Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-12-05 / 45. szám

DECEMBER 5, 1953 Al EMBER 3-ik oldal Raskó Aurél levele Göndör Ferenchez Kedves Ferikém! Fogadd hálás köszönetünket kitűnő együttműködésedért a lapodban való publicitást illetőleg az Ehlers Bál sike­rének elősegítésében. Mind a magam, mind a páholy összes tagjai nevében kö­szönöm személyes jóindula­todat! Testvéri szeretettel ölel: RASKÓ AURÉL EGY MERÉNYLET, AMELY SIKERÜLHETETT VOLNA UJ ROVATUNK: Hazudnak rendületlenül Uj rovatot kell nyitnunk, rendszeres regisztrálását azok­nak a hazugságóknak, amelyek­kel a magyar szélsőjobboldali sajtóban lépten-nyomon talál­kozunk. Az újságírói tisztesség légüres tere ez a sajtó, ahol szemrebbenés nélkül Írnak le hamisításokat, tudatos va­lótlanságokat, hazug Ságokat, rágalmakat . . . Ezen a héten a Münchenben meg jelenő “Hungária” viszi el a pálmát a hazugságok terén. Ez a Milo­­tayval, Marschalkóval s még néhány hasonló betü-árulóval megspékelt lap a New Yorkban nemrég hatalmas sikerrel meg­rendezett Nagy Ferenc-banket­­tel foglalkozik és azt Írja, hogy a születésnapi bankettet dr. Deák Zoltán, dr. Pisky Frigyes és Gábor Róbert rendezte és az utolsó simításokat “maga Gön­dör Ferenc végezte.” Ezek a “Hungária” elmeizzadmányá­­nak adatai és tényei. Honnan vették ezeket az adatokat és té­nyeket? Nem vitás, hogy az uj­júkból szopták ki. New York­ban százan és százan tudják és a nagyszerű banketten megje­lentek tömege ugyancsak tud­ja, hogy a rendezés munkáját egyedül dr. Deák Zoltán végez­te, akit évtizedes barátság és kisgazdapárti, valamint pa­rasztszövetségi múlt fűz Nagy Ferenchez. Dr. Pisky Frigyes és Gábor Róbert, a demokratikus emigráció két értékes tagja semmi más szerepet nem töl­tött be a bankett körül, mint hogy a Nagy Ferenc iránti igaz megbecsülésük jeléül több mint századmagukkal részt vettek azon. Ami pedig Gön­dör Ferenc “utolsó simításait” illeti, hát ez is azok közé a ka­pitális hazugságok közé tarto­zik, amelyek a “Hungária” kü­lönleges értelmezésű “sajtóeti­káját” alkotják. Göndör, mint “Az Ember” főszerkesztő­je meghívót kapott a bankett­re, azon természetesen meg is jelent és anélkül, hogy erre ké­szült volna, a magyar-amerikai életben nagy szerepet vivő teszt­mesternek, dr. Márk Bélának felszólítására rögtönzött beszé­det mondott, a több mint húsz felszólaló sorában. De a rende­zésbe nem folyt bele a leghal­ványabb mértékben sem — ez az igazság! Ez az igazság, ezt mindenki tudja New Yorkban, sőt a “Hungária” newyorki tu­dósítója is tökéletesen tudta ezt, mégis nem az igazságot Írták, hanem hazugságot. Mi­ért? Mert ez a lényegük, mert ez a politikájuk, mert ez a fegyverük. Hazudnak rendület­lenül . . . Pontosan tiz éve: 1943 novem- | bérében a világ sörkedvelőinek ne- í vezetes zarándokhelyén: a mün­cheni “Bierbraukeller” - ben po­kolgép robbant. A hires régi sör­pince termében, a világháborús végkatasztrófa előestjén az eszelős diktátor recsegtette el vérgőzös | szónoklatai egyikét. Győzelmet és j halált követelt, mint már annyi­­' szór. Győzelmet a nácikannibáliz- i musnak, halált az ellenségre, mely elnevezésen akkor már az egész I világot értette. — Ez a háború — tajtékozott ez alkalommal a horogkereszténység elmebeteg Borgiája — csak győze­lemmel, vagy halállal végződhet. Győzni pedig mi fogunk! . . . A győzelem vagy halál próféciá­ja később kissé megfordítva vált valóra. Hitler, mint diktátor és mint jós egyaránt meg- és lebu­kott, a halál, az irtózat és megve­tés szégyenhalála az ő osztályrésze lett s a győzelem azoknak jutott, akik szembe mertek szállani a ná­citéboly félelmes hadigépezetével. Ám a sörpince-szónok válogatott hallgatósága: a gauleiterek és tár­saik nem látták, nem akarták lát­­j ni a fenyegető végzetet. Tombolva éljenezték a vezért, aki a tulajdon frázisai önkielégültségében nagy j léptekkel hagyta el a termet és szállott az épület előtt várakozó, különleges biztonsági felszerelés­sel ellátott páncélkocsijába. Pontosan tiz év előtt és ponto­san hat perccel Hitler távozása után erős pokolgép robbanásé reszkettette meg a sörpincét és környékét. A teremben gondosan, de még sem elég gondosan időzí­tett bomba robbant, melynek Hit­lert s szükebb környezetének tag­jait kellett volna elpusztítania. Ha volt valaha észokokkal iga­zolható merénylet a történelem­ben, ha volt bomba, mely az em­ber sorsforduló lehetőségét hor­dozta magában, ez volt az! A tiz év előtt lepergett hat perc dön­tően változtathatta volna meg a világháború menetét. Sok százezer ember: frontkatonák és deportál- I tak, aggok és gyermekek, légitá­madások áldozatai, SS-gépfegyve­­rek elé állított polgárok, gázkam­rába hurcoltak és megbecsteleni- J tettek millióinak jelenthetett vol­na életet ez a hat perc. A merénylet hátterét azóta számtalan tanulmány, kommentár CAFÉ NARKÓZIS” “Café Narkózis* címmel most van sajtó alatt Jávor Lászlónak párisi versesköteté, amelynek mesteri címlapját Vértes Marcel rajzolta. A kiváló költő lapunk ha­sábjain “Párisi Panoptikum” cimü rovatában szói hétről­­hétre olvasóinkhoz. A nagy érdeklődéssel várt uj verseskötetböl 500 kézzel számozott példány 5 dolláros áron kerül forgalomba. Az ABC-betüivel ellátott, bibliofilek számára készült példányok a versek eredeti kézirataival és a szerző kézje­gyével ellátva két megzenési-, tett dalnak kottájával 40 dol­láros áron kerülnek forgalom­ba. A kötet előjegyezhető “Az Ember” kiadó hivatalában, vagy a szerzőnél: László Jávor 5. Place de la Porte St. Cloud Paris 16, France, Europe. és emlékirat igyekezett felderíteni. ; Bizonyos, hogy kifejezetten kol­lektiv vállalkozás volt, kimagasló­an egyéni szervező neve nem buk­kant fel. Azok, akiket a felbőszült diktátor véletlen menekülése után rövid utón kivégeztetett és azok, akik emlékiratokban és tanúval­lomásokban utólagosan jelentet­ték be igényüket az értelmi szer­zőség babérjaira, legalább is tel­jesen megnyugtatóan nem tudtak főszerepet igazolni. Kétségtelen, hogy a merénylet terve a náci nagyvezérkar elége­detlen csoportjától indult ki. A vezérkari összeesküvők, úgy lát­szik, az egyre reménytelenebb helyzet gordiusi csomóját kíván­ták kettévágni. A frontok állása parancsoló szükséggé tette a bé­ke iránti tájékozódást. A Bierbraeukeller pokolgépében azonban valószínűleg több önzés robbant, mint önzetlenség, több számítás, mint valódi megbánás. A hadiszerencse döntően fordult meg 1943 november 8-ra. A nyu­gati szövetségesek éppen egy évvel előbb, 1942-ben, véletlenül ugyan­csak november 8-án hajtották vég­re az első nagy partraszállást Északafrikában. Néhány hónap­pal utóbb El Alameinnél tönkre­verték Rommel sivatagi hadosztá­lyait. Egyiptom és Szuez felé vég­leg lezárult az ut, lesiklott a bo­rotva az ellenség főütőerejéről. A keleti fronton ijesztően bontakoz­tak a sztálingrádi kudarc messze­­ható következményei. Egyidejűleg az “európai erőd” szivében a küz­dő világ határtalan ámulatára vá­ratlanul harmadik front nyílott. Tito partizánjainak egyre meré­szebb, átfogóbb és sikeresebb had­műveletei ekkor már valóban har­madik front súlyával estek a totá­lis háború sepernyőjébe. A müncheni összeesküvés tizedik évfordulóján még mindig kérdő­jelek merednek a világ elfogulat­lan közvéleménye elé. Sor kerül-e egyáltalán november 8-ra, felül­kerekedik-e a nácifasizmus hagy­­mázában vagdalkozó német föl­dön a józan ész, megszólal-e az emberiesség szava, ha Rommel történetesen eléri Szuezt, ha való­ra válik a sztálingrádi vágyálom? Szóval, ha a nagy kataklizma ké­pe úgy alakul amint azt a nagy­vezérkar hadműveleti terveit rej­tő mappák irányozták elő? HETI I RÁDIÓ-KRITIKA A budapesti Nemzeti Színház légkörét keltette életre Beregi Oszkár a WWRL múlt vasárnapi műsorán. A Hamlet-monológ és a “Velszi Bárdok” szinte láthatóvá váltak számunkra a nagy művész előadásában. Beregi — éppúgy, mint néhány héttel ezelőtt Várko­­nyi Mihály—szereplése az Ameri­kai Magyar Rádió Színház prog­ramján önmagában is kiemelkedő értéke dr. Tatár László produk­ciójának. Mindkét előadóművész­nek hangszere a magyar nyelv, a­­mellyel csodálatba ejtik és lenyű­gözik hallgatóságukat. Hálásak vagyunk, hogy hallhatjuk őket s nagyon nélkülözzük majd Beregi Oszkárt az elkövetkező hónapok­ban, amelyeket a magyar színpad “Great Old Man”-je a hollywoodi stúdiókban tölt. Kapitány Annyról e héten is csak azt mondhatjuk, amit min­dig. Szeretjük hallgatni az ő kü­lönlegesen érdekes, egzotikusán mély hangját. Szélesterjedelmü érzéki hangján elénekelt “Temp-' tation”-je felejthetetlen élmény- j nyel gazdagította a hallgatóságot. A Jávor-társulat primadonnájá­nak. Fodor Györgyinek hangja lá­gyan, selymesen hangzott műso­rának minden részében. Feleky László-Fred Ban- zongoraszóló és párbeszéd - együttese mulatságos, színes és élvezetes része volt a két­órás műsornak. Feleky zongora­­játékát szívesen hallgatnánk órá­kig . . . (—y) U.S.A. - MAGYARORSZÁG CSEHSZLOVÁKIA POSTACSOMAG SERVICE CSOMAGJÁT elhozzuk — fertőtlenítjük — Postázzuk Eastern Parcel Co. Központi iroda: 4124 Avenue D, Brooklyn 3, N.Y. <BU 7-3678» Yorkvillei iroda: Jr. Charles Foeldy, 205 E. 85 Sk Room 204 NeW York, N. Y. TR 9-5339. TIPÜS-ruhacsomagolC megrendelhetők 815-820 és 825 árban. — Kérjen ismertetőt Ragyogó! Színes! Herendi Vásár Gazdag karácsonyi kiállítás magyar paraszt-szobrokból. Ritka alkalom ennyi szép szobrot egy csomóban látni. Senki nem mulaszthatja el megnézni ezt a gyönyörű kiállítást! Nem is kell vásárolnia — nincs is elég mindenki számára — csak jöjjön el, ilyesmit ritkán fog látni . . még egy múzeumban sem! Megy a juhász szamáron A szüret (gyönyörű csoport) Mária Terézia-huszár Hajdú Ludas Matyi Táncoló parasztlegények Furulyázó pásztor Libás leány Kanász Betyár karikás ostorral Bugaci csikós Magyar honvéd 1848-ból LovaS-SZObor 'L<-‘onardo d» Vinci) Dudás Vásárfia Matyónő Matyó-szüret Éva Ádám Kisgyermek — nagy szamár Bakonyi betyár Csizmadia-inas “Melyiket szeressem? . . Matyó Mária-Ieány Borkóstoló nemes Palóc legény Hadik-huszár Nagy legény Cifra szűrös Szoptató anya (anyaság) Évödés Hüvelyk Matyi . . . stb., stb. »♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ HOLLOS BÖZSI ANGOL - MAGYAR magyar-angol fordítási, emigráció* ügyekben segítő irodája készséggel áll a magyarság rendelkezésért. 65 Wes» 43 St. New York 18, N. Y. (Room 1*»46) Telefon: LO 4-3610 és a csudás szinü virág- és állatfigurák százai várják Önt. HA MÉG NEM JÁRT NÁLUNK — MEGLEPETÉS VÁRJA ÖNT Mayer János Herendi Muzeum 692 Lexington Avenue (Az 56-57. utcák között) Telefon: PL 8-0607 New York 22, N. Y. Kevés a kétség, hogy a münche­ni pokolgép konstruktőrjei előtt olyasvalami lebeghetett cél gya­nánt, mint Badoglia pálfordulása. A jelszó csak ez lehetett: Jobb ké­sőn, mint soha. A Hitlernek szánt bombából te­hát a veszett fejsze nyele állott ki, Hitler maga fanatikusabb, szemé­lye pedig gyűlöletesebb volt, hogy­­sem vele is ki lehetett volna ugra­ni. Ugrani azonban kelett, ha vele nem lehet, nélküle. Ezért kellett volna eltűnnie a stuccolt bajusz és a gázkamra betegagyu feltalá­lójának. Ezért és aligha másért, bármennyire szeretnének az ösz­­szeesküvés emlékírói demokrati­kus és humanisztikus motívumo­kat szőni a vállalkozás dallamába. Történelmi talajon bizony ez nem sok, de a semminél mégis csak jóval több. Történt amiért történt, a háborús bűnök végtelen tartozik oldalával szemben mégis csak 1943 november 8-a áll dá­tumként amaz egyetlen tétel mel­lett, amely a háborús Németor­szág javára Íródhat. A müncheni összeesküvők békét akartak, készek voltak Hitler hul­láját vetni gátul a további hábo­rús szörnyűségek útjába és ezzel— \ bármi mozgatta őket,—cseleked­tek valamit. A sikertelenség, ön­magában, sohasem marasztaló ér-. vényü. A végzetes és balszerencsés hat perc merész epopeiájára, min­denek ellenére, sokáig lehet büsz­­j ke a német nép, amely a kitaszi- ' tottság évei után, mostanában kí­vánja ujjáteremteni önmagát és. kapcsolatait a nemzetek nagy csa- I ládjával.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom