Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-03-14 / 11. szám
MARCH 14, 1953 AZ EMBER 3-ik oldal Peyer Károly rádióüzenete a magyar munkásokhoz a budapesti szakszervezeti kongresszus alkalmával közönséges bűnözők között, akik hajszolták magukat és az SS-től jutalom fejében egy darab kenyeret kaptak, ő miattuk szenvedett a többi fogoly. De amikor begurult az első amerikai tank, aznap éjjel a barakokban megindult a keresés a náci sztahanovisták után és 24-nek székkel verték szét a fejét. A többi dicsőségtáblás csak úgy menekült meg az agyonveréstől, hogy az amerikaiak letai lóztatták őket és beutalták a fegyházba, ahonnan jöttek. Ez az eset jutott eszembe most, amikor olvastam a dicsőség-táblával kapcsolatos kommunista javaslatot. Vigyázzatok magyar munkások, nehogy ez az eset odahaza is megtörténjék. A nácik elégették ugyan az okmányokat, de mindenki ismerte a gonosztevőket. Odahaza is mindenki ismerni fogja őket . . . — ... Már recseg az egész rendszer s csak terrorral tudják összetartani. Már lefogják a saját embereiket, akik' hetekkel ezelőtt még élet-halál urai voltak. Reszket ma minden szájhős, mert nem tudja mikor kerül rá a sor. — Tíz évvel ezelőtt azt mondottam, hogy szabadság nélkül nem tudunk élni. Ezt hirdetjük ma is. Magyar munkások, nem hagytunk el és nem felejtettünk el titeket, — meg fog valósulni, amit tiz évvel ezelőtt hirdettünk. Az egész szabad világ népe az uj világért harcol. Azt hirdeti a szabad világ, hogy a szabadság csak akkor szabadság, ha mindenki egyformán részes benne. Ahogy megbukott a nácizmus és fasizmus, úgy fog eltűnni a mai diktatórikus rendszer is és helyébe jön a szabadság, a béke, az igazság és a jólét. Magyar barátaim, küzdő társaim, rövidesen mindannyian meg fogjuk érni ezt a napot! Zákó András kegyvesztett lett, most a németeknek ajánlja fel szolgálatait Néhány héttel ezelőtt megírtuk, hogy a fasiszta alapítású Magyar Harcosok Bajtársi Közösségében komoly bomlási folyamatot indított el az a röpirat, amelyben egy volt tag leleplezi Zákó András szálasi - tábornoknak, a szervezet vezetőjének gyanús üzelmeit. A röpirat beszámol a Magyarországra küldött hírszerző futárok ügyéről, akiknek legtöbbször halálosvégü kalandjából Zákó tekintélyes profitot húzott. Valószínűleg a hírszerző futárok körüli botrány szolgáltatott okot arra, hogy a francia illetékes szervek hirtelen elhatározással megvontak minden néven nevezendő támogatást az MHBK- tól és dicstelen “vezérétől,” Zákótól. A francia szervek félre nem érthető módon hozták Zákó tudomására, hogy a jövőben nem reflektálnak sem a hírekre, mégkevésbé a szédelgéssel felkínált csapategységekre, melyekről Zákó állandóan a blöffök világába tartozó számokkal tett formális adásvételi ajánlatot. Zákó most máról-holnapra felhagyott sokat hangoztatott “franciaimádatával” és egy snájdig fordulattal Németországba csoportosította át önmagát, hogy ott kísérelje meg zátonyra futott üzleti manipulációi továbbfolytatását. Most a németeknek ajánlja fel hírszerző szolgálatait és a nemlétező magyar divíziókat. A geometria azt tanítja, hogy minden görbe vonal visszatér önmagába. így van ez Zákó esetében is. A görbe vonal, amely a nácik oldalára és a hírhedt Skorzeny mellé vitte annak idején ezt a hataloméhes esküszegő tábornokot, most visszaviszi őt újra a németekhez, ahol az uj nácizmus bontogatja a szárnyát . . . EGY DAL . . . es mögötte van Tíz évvel ezelőtt, 1943 március 27-én tartották meg a magyarországi szakszervezetek utolsó szabad kongresszusukat Budapesten s most, tiz év után újra kongreszszusra gyűlt össze a magyar munkásság, ezúttal a moszkvai ■ hajcsárok fenyegető ellenőrzése mellett. A mostani budapesti kongresszus alkalmából Peyer Károly, a magyar munkásmozgalmak veterán harcosa a “Voice of America” hullámain át üzenetet intézet a munkásokhoz. Ebben a rádióüzenetben Peyer Károly többek között a következőket mondta: — A mostani kongreszuson nem a magyar munkásság akarata nyilvánul meg, hanem a kommunista állam végrehajtóié, akiket a munkás utál, mert ezek végzik el most a régi kapitalista világból átvett hajcsár szerepét. Ezeknek nagy része az ellenfél táborában volt. amikor a szabadságért és a nagyobb darab kenyérért harcoltunk. A különbség csak az, hogy akkor csak a munkás munkaerejét zsákmányolták ki, de nem törődtek azzal, hogy a gyáron kívül mit cselekszik, ma viszont a munkás minden perce ellenőrzés alatt áll és esténként kénytelen hallgatni a szemináriumokban a kommunista halandzsát. A régi kapitalista világban elbocsájtották azt, aki nem volt nekik megfelelő, de az illető elmehetett máshová dolgozni. Voltak akkor is politikai jellegű elbocsájtások, de azt a munkásság szervezettségének erejével visszaverte. — Itt van előttem a legújabb szakszervezeti kongresszus határozati javaslata, amelyben egy szó sincs a munkás jogairól, csak a parancsokat Írják elő, amint azt a rabszolgáknál szokás. Nincs itt sző a munkás követeléseiről, nincs feltüntetve, mi a jövőben követendő cél, csak fokozni kell a termelést és dolgozni minél többet. Fülembe cseng a régi hajrá. Legfeljebb most más szavakat használnak, de a lényeg ugyanaz. — A szokásos békemozgalmi frázisok után, amelyektől már mindenki hányingert kap, dicséri a határozati javaslat a sztahanovistákat, élmunkásokat. Fokozni kell a munkaversenyt s dicsérni a darabbér és jutalék-rendszert. A sokféle hajsza mellett most egy újat is kigondoltak: aki a termelésben megfelelő eredményt ér el, azt az üzem dicsőségtábláján, vagy a dicsőség-könyvében kell megörökíteni. Ennél hitványabb javaslatot még nem olvastunk. Azelőtt régen, a piactéren felállított kalodákban szégyenszemre kitették a tolvajt és a betörőt. Most azokat akarják kitenni a dicsőség tábláján, akikre a munkás épp oly megvetéssel és gyűlölettel néz ,mint régen a tolvajra, — mert ez is tolvaj. Ellopja a munkás egészségét, nagyobb teljesítményekre kényszeríti és a szegény igavonókat pedig arra kötelezi, hogy fussanak ők is versenyt a kitenyésztett versenylóhoz hasonló alakkal, óvakodjon mindenki, hogy a dicsőség-táblára vagy a dicsőség-könyvbe kerüljön a neve és gondoljon a jövőre, amikor ez nem fog előnyére válni. Ez komoly figyelmeztetés! A mauthauseni koncentrációs táborban is volt ehez hasonló dicsőség-tábla és voltak hitvány alakok, nem a politikai, hanem a A SZOVJET - MAGYAR barátság hónapját ünnepük Magyarországon, a barátsági szerződés aláírásának ötödik, s Magyarország felszabadulásának nyolcadik évfordulóját. A központilag irányított ünneplés “lelkes” és “őszinte” hangját még Sztálin halála sem némitja el. Ünnepel, persze, a rádió is. Tegnap egy ünnepi dalt hallgattam: “a büszke kozákhoz” szól ez az ünnepi dal, égy édeshangu nő sóvárog a büszke kozák után, az első szakasza igy hangzik: Te büszke kozák, te az vagy, aki' voltál. Egy kedves szót, ha szólnál, Nem engednélek el soha. A dal szövegéből—két megcáfolhatatlan történelmi tényt akár azonnal is megállapíthatunk. Egy: a kozák az maradt, aki volt és kettő: ritkán szól kedves szót, mert ha szólna, a hölgy nem engedné el soha. A kozák nem szól, ám mégis marad, mire a hölgy tovább énekel: A bűnöm csak az, hogy elfeledni téged Nem tudlak, nincsen erőm. A második szakaszból megállapítható, hogy a hölgynek jó memóriája van és az is, hogy nem vétkes semmilyen bűnös elhajlásban; nem szociáldemokrata és nem kémkedik az imperialista-cionista agresszoroknak, csupán csak az a bűne, hogy nem tud felejteni. Következik a hiányosan feljegyzett harmadik szakasz: A harcok után úgy vártalak vissza . . . És mégis hiábavaló, Hisz szivem-lelkem Csak téged, téged vár egyedül. Egyelőre nem tudom, hogy a büszke kozák viszszatért-e a harcok után, ennek eldöntése további •történelmi kutatások feladata lesz. Konkrétum mindeddig csak annyi, hogy a büszke [kozák, kedves szó nélkül is, felejethetetlen emléket hagyott maga után; a hölgy szivében és lelkében különösen. Konkrétum az is, hogy a hölgy nem tudja elfelejteni, de máskülönben teljesen büntelen. További konkrétum, hogy a hölgy nem engedné el többé soha, persze feltételezve, hogy a büszke kozák egy kedves szót szólna hozzá. Kedves szó nélkül esetleg elengedné, ám még akkor sem felejtené . . . A bácskai északi szőlődombokon, egy asszonyismerősömnek volt egy szerény kis kunyhója, ö ott találkozott a büszke kozákokkal, ki is ugrott az ablakon, de az ablak előtt is büszke kozákok állottak. Elfelejtettem feljegyezni, hogy történt-e kedves szó közöttük, annyi azonban biztos — és ebben a dalnak igaza van, — hogy asszonyismerő - söm sem felejtette el őket, a büszke kozákokat, nincsen ereje,hozzá. A harmadik büszke kozák büszke autóparipája hátán érkezett egy visegrádi villa elé, ahol épen vacsorázó társaság ült együtt. Ezúttal magasrangu tiszt volt a büszke kozák, tiszti szolgájával és állig fegyveresen. Kedves szót ő sem szólt, de a vacsoravendégeket fegyverrel kergette ki a tiszti szolga. Mindenkinek távoznia kellett, csak a háziasszonynak nem . . . Ezek a személyek emlékeim e dalt illetően, másoknak talán más emlékeik vannak. Mindabból azonban, amit láttam vagy hallottam, mindenesetre az az érzésem, hogy némi túlzások azonban mégis előfordulnak ebben a szép és büszke dalban — Íriszen, nem olyan nagy baj, a költőnek sok minden szabad, poetica licentia, igy mondják a szakértője, és végeredményben egészen hihető, hogy igen sokan, a magyar asszonyok és lányok közül nem tudják elfelejteni a maguk büszke kozákjait. Ebben az értelemben a költő határozottan a zsdánovi szocialista realizmus alapján áll és mint ilyent, készséggel ajánlom úgy a Kossuth- és Sztalin-dijakra. (Most már csak hetek kérdése, hogy Malenkov-dijat is kitűzzenek otthon . . .) A N OS, ennyit a dalról, az ünnepiről, és most térjünk át a prózára. A budapesti körúti színház ismert művésznőjével Szegeden találkoztam annak idején. A művésznő a szegedi kórházban feküdt és valóban nem tudta—akkor még—elfelejteni a büszke kozákokat. Nem is a szive-lelkével volt baj, de a látszat mindenesetre az volt, hogy szívesen elengedné mindazt, ami történt, még akkor is, ha a büszke kozákok néhány kedves szót is szóltak volna. Nem a szavakon múlt akkor sem. GGASZT azonban az az egyetlen szempont, hogy dalköltőnk ezúttal szembehelyezkedett a Petőfi-tradiciókkal, mert ugyanezt a témát Petőfi Sándor például igy dolgozta fel: Ne féljetek, gyermekeink, ne féljetek, Nem szúr által dárdájával a vad kozák titeket; Feleségink, kedvesink, ne sírjatok, Idegenek ölelése nem tesz csúfot rajtatok Ha a dalköltőnek igaza van, - akkor Petőfinek nem volt igaza. Bizonyos fokig érthető ez, hiszen Petőfi halála pillanatáig nem látott kozákot. A dalköltő azonban hihetőleg ott volt Budapest felszabadításakor és igy inkább neki hiszünk, mint a különben szántén igen nagy Petőfinek. Lényegtelen különbségnek tartjuk, hogy Petőfi “vad” kozákokat álmodott, mig a dalköltő “büszke” kozákokat látott. Ez csak szemmérték dolga és az NKVD-é. Ha ketten mondják ugyanazt, az nem ugyanaz. Más az, ha a kitűnő dalköltő mondja, hogy nem tudja a kozákot elfelejteni és megint más, ha — mondjuk — a volt budapesti művésznőnek van ilyen nagyszerű memóriája. (G) A hires Váci-utcai FRANK IRMA KALAPOK New Yorkban Frank Rózsi uj kalapszalónjában 531 MADISON AVENUE (54 Street sarok) Telefon: PL 3-2582 Óhazai módon füstölt LIBA LENDWAY FARM Saw Miit Road North Hatedon, N. J. Tel.: Hawthorne 7-6323; RENDELJE MEG MA! Azonnali garantált szállítás! RIMOFIN — az uj t.b.c.-elleni gyógyszer, streptomlcin, penicilin, insulin és minden más gyógyszer! — Szállítunk a világ bármely részébe, igy Magyarországba is,ahová az orvosság mellé magyarnyelvű utasítást mellékelünk. Nem kell várni exportengedélyre! Sürgönyözzön, hívjon, Írjon árajánlatért: REICHMAN ZOLTÁN V. budapesti gyógyszerész magyar patikájának címére: 1 519 First Ave. New York (79-80 St.) Tel: RE 4-9415 Hallgassa rádióműsorainkat: vas. d.u. 3-4.30-ig WWRL-en és vas. déli 12.30-2-ig WBNX- en New Yorkban, szombat d.u. 2-kor Philadelphiában, WTEL. KÖNYVVÁSÁR Flavius: “Zsidók története” Flavius: “Zsidó háború” és más magyar és külföldi Írók kitűnő müvei, angol - magyar szótár, nyelvtan, szakkönyyek, nagy választékban kaphatók. — Kérjen "könyvjegyzéket! — Az U.S.A.-ba is szállítok. A. SHAEFER 463 Spadina Avenue Toronto, Ont., Canada Előfizetés "Az Ember’’-re nálam eszközölhető.
