Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-11-28 / 44. szám
NOVEMBER 28, 1953 AZ EMBER 3-ik o'dal Intelmek egy emigránshoz Irta: GARAMVÖLGYI ARTHUR Minap egy ifjú barátunk keresett fel. Alig pár hónapja hagyta el Magyarországot. Ezernyi viszontagság közepette lépte át a Vasfüggönyt és szökött illegálisan Franciahonba. A neve nem fontos, mondjuk Pistának hívják. Elpanaszolta, hogy miután szive odahaza csordultig telt, élete számára egy menekvést látott: a menekülést. , Mint mi valamennyien, ö is reményekkel telten vágott a nagy útnak. így indult el, és . . . aztán keserű volt az ébredés. Pista megismerte az emigráció életét, megismert egynéhány emigráns embert és ma, voltakép emigrációja kezdetén, kiábrándultán, tanácstalanul megoldást keres. Az Üdvhadsereg szállásától kezdve az elmaradhatatlan Szajna-parti hálóhelyig megismerte az emigráció minden ürömét. Bolyongó, morális koldussá lett, aki fizikai és lelki értelemben keres egy talpalattnyi földet, ahol újból gyökeret ereszthet. Ez a problémája — ennek megoldására kérte a tanácsom. Pistám! A továbbiakban hozzád szól szavam. Beszélgetésünk során nem válaszoltam nyomban, mert a magunkfajta ember gondolkozni szokott, mielőtt tanácsot ad. Megrágtam, megemésztettem életed nagy kérdését, — ami jaj, menynyi menekült közös problémája volt és lesz — s azután úgy gondoltam, a leghelyesebben akkor járok el, ha kertelés nélkül megmondom az igazságot. Eehet, hogy soraim oly fájdalmat okoznak majd neked, mint betegnek az operálókés. Azonban ne feledd, a múló fájdalom a későbbi gyógyulás reményében többet ér, mint a sebek felszíni kezelése, mely sebek belül tovább sarjadzva, esetleg végzetes katasztrófát idézhetnek elő. Pistám, ott kell kezdenem, hogy az emberi jóság legendája talán csak a mesék világában létezett. Ezzel nem állítom, mintha a jóemberek kivesztek volna, amint kiveszett a jégkor mammutja, — ellenben állítom, hogy a jóság, mint társadalmi tulajdonság, sohasem létezett. Felesleges hát építened rá. Bármely országba mégy, elég ha szétnézel magad körül. Mit látsz? Eátod a hétköznapok polgárát, kinek horizontja a háza küszöbén végetér, aki csak egy célt ismer: a saját és hozzátartozói relative gondtalan életét. Ezért harcol, ha kell tiz körömmel. Ami viszont a küszöbén túl történik, értelmét és érzelemvilágát meghaladja, tehát voltaképpen közönyösen hagyja őt. Ha segítségért, tanácsért vagy alamizsnáért hozzá fordulsz, többnyire meghallgat, esetleg jóakarattal hümmög hozzá s ha a szája ize szerint hízelegsz neki, dicséred intelligenciáját s jó Ízlését, még pár krajcárral meg is ajándékoz. Amennyiben öntudatos ember vagy Pistám, az ilyen alamizsnát sohase fogadd el! Magad alázod meg s légy megnyugodva, másnap ország-világ tudomást szerez majd i jótevőd nemes gesztusáról. Ö gondoskodik róla. Látod az élet kereskedőit, akik vékával mérnek becsületet, erényt és világnézetet. Számukra addig vagy jó, mig a kereskedelmi mérleg bevételi oldalához adhatnak hozzá. Gondosan megmérnek s te talán észre sem veszed, megvették valamely értéked, természetesen a jóság és felebaráti segítés örve alatt. Mindez addig tart Pistám, ameddig tiszta hozamot, sőt kamatos kamatot biztosítasz. Aztán ha valamely ok folytán a mérleg kiadási oldalára szorulsz, tehát ráfizetést, deficitet jelképezel, kiselejteznek, mint a romlott portékát. Ezt persze már nem a jóság és a felebaráti segítés etikettje alatt hajtják végre, hisz ellentétbe kerülnének a társadalmi morállal. Ám hogy a tisztességes ember látszatát megőrizzék, légy nyugodt, ezer és egy okot találnak eltávolításodra. S ráadásul feletted tör pálcát a közvélemény. Pistám tudom, hogy véleményed a közvéleményről nem valami rózsás, azonban kisebbségi álláspontot képviselsz, igy hallgatnod sokkal tanácsosabb. Jobban teszed, ha az élet kufárjait, a kancsal vékásokat, a morált rőffel mérőket is elkerülöd s inkább elmész valahová magános kondásnak a hegyek közé. Azután meglátod a sarlatánok végtelen seregét. A legkülönfélébb álarc alatt jelentkeznek. Gyom módján burjánzanak az élet minden területén, de leginkább a politikai arénát tartják megszállva. Ök a hiszékeny emberek lelkét keresik, azt veszik meg, olcsón, többnyire Ígéretekkel. Vagy más pénzén. Rájuk különöskép ügyelj Pistám. Ne tévesszen meg a dandy-külső, a simulékony arisztokrata modor, egy szépen fésült szakáll, vagy esetlég papi talár, — ne a külszínt nézd barátom, hanem mindig az embert keresd mögötte. Vetkőztesd le őket gondolatodban, állitsd valamennyi szellemét__ ha van ilyen, — pucéran magad elé s meglátod, milyen végtelen ürességet, mily alacsony nivót, i mily talmi értéket takar jólfésült ábrázatjuk. Azonban vigyázz, a sarlatán a legveszélyesebb. Ő tudja, hogy mit akar s azzal is tisztában van, hogy sekélyes célja érdekében mint használjon fel téged. Ha feletted áll, de te bölcsebb vagy nála, okosan megtűr a közelében, amig a malmára hajtod a vizet. Viszont, ha tapasztalja, hogy túlnősz a fején, átlátsz szennyes játékán, úgy az első kínálkozó alkalomkor átvágja a torkodat. A sarlatán, ellentétben az élet kpfárjaival, eszközeiben nem válogat Pistám. Még a látszatra sem ügyel. Kelléktára széles skálát tartalmaz, a “fűrésztől” kezdve a rendőrségi denunciálásig. Leleplezni persze nem tudod, hisz ő “jobban ül” nálad, — vele szemben csak egyet tehetsz: elkerülöd még a szobát is, melynek a levegőjét szívja. Pistám, három típust vázoltam fel neked, röviden, néhány kurta ecsetvonással. Mind a három ne- j gativ. Igaztalanok lennénk azonban, ha az emberiséget e három negatívum valamelyikébe akarnék kollektive “beskatulyázni”. Mindenütt akad ugyanis kevésszámú jóember, aki a sekélyes áradat felett áll, aki az értelem és megértés tiszta fényét terjeszti maga körül. Szerénységükről, csendes modorukról ismered meg őket. Rajtuk kivül, ha a fáradságot nem sajnálod, elvétve meglelheted' az emberiség legtisztább szándéka, legnemesebb teremtményeit is: a pusztába kiáltó Szent Jánosokat, az élet zajától elvonult Diogenéseket, sőt magát, az örök, az igazi embert: egynéhány Don Quijote alakjában. Az utóbbi két típushoz bizalommal fordulhatsz Pistám. Nyugodtan kérhetsz is tőlük. Bármit adnak, fogadd el, nem alázod meg magad vele. S«még csak meg sem vesznek ajándékukkal, mert sokkal szegényebbek, mintsem hogy megvehetnének. S mert szándékukban sem áll. Befejezésül egy kérdésedre felelek még, mely az emigrációval szembeni magatartásodat illeti. Azt kérdezted: mint viselkedj, milyen attitűdöt mutass? Válaszomat ketté kell vágnom s viszontkérdeznem: “emigráns karriert” akarsz befutni? Mert ha igen, úgy mindenekelőtt “tanulj meg fiacskám komédiázni.” Tanulj meg “felső intésre” nevetni’, sírni, ujjongva helyeselni és mocskolódva gyalázni. Öld ki magadból a maradék jellemet és a véleményformáld képességet. A gondolatot űzd ki az agyadból s helyébe ültesd a “felülről jött” kész teóriát vagy kinyilatkoztatást és reflekszeid, cselekedeteid mozgatója csak ez legyen. Tanulj mag hétrét görnyedve csúszni fölfelé és izmosakat rúgni a mögötted jövőkre. Tanuld meg, hogy a karrier alapja nem az ész, tehetség s az értelem, hanem két—eredetileg más rendeltetésre teremtett—eszköz: a könyök és a nyelv. Tanuld meg, hogy a kiállás, őszinte véleménynyilvánítás, bátor fellépés kimeríti a büntetendő cselekedet fogalmát, mig az ‘erényt” a hipokrizis, a sunyiság s a morális gátlástalanság közös együtthatója alkotja. Folytassam Pistám? Nem folytatom, mert szinte hallom kétségbeesett kiáltásodat: elég, bennünket nem erre neveltek! A mi jellemünket a Kárpátok tiszta levegője, zugó fenyvesek, rohanó patakok, süvöltő szelek, meredek ormok s a végtelen kék ég edzették keményre! Mi szűkszavú, darabos, kemény emberek között nőttünk fel, akik csak egy értéket ismertek: az emberi becsületet! S ha kellett, annak vérük árán is érvényt szereztek! Tudom Pistám. Ám iia igy gondolkozol — s itt a feleletem második része — “emigráns karriert” vagy karriert az emigrációban sose remélj. Örülj barátom, hogy élsz. S hogy ép bőrrel usztad meg életed nagy kalandját . . . A Kossuth Masonic Association ünnepélyes megalakulása Bridgeportban ünnepélyes külsőségek között alakult meg Bridgeportban a Kossuth Masonic Association s ez az első láncszeme annak az Amerikaszerte megindult nagyarányú szervezkedésnek, amely az ittélő magyar szabadkőműveseket tömöríti egybe. Az ideiglenes vezetőség elsőnek a bridgeporti alakulásra adta meg az engedélyt s igy került sor a hétfői aktusra. New Yorkból is számosán jelentek meg az esten, köztük Keil Artur, az eszme lelkes apostola, aki nagy beszédben vázolta a Kossuth Association feladatait s elsősorban azt a karitativ tevékenységet, amely mindenkor legfőbb motorja a szabadkőműves testvéreknek. Frank Wilder, a Connecticut-állambeli nagymester, Böszörményi István ref. lelkipásztor, Peyer Károly, Harsányi László, Déri Imre — utóbbi a magyarországi szimbolikus nagypáholy nevében — mondtak beszédet.. Losooczy Pál vezette végig a minden mozzanatában felemelő ünnep séget, amelynek Andrew Tucker volt az elnöke. Ragyogó! Színes! Herendi Vásár i? :b & V V vv it ♦ ♦ vv it Gazdag karácsonyi kiállítás magyar paraszt-szobrokból. Ritka alkalom ennyi szép szobrot egy csomóban látni. Senki nem mulaszthatja el megnézni ezt a gyönyörű kiállítást! Nem is kell vásárolnia — nincs is elég mindenki számára — csak jöjjön el, ilyesmit ritkán fog látni . . még egy múzeumban sem! Megy a juhász szamáron Kanász A szüret (gyönyörű csoport) Betyár karikás ostorral Mária Terézia-huszár Hajdú Ludas Matyi ) Táncoló parasztlegények Furulyázó pásztor Libás leány Bugaci csikós Magyar honvéd 1848-ból Lovas-szobor <Lf°n»rdo da Vinci) Bakonyi betyár Dudás Vásárfia Matyónő Matyó-szüret Borkóstoló nemes Éva Palóc legény Adám Hadik-huszár Kisgyermek — nagy szamár Nagy legény Cifra szűrös Csizmadia-inas Szoptató anya (anyaság) “Melyiket szeressem? . . .” Évődés Matyó Mária-leány * Hüvelyk Matyi . . . stb., stb. !! *v it V • tx és a csudás színű virág- és állatfigurák százai várják Önt. HA MÉG NEM JÁRT NÁLUNK — MEGLEPETÉS VÁRJA ÖNT Mayer János y.x U Herendi Muzeum 692 Lexington Avenue (Az 56-57. utcák között) Telefon: PL 8-0007 New York 22, N. Y.
