Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-11-14 / 42. szám
6-ik oldal AZ EMBER NOVEMBER 14, 1953 Hazudnak rendületlenül... A fehérteffoit nem tisztek csinálták? — Újvidéken csak enyhe “kilengés” volt? — A magyarországi zsidórendeletek ’’enyhébbek” voltak? — Felakasztottak-e bárkit is Zsolt Béla halála miatt? (Levél a szerkesztőhöz) Kedves Főszerkesztő Ur! Először is üdvözölni akarom Nagy Ferencet, a makulátlan demokrácia rettenthetetlen bajnokát és kérem a Mindenhatót, hogy ezt a talpig derék, igazi férfiút — aki amint azt már ismételten hangsúlyoztam: nem a hazából, hanem a hazáért élt — a tisztességes és becsületes emigráció és drága hazánk üdvére még sokáig éltesse! Böngészgetem az emigrációs lapokat, sajnos azonban nem olvasok belőlük semmi egyebet, mint meddő és hiábavaló igyekezetét a priusz rehabilitására. Itt van például ez a dezséri. Ez úgy próbálja a. priuszt rehabilitálni, hogy öszszetéveszti a nemzeti hadsereget a nyilas szeméttel. Pedig hányszor rámutattam, hogy más a szezon, más a fazon; hogy Kossuth az nem vasút vagy hogy a konzervatív az nem konzerva. Nézze dezséri, a konzervatív: az egy politikai irányzat, elv, vélemény, nézet. A konzerva pedig egy bádogdoboz. amelyet a magyar baka pixnílejsnak nevez, amelyből a pixnílejs — vagy mondjuk úgy, hogy dezséri — kiszabadult. Eleinte azt hittük, hogy ez a pix teljésen elvesztette az emlékezőtehetségét, mert már a fehérterrorra sem emlékezett. Azt is mondotta, hogy ha a fehér terror egyáltalában létezett, akkor azt nem tisztek csinálták. Hát hogyan jön egy pixnílejs ahhoz, hogy egy Prónayt, Osztenburgot, Gömbös- Knöpllert. Bibót, Madarit, Salmot, Megáit, Héjast, Sefcsiket, Kovar - eot és a többi rablógyilkost degradálja megfossza tiszti rangjuktól és: kardbojtuktól? Ezt Horthynak kellett, volna annakidején megtenni és azután valamennyi szegénylegényt felköttetni. De ő félt a Magyar Ochrana Véres Egyesületétől: a MOVE-tól és az akasztás helyett miniszterelnököt, miniszteri osztályfőt, alezredeseket stb. csinált belőlük. Maga dezséri már elkésett a degradálással és akasztással! Pixnflejs, mars vissza tehát a bádogba. Vagy ott van Újvidék, Óbecse, C&ervenka. Azt mondja pixnflejs, hogy ő sem helyesli Bajor-Bayer tábornok és 1-2 csendőr kilengésért. De idefigyeljen Pix! Ezeken a helyeken ötezer védtelen csecsemőt. öreget, fiatalt; férfiút, aszszonyt és leányt rablógyilkoltak meg. Bajor-Bayer nem gyilkolt, ő csak a brillekkel és az egymilliós “hadisarccal” vesződött. Utcai harcok nem voltak. Az áldozatokat a lakásaikon vetkőztették le és ingben, kombinékben, 270 gyerekkocsiban vitték őket a Duna jege alá. Ezt mind 1-2 csendőr csinálta? Nézze pixnflejs, az ötezer ártatlan áldozatot sokallom, a 45 brillt Kéveslöm. Hol a többi? Erre! .feleljen hiszen maga azt hazud- I ja, hegy Újvidékről tud mindent, | mert maga egy magasrangu bíróval beszélt, aki a helyszínen volt. Mondja meg annak a magasrangu bírónak, hogy igyék Gottschlieg-rumot, maga pedig vissza a bádogba! De előbb megmondom magának, hogy mi is a külömbség a nemzeti hadsereg és a priusz között. A nemzeti hadseregre Tóth Kálmán versének következő szakasza vonatkozik: “Nekünk is volt egy jelszavunk, Lázba jött a honvéd tőle. Nem volt abban a halálról, Nem volt abban megadásról, Egy szó volt csak, hogy: Előre!’’ A priuszra ennek a gyönyörű versszakasznak a következő travesztációja vonatkozik: Nekik is volt egy jelszavuk, Lázba jött a priusz tőle. Sok volt abban a halálról, S annál több a hátrálásról, Meg az, hogy szajré kellene . . . Azt is hja ez a pixnflejs, hogy a “Magyar Légvár” eimü vicc- és szennylapban azt olvasta, hogy 1919 májusának végén Számuelly a komáromi Császár község plébánosát felakasztatta és e kivégzésnél jelen volt Göndör Ferenc is. Hát én ezt kézből megkontrázom pixnflejs. Hazudnak maguk rendületlenül, mert hogy is mondja Lucifer a Tragédiában? “Nem adhatok mást, csak mi a lényegem.” A maguk lényege pedig a hazugság. Még ebben a levelemben olvasni fog olyan hazugságokról, hogy a pixnflejs belekékül. Érdekes, hogy én meg azt olvastam, hogy 1920 augusztus 28-án Marcaliban megjelent egy fehérterrorista tiszt a szegénylegényeivel és Simon József róm. kát. káplánt előbb elevenen megnyuzatta, utána pedig őt és Cséplő szabósegédet, Nyáry cserepessegédet, Ősz kertészsegédet, Dénes magánhivatalnokot, Gold bádogosmestert és Knausz Ferenc szabót felakasztatta. Arány 8:1 a fehér terror tisztjei javára. Azt is olvastam, hogy Kun András 500 jómáfgyart rablógyilkolt meg. Hát azt olvasta-e pixnflejs, hogy két nyilas a népszerű Father Lőrincet a Hűvösvölgyben megrablógyilkolta? 2:1 a priusz javára. Azt is hallotta bizonyára, hogy egy Szálosján nevű pedigrés fajmagyar Mindszenty bíboros hercegprímásunkat letartóztatta és 4 priusszal Sopronkőhidára kisértette. ahol börtönbe vetették. 5:1. Hát a *600,000-ről mit mondott az a magasrangu bíró, pixikém? Azt, hogy a köziró mit mond, azt már tudjuk. A köziró azt mondja, mert ő statisztikus is, hogy nem volt 600,000. Azt is mondja, hogy a magyar rendeletek enyhébbek voltak a német nácik rendeletéi- | nél. Látja pixnflejs, így beszél AIR CONDITIONED!!! Nyitva egész éven át! Telefon: PLaza 7-1523 46th Sf. E- of Broadway, N. Y. IMMER MAN’S HUNGÁRIÁBAN minden este 2 zenekar! Kitűnő műsor! egy vérbeli statisztikus. Valóban nem volt í>00,000, hanem 597,843. Az is igaz, hogy a magyar rendeletek enyhébbek voltak, mert a nácik 85, am. kir. csendőrök pedig csak 80 ártatlant puskatusáztak be egy-egy marhavagónba. Az is igaz lehet, hogy a magyar ártatlanok ellen használt ciklongáz sem volt olyan erős, mint amelyet a 4,599,843 árttalan megrablógyilkolásánál használtak. Egy alkalommal künn voltam a keleti pályaudvaron, amikor éppen befutott a külső vágányra egy olszországi ártatlanokat szállító vonat. Rekkenő hőségben indultak el a marhavagónok Udinéből. Már 4 napja utón voltak. Pesten is rekkenő hőség volt és az elhurcolt emberek 4 nap óta vizet nem ittak. A vonathoz közeledni nem lehetett, a szuronyos őrség nem engedte! Valaki telefonált a Zsidó Tanácstól a nemzetvezető kabinetirodájához, engedjék meg, hogy vizet adhassanak a nyomorultaknak. “Vitéz jákfai” Gömbös - Knöpfler Ernő szárnysegéd jött a telefonhoz és azt válaszolta, hogy a nemzetvezető testvér zsidóügyben nem fogad. Egyebet tisztelt olvasó a gyilkosságról nem tudok.' Más. Annak igazolására, hogy miként hazudnak ezek az alakok, álljon itt az egyik jobboldali emigráns lapban megjelent következő híradás: “Kanadai Magyarság” cimü kitűnő laptársunk rendkívül érdekes cikket közöl Lőrincz István tollából: “Nagy Ferenc fogafehére” cim alatt. A gyakorlott olvasó azonnal látja, hogy a cikket olyan magyar Ír. ta, aki otthon szenvedte át a nagyferenci népidemokrácia virágzását. A szemtanú egy érdekes és figyelemre méltó adatot közöl ebből a korból, midőn azt írja: “Mikor a halottnak hitt Zsolt Béla baloldali újságíró Nyugatról hazatért, már 11 fiatal honvédtiszt végezte az akasztófán életét Zsolt Béla halálával vádolva.” E cikk ismét aktuálissá teszi a magyar emigráció’ egy régi problémáját: nem volna-e ideje dokumentációsán, bizonyítékokkal alátámasztottan össze gyűjteni az 1945-46-os évek vérengzéseinek történetét? Mikor Amerikában Fath. Galambos József már hősi harcot viv a “háborús bűnös” magyarok hazatelepítői ellen, azt hisszük ideje volna, hogy megszülessék a “Mártírok könyve,” az antibolsevista Magyarország kálváriájának hiteles története. Ennél arcátlanabb hazugságot még az emigrációs sajtóban sem olvastam. Zsolt Béla jóbarátom volt, akit magam is bujtattam, sőt velem volt, amikor letettem az esküt szent mártírunk, Kiss János altábornagy, az Ellenállási Mozgalom vezérének kezébe. Zsolt Béla 1944 március 19-e után, a német megszállást követően Nagyváradra költözött, ahonnan rövid idő múlva visszatért és ismerőseinél — többek között nálam is — rejtőzködött. Egyik bujtatója maga is katonaszökevény volt. Zsolt Béla, hogy ezen ismerősét az esetleges következmények elől megóvja, elhagyta rejtekhelyét. Egy alkalommal, 1944 júliusában a nyilas-razzia az utcán elfogta és a mosonyi-uteai toloncházba kisérte. Itt magam is meglátogattam, rám is szólt Temesváry kapitány jelenlétében: “Nem félsz te zsidóbérenc?” (Temesváry maga is mozgalmi bajtárs volt.) A toloncházból Zsolt Béla egy transzportba került, amely transzportot a németekkel történt pénzbeli megállapodás értelmében Genfbe vitték. Géniből 1945 májusában tért vissza Zsolt. Az a tény, hogy Zsolt Bélát 1944-ben Genfbe vitték, tudott dolog; volt, ugry a felszabadulás előtt, mint után is. Ennélfogva Zsolt Béla halálával kapcsolatban semmiféle, ismétlem: .semmiféle tárgyalást nem tarthattak, mert az illetékesek előtt nem volt titok Zsolt tartózkodási helye. Ahogy én látom . . . most ártatlan áldozatoknak szeretnék átfesteni azt a tizenegy banditát, akiket többszörös rablógyilkosságaikért vontak felelősségre. Ilyen alattomos és sötét hazugságot a magyar emigrációs sajtó csak még sötétebb zsiványa irhát, aki azért az ötdollárért, amelyet a “Kanadai Magyarság” fizetni tud, ilyen aljas hazugságra vetemedik. Egy, csak egyetlenegy nevet a tizenegy közül, akkor megmondom, hogy az illető milyen rablógyilkosságokért bűnhődött! Főszerkesztő urnák őszinte nagyrabecsüléssel kész híve: Montreal, 1935. nov. 9 (TELJES CIM ÉS CIM) A ‘ legjobb ti*” ... Az 1919 óta megjelenő Burns Mantle - féle Színházi Almanach legújabb kiadása: “The Best Plays of 1952/53” az elmúlt szinházi évad tiz legjobb darabját hozza és — amint “Az Ember”-ben olvashattuk — a kiválasztottak szerzői közül az egyik magyar: Tábori György. A legjelentékenyebbnek ítélt színmüvekből kilenc komoly művészi- és kasszasikert jelentett ivója számára (nagyobbrészt még ma is műsoron vannak), viszont Tábori “The Emperor’s Clothes”-a két hétig szaladt mindössze. (Jelenleg ugyan ismét műsoron van a Greenwich Village egyik színházában.) A fotográfiákkal és művészi karrikaturákkal dekorált, közel 400 oldalas évkönyv nemcsak tiz jó darabot tartalmaz. Ennél sokkal többet ad. Szakértői beszámolókkal kezdődik a kötet: New York, Chicago, Délkalifornia, Páris és London szinházi életéről. A hangsúly természetesen a' mi metropolisunk teatrális életén van. Az összes Broadway-premierről szóló adatok mellett az u.n. “off-Broadway”-eseményeiről is pontos riportot kapunk. Ezután jön a végitélet: a hires “Variety” c. szaklap osztályozása . . . melyik tanuló (azaz darab) állta meg a helyét s mehet a következő osztályba (szezonba' és melyik bukott el . . . sőt még azt is láthatjuk, hogy milyen sok színdarab bukik el már a vidéki próba-előadások alatt, mert a Broadwayra csak a komoly esélyekkel rendelkezők kerülhetnek. Hogy azután az “esélyesek” oroszlánrésze mégis elhasal a “Nagy Fehér Utón” — az megint más téma . . . Sokféle kimutatást hoz ez a nagyvonalú évkönyv. Itt van például a rekord-statisztika: a “Life with Father” 3224-, a “Tobacco Road” 3128-szer került színre ebben a városban ... és igy tovább minden nagy siker egészen le az 500-as szériát befutókig. Vagy itt van a különféle dijakkal kitüntetett darabok listája, majd részletes jelentés minden szinházi élettel kapcsolatos könyvujdonságról. Nagyon érdekes a statisztika az 1899 óta “legjobb tíznek” ítélt bemutatókról. Az első két évtized felsorolása hiányos, de 1919-től már 100%-os a statisztika. (Köztudomású, hogy az előbbi időszakban történt meg, hogy Molnár Ferenc “Ördög”-ét egyszerre négy színházban adták N.Y.C.-ben.) A “Liliom”, Hattyú és a “Játék a kastélyban” három szinházi szezonban a legjobb darabok élén található 1921-27 között. A szülészekről szóló adatok után “az elmúlt esztendő halottjai” - rovatot néztük át. Thury Ilonát hosszú és részletes nekrológ búcsúztatja el. Az “utóbbi évtized nagy szinházi halottjai” között Lehár és Romberg neveihez csatlakozik az uj magyar szinházi halhatatlan: Molnár Ferenc, 1878-1952 . . . A szinházbajáró emberek könyvespolcain mindenütt megtalálható ez az almanach, mert a legjobb tiz darab mellett sok-sok érdekes és fontos adatot hoz Amerika és a Nyugat szinházi életéről. A Dood, Mead & Co. kiadásában megjelent mü mindenütt kapható. Ara $4.50. Utóirat: jó érzés a “legjobb tiz” szerzői listáján magyar nevet látni megint . . . HETI RÁDIÓ-KRITIKA A WWRL-rádióállomás vasárnapesti előadása azok számára is különleges élvezet volt, akik már megszokták a dr. Tatár - rádió produkciójának művészi színvonalát. A műsor szopránójának. Leyne Gábrielének tökéletes koloratur-technikával előadott énekszámai telitve voltak azzal a romantikus melegséggel, ami ennek a csodálatos fiatal amerikai énekesnőnek sajátja. Szövegkiejtésének kultúrája még az énekszámokat összekötő rövid bejelentései során is élvezetes volt. Ez alól csak a két francia szám volt kivétel: itt érezhető volt, hogy Leyna Gabriele anyanyelve amerikai és nem francia, ezzel szemben a “Denevér” kólóra túra-száma egyike volt a legszebbeknek, amit valaha is hallottunk. A befejezőül elénekelt két magyar nóta kedves és mulatságos epizódja volt az es- • tének. Mezey Zsigmond szereplése elé kíváncsisággal s bizonyos szorongással tekintettünk. Féltünk attól, hogy páratlan gazdagságú j hangját megviselte néhányhetes betegsége. Annál nagyobb örömmel hallottuk a kiváló énekes bassbaritonjának viharzó erejét. Mozart “Don Giovanni”-duettjének lüktető dinamikája és kifogástalan technikai kivitele csorbítatlanul juttatta érvényre hangjának erejét és mélységét. A Mezey-Gabriele-duett egyike volt a műsor fénypontjainak. Énekesnek kell lenni annak a talpán, aki ezzel a két kiváló művésszel egy műsoron szerepel. Ilyen éneeks Rákossy Tibor, aki rendkívül kellemes műsorának összeállításáért, bársonyos tenorjáért és dalainak lírai kivitelezéséért “csillagos egyest” érdemel, Feleky Lászlótól végre egyszer szeretnénk szólószámokat is hallani. Erre külön is felhívjuk dr. Tatár figyelmét! ÁLLÁST KERES MAGYAR szakács és cukrász Kontinentális képzettségű magyar szakács (chef) és finom cukrász, réteskészitő, 25 éves általános és kétéves amerikai gyakorlattal, valamint legjobb U.S.A.-referenciákkal rendelkezik. Egész évre is elhelyezkedne a countryban. Információ kapható: DA 9-6434, délelőtt 9-12 között.
