Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-03-28 / 13. szám

6-ik oIda< AZ EMBER MARCH 28, 1953 Párisi Panoptikum: ÓVÁS! NEM VAGYOK AZONOS! Tiltakozásom a Bogart-ügyben! Irta: JÁVOR LÁSZLÓ Vannak pillanatok, őszinte, be­csületes és nagy pillanatok egy férfiú életében, amikor meg kell szólalnia, nyilatkoznia kell, ki kell állnia színvallásra. A Bogart­­ügyről van szó . . . Ez a nagy pillanat nálam elér­kezett, beszélnem kell és beszélni is fogok közismert szerénységem ellenére, — önmagámról. Ja, mondják kegyedék, már megint önmagáról ir, szépeket és kellemeseket, felvág mint rende­sen, agyondicséri önmagát. Nahát —kivételesen — nem igy van. Magamról irok és — pa­naszkodom. A Bogart-ügyröl van szó ... Beszélnem kell nyíltan és őszin­tén, noha nagyon nehezemre esik j közismert szerénységemnél fogva, de a Bogart-ügyröl van szó . . . Egy igazi férfi nem beszél ön­magáról, ha csak nem nyavalyás lírai költő az illető. Egy igazi fér­fi, az szívesen dicsekszik, de bu­kását nem ordítja világgá. De ne­kem nincs más választásom, ki kell állnom a nyilvánosság elé, személyes ügyben, azért, hogy nyilvánosságra hozzam: nem va­gyok azonos. A Bogart-ügyröl van szó! Világéletem Den súlyt helyeztem külsőmre. Amint egy férfi és egy­ben jó társaságbeli úriember fel­tűnés nélkül megtehet, azt meg­tettem . . . nem azért, de csak úgy mondom. Nemcsak kosztümömre, de pa­tyolat bőröm frissentartására is nagy súlyt helyeztem. Mindennap fürdővizet vettem és egy üde lány szappanozott végig, locsolgatta testemet s közben dudorászott a fülembe, óh az édes eréz. Teréz: nem a Halló Teréz volt, akit ké­sőbb tárcsáztam. Teréz nem a Teréz-központ volt, hanem egy 20 éves menyecske, ő fürdetett, az­tán gyengéden talkporral behin­tette egyes részeimet. Testem ápo­lása, a talk, a szappan, a fürdő­víz igazán véremmé vált, hogy úgy mondjam, erre Teréz nevű dajkám a tanú, aki 3 óves koro­mig fürdetett a fent leirt módon. A Bogart-ügyröl van szó, nem akarok gyermekkoromról mást, mint egyetlen mozzanatot fel­idézni: családom minden egyes tagja el volt ragadtatva tőlem, j azt mondták egyhangúan: nem­csak kivételesen intelligens va- j gyök, de elragadóan szép is. Családom teljesen elfogulatlan s mint ilyen, abszolúte tárgyila­gos kritikáját elfogadtam s ebben a tudatban éltem egész az utóbbi időkig, amig közbe nem jött ez a pokoli Bogart-ügy, mely érzékeny lelkületem úgy felkavarta, hogy kénytelen vagyok személyes,, sőt személyi ügyben a nagyérdemű nyilvánosság elé lépni. Mielőtt erre a kinos Bogart­­ügyre térnék rá, valamit fel kell tárnom, férfiakhoz illő őszinte, nyílt feltárással. lei, pici testi hi­bám van. Hallási zavarom. Nem hallom meg, ha a nők pénzt kér­nek tőlem. A Bogart-ügy úgy kezdődött, egy kávéházban ültem, két lány ült szemben velem. Édesen kaca­­rásztak és rólam beszéltek. Nem hallottam a hangjukat, de tud­tam, rólam témáznak. Ez nem J lepett meg, sőt, mi több, ezt nor­málisnak találtam. A két lány pirulva lökdöste egymást, aztán felugrottak egyszerre és felémro­­hantak, mint két vidám csikó. Noteszeket kaptak elő és auto­gramot kértek, amin én nem is csodálkoztam. Sőt. Átveszik au­togramomat, forgatják jobbról balra, elölről hátra. A bátrabbik megszólal: — Bocsánat, nem tudjuk elol­vasni művész ur az aláírást, ezi pedig fontos, mert én fogadtam, hogy ön, ön . . . — Jávor László vagyok — vála­­' szóltam könnyedén. Az egyik boldogan vihogni kez­dett . ,a másik szomorú lett, de nem hagyta annyiban a dolgot. — Azt hittem ön a Bogart . . • — mondta elferdült szájjal és fa­képnél hagyott. Összetévesztettek és passz. Ez egy mafla dolog, de volt más ked­ves személycsere is az életemben. A harmincas években a Vigszin­­ház fiatal gazdasági főnökével té­vesztettek össze Pesten. Fantasz­tikusan hasonlított rám az igaz­gató, akinek sok hasznos ismeret­séget köszönhettem a színésznő­­jelöltek világából, akiknek alter­­egom nevében kijelentettem: majd szólok Jób Daninak néhány szót . . . De ki és mi a fene lehet ez' a Bogart? . . . A napokban a Champs-Élysées egyik kávéház-terraszán lébeco­­lok, a mellettem lévő asztalhoz ül1 egy nő. Bámul rám. Cigarettát tűz a csőrébe, mosolyog rám, retikül­­jében halászik, gyufát keres. Tü­­ze't adok neki. Hálásan mosoly. — Mester, hogy érzi magát Pá­­risban? — suttogja. — Köszönöm — válaszolok ha­nyagul. — Ne vegye hízelgésnek, mű­vész ur a kedvencem — folytatja. — Merci . . . — Imádom, ha játszik . . . — Mit imád? — kapom fel a fejemet. — Ha játszik . . . — Mit játszom? . . . — Ne tetesse magát . . . Lát­tam! — Nana, kis kukucskáló, Kikics­­ka, Kukucska, na hol látott és ki­vel játszottam? Air Conditioned! Nyitva egész éven át! 46th St. E. of BROADWAY, N. Y. Telefon: PLoxa 7-1523.________ IMMEKMAN’S minden este 2 zenekar! Kitűnő műsor! — Hol . . . hát a moziban. — Tiszta főzőcske, kormozni tetszik, ne tegyen csőbe mon Chere, ez fix: én moziban sose játszom. — Bocsánat, nem ön a Bogart? — Kicsoda, micsoda Bogart? Miféle Bogart? Én László Jávor vagyok — üvöltöm. — Nem Bogart, a színész? — Mondtam már, hogy nem. j Költő vagyok, költő, a mindenit neki. — Ja, — mondá a hölgy és víz­ben hagyott. Napokig szédülten kóvályogtam, ez a Bogart-rejtély egészen levert. Ki az a Bogart? Ki ez? Kicsava­rom a nyakát. Ma délben bemegyek a kedvenc csehómba azzal az eltökélt szán­dékkal, hogy megebédelek. Az egyik sarokban egy szőke nő ül egy atléta termetű férfi mel­lett. A fiút látásból ismerem, Acht-Aknai Jancsi, az UTE egy­kori kapusa, a sokszoros magyar válogatott futballista. A bajnok mellett ülő nő kiejti a kezéből a villát, rólam beszél, rázza a fut­ballista karját, aki felugrik és hozzám siet. — Pardon, ismeri ön a társasá­gomban lévő hölgyet? — kérdi Acht Jancsi komoly ábrázattal. Csak nézem az óriást, nézem a szőke nőt, akire nem emlékszem. Kissé melegem van, micsoda zűr, valami féltékenységi ügy? — Nem — mondom határozot­tan. — A hölgy azt mondja, hogy ön a világhírű Bogart . . . — Kikérem magamnak, én a világhírű Jávor vagyok! — Tudom, tudom, hogy nem a Bogart, de engedje meg, hogy be­mutassam. Ha nem is Bogait, de legalább egy Jávor. Elrohantam egyik szinház-bo­­lond ismerősömhöz és megkérdez­tem, ki fia borja az a Bogart, aki miatt folyton leöntöm magamat, aki miatt elkeserítik az életemet. Azt a választ kaptam, filmszínész a pasas, Humphrey Bogart a tel­jes neve és a Warner Bros.-nál játszik bandita szerepeket, ő a kemény legény, aki verekedések­nél leüti a rendőröket. Majd adok én neked Bogart! A következő levelet Írtam neki. Humphrey Bogart űrnek banditaalakitó Hollywood, Calif., V.S.A. Cram.' Az utóbbi időben ön miatt több kellemetlenségem volt. összetévesztenek önnel s eb­ből számomra súlyos hátrá­nyok származnak. A mai na­pon végre megismertem önt, elmentem a bulvár egyik mozijába és az előcsarnok­ban megvizsgáltam az Ön arcvonásait az állóképeken, j Hát mondhatom, nem va- i gyök elragadtatva attól, ha \ Önnel összetévesztenek. Nem vagyok egy kimondott szép­ség, de hogy mi hasonlí­tunk, hát az erős túlzás. Én sokked, de sokkal szebb va­gyok. Felszólítom kegyedet, ha­ladéktalanul változtassa meg u külsejét és szerepkörét is. Ön banditákat alakit, foly­ton randalérozik, lövöldözik JÁVOR LÁSZLÓ a filmeken s ezért az Önnel való összehasonlításból szá­momra erkölcsi és anyagi kár származik, amiért is ügyvédem, dr. Theodore Pla­­ticska iáján megteszem a törvényes lépéseket. Tudomására hozom, hogy ha megkérdezik tőlem “Ön a Bogart?,’’—szótagolva, vi­lágosan ezt mondom: “Jávor László vagyok.” — Remélem Ön is korrekt módon a saját nevén él és ha velem össze­tévesztik, igy mutatkozik be: “Humphrey Bogart.” Ha párisi hitelezőim ösz­­szetévesztenek minket, adó­­‘ságomat kifizetheti, úgyszin­tén én is vállalkozom arra, ha adós marad az itteni fő­pincéreknél, száz frankig minden adóságát rendezem. Remélem megértett? Jóindulattal, Jávor László C.I. — Szives tudomására adom, hogy “Az Ember” cí­mű newyorki lap főszerkesz­tőjének elküldtem önhöz szóló levelem kópiáját azzal a kéréssel, hogy fényképe­met tegye közzé nevezett lapban ezzel a címmel: Nem vagyok azonos! Remélem Ön hasonlókép­pen jár el és saját fényképét megjelenteti a "New York Herald Tribune”-ben, ugyan azon az oldalon, ugyanolyan terjedelemben, mint ahogy az én fényképes levelemet közli “Az Ember." A “New York Herald - Tribune”-nek támpéldányát várom. "Nem vagyok azonos László Já­vorral—Humphrey Bogarf*, ez lehet a cim s semmi más! Megértett?! A New York környéki nyilasok sem maradnak el Toronto mögött Passaic-en is tartottak Szálasi-misét Beszámoltunk arról a felhábo­rító és vallásgyalázó Szálasi-mi­­séröl, amelyet a Kanadában ösz­­szeverődött nyilasok Torontóban tartottak, az országvesztő véres kalandor kivégzésének évforduló­ján. Ugyanilyen felháborító esemény történt az Egyesült Államokban, a New York közelében lévő Pas­saic-en is! Itt március 14-én ke­rült sor a Szálasi-misére s ezen nemcsak a Passaic-ben különös előszeretettel tömörült helyi zöld­­ingesek vettek részt, hanem kül­döttség utján az egyéb amerikai városokban meghúzódott nyilaok is képviseltették magukat. Az MHBK passaici szervezete termé­szetesen szintén résztvett a bot­rányos emlékmisén, amelyet Gás­pár János, a pasaic-i magyar pap végzett a nyilasok felkérésé­re. A vallásosság mögé bujt pas­­saic-i nyilas demonstráció hire óriási felháborodást vált ki Ame­rika magyar társadalmában. A Svájci Magyar Társaság elnökének tragikus halála Svájcban tragikus körülmények (között meghalt Irlet Károly nyu­galmazott protestáns lelkész, a Svájci Magyar Társaság elnöke. Irlet az első háború után meg­szervezte Svájcban a magyar gyermekek üdülését; több ezer gyermek talált hónapokig szerető otthonra abban az időben, ami­kor Magyarországon nagy élelmi­szer-hiány volt. A svájciak tej­ben-vaj ban fürdették a kis ma­gyarokat, akiknek valóságos őr­angyala volt a nemes protestáns lelkégz. A gyermeknyaraltatás or­ganizációjából alakult ki később a Svájci Magyar Társaság, ami a két ország közötti baráti kapcso­latokat ápolta. A berni magyar bolsi követség kezébe akarta ka­parintani az egyletet. Irlet azon­ban erélyesen elutasította őket és az Egyesület az emigráns magya­rok segítésében, valamint a Ma­gyarországra való ruha- és élel­miszer-csomagok küldésében lát­ta feladatát. Irlet az elmúlt napokban szo­kott sétájára indult, ahonnan a MAYOR’S RESTAURANT KÖZISMERT MAGYAR KÜLÖNLEGESSÉGEIRŐL Mérsékelt árak. Finom vevőkör. CUFTON HOTEL 127 West 79th Street Telephone: TR 4-4525 NEW YORK CITY késő órákban sem tért vissza. Családja a szokatlan esetről érte­sítette a rendőrséget. Az eltűnés bejelentését követő 24 óra múlva találták meg a 74 éves pap hol­testét az erdőben, ahol séta köz­ben szivszélhüdés ölte meg. Irlet Károly tragikus halála azokban a körökben, ahol a ne­­meslelkü magyar lelkészt ismer­ték, mély részvétet keltett. r--------------------------------------------\ "HATIKVA” a galuti magyarnyelvű zsidóság harcos hetilapja. Fizessen elő a “Hatikvá”-ra “Az Ember” kia­dóhivatalában. Egy évi előfizetés dija 12 dollár. Ezért az összegért minden héten, a lap megjelenése után 3 nappal, repülőpostán kapja kézhez a világon élő magyarszár­­mazásu zsidók tartalmas lapját, amelynek cikkeit a legjobb galuti és izráeli magyar-zsidó Írók írják. Központi szerkesztőség és kiadóhivatal: “Hatikva” Colle Colombres 74 Buenos Aires, Republics Argentina Erre a címre is beküldheti az előfizetését. v__________________________ Vegyen U. S. Bondot!

Next

/
Oldalképek
Tartalom