Az Ember, 1954 (29. évfolyam, 2-47. szám)

1954-01-09 / 2. szám

•O’Ű 'MOIDNIHGVM SOOI XO0 *0 * d NV3BVTIA V HNnaiH

o a N01DNIH8V

w w r

Ez történik Magyarországon

Al

ember

• •

GONDOK. EERENC POUUKAIHETILAPJA

MEGHALT DR. VÁRY ALBERT

Vary Albert volt koronaügyész, a Horthy-réndszer legfőbb büntetőjogi őre és támasza a bácsmegyei Kula község melletti intemálótáborban elhalálozott. Magyarországról kerülő utón érkezett híreink szerint az idős büntetőjogász halála december 14-én következett be. A bolsevista rendszer már évekkel ezelőtt internálta Váry Albertet — nem voltak tekintettel magas korára — és az intemálótábor zord mostohaságában súlyos betegséget kapott, amely most végzett vele.

A LABDARUGÓK GYŐZELMÉT IS KIZSÁKMÁNYOLÁSRA HASZNÁLJÁK FEL

Már megszokott jelenség, hogy a bolsevista rezsim vezetői minden alkalommal versenyeket, kötelezettségvállalásokat szerveznek, hogy növeljék a termelést és fokozzák a munkások kizsákmányolását. Ezzel kapcsolatban jellemző, hogy a magyarországi vezetők még a magyar labdarugó csapat londoni győzelmét is a termelés növelésére használták fel. A “Nép-szava” például arról közöl hirt, hogy a dorogi bánya munkásai a londoni futball-győzelem tiszteletére egy váltásban 257 csille szenet termeltek ki . . .

ÚJABB “SÓHIVATAL”

Néhány hete állitották fel Budapesten azt a hivatalt, ahol az "eltűnt családtagok” után lehet érdeklődni. Az érdeklődő családtagokkal hosszú iveket állíttatnak ki, de még senki nem tud arról, hogy bárki is választ kapott volna ettől a legújabb “sóhivataltól,” amelynek szükségszerű létesítése mégis jellemző a mostani magyarországi viszonyokra . . .

A JUGOSZLÁV ÉS MAGYAR VASUTAK KÖZÖTTI VISZÁLY

A vasúti teherkocsik használatát intéző nemzetközi szervezet bizottságának legutóbbi ülésén a magyar és jugoszláv államvasutak között fennálló viszályt Jugoszlávia javára oldották meg. A bizottság tagjai a szavazás alkalmával amellett foglaltak állást, hogy Magyarországnak törleszteni kell a jugoszláv vasutakkal szembeni adósságát. A két államvasut közt 1949-ben tört ki a viszály, mert a MÁV nem fizette ki Jugoszláviának az 1947-48-ban használt teherkocsikért járó kártalanítást.

“THE MÁV,” FEREVC GOYDOR'S POLITICAL WEEKLY

Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST., NEW YORK, 21. N. Y. Phone: BUtterfieJd 8-61WJ EDITORIAL AND PUBLISHING OFFICE: 320 EAST 79th STREET,NEW YORK 21, N. Y, (Yearly Subscription $10; Single Copy 20 cent»)

VOL. XXVIII — No. 2

NEW YORK, N. Y„ JANUARY 9, 1954

EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT

A magyarországi krízis

I Az alábbi cikk írója a Vasfüggöny mögött él, ezért érthető okokból nincs a neve feltüntetve.)

Az ujesztendö alkalmából fordítsuk tekintetünket a magyarországi helyzetre és kíséreljük meg kianalizálni: voltaképen mi is történt, mi az oka és jelentősége az elmúlt évben végbement változásoknak? Könnyű a feladatunk. A Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének határozata és Rákosi beszámolója lehetővé teszik, hogy egész képet alkossunk magunknak a lefolyt változások jellegéről és irányzatáról. Ezek az okmányok tele vannak súlyos és jelentős beismerésekkel, amilyeneket néhány hónappal ezelőtt magyarországi körülmények között el sem lehetett képzelni,

A gazdasági politika legsúlyosabb hibájának azt a tényt tartják, hogy “az iparosítás túl gyors üteme gátolta az életszínvonal emelését és a mezőgazdasági termelés fejlesztését.”

%oufof

I

heíp[

A határozat követeli “a munkások anyagi helyzetének” javítását, munkavédelmet, “a szociális, kultur- és sportegyesületek helyzetének javítását,” a nehéz testi munkát végző munkások fizetésének felülvizsgálását és, ami az utóbbi hónapok alatt már gyakran han- j j goztatott ígéretek mellett is teljesen uj, követeli, hogy “a minisztertanács . . . sürgősen tárgyalja meg és fogadja el a munkatörvény megváltoztatását, hogy ilymódon kiterjessze a munkások és alkalmazottak jogait.” Ez az első hivatalos beismerése annak, hogy a munkatörvény, amelyről Magyarországon sokáig azt állították, hogy a szocialista” törvényhozás remekműve”, nem biztosítja “a munkások és alkalmazottak jogait.” (A munkatörvényt 1951 I. 31-én hozták nyilvánosságra. A törvény szerint a munkások többek között a jövőben semmilyen formában nem vehetnek részt a kollektiv szerződések kidolgozásában. Ezen kívül ez a törvény biztosítja az igazgatók teljes egyeduralmát, csökkenti az évi szabadságot, stb., stb.)

A központi vezetőség határozata hivatkozik a ‘ törvényesség megszilárdítására” is, és azt állítja, hogy a nemrégiben hirdetett közkegyelem “a gyüjtőtáborok felszámolása” s a “kitelepítés rendszerének” megszüntetése jelentős lépést jelent ebben az irányban. Habár a közkegyelem csak az elítéltek kis részére terjedt ki és egyes értesülések szerint gyakorlatilag még ezt sem hajtották végre, mégis a határozatnak ez a része közvetlenül beismeri, hogy a kitelepítés, a gyüjtőtáborok, a terror módszerei a kormánydöntések végrehajtásában, a megtorlóintézkedések falun, stb., mindennapos jelenségek voltak Magyarországon.

Ez azonban csak egy része annak a hamunak, amelyet az utóbbi időben a budapesti vezetők fejükre hintettek. Egyesek még azt is megállapították, hogy káros “a gazdaság túlzott összpontosítása”, és szükség lenne “szabadabb áruforgalomra a piacon” és azt hangoztatták, hogy ezek a hibák "gyengítették a párt és kormány kapcsolatait a tömegekkel” stb., stb.

HIBA VAGY IDEGEN ÉRDEKEK SZOLGÁLATA?

Elég csak az egyik “hibát” (“az iparosítás tulgyors ütemét.” és az életszínvonal csökkenését) megvizsgálni, hogy világossá váljék ‘lőttünk: nem hibáról vagy ingadozásról van szó, hanem annak káros, de' természetes következményeiről, hogy Magyarország teljesen függő helyzetbe került a Szovjetunióval.

Magyarország az általános szovjet tervek keretében a nehéz, vagyis hadiipari termelés fokozásának szerepét kapta. Ez különösen határozottan jutott érvényre a magyarországi ötéves terv megváltoztatásánál, amikor is 1951 januárjában tovább akarták fokozni a nehézipari termelést a többi iparág rovására.

A tervek emelése elég kihangsúlyozott volt. Ezt bizonyítják az adatok is.

Az elsődleges ötéves terv:

Nyersvas 968,000 tonna

Nyers acél........... 1,600,000 tonna

Szén . . 1,850,000 tonna

Villamos energia 4,250,000,000 kw ó

A megváltozott ötéves terv:

Nyersvas . 1,280,000 tonna

Nyers acél . . 2,200,000 tonna

Szén . . . . . . 27,500,000 tonna

Villamos energia 6.050,000,000 kw ó

Itt meg kell jegyeznünk, hogy nemcsak egyes iparágak termelése nevelésének kísérletéről volt szó, hanem arról, hogy éppen azokat az iparágakat helyezték előtérbe, amelyekhez Magyarország nem

rendelkezett elegendő nyersanyaggal. Magyarország elszigeteltsége miatt ez a körülmény csak fokozta függőségét közvetlen ellátójától és közvetítőjétől, a Szovjetuniótól. E mellett a szovjet kormány ezen jól keresett. Nemcsak az egész légi és folyami közlekedést monopolizáló vegyes társaságokból, nemcsak az alumínium és kőolajtermelés legnagyobb részének kisajátitásábó! húzott nagy hasznot, hanem az egyenlőtlen kereskedelemből is. (A rubel és a magyar forint arányát 1:2,93-ban állapították meg, holott a két valuta reális vásárió ereje majdnem egyforma.)

télén volt megállapítani, hogy Magyarországon “a mezőgazdaság és állattenyésztés a háború előtti színvonalon áll” és “több vidéken a terméshozam csökkent,” hogy a tejhozam átlag 400 literrel kevesebb, a sertések átlagos súlya pedig 25—30 kilóval kisebb a háborúdét ti átlagnál, stb., stb. Ezzel egyidejűleg növekedtek az életfenntartás kiadásai. A szükséges kiadások (élelmezés, ruha és cipő egy négytagú munkáscsaládban) jelzőszáma igy változott: 1939-ben 100, 1946-ban 449, 1947-ben 539, 1948-ban 655, 1951-ben 948, 1952- ben 1763. A kiadások növekedése különösen 1951 és 1952-ben volt érezhető. Ugyanakkor a bérek igy alakultak: 1939-ben 100, 1946-ban 254, 1948-ban 558, 1951-ben 857, 1952-ben 1036.

A magyarországi dolgozók, különösen a munkások életszínvonalának rohamos csökkenése egybe ] esik a termelés növelése érdekében a munkásokra gyakorolt nyomással. Ennek következtében a gazdasági és társadalmi életben bizonyos változások váltak szükségessé. Ezzel kapcsolatban komoly nehézségek merültek fel, amelyek jellemzőek Magyarországra, mint a Szovjetunió politikai-gazdasági i rendszerének részére. A magyar j kormány “önkritikája” a nehézj ipar előtérbe helyezéséval kapcsolatban csak részben igaz. Részben azért, mert elhallgatja az életszln! vonal csökkenésének legalapvetőbb okait, elsősorban az állam-kapitalista viszonyokat és a sztálini bürokrata rendszert-, amely rombolólag hatott a- termelésre és a munka termelékenységére. Ez az “önkritika” nem egészen helyes már azért sem, mert figyelmen kívül hagyja azt a fontos tényt, hogy a magyar gazdaság nem az ország szükségleteivel és lehetőségeivel összhangban fejlődött, hanem teljes egészében alá volt rendelve a szovjet stratégia célkitűzéseinek.

Az “önkritika” tehát nem változtatja meg a helyzetet, nem számolja fel a szovjet parancsuralmat a gazdaságban, az államkapitalista viszonyokat és a bürokrata rendszert. Ezért hiábavaló a magyar kormány minden Ígérete és minden intézkedése, hiába tettek lépéseket a termelés növelésére, hiába ígérték meg, hogy a jövőben a nemzeti jövedelem 52 százaléka helyett 72 százalékot fordítanak a fogyasztási alapra, a magyar népnek még sínes semmilyen biztosítéka arra, hogy a “hibák” nem ismétlődnek meg és hogy az életszínvonal az ország gazdasági erejének növekedésével együtt emelkedik. Ugyanezt lehetne mondani a magyar vezetők többi “hibájáról” is.

“ELMÉLETI” MAGYARÁZATOK

Propaganda téren a magyar vezetők helyzete egyáltalán nem

könnyű. Többé vagy kevésbbé nyílt formában be kell ismerniök, hogy a régi politika helytelen volt. Ugyanakkor meg kell védeniök * kormány bölcsességébe és következetességébe vetett hitet, és ezen felül, ami még nehezebb, meg kell menteniök a “nagy szovjet példa” tekintélyét. |

Ebből aztán egész furcsa ellentmondások erednek. így például Rákosi beszámolója először helyesnek mondta a gyors iparosítás politikáját és alig pár sorral később kénytelen beismerni, hogy “mégis káros.”

A mai helyzet indokolásának eszközét találták meg az “uj gazdasági politika” elméletében. Rákosi vitába száll azokkal, akik azt állítják, hogy Magyarország csak most kötött ki a NEP-nél. Rákosi szerint a NÉP, vagyis az “uj gazdasági politika” minden szocialista forradalom elkerülhetetlen szakasza” a kapitalizmus és a szocializmus- átmeneti korszakában” és Magyarország már 1946 óta NÉP korszakban van és mindaz, ami hiba volt, a helyes NÉP vonal kiforgatását és meghamisítását jelenti.

Ez az elmélet körülbelül a kővetkezőket kell hogy jelentse: a Szovjetunióban is kénytelenek voltak engedményeket tenni a NÉP idejében és itt van, mégis ‘építik a kommunizmust.” Ennek a párhuzamnak az értékét természetesen csökkenti az, hogy a szovjet kormány a “kommunizmus építése” után is hasonló lépésekre kényszerül, mint a magyar kormány. |

És kivel száll vitába Rákosi? A néppel, amely az “uj gazdasági ! politikában” nem látja követeléseinek teljesítését, vagy a bürokratákkal, akik a határozat szövegéből ítélve szem beszállnak még a sztálinizmus ilyen enyhe feladásával is, vagy talán saját “tisztán” álla mka pita lista hajlamaival? Az elhangzottakból arra lehet következtetni, hogy mind a hárommal.

mBta,

Ezzel egyidejűleg csökkent a közszükségleti cikkek termelése. Ez vonatkozik elsősorban a mezőgazdaságra. Még Nagy Imre is kény-