Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-12-12 / 46. szám

<5-ik oldal AZ EMBER DECEMBER 12, 1953 ahogyan elitélte maga Göndör is, mint akkori magatartása is mu­tatta. • A 700,000 zsidót és sok ezer ma­gyar keresztényt, akiket 1944-ben I Galambos páter elvtársai lefogtak, I majd megöltek vagy a németek-1 nek átadtak, hogy meggyilkolják [ őket, a téglagyárak udvaraira zsu- J tolták eket össze — hogy ott ho-1 gyan bántak velük, arról itt New Yorkban is sokszázan tanúskod­hatnak. Vájjon Galambos páter szerkesztőtársai és más elvbarátai mikor és hol kísérelték meg ezek sorsán enyhíteni? . . . Kiváló tisztelettel: AZ ÖREG KASSAIAK | NEWYÖRKI CSOPORTJÁNAK ' EGY TAGJA “GÖNDÖR FERENCET A KOMMUNISTÁK UNISONO GYŰLÖLTÉK . . ” riny Géza rendőrkapitányt, hogy állítsa össze a kommiin bukása után Bécsbe szökött kommunisták pontos névsorát. A lap közli ezzel kapcsolatban a budapesti állam­rendőrség hivatalos közlését és a névsort. Természetesen Gondol Ferenc neve nem szerepel a fel­sorolásban, holott ha az akkori keresztény kormány megítélése szerint Göndör kommunista lett volna, nyilván ott kellene szere­pelnie a nevének a tüzetes felso­rolásban! Ez a cikk a “Heti Új­ság” 1919 szeptember 6-i számá­ban szerepei. O Egyelőre ennyit. Ismételjük: a harcnak ezt a szakaszát lezártuk — de ez nem jelenti azt, hogy fegyvereink pihenőre térnek. To­vábbra is őrt állunk, eszméink vé­delmében, Amerika védelmében, a demokrácia védelmében és a min­den rendű és rangú — kommunis­ta és nyilas — kártevők ellen! Helyszíni riport a Magyarországról kivándoroltak haifai megérkezéséről Haifa, November Reggel hét óla. A haifai kikö­tőt, Haifát és a Karmel-hegyet még sürü köd borítja, amikor a “Negba” fehér teste odasimul a kikötő 3-számu vámháza elé. Ma­gában a kikötőben még csak a személyzet tartózkodik, mert a hozzátartozók és a barátok százait a kapuőrség még nem engedte be a kikötő területére. Reggel 7-kor egy mentőkocsi kanyarodik ki a kikötőből és perceken belül terjed el a hir, hogy valaki az ólék (be­vándorlóki közül szerencsétlénül járt. Órákkal később tudtuk meg, hogy Jakab Andor a 'hazaérkezés izgalmai következtében agyvérzést kapott. A kint várakozó tömeg izgalma és türelmetlensége már-már elérte a végső határt, amikor 8 óra felé végre szigorú igazoltatások után megkezdték a barátok és rokonok beengedését a kikötő területére. Mindnyájan a hajó tatja felé fu­tottunk, ahol már egymás he­­gyén-hátán állnak az ujonnan­­érkezettek. Megkezdődött, még igy csak tá­volból, az üdvözlések boldog ára­data. Nem volt se vége, se hossza a csókdobálásnak, integetésnek, az ittszületett unokákat a magas­ba emelték és úgy mutogatták a most érkezett nagyszülőknek. Az­tán lentről a partról megkezdték á Magyarországon már régen nem látott gyümölcsöknek: banánnak, narancsnak, mandarinnak feldo­­bálását a fedélzetre. És ez igy tar­tott 11 óráig, amikor is az utasok kezdtek bevonulni a hajó szalon­jába, hogy átvegyék első izraeli papírjaikat. Féltizenkettő volt pontosan, mikor először nyilt ki a vámház hatalmas vaskapuja és egy ma­gas, elegáns ur lépett ki. De még talán ki sem tette egészen a lábát, mikor egy éles, mindenen áthatoló “Apu! . . . Apu! . . .’’-sikoltás hal­latszott és egy fiatal nő, mint a szalmaszálakat dobta szét az őrt álló rendőröket és rendezőket s boldog felszabadult zokogással ve­tette magát apja mellére. Később, mikor rfiár legyűrtem magamban a meghatottságnak szemem sar­kában árulkodó nyomait, arra gondoltam, ha ezt, csak ezt az egy jelenetet látták volna azok, akik­től a magyarországi álija sorsa függ, akkor gyakrabban lennék a haifai kikötőben magyar olékat várni . . . Tűrhetetlen a magyarországi parasztok helyzete Egyik olvasónk eljuttatta hoz­zánk a “Heti Újság’’ cimen Buda­pesten megjelent politikai és tár­sadalmi hetilap azon számait, a­­melyek a Kun Béla-féle véres uralom után, a Friedrich kor­mány idején láttak napvilágot. Az újság minden egyes száma az akkor kezdődött keresztény kur­zus szolgálatában áll és a cikkek­ből, valamint beszámolókból ki­bontakozik az akkori kor képe. Gyorsított tanácsokat állitanak Jel az elfogott kommunisták elle­ni bírósági eljárásokra, leleplezik a Kun Béla-rezsim vezetőinek bű­neit, -v beszámolnak az elkövetett attrocitásokról, kegyetlenkedések­ről és gyilkosságokról, névsorokat közölnek a kommünben komp­romittált emberekről s ugyanak­kor arról is tudomást vehetünk ,az egykorú lappéldányok lapozgatása (közben ,hogy megkezdődik Buda­pest utcáin az Ébredő Magyarok Egyesülete “tevékenysége” . . . Ebben az időben, a számonkérés forró időszakában Göndör Fe­rencről is szó esik a “Heti Újság” hasábjain. Az 1919 október 16-án megjelent szám 19-ik oldalán szó szerint ez olvasható az akkori ri­porté/ tollából: “Elválaszthatat­lan barátság fűz Göndör Ferenc­hez, akit a kommunisták unisono gyűlöltek.” Hogyan? Hát a keresztény Friedrich-kormány idején, a fele­­lősségrevonás nagy periódusában ez jelenhetett meg Budapesten? Ez az egyetlen mondat is döntő .bizonyíték arra, hogy Göndör Fe­renc mennyire szembenállt Kun Béla diktatúrájával, amely miatt menekülnie kellett Bécsbe! De egy másik, igen jellemző beszámoló is olvasható a fenti ujságpéldány 20-ik oldalán. Ebben arról számol be a cikkíró, hogy a kommuniz­mus elleni földalatti mozgalomban is jelentős szerepet vitt Göndör Ferenc. Szól pedig ez a passzus a következőképpen: “Göndör Fe­rencnek besúgtam minden ujság­­iró-e!lenes momentumot, amit a Vörös Újságnál tapasztaltam s közösen beszéltük meg, mi a te­endő.” Van a “Heti Újság” sárguló példányaiban egy nagyon figye­lemreméltó beszámoló. Ez arról szól, hogy a budapesti államren­dőrség kiküldte Bécsbe dr. Pereg-NEW YORK ESEMÉNYE MRS. TERHES UJ BUDAPEST RESTAURANTJA 1481 Second Ave.' (77 St. sarkán! a legmodernebb ízléssel berendezett newyorjci magyar vendéglő. — Asztal­­foglalás: RH 4-9169 számon. Lunch szervirozás 12-től 3-ig! HAZAI HAZAI SZALÁMI és mindenfajta Jé hurka, kolbász, sonka, szalonna ét friss hús, stb., Igazi MÓDI — kapható: MERTL JÓZSEF — MAGYAR. HENTESNÉL — 1568 Second Ave. Tel. RH 4-8292 A “Szabad Magyarország”, a Jugoszláviában élő magyar politikai emigránsok egyesületének lapja hozza az alábbi cikket, amelyet az elábbiakban közlünk: U ÚJABB MENEKÜLTEK érkeztek a napokban hazánkból, hogy vádló szavakkal ecseteljék a Magyarországon uralkodó lehetetlen helyze­tet. Arcukon még a menekülés izgalmai tükröződ­nek vissza, nekihevülve mesélik azokat a szörnyűsé­geket, melyeket Magyarországon átéltek. Kérdésünkre, hogy a zsarnokok mit valósítottak meg az ígért nagy változásokból, szomorúan felelik, hogy semmit. A falvak és városok dolgozói tisztában voltak azzal, hogy ez a változás egy újabb sakk-hu­­zást jelent az oroszok részéről. Még ezt az alkalmat is (kihasználták felajánlások kicsikarására, azt gon­dolva, hogy talán a magyar munkásság és paraszt­ság nem ismeri annyira Nagy Imért, mint Rákosit. V OLTAK OLYANOK — mesélik sorstársaink, — akik elhitték Nagy Imrének a parasztság ámítására tett- ígérgetéseit, hogy például ki lehet lépni a szövetkezetekből és megkezdték ezek felszámolását. Ilyen eset történt a Szabolcs-községi “Szabadság” termelő szövetkezeti csoportban is, úgyhogy a rendőrség lépett közbe, mert a tagok még az épületet is széthordták volna, annyira ra­gaszkodtak hozzá. A magánparasztokat továbbra is szüntelenül üldö­zik, csakhogy belépjenek valamelyik termelő szö­vetkezeti csoportba. A parasztokat a beszolgáltatási rendeletek tömegével sújtják, hogy minél kevesebb termény maradjon meg saját használatukra. Egy háromholdas kisgazdának a beszolgáltatási kö­telezettsége a következő: 50 kg. disznóhus, 21 kg. marhahús, 8 kg. tojás, 9 kg. élőbaromfi, 250 kg. búza, 80 kg. napraforgómag, 50 kg. széna és 300 kg. burgonya. *■* A parasztok nem tudják teljesíteni ezeket a kö­telességeket és ilyenkor megjelennek a végrehajtók, hogy a szerencsétlen parasztok feje alól még a pár­nát is elvigyék. Kíméletlenül behajtanak mindent, amit csak előírtak, de a lakosság szükségleteiről nem gondos­kodnak. Például cukrot, fűszer-félét hónapszámra nem lehet kapni és még ma is csak protekciós párt. és tanácstitkárok feleségei és rokonai kapnak ilyen árut. Viszont ha a falu többi asszonya meghallja, hogy valamelyik üzletben van ezekből a régen nél­külözött dolgokból, akkor az üzlet előtt percek alatt hosszú ' sor keletkezik és nem egyszer meg­történik, hogy az asszonyok véresre verik a rendez­kedni akaró, szájaskodó rendőröket. ILYEN A HELYZET a magyarországi falvakban. A jugoszláv határ mentén még rosszabb a hely­zet. Hegy a szökéseket megakadályozzák, a ha­tósági emberek különféle dolgokat ígérnek itt azok. nak, akik elfognak vagy feljelentenek olyanokat, akik át akarnak szökni a határon. De hiába ígér­nek az ÁVO-sok ruhát, cipőt, kevés olyan elvete­mült ember akad, aki feljelentené embertársát, de ezek közé tartozik Szőlő János szőregi párttitkár, akinek minden tevékenysége abban merül ki, hogy fenyegeti és feljelenti a község lakóit. Palotás Péter, a falu tanácselnöke sem különb. Már többször kijelentette, jót áll azért, hogy a községből kilakoltattak közül senki sem tér vissza a községbe. Legutóbb pedig egy községi népgyülé­­sen ismételte meg fenti szavait, mire valaki a tö­méből felkiáltott az emelvényen álló Palotás ta­nácselnökhöz, hogy talán fél, hogy felismerik rajta a ruhájukat? . . . Az ottlévő rendőrök nem tudták elfogni az igazság kikiáltóját, mert a tömeg egyet­értett vele és elrejtette az illetőt. A magyar kor­mány a falvak élére ilyen és ezekhez hasonló sze­mélyeket állit, akik vakon teljesitik a felülről jövő utasításokat. A szőregi Petőfi termelő csoporttal történt meg, hegy az állam az elcsépelt gabonából 800 vagón­­nyit vett el annak a hétszázezer forint adósságnak a fejében, amivel a csoport az államnak tartozik. A tagoknak eddig egyáltalán nem volt tudomásuk a tartozásról és igy nagy felháborodással fogadták az esetet. Azzal a céllal, hogy valahogy mégis betömjék a tagcji száját, hat vágón búzát visszaadtak a ter­melőcsoportnak. A TAGOK annyira felháborodtak ezen az ese­ten, hogy sokan ki akartak lépni a csoport­ból, de a vezetőség kijelentette, hogy csak az adósságot vihetik magukkal, a föld és a többi in­góság pedig továbbra is bentmarad. Ugyancsak ebben a csoportban történt meg, hogy a mentők több munkást vittek el gyomormérgezéssel, mert a közös étkezési akció kapcsán elhullott libákat tálal. tek fel ebédre. Az egyik kisgazda, mivel 13 hold földje után nem birta fizetni a sok adót, lemondott földjéről és át­adta a szövetkezetnek, ö maga pedig alkalmi mun­kából próbált magának kereseti lehetőséget terem­teni. Tehát lemondott földjéről, melyet a szövet­kezet átvett tőle, mégis megjelent nála a kisbiró, hogy 10,000 forint adót vigyen be a községházára. Ez többször megismétlődött, úgy hegy minden hó­nap végén megjelentek nála és követelték a 10,000 forint adót az után a föld után, amit már régen a szövetkezet használt. A kisgazda nem tudott fizetni, mert nem volt miből és igy megjelentek nála a végrehajtók és a 10,000 forint fejében lefoglalták egyetlen malac­káját. Ilyen kegyetlenül bánnak el a dolgozók töme­gével ott, ahol állandóan azt hangoztatják, hogy legnagyobb érték az ember. Bent a vámházban már nagy sürgés-forgás fogadott, hatalmas börönd'hegyek között folyt a vám­­vizsgálat. Mig az ujonnon érke­zettek sorbanálltak, szóbaelegyed­­tem velük, hogy megtudjam, ho­gyan és miként utaztak, mik aa első érzéseik és impresszióik. A csoport november 15-én in­dult el a Keleti-pályaudvarról kü­lön kocsikban. A pályaudvar ha­talmas csarnokát zsúfolásig meg­töltötték a rokonok, a barátok, az ismerősök és az ismeretlenek, — azok, akik ottmaradtak. Ejős ren­dőrségi kísérettel utaztak a má­­gyar határállomásig, ahol újabb szigorú vizsgálaton mentek ke­resztül. Bár a kézipodgyászukat az indulás előtt már 48 órával át­adták az Ibusznak a vámvizsgá­latra at a vámhatóságok lepecsé­telték a bőröndöket, a határálló­­bbmáson még egyszer mindent ki kellett nyitni.. Sók férfinél és nő­nél testi motozást is tartottak. El­kobozták a tfilineket és imaköny­veket, töltőtollakat, de még a no­teszeket is, amikbe az izráeli ro­konok és ismerősök cime volt fel­írva. Bizony sok közülük tanács­talanul állt volna a haifai kikö­tőben, cím nélkül, ha a rokonok nem várják őket. Végül is szeren­csésen túljutottak az utolsó he­gyeshalmi izgalmakon és megin­dult velük a vonat Bécs felé. Sokan nevetve jegyezték meg, hogy hosszu-hosszu évek után elő­ször szólították őket nagyságos asszonynak vagy nagyságos urnák a lakónikus “elvtárs” helyett a magyar hivatalnokok. Bécsben osztrák, amerikai és angol újságírók csatlakoztak hoz­zájuk, hogy nyilatkozatokat kap­janak tőlük. Nápolyban a mün­cheni magyar rádió kért nyilatko­zatot. A hajóút sima és eseménytelen volt, csak Kréta körül mozgott ki­csit a tenger, amit az alföldi gyomrok nehezen birtak. Az uta­sok mind dicsérték a Szochnut szerető gondoskodását, amivel kö­rülvette őket az egész ut folyamán és még megérkezésük után sem akarták elhinni, hogy igazán zsidó hajón utaztak, igazán izráeli a kapitány, a matróz, de még a fü­tő is. Az újonnan érkezettek elbeszé­léséből tudtuk meg azt a szomorú hirt is, hogy dr. Dénes Bélát és Gálos Henriket, a Magyar Cionis­ta Szövetség utolsó főtitkárát a ipagyar hatóságok, miután már börtönbüntetésüket kitöltötték és kényszerlakhelyen laktak, újból letartóztatták. A hírek szerint Stöcklerrel, dr. Benedekkel és FIGYELJE! FIGYELJE! ENDREY JENŐ és PÁDLY MARGIT 22 éve fennálló rádióműsorát a WLIB (1190 ke.) állomáson minden vasárnap d.u. 3-4-ig és 5-töl 6-ig “HATIKVA” a galuti magyarnyelvű zsidóság harcos hetilapja. Fizessen elő a Hatikvá”-ra “Az Ember” kia­dóhivatalában. Egy évi előfizetés dija 12 dollár. Ezért az összegért minden héten, a lap megjelenése után 3 nappal, repülőpostán kapja jézhez a világon élő magyarszár­­mazásu zsidók tartalmas lapját, ■»melynek cikkeit *£ legjobb galuti is izráeli magyar-zsidó Írók írják. Központi szerkesztőség és kiadóhivatal: "Hatikva” Calle Colombres 74 Buenos Aires, Republica Argentina Erre a cimre is beküldheti az előfizetését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom