Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-12-19 / 47. szám
bethlehemi ARANYCSILLAG I rta: ,n.a .NOIDNI^J D cnoi XOfl’O d 5|« v SMflilH a noid^ihsva GÖNDÖR JEERBNC POmXKRI H “THE MAN” FERENC GONDOR’S POLITICAL WEEKLY DR. DEÁK ZOLTÁN ■ÄETHLEHEMI aranycsillag felragyog az ég kárpitján, hirdetve a földi tájon botladozó, fáradozó, reménykedő, elcsüggedő, nappal-éjjel zord veszéllyel szorongatott embereknek: félre gond és sutba kétely! Szemekből a bánat vize idestova elapadjon! Szivekből az öröm bora ezennyomban felfakadjon! Figyeljetek most a szóra, eljött a várt bűvös óra, koldusszegény istállóban szelíd szőke szalma-almon megszületett az a Gyermek! Száll a hála hő imája, Nyugat, Kelet, Dél és Észak küldi forró zsolozsmáját, oda, ahol örök fénnyel csillog-villog az a csillag. Ez a csillag az a csillag, ami most már vezet minket, szabadulás szép csillaga, igazságnak hü csillaga, bethlehemi tüzes csillag! Sáppadoz a sátán - kézzel zászlókra varrt, póznákra vert, falra mázolt, újságra kent, embervérrel festegetett, hamisított másik csillag — látva ennek harcos fényét, figyelve az olthatatlan, téphetetlen, múlhatatlan vonzását az emberekre, szeretetet, igazságot, jogot, törvényt, szabadságot áhítozó milliókra. *■ Hogyan tudna versenyezni holmi talmi földi csillag aranyfényben szétsugárzó égirégi csillagunkkal? Tudjuk mi az örök törvényt: földi erő csak esendő s azt is, hogy az igazságnak végül is csak több az izma, mint a sunyi rongy gazságnak! Tudjuk mi a jövendőnket: követnünk keli hiven-buzgón bethlehemi csillagunkat s ez Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879 SZERKESZTŐSIG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST., NEW YORK, 21, N. Y. Phone: Butterfield 8-6168 ' EDITORIAL AND PUBLISHING OFFICE: 320 EAST 79th STREET,NEW YORK 21, N. Y. (Yearly Subscription $10; Single Copy 20 cents) VOL. XXVII — NO. 47 NEW YORK, N. Y., DECEMBER 19,' 1953 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT aracsony 1953-ban Irta: GÖNDÖR FERENC Rendületlenül hiszek a szeretet örök vallásában. Ezt sohasem tadom olyan elérzékenyülten bevallani, hirdetni, meggyónni, mint karácsony szent ünnepén. Kincs faji és felekezeti külömbség ezen a napon, amely minden igaz ember közös ünnepe. A karácsonyi hangulatban egyszerűen elfelejtem, hogy ellenségeim is vannak, ha szabad mondanom, szép számmal. Ezek azok a szép napok, amikor csak a barátaimra, szivemhez egészen közelálló embertestvéreimre gondolok, minden meghatott szeretetemmel. Olyan szép, olyan jó karácsony tiszta és szent hangulata, amely elhozza a megilletödött vigaszt minden érzőszivü ember számára. Még az én számomra is. Ezért ünnepli együtt karácsonyt az egész világ minden népe, fajtája, felekezete. Az igazi karácsonyi hangulat szépséges ünnepi találkozó, amelynek szent áhítatában szeretetteljes meleg tekintettel nézünk egymá(Sra minden megkiilömböztetés nélkül valamennyien. Valóban embertestvéreknek érezzük, vagy legalább is hisszük egymást valamennyien. Ezen a szép napon örök hittel üzenünk szeretetet és barátságot egymásnak. Mindenkit arra kérünk, hogy higyje el nekünk, hogy úgy gondoljuk; úgy érezzük, ahogy ide írjuk és ebben a hangulatban semmi mást nem tudnánk mondani, mint amit érzünk. A karácsonyfa fényénél azonban mi mást is látunk. Amerikai hazánk fénye elvitágit a föld minden részébe. Számunkra elsősorban magyar szülőhazánk városaiba, falvaiba, testvéreink könnytől harmatos szomorú otthonaiba. Itt mi amerikai magyar testvéreinkkel együtt valamennyien egyformán érezzük az ünnepi hangulat melegét, ugyanakkor szülőföldünkön a magyar nép keserű rabságban vonaglik és örök szükségben vergődik. Kimondhatatlan öröm és boldogság volna a számunkra, ha az amerikai ünnepi bőséget megoszthatnánk magyar szülőhazánk elgyötört népével. Számunkra az volna minden idők legnagyobb és legszentebb karácsonyi ünnepsége, ha megérhetnénk végre magyarországi testvéreink felszabaditását. Egy mondjuk, ahogy érezzük. Szabad, gondtalan, szép, jó ,és igaz életet kívánunk szivünk minden melegével a magyar népnek. Ha ezt megérhetnénk, ez volna a mi legszebb, legszentebb karácsonyi ünnepünk. És gondolataim visszaszállnak azokhoz, akikkel valamikor Magyarország földjén karácsonykor együtt ünnepeltünk. Vájjon hova lettek, merre járnak, vájjon élnek-e még? Akikkel — immáron évtizedek óta — amerikai hazánkban fénylik le ránk a karácsonyfa, azokról néha még itt hallunk, sőt olykor látjuk is és néha könnytől fátyolos szemekkel kisérjük ki őket az amerikai temetőbe. Az amerikai magyarság életét éljük, amelyhez szervesen hozzátartozunk és amely természetes folytatása magyarországi életünknek, amelytől hosszú évekkel ezelőtt mindörökre elszakadtunk. Nincs okunk eltagadni, hogy hasonlíthatatlanul szebb, nivósabb, értékesebb és örömökben gazdagabb életet kaptunk amerikai hazánktól, mint amilyenben szülőföldünkön volt részünk. A karácsonyi hangulat Magyarországon is meghatóan szép és szivgyógyitóan jó volt, de a hétköznapok hasonlíthatatlanul elviselhetetlenebbek voltak, mint amerikai hazáinkban. Amerika sokkal jobban bánt velünk, mint Magyarország, bőkezűbb hozzánk, szabadságban, jogban ,földi javakban többet, jobbed nyújt és ezért vagyunk mi hálás, megelégedett polgárai ennek az országnak. Mi már mindig itt akarunk élni és örök nyugvóhely ünket is Amerika temetőjében kívánjuk megtalálni. Mindent, mindent fogadott hazánktól kérünk, várunk, akarunk, aki olyan meleg szívvel tárta ki karjait felénk. Amerika áldott földjén az örökszép karácsonyi hangulatban faji és felekezeti külömbség nélkül igaz testvérekként találkoznak az emberek és szivük mélyéig meghatva járkálnak az utcák és parkok karácsonyfáinak ü íme p i fényében, a megrenditően igaz emberszeretet tiszta levegőjében. Itt mindent megkaptunk, mindent megtaláltunk, ami az igazi szent karácsonyt jelenti. Ez a mi hazánk és itt akarunk élni szivünk utolsó dobbanásáig. Az Ég érintette meg földünket... Irta: HARSÁNYI LÁSZLÓ református lelkész vezet majd haza minket! Hiszünk benned Drága Csillag! Te vagy a mi jó vezérünk s mivel fénylő sugaraid aknazárnak fittyet hányta, drótakadályt játszva lépve behatolnak tájainkra, ahol szomjas lelkek árja issza be a ragyogásod: hiszünk benned Magyarország! Hiszünk benned Magyarország, csillagodat nem feledve, ezt a jelet jól követve nem fog rajtad semmiféle földi rontás, vörös csillag s állni, élni, győzni fogsz! Hideg, fagyos téli éjszakán született meg az első karácsony . . . Egyszerű pásztói-emberek fogadták a Szeretet Fejedelmét egy félig bedőlt istálló jászol-bölcsőjében. Azóta minden karácsony ünnepén mintha az ég szállna le a földre, mindenki keresi a Béke és a Szeretet bethlehemi csillagát. Hideg, fagyos téli éjszaka van ma is az emberiség világában. Hiába minden előrehaladásunk és tudásunk, ha nem tudjuk alátámasztani a szeretet horgonyával. A mai civilizációnk komplexumában, mint régen a Krisztus születése idejében, elvesz az egyénnek a méltósága. A félvilág tömegét diktatúra irányítja, ahol keveset vagy- épen semmit nem számit az egyén értéke. Pedig a megzavart és eltévedt világ problémáját ma is nem a tömeg, hanem az egyén oldhatja meg, ha meglátja és követi belső lelki vágyódása után — mint egykor a pásztoremberek — a Szeretet bethlehemi csillagát! Eszmék harca ez, amiben élünk — ahol a győzelem nem az atom- vagy- hidrogénbomba használatától függ. hanem annak a megértésétől, hogy ennek a rövid, múló földi életnek célja megteremteni azt a nyugodt, boldog és örömteljes életet, amit az ártatlan kis gyermeki sziveknek adunk a karácsony ünnepén! Ha nem tudjuk megosztani a Szeretetet, önző materializmussal nem fogjuk helyreállítani a megzavart világ equilibrumát, mert minden boldogságnak az alapja az, ha felekezeti külömbség nélkül szolgálni tudunk egymásnak a javára. A karácsony ezt az üzenetet adja minekünk! Nem mereven, de boldogan kívánunk egymásnak örömteljes ünneplést. Megosztjuk a Szeretetet. Ez a testvérszeretet az, amit a karácsony ünnepi hangulata megteremt az emberek szivében. „ Újra leszállt hát az ég a földre ... s ha máskor a durva és szeretetlen világban az emberek elfelejtkeznek is egymásról, ma kigyulnak a Szeretet lámpásai a szivekben, hogy fényt, világot adjanak az egyénnek, a családnak és a társadalomnak. Hideg, fagyos téli éjszaka van . . . amely még szomorúbb tapasztalaid -»Uk a lelkűnkbe*- * - Pózunkban ha-
