Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-12-12 / 46. szám
DECEMBER 12, 1953 AZ EMBER 3-ik oldal Egy elbocsájtás és ami mögötte van vallási ,ligát szervezzen, ez nem magánügy! A bolseviki embertelenség ellen azoknak kell küzdeniük, akiknek lelkiismerete tiszta e tekintetben; s akik az altruista szervezeteknek adakoznak — köztük nagy számmal zsidók — nem óhajtanak ott látni valakit, aki saját bevallása szerint nem nézte meg a tábort, ahol az ő felelőssége alá tartozó 15,000 polgáárt kínozták és székhelyének vasútállomását, ahol százezreket zsúfoltak a csendőrök puskatussal a marhavagónokba. , Valóban nem látta-e mindezt Schell Péter báró, ezzel nem foglalkozunk, mert a tények mindenkép ellene szólnak, akár látta, akár nem. Ha csak azt lehetne mondani róla, hogy ő, mint a közigazgatás feje, nem kísérelte meg a szerencsétlenek sorsát legalább enyhíteni, ez is elég ok volna további közszereplése ellen. És elég érv volna azokkal szemben is, akik — miután Isten kegyelméből elkerülték zsidó testvéreik végzetét — most az “úri pajtásság” nevében szeretnék báró Schell Pétert eddigi pozíciójába visszasegiteni. A “század futballmeccsének” hősei nyomában... Beszámoló a diadalmas magyar tizenegy párisi tartózkodásáról A National Committee for a Free Europe-—az a szervezet, mely segít ébrentartani a szovjet elnyomás alatt élő népek öntudatát és előkészíteni uj életüket a felszabadulás után—elbocsájtotta egy magyar alkalmazottját. Az intézkedés felett napirendre tértünk volna, ha a szóbanlevő alkalmazott baráti és ismerősi köre nem indított volna erős akciót újbóli alkalmazása érdekében. így azonban kötelességünknek tartjuk informálni olvasóinkat erről :-.z ügyről. Báró Schell Péterről van szó, ki 1944-ben Abauj-Toma vármegye és Kassa város főispánja volt. Minden magyar tudja, mit jelentett a régi rendszerben egy főispán — s a Horthy-rendszer törvényhozása, mely megnyirbálta a megyék önkormányzatát, még növelte a főispáni hatáskört és hatalmat. Á főispán a kormány meghatalmazottja s bizalmasa volt a megyében, ennek politikáját képviselte s egyben a közigazgatás fő ellenőre és irányitója volt. A háborús rendeletek azután valósággal élet és halál urává tették öt megyéjében. Ennek megfelelően, kormányváltozáskor azok a főispánok, akik nem azonosították magukat az uj kormány politikájával, vagy azok, akik nem bírták az uj kormány teljes bizalmát, lemondtak vagy pedig felmentették őket. így volt ez 1944 márciusban, mikor a németek megszállták Magyarországot és a nácibarát Sztójay-kormányt erőszakolták az országra. Ekkor a volt Kállay-kormány minden főispánja' távozott— az egyetlen Schell bárót kivéve. Ö tehát fenntartás nélkül elfogadta az uj kormánynak és belügyminiszterének, Jaross Andornak programmját, a náci- és németbarátságot, a háború folytatását Hitler oldalán és a zsidóirtást. Horthy kormányzó lényegileg a németek foglya lett, Kállay miniszterelnököt és Keresztes belügyminisztert deportálták, számos más politikussal együtt, a szociálistáktól a konzervatívokig. A zsidóságot oly gyorsan likvidálták, hogy ez a németeket is “elismerésre” késztette. Mig a belügyi államtitkárok, Endre és Baky osztagai a zsidókat kínozták, Jaross belügyminiszter gyújtó zsidó- és Nyugat-ellenes beszédeket tartott főispánjai székhelyén. p Mégis, a főispánok nem egyforma precizitással vezették a zsidóirtó közigazgatást. Számos cikk, könyv, akta és itt New Yorkban számos menekült tanúskodik róla, hogy a zsidók kiküszöbölése a leggyorsabb és legbrutálisabb Nagyváradon és Kassán volt; az utóbbi egyenesen példaként, mintául szolgált e téren a többi vármegye számára. Az akkori “Zsidótanács” is több ízben külön panaszt tett a kassai borzalmak miatt — persze hiába. Néhol az egyébként antiszemita főispánok kimentettek 1-2 embert a táborokból; a kassai halálgyürü szorosabb volt! A magyar irodalom egy büszkesége, a Tudományos Akadémia tagja, kassai patrícius fia, neje zsidó szülei érdekében irt Schell Péter főispánnak, de rideg elutasító választ kapott. Kassa szerepe a deportálásokban annál fontosabb volt, mert az egész vidéki zsidóság — akkor több mint 600,000 ember — nagy részét Kassán adták át a németeknek a haláltáborok részére. 1944 nyarán az akció, a külföld közbelépésére s a rossz katonai helyzett miatt megtorpant; Horthy kormányzónak sikerült a Sztójay - kormányt lemondatnia. De az ország német megszállás alatt volt, tekintettel kellett lenni rájuk. Az uj miniszterek közt akik a nácik számára elfogadhatóknak látszottak, volt az uj belügyminiszter, báró Schell Péter. Ö, akárcsak Reményi - Schneller Lajos, továbbá Jurcsek minisztertársai, nem tagadta meg magát; az emlékezetes 1944 szeptember 11-i minisztertanácson, ahol Lakatos tábornok, kormányelnök és Csatay honvédelmi miniszter, a kormányzóval egyetértve, fegyverszünetet ajánlottak, a polgári miniszterek tiltakoztak ez ellen. így Horthy csak 1944 okt. 15- én kérhetett fegyverszünetet — de a németek őt deportálták és Szálasi nyilasvezért helyezték a bábkormány élére. Ekkor már Schell báró is a kormányzó mellé állt, ezért öt is deportálták a németek. Ez volt a szerencséje. A háború után miniszterelnökét, Sztójayt, miniszterét, Jarosst, államtitkárait, Bakyt és Endrét az amerikaiak kiszolgáltatták a magyar bíróságnak s ezek halálbüntetést szenvedtek; Schell bárót, mint “antináci”-politikust hamarabb engedték Amerikába, mint a kassai téglagyár volt - foglyait. Itt, New Yorkban, az “ancien régime” emberei — volt antiszemita politikusok. arisztokraták, zsidó nagykapitalisták — olyan pozícióba segítették, ahol bő alkalma lehetett az amerikai vezető köröket a magyar kérdésekben informálnia. Ma is ott volna, ha az Anti-Defamation League lapja nem tette volna ezt szóvá. Miután Schell e pozícióból távozott, nem szivesen foglalkozunk ügyével. A holtakat úgysem lehet életre kelteni s ha már ő itt van Amerikában, nem figyeinők kereső tevékenységét a gazdasági életben. De ha valaki ilyen kassai múlttal alkalmasnak tartja magát rá, hogy egy, a demokráciáért, humanizmusért küzdő szervezetben szerepe legyen s egy politikai-Páris, 1953 december A kontinens minden sportlapja még a magyar futball-válogatott angliai győzelmétől hangos. Kolumnás riportok és interjúk számolnak be a magyar fiuk technikájáról, fegyelmezett játékáról és nagyszerű sport- és csapatszelleméről, nem hallgatván el egy-egy apró mozaikot a magánéletükről sem. A cikkek hangja udvarias, örvendező, sőt sok esetben szinte kárörvendő. Az angolok veresége ugyanis Európa futball-csapatainak szívügye volt; az egész kontinens mintegy kárpótolva érzi magát nyolc évtized sorozatos, Angliában elszenvedett kudarcáért. Mert ezt a nyolc évtizedes csorbát köszörülték ki ragyogó játékkal a magyar fiuk s bizonyították be százezer angol és mintegy ezer sporttudositó jelenlétében, hogy méltán nyerték meg tavaly az olimpiai bajnokságot s tizenegyfőnyi keretük, Puskás Öcsi vezetésével ma valóban a világ legelső válogatottját képezi. Ez a tény, minden magyart a Vasfüggönyön innen és túl, csak örömmel tölthet el. Annál inkább, mert a szabad nyugati sajtó mindenegyes ezirányu cikkében csak “a magyar fiukról” beszél, szóval sem említvén a hazai politikai rendszert. S így van ez rendjén. Londonban ugyanis nem a népidemokrácia győzött, hanem az örök magyar föld fiai vágták ki a rezet, akiknek a» politikához pontosan annyi közük van, mint Rákosinak és Gerőnek a labdarúgás technikájához. Sportnemzet vagyunk, sportolóink odahaza éppúgy, mint 'a világ minden részén rekordokat döntenek, korábbi bálványokat, legendákat rombolnak le azzal, hogy nagyszerűbbet produkálnak. Nekünk tehát minden alkalommal megdobban a szivünk, valahányszor magyar győzelem hire járja be a világsajtót. S még inkább akkor, ha hazai sportolóink ragyogó eredményekkel öregbítik nemzetünk jóhimevét, melynek annyit ártott és árt a moszkovita rendszer ... * * * A magyar futball-válogatott Angliában utaztában három napra megállt Parisban. Edzőmérkőzést játszott a Renault-autógyár labdarugói ellen. 18:1 volt a tréning-mérkőzés eredménye s természetesen nem az autógyár csapata győzött. A mérkőzést a magyar “sportminiszter”, Sebes Gusztáv hozta létre, aki éveken át párisi félemigrációja során a Renault-ban dolgozott. Rajta kívül Barcs Sándor kisérte még el a válogatottat. A mérkőzés után egy svéd ujságiró, aki maga is Londonba készült “a század futballmeccsére”, megkérdezte Sebest: —Mit kapnak a magyar fiuk, ha térdre kényszerítik a brit oroszlánt? — Egy-egy szobrocskát — felelte Sebes. — És ha veszítenek? — firtatta tovább a svéd. Sebes ironikusaid válaszolt: — Legyen nyugodt, nem börtönzik be őket. . . * * * A válogatott azután átkelt a La Manche-on s megérkezett Londonba. Szerdán délután zajlott le a nagy találkozó. Ugyanaznap a francia team Párisban Írország együttese ellen mérkőzött. A francia csapat jobbszélsője, szokás szerint az ifjú Újlaki, aki nemrégiben menekült el Magyarországról s időközben francia állampolgár lett. A FIFA kérte ki a Magyar Labdarugó Szövetségtől, különben más nemzet színeiben nem szerepelhetne. Kiadták. Nos, Páris népe, ama hires szerda délután, saját' nemzeti válogatottjának mérkőzése iránt nem sok érdeklődést tanúsított. Ezrek és százezrek lesték a rádiót, — várták a Londonból érkező híreket. S egyszercsak felhangzott a bemondó ujjongó kiásása: — La Hongrie a écrasé l’Angleterre! (Magyarország csapata szétverte Angliát!) Londpnban aznap este keserű volt a tea, mert közel egy évszázados legenda foszlott szét, az angol futball nimbusza semmisült meg. Párisban viszont minden bistro, étterem s kávéház asztalánál felragyogtak az arcok s miközben az esti lapok címlapján ordító betűket olvastak, egyöntetű megállapítás született: — Nagy sportnemzet a magyar ... Tárgyilagosan megállapíthatjuk: ennél jobb propagandánk külföldön, történelmünk során aligha volt ... . % * * * A londoni 6:3-as'győzelem után, • a magyar csapat visszatért Párisba. Ismét három napra. Ezúttal még egy edzőmérkőzést játszott a malakoffi együttes ellen. 16:0 volt a végeredmény a magyar fiuk javára. A meccs zsúfolt nézőtér előtt zajlott le. A közönség soraiban ott volt az egész párisi magyar kolóna. De ott voltak a francia labdarugó szövetség vezetői és számos nagycsapat játékosjj is, hogy a magyar fiuk stílusát, technikáját tanulmányozzák. Egy-egy szép lefutás és összjáték Után dörgő tapssal és brávóval jutalmazták Czibort, Kocsist, Hidegkútit, Puskást és Budait. A francia szövetség vezetősége V V ❖ * Ragyogó! Színes! Herendi Vásár Gazdag karácsonyi kiállítás magyar paraszt-szobrokból. Ritka alkalom ennyi szép szobrot egy csomóban látni. Senki nem mulaszthatja el megnézni ezt a kiállítást! Megy a juhász szamáron A szüret (gyönyörű csoport) Mária Terézia-huszár Hajdú Ludas Matyi Táncoló parasztlegények Furulyázó pásztor Libás leány Kanász Betyár karikás ostorral Bugaci csikós Magyar honvéd 1848-ból Lovas-szobor Vinci) Dudás Vásárfia Matyónó" Matyó-szüret Borkóstoló nemes Éva v Palóc legény Ádám Hadik-huszár Kisgyermek — nagy szamár Nagy legény Bakonyi betyár Cifra szűrös Csizmadia-inas Szoptató anya (anyaság) “Melyiket szeressem? . . Évődés Matyó Mária-leány Hüvelyk Matyi . . . stb., stb. és a csudás szinü virág- és állatfigurák százai várják Önt. HA MÉG NEM JÁRT NÁLUNK — MEGLEPETÉS VÁRJA ÖNT Mayer János — Herendi Muzeum 692 Lexington Avenue (Az 56-57. utcák között) Telefon: PL 8-060£ New York 22, N. Y. n fi
