nincsenek független politikai pártok, nincs szabad sajtó és az állampolgárok számára köz- és egyéni szabadság, ott nincs meg a lehetőség arra, hogy a nemzeti egység megvalósuljon. Létrehozhatnak a diktátorok a tömegek megtévesztése érdekében hazafias mázba burkolt szervezeteket, mert a diktatúrának időnként szüksége j van arra, hogy uj intézményeket és szervezeteket hozzon létre, de mindig vigyázniuk kell arra, hogy j ezek belső tartalommal ne telítődjenek, mert a párt és az állam totalitását mindig meg kel! védeniük a társadalmi függetlenségre törekvő erőivel szemben. A régi bevált mozgalmak utánzása, a felülről létrehozott és irányított népfront nem alkalmas arra, hogy a kormányzat számára oly kívánatos nemzeti egységet megvalósítsa. A széles nemzeti összefogás eszméje nem a kommunisták találmánya és nem most került első ízben előtérbe. A különböző szabadságmozgalmakat mindig ez az eszme irányította. Magyarországon a második világháború legnehezebb napjaiban a háború és a fasizmus elleni harcban Függetlenségi Népfront jött létre, mely az illegalitásban egyesítette a demokratikus nemzeti erőket. Ez a népfront antifasiszta, antináci, demokratikus jellegű összefogás volt, amely keményen harcolt az ország felszabadításáért és á demokrácia megvalósulásáért. Amikor a háború végétért, továbbra is a Magyar Függetlenségi Népfront fogta össze azokat az erőket, amelyek megvalósították a földreformot, ez évtizedek óta esedékes reformokat, a szabadságjogokat s elindították az ország újjáépítésének nehéz munkáját. Sajnos a Magyar Függetlenségi Népfront az ország felszabadulása után csak rövid ideig tölthette be történelmi szerepét, mert a világpolitikai erőviszonyok alakulása és az ország katonai megszállása a kommunisták részére akkor lehetővé tette, hogy erőszak alkalmazásával a Magyar Függetlenségi Népfrontot kisajátítsák, a demokratikus pártokat felszámolják és a hatalmat megkaparitsák. A kommunisták által összeverbuvált uj népfront összetételében is különbözik a Magyar Függetlenségi Népfronttól, mert nem önálló és független politikai pártok, hanem a komunisták által kreált különböző társadalmi szervezetek tömörülése csupán. Az “uj szakasz” politikája válságba jutott, ugyanaz a betegség kínozza, amiben az előző Rá kosiszakasz szenvedett. A belső válság levezetése egy diktatúrával kormányzott országban igen nehéz, szinte megoldhatatlan feladat. A diktatórikus módszer kizárja a rugalmasságot, lehetetlenné teszi azt, nogy más társadalmi tényezők befolyást nyerjenek azokba az ügyekbe, amelyeket épen beleszólásuk elől vontak el. Amikor 1953 júniusában az “uj szakasz”-t elindították, jelentős személyi változások is történtek. A felső vezetésbe uj, a kommunista mozgalomban is alig ismert embereket kapcsoltak be. Az egyszemélyes vezetést a kollektiv vezetéssel cserélték fel, megszűnt az egyéni tömjénezés és> a’ “magyar nép bölcs vezérét" nemcsak a kormányból hagyták ki, hanem a pártban viselt tisztségét is átminősítették. Rákosi hátérbe vonult, de a hatalom birtokosa változatlanul ó maradt, mert Moszkva teljes bizalmát élvezte. A jelek szerint most változás történt. Az uj szakasz vezetői egymás között is marakodnak. Moszkvában Rákosiékat- denunciálják. A túlzott iparosításért, a mezőgazdasági válságért és a tömegek elégedetlenségéért a Rákosi által megszemélyesített politikát és kormányzati periódust okolják. Nagy Imre miniszterelnök legutóbbi megnyilvánulásai során kénytelen volt elismerni, hogy az uj szakasz gazdasági vonatkozásban sem hozta meg a várt és beigért eredményt. A sikertelenségért Rákosi kormányzatát tette felelőssé. A budapesti pártaktiva ülésén Kovács István bejelentette, hogy a Rákosi-kormányzat idején csendes likvidálások utján bebörtönzött kommunista vezetőket szabadonbocsájtják és ismét bekapcsolják a párt tevékenységébe. Mindez nem történhetne meg Moszkva előzetes engedélye nélkül. Nagy Imre és társai attól tartanak, hogy a felgyülemlett keserűség, a munkás- és parasztellenállás következtében létrejött társadalmi feszitö erő elsöpri az “uj szakasz”-t, amely létezését egyébként is csak az idegen szuronyok jelenlétének köszönheti. Ezért a válságból úgy akarnak kievezni, hogy a csődtömeget Rákosi nyakába varrják, a tömegek megszerzése érdekében pedig hazaias néprontot hoztak létre. A válság levezetésére egyetlen egészséges megoldás az ország demokratizálása lenne, de ezt a megoldást a kommunisták nem vállalják, mert ez esetben nem tudnák megtartani kizárólagos hatalmukat és sorsuk a politikai megsemmisülés lenne. Ezért a másik utat választják. Egyfelől védekeznek és igyekeznek megfélemlíteni a velük szemben jelentkező társadalmi erőket, melyek ellenállása a rendszert alapjaiban ingatja meg; másrészt ígéretek tömegével és a Hazafias Népfront létrehozásával a magyar népet politikájuk alátámasztására akarják megnyerni. De e törekvésük eleve sikertelenségre van ítélve! MEDÜY ISTVÁN RAJK LÁSZLÓ ÉLETBEN VAN? Szabadonbocsójtottak több “magyar-kommunistát” FEP> Nyugat-Németország legtekintélyesebb lapja, a “Frankfurter Allgemeine Zeitung" “kitűnő forrásra” hivatkozva Bécsből hirt közöl, amely szerint Rajk László, volt belügy-, majd külügyminiszter, Magyarország Rákosi után következő “második számú főkommunistája”, akit önvallomásos pere után halálra ítéltek s a hivatalos közlés szerint kivégezték — életben van. A német lap hire szerint Rajkot 1949- ben nem. végezték ki, hanem a Szovjetunióba deportálták. A cikk Kovács Istvánnak ama kijelentését, hogy a “Péter Gábor-rezsim alatt sok kommunistát Magyarországon hamis vádak alapján elítéltek,” Rajkra és társaira vonatkoztatja és azt állítja, hogy hamarosan sor kerül egy újabb Rajk-perre, nyilván rehabilitálási céllal. Kovács István, a kommunista párt budapesti titkára egyébként október 12-én tartott beszédében kijelentette, hogy a "régi államvédelmi hatóság, visszaélve a pártellenőrzés hiányával, bűnös, meg nem engedett provokációs módszerekkel letartóztatott és a bíróság koholt vádak, vallomások alapján elitéit számos elvtársunkat. A központi vezetőség az ártatlanul börtönt szenvedett, becsületes tagtársakat teljesen rehabilitálta és minden párttagnak kötelességévé tette, hogy segítsék rehabilitált elvtársainkat, hogy minél előbb beleilleszkedhessenek a szociálizmus építésébe.” Kovács István — bár nem volt letartóztatva, — szintén a kegyvesztettek sorába tartozott. Az uj gazdasági program meghirdetése után Borsodmegyében lett párttitkár. A Pártkongresszust követően ismét a budapesti pártbizottság titkára lett. Most ö jelentette be az u.n. “magyar-kommunisták” rehabilitálását, amely elsősorban Kállai Gyulára, Zöld Sándorra és Losonczy Gézára vonatkozhat, akiket 19ST. tavaszán tartóztattak le. Hir van arról, hogy a nevezettek máris szabadlábon vannak, mint ahogy szabadonengedték Kádár János volt belügyminisztert is, aki ugyancsak három évvel ezelőtt került börtönbe.
