Az Ember, 1954 (29. évfolyam, 2-47. szám)

1954-01-09 / 2. szám

2-ik oldal AZ EMBER jANUARY 9, 1954 Párisi Panoptikum: Évforduló Irta: Jávor László Az ember egyszer rájön arra, | hogy igy vagy úgy, az életét el­rontotta. Számomra egyetlen vi­gasz, hogy életemet Parisban ron­tottam el. Tizenhét éve . . . Mi­csoda mérhetetlen idő. Az idő pénz, mondják az ostobák. Az idő nem pénz. Az idő maga az élet. Tizenhét évet elfüstöltem, eldo­báltam, elbámultam. A párisi ká­véházban most eszembe jut az a fiatalember, akit tizenhét évvel ezelőtt hagytam el Pesten. Ma van az évfordulója annak, hogy felálltam az egyik kávéház asztala mellől és sarkonfordultam. A Rákóczi-uton a sarkon befordul­tam és felültem a 6-os helyett a párisi gyorsra. Miért is hagytam ott gyermekkorom parkjait, utcá­it, a kedves pesti kávéházat, amely Elefántcsont-tornyom volt, miért hagytam ott az ifjúságot, önma­gamat? Miért szakadtak el a kö­telékek, a körút édes anyaföldjé­­he fogódzó gyökereim, miért? Mi­ért volt erősebb a taszító, mint a vonzerő, miért? Csak ő tudna fe­lelni rá, az egykori fiatalember, akit ma tizenhét éve hagytam el. Jaj, de hol van ő és jaj, hol va­gyok én? . . . Koromfekete hajú, csillogó sze­mű fiatalember áll asztalom elé. A mellettem lévő üres székre mu­tat: — Szabad? <— cseng a hangja, de mégis, mintha nagyon-nagyon messziről, végtelen távolságból szállna felém az ismerős hang. — Tessék. A fiatalember leül. Nézzük egy­mást, kutatok emlékeimben: hol láttam ezt az arcot? A keze, a mozdulata kísértetiesen hasonlít valakire. — Emlékszel rám? — kérdezi a jövevény. Igen, most már felismerem; alig tudom leplezni azt, hogy zo­kogni szeretnék. Az ő hangja tisz­tán cseng és mosolyog az Ifjú. — Ma van az évfordulód, eljöt­tem hozzád. Mondd, miért hagy­tál el? — Te küldtél — hebegem. — Nem bántam meg, de ' mondd, hogy lehettem oly erős, hogy el tudtam szakadni tőled, minden­től .. . — Nem te voltál erős, én vol­tam gyenge, érzékeny. Nagyon megsértettek, megaláztak ott. Azért küldtelek el. Meg féltem is ott. Tudod, gyermekkoromban is féltem, de az a félelem nem fájt, nem volt a félelem tudatos. Az valami határozottan rossz érzés volt, valami rossz érzés, szorongás, ennyi mindössze. Ennek a szoron­gásnak nem volt neve, valami alaktalan valami volt, mert nem is tudtam megnevezni, kimonda­ni: félelem. Az Ifjú elgondolkozott, egy pil­lanatra behunyta a szemét, talán szavakat keresett. — Az amiről beszélek neked ... valami homályos rezzenés volt csupán, nem is félelem, csak ret­tegés, uagy még az se, tompa bal­hiedelem, mélyen az idegekben valami atavisztikus valami, nincs rá szó, de érted miről beszélek ugye? Sokszor észrevehettél: vi­­gyorba rándul az arc, a torokból Kibuggyan a jóizü nevetésnek va­lami torz grimasza, hogy elriasz­­sza a lappangó rémületet, amely a félelem egyik rokona, a szakál­las vén nagybácsi ő. Félelmem nem volt patologikus, te vagy a tanúm, inkább bátor voltam, mint gyáva. Az emberek általában ke­rülik az éjszakát. Az éjszaka a kalandok véres időszaka. Az éj­szakai utas tudja azt, amire a nappali ember gondolni se mer, tudja ,hogy az ut végén ki várja. Az éjszakai utas a fejével játszik és az életével fizet. Én nem féltem, kerestem a kalandot, az éjszakát. Arra jártam, ahol a legfeketébb, a legsűrűbb volt az éjszaka. Ját­szottam életre - halálra, mint a többi éjszakázó. Játszottam és nyertem. Életet nyertem, szép já­ték volt, gyönyörű kaland, egész addig . . . — Meddig, folytassad, könyör­göm áruld el! ... — Egyik éjszaka rájöttem, hogy félek. Ez a félelem — félelem volt, Csardas 307 East 79th Street, New York 21, N. Y. — Magyar étterem és mulató —----ELSŐRENDŰ MAGYAR KONYHA — ELSŐRENDŰ CIGÁNYZENE: Dick Márta és Mátray László vezetésével. Művészi műsor: László Zsuzsa és Rákossy Tibor Asztalok rezerválhatok: RHinelander 4-9382. ALEX A. KELEN, LIMITED 1467 Mansfield St. MONTREAL, Canada * IÜKA - SZERETETCSOMAGOK PÉZNKÜLDÉSEK ÉS KIVÁLÓ CSOMAGÖSSZEÁLLITÁSOK BÁRMELY ORSZÁGBA. tudatos félelem. Kinzó, gyötrő fé-' lelem. Rájöttem, hogy gyűlölnöm kell mindent, az éjszakát is, a ká­véházat is, ami előtt a rendőr áll. A rendőr nem énrám vigyáz. Ne­kem kell vigyáznom, óvakodnom a rendőrtől. Gyilkost láttam a rendőrben is. Elmeséltem azt ott a kávéházban a többieknek. Őrült vagyok mondták és kinevettek. Aki akkor nevetett, az ma mind halott. Különös, nagyon külö­nös . . . — Mi különös? — Az, hogy te megszólalásig én vagyok, de te már nem vagyok én, neked semmi közöd már hozzám. .. — Ugyan . . — Ne hizelegj, ne szépíts semmit, ez igy van, te nélkülem józanul mész tovább. Te az életemet kö­rülbelül ismered. Mi történt azóta, mi történt veled, mit csinálsz? — Azt csináltam és csinálom, a­­mire képtelennek tartottam akkor magamat. Mindannak az ellenke­zőjét cselekedtem, amit magam elé szabtam. Mindannak az ellen­kezőjét jó és rossz irányban. — Milyen cigaretta füstöl a ha­mutartó szélén? — Gauloises Maryland. — Én Királyt szívtam, szopókás volt, emlékszel? — Az itt nincs. — Mit ittál a csészéből? — Cafét . . . — Én a feketét pohárból ittam. — Az itt nincs. — Hogy hívják a pincért? — Itt nincs a pincének neve. Itt mindenki inkognitóban él, nincs névkártya a lépcsöházban, ha két ember találkozik, egyik sem nevezi meg magát. Az Ifjú mosolygott, mint akinek jó vicc jut eszébe. — Mi lett Mancival? — Manci, Manci . . . ejnye hol is lakott? — Fáik Miksa-utca . . . — Fáik Miksa-utca? Hol is volt a Fáik Miksa-utca? . . . Kis szünet. — Van gyereked? — Nincs. — Feleség? — Nincs. — Állampolgárság? — Nincs. — Honvágy? — Nincs. — Semmid sincs?! Szomorú, szomorú! . . . Nevetek vidáman a szivemből. — Mérhetetlen kincseim van­nak. Ifjú, idefigyelj. Enyém min- I den vitorláshajó a Földközi-ten- j geren, a füstölgő pittoreszk kémé­nyek a párisi háztetőkön, a ked­ves falépesö a mentoni hotelben, j a Bobine nevű fehér cica, száz csengő rim a kávéházi költő lant-1 ján, a párisi közlekedési rendőr-' nek, az utca pacsirtájának füttye, ■ a körutak lártnája, az ódon házak, kövek csendje, az éjszaka fénye, a nappalok árnya, a szin a festő pa­lettáján mind-mind az enyém. Nem tartozom senkihez senkinek. Addig alszom, heverek, amig aka­rok, amig az éhség ki nem kerget az ágyból . . . délelőtt vagy dél­után, néha este ülök le a reggeli­hez és étkezem, mint a Napki­rály. Tegnap is volt egy nap, ma is van, holnap is lesz. A tegnapra nem gondolok, a holnap nem ér­dekel. HAZAI SZALÁMI és mindenfajta Jó hurka, kolbász sonka, szalonna él friss hús, stb., igád HAZAI MÓDI — kapható: MERTL JÓZSEF — MAGYAR HENTESNÉL — 1508 Second Ave. Tel. RH 4-8292 — A tegnapra nem gondolsz ... Megtagadsz? — Ugyan, gyere közelebb Ifjú, boldogtalan Ifjú, gyere közelebb, hogy jobban szemügyre vegyelek, modell vagy, jó téma, megírlak, mint egykori szerelmeimet is meg­írtam, kiszerkesztettem dalban és prózában, szépen eladtam a fájó és szent érzéseket a kiadóknak, cikkekre feldarabolva vagy sor­­dijjal kiárusítva ordító fő- és al­címekkel, cinikusan. — Mindenkit elfelejthetsz, el­temethetsz, de engem örökké si­ratni fogsz! Az Ifjú sértődötten felállt. — Isten veled — mondta és el­hagyott, mint egykor én őt. A mellemből torz röhögés bugy­­gyant elő, mint az iszapos vér, sze­rettem volna utánafutni, de a fé­lelem, a rémület megbénított. A szám mozgott, hangtalanul kiál­tottam utána: — Mindenkit elkergettem, akit nagyon szerettem . . . Az Ifjú már messzejárt, vissza se fordult, úgy ment el. Jobb is igy talán , . . A VOLT MUNKASZOLGÁLATOSOK SZERVEZETÉNEK MEGALAKULÁSA IZRAELBEN Haifai tudósitónk jelentése sze­rint ott megalakult a volt kény­szer - munkaszolgálatosok izraeli szervezete. Amint ismeretes, a né­met hadvezetőség rendeletére leg­­főképen Magyarországból, vala­mint a náci haderő által megszállt Jugoszláviából éj_ Szlovákiából több mint 150,000 zsidó férfit ren­deltek ki és használtak fel kény­szermunkára. Ezek a munkaszolgálatosok épí­tették a repülőtereket, utakat, vé­delmi vonalakat és vasutakat stb. a német hadsereg- által elfoglalt területeken romeltakarítási mun­kálatokat végeztek stb. A kényszermunkások a legem­bertelenebb bánásmód mellett, a legszigorúbb katonai fegyelemben fogolyként végezték a munkála­tokat és a rossz bánásmód és ellá­tás, a hideg,és az éhség, az ál-' landó legsúlyosabb testi és lelki kínzások következtében legna­gyobb részük elpusztult. Számos esetben egéáz századokat bestiális kegyetlenséggel irtottak ki. A több mint 150,000 munkaszolgálatosból mintegy 10,000 maradt életben. Közülö,’: mintegy 3-4000-nek si­került a felszabadulás után Izra­elbe kijutnia. Ezek most szerve­zetbe tömörültek, hogy’ erkölcsi és anyagi célkitűzéseiket érvényesít­sék. Erkölcsi célkitűzések: 1) a mun­kaszolgálat alatt elpusztult több mint százezer bajtárs emlékének méltó megörökítése; 2) a bajtár­si-összetartás ápolása, az arra rá­szorult bájtársak erkölcsi és anya­gi támogatása, valamint azoknak özvegyei és kiskorú árvái anyagi támogatása; 3) a galutban élő volt MUSZ-osok megszervezése és bekapcsolása ezen célok érdeké­ben és 4) a MUSZ-osok nemzet­közi konferenciájának megszerve­zése Izraelben. Anyagi célkitűzések: a kártérí­tési igények érvényesítése a német u. n. Entschaedigungsgesetz kere­tein belül. A mozgalom támogatására Ígé­retet adott: 1) az izraeli külügy­minisztérium, 2) a Jewish World Congress izraeli képviselete és 3) a Szoehnut illetékes szer-vei. A mozgalom természetszerűleg számit a hasonló célú külföldi szervezetek támogatására is. Ünnepélyes keretek között iktatták be az Önképző Egylet uj tisztikarát Hagyományosan bensőséges han­gulatban folyt le a New Yorki El­ső Magyar Önképző Egylet ezévi beiktató közgyűlése január 11-én. Az installációt megelőzően Hacker Sári és Lichtner Arthur, a muitévi különleges munkájuk el­ismeréseként ajándékot kaptak az egyesülettől. Hacker Lajos beszámolója fel­ölelte a 1953 év minden lényeges fázisát, kiemelte, hogy a tisztikar mindent megtett az Önképző Egy­let fejlesztése érdekében. Dr. Klein Zsigmcnd diszelnök vette át a tá­vozó elnök helyét, aki Winter Du­cit és Hacker Sárit jelölte ki a közgyűlés funkcióinak levezetésé­re. Mrs. Rose Grossman foglalta el a beiktató tiszt székét, a volt elnököket sorra bemutatták a köz­gyűlésnek — köztük az örökös tiszteletbeli elnököt, Cukor Mórt, — majd kezdetét vette a beiktatás ceremóniája. A Nemzeti Himnuszt Emődy Margit intonálta Köves Lajos zon­gora kiséreté vei, majd Schildkraut Kálmán ex-elnök és tiszteletbeli tag méltatta Hacker Lajos hervad­hatatlan érdemeit. Cukor Mór briiliáns felszólalása következett, amit lelkesen megtapsolt a közön­ség, Wass Tamás Grünstein Bella és Lichtner Ella titkárokat iktatta be, Hacker Jenő pedig Schwartz­­bart Jenő alelnököt, aki beszédé­ben nagy elismeréssel emlékezett meg Hacker Lajosról, Hacker Sá­riról és Winter Duciról, a teljes vezetőségről és az össztagságról. Az ő együttes munkájuk — mond­ta Schwartzbart Jenő — eredmé­nyezte az elmúlt év ragyogó telje­sítményeit. Láng Richard iktatta be Baruch Vilmos pénztárnokot; dr. Winter Miklós Goldstein Frida, Grünstein Max és Blum Jenő ellenőröket; Lkhtner Sándor dr. Schlesinger József egyesületi orvost; Hacker Lajos Schildkraut Kálmán p.ü.-i titkárt: Baruch Vilmos König Jó­zsef háznagyot, végül Grünstein Bella Venetianer Róbert könyvtá­rost. Ezután került sor az elnök beiktatására: dr. Klein Zsigmond installálta be nagy tapsok mellett az újra megválasztott Hacker La­jos elnököt. Hacker Lajos ezután elmondta programbeszédét, mely után a kö­zönség hosszan ünnepelte az elnö­köt és általában az egész tiszti­kart. Lelkes hangulatban ért vé­get a szép beiktatási ünnepély. 21 - kötetes RÉVAI - nagylexikon $95, # 2-kütetes Révai-lexikon $20, sok más nyelvkönyv, szótár, szép- ?»* ife irodalmi s népművészeti könyv magyarul, nagyban-kicsinyben *7' JZl # # Libreria Cultura International $ i|i Velazquex a Miseria No. 25 CARACAS, Venezuela «Jr KÉRJE UJ ÁRLISTÁNKAT! -----­­jjj* I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom