Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-11-07 / 41. szám
NOVEMBER 7, 1953 AE EMBER 5-ik oldjJ Á Kanadai Öregdiák megmagyarázza a népharagot s egyben zárószót mond a Himler-iigyben “Sajnos, Himler ezredes csak félmunkát végzett . . ” (LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ) Kedves Főszerkesztő ur! Képzelje csak el, az illusztris köziró városunkban időzött s ámbár az a bizonyos Petőfi megírta, hogy ‘szóljatok be földiek, ha lészen utazástok házunk közelébenv mégsem volt alkalmunk vele találkozni. Pedig ha eljött volna, bizonyára revideálta volna a nézetét rólunk. Nem irta volna azt, hogy én dőre vagyok,.hogy én csacsi vagyok, nem buktatott volna meg tisztességből és becsületből. Nem nyújtott alkalmat a találkozásra, pedig magyaros vendégszeretettel fogadtuk volna, igy hát írásban kell őt meggyőznöm arról, hogy bírálata velem szemben igazságtalan és elfogult. Az, hogy én őt magyar nyelvtanból, történelemből, logikából ismételten elbuktattam, nem rosszakaratból történt. Elbuktattam én már püspököt is, éspedig latinból. Az illető belátta tudatlanságát, visszavonult a manrézába ,azóta is ott van, jó paphoz illően holtig tanul, de nem vakulj magyaroz, vagyis latinul nem idéz. Zadravecz Istvánnak hívják az illetőt. Egy szerű ferencrendi szerzetes volt Szeged-Alsővároson, aki részt vállalt a Prónay-tisztiszázad megszervezésében, ő lett a zászlóalj “lelkiatyja,” aki kitünően tudta az evangéliumi tanítást a gyilkosságokra való uszítással összeegyeztetni. így pl. a zászlóalj zászlószentelése alkalmával a következő szavakkal hirdette az Isten igéjét: “Vigyétek ezt a zászlót diadalra. De ne a türelem jelszavával hordozzátok, hanem a magyar lázongás mindent pezsditő, perzselő és zúzó erejével.” Prónayék szót fogadtak. Vitték a zászlót a Dunántúlra. Amerre csak mentek, zúztak, perzseltek, rablógyilkoltak a védtelen polgárok soraiban . . . Egyszer azt olvasom, hogy Pista barátom — aki közben tábori püspök lett — az egyik beszédében igy kiált fel: “Popule meus, én népem, én magyar népem!” Nono, mondtam én, hát ez meg mi? Popule az vocativus; meus az meg nominativus. A nominativus: populus meus, a vocativus pedig: mi popule. Ugyanúgy, amint Julius Caesar mondotta: Et to mi fili Brute, te is fiam Brutus. Ő pedig tudott latinul. Nem volt kegyelem, menten elbuktattam latinból. Ki hallott már ilyen vakulj magyart? A piarista atyáknál ez az én időmben latinból szekundát, a ferenceseknél a kurzus idejében tábori püspökséget jelentett. A barátaim akkoriban azt mondották, hogy ne legyek hozzá olyan szigorú, bizonyára kereskedelmibe járt. Hogy a tiszti század tagjai ezt nem tudják, azon nem csodálkoztam, hiszen azoknak javarésze a latin elől menekült a hadapródiskolába. Ahogy én látom. . . a barátaimnak volt igaza. A frankhamisítás inkább a kereskedelem komplexumához tartozik, mint a klasszika - filológiába. Most pedig megkísérlem a tisztesség és becsületből a közírótól nyert szekundámat kijavítani. A csacsi és dőre mivoltomat kijavíttatni oly szellemi fölénnyel szemben, amilyen a köziró sajátja, úgyis hiábavaló, meddő munka lenne. Kezdjük hát ott, hogy 1945-ben a szövetséges kormányok utasították a hadseregfőparancsnokokat, hogy mindazokat, akik hivatalos megállapítás szerint bűnöket követtek el, vagy azok elkövetésével és azokra történő felbujtással alaposan gyanusithatók, tartóztassák le. W. S. Key amerikai generális Budapestről 384 ilyen személy lefogását követelte. Amikor Himler ezredes 1945 júliusában az O.S.S. magyar osztályának parancsnokságát átvette, már 200-nál valamivel több ember volt lefogva a VH. amerikai hadtest táboraiban. Az O.S.S. sajnos csak 70 személyt fogott össze. Beszéljünk mármost arról, hogy a köziró nehezményezi: ha már a német háborús bűnösöket Nürnbergbe szállították, miért kellett a magyarokat Budapestre szállítani? Erre a kérdésre az a válaszom, hogy akkoriban Budapesten már törvényes magyar kormány volt, amely az ántánttal már fegyverszünetet kötött. Ezzel szemben Németországnak csak 1951 óta van törvényes kormánya. Hát kinek adták volna át a körözött magyar háborús bűnösöket, ha nem a nemzet törvényes kormányának? Az egész díszes szállítmányt W. S. Key generális vette át és a törvényes magyar kormánynak adta át védőőrizetbe, nehogy a feldühödött nép összetépje őket úgy, amint mindjárt el is mondom. Tudjuk, hogy milyen nagyszabású ellenforradalom volt készülőben a nácik ellen, amikor a vezéri főhadiszálláson bomba robbant. Az oroszok a budai oldalon utcai harcot folytattak, amikor az Oktogonon két nyilas lámpavason lógott és ha a rögtönzött intézkedés Csorba polgármester részéről idejében meg nem történik, a népharag napokon belül teleaggatta volna a lámpavasakat nyilasokkal. Kellett hát a védőőrizet, hogy gátat vessenek az elkeseredett népharagnak. A kivégzéseket mindenütt 'S nép végezte, akár statáriálisan a helyszínen, mint azt például Mussolinival csinálták. De a legtöbbet a népbiróság ítélete alapján taposták el, amely népbiróságban a társadalom öszszes rétegei, parasztok, munkások, értelmiségiek szerepeltek, férfiak és nők vegyesen. Quislinget, a norvég hazaárulót a norvég nép semmisítette meg. Mussert rablógyilkost a holland nép végezte ki. Laval miniszterelnököt a francia nép gyilkolta le, Petain tábor nagyot a kora és verduni érdemei mentették meg a nyaktilótól . . . Hogy mennyire rajongott a nép a nácikért, arra jellemző, hogy a Laval és a többi kollaboráns kivégzése idején a jobboldali de- Gaulle volt a miniszterelnök. Nem tehetett semmit, de nem is akart; szabad folyást kellett engednie a mindent elsöprő népharagnak. A belga királyt a népharag elűzte a trónjáról. Degrelle rablógyilkos a nép dühe elől megszökött. Heidrichet, a cseh ‘Protektorat’ vezetőjét, Hitler megbízottját, a cseh nép lőtte le, a szudétanémet Heinlein sorsa ismeretlen. Frank rablógyilkost a lengyel “Generalgouvernement” német helytartóját lege artis szépen felkötötték. Antonescu tábornokot, a román nemzetvezetőt a nép agyonlőtte; ugyanezt tette a népharag Killingerrel, Hitler romániai helytartójával. Tiszó páternek a szlovák nép tartós és hazafias felbuzdulása mondotta meg, hogy nem rajong a náci-fasiszta-nyilasizmusért és tulrövid gondolkozás után elküldte a mennyek országába. A nürnbergi nemzetközi bíróság csak a németeket volt kénytelen védőőrizetbe venni, mert német kormány csak 1951 óta van. Szálosjánt, a pedigrés fajmagyart rabló gyilkos társaival együtt saját érdekükben vették védőőrizetbe,. nehogy a feldühödött népharag széjjeltépje őket. Még egy háborús bűnösről kell említést tennem, ez az osztrák Seiss Inquart volt. Leánya Hollandiában tűnt el, érte pedig három ország versenyzett (Homérosért hét város . Seiss Inquartért Ausztria, Csehország és Hollandia. Titkos védőőrizet mentette meg az éltaposástól, a végén Nürnbergiben kötélen fejezte be hitvány életét. Ez volt a sorsa az emberiség ilyen ellenségeinek. Sajnos Himler ezredes félmunkát végzett. W.S. Key amerikai tábornok 384 nyilas szemetet kért tőle, ő csak 270-t tudott neki szállitani. Szálosján reszketett még a gondolatától is annak, hogy Nürnbergbe kerül. Ő még a Markóban is nyilasforradalmat remélt, amely vagy kiszabadítja, vagy parlamenti bizottság elé állítja. Félt, nagyon félt a nép Ítéletétől. Mindig arról beszélt, hogy ő, a nemzetvezető parlamenti bizottság előtt felel gaztetteiért. Mindezt a börtönőrétől tudom. Egy alkalommal ugyanis jégtorlaszokak robbantottak a Dunán. Szálosján fülelt, fülelt. Egyszerre csak megszólalt: “Hallga, csak haliga, kitört a nyilasforradalom.” Tovább fülelt, majd rátette mellső lábát a' börtönőr vállára és azt mondotta neki: “Maga ne féljen, nem lesz bántódása, maga jól viselte magát velem szemben.’ Néhány hétre rá ott állott a magyar nép előtt. Ezalatt a többi nyilas az éj leple alatt hasoncsuszva menekült az egyes határokon, nem gondolt a nemzetvezetőre, nem csinált' nyilasforradalmat, hanem uj nevét és az antibolsevistaságot gyakorolta. Ugyanez a sors vár az emigráció véreskezü rablóira és mindazokra, akik írásaikkal és uszításaikkal, újabban pedig abszolucióikkal a nyilaspriuszt felidézték Joel Palgi, a Nordau-dijas magyar-zsidó iró “És jött a fergeteg” címen irta meg a második világháborúban átélt szenvedéseit. Az angol hadsereg ejtőernyős főhadnagya volt Palgi, akit mint Szenes Anikót, partizánmunka teljesítése céljából dobtak le ellenséges területen, ejtőernyővel, angol repülőgépről. Palgi elkerült Budapestre, ott elfogták s a legszörnyebb kínzások dacára sem árulta el a rábízott katonai titkokat. Az egyik budai katonai fogdában, egy ilyen borzalmas kihallgatás után, bedobják Pálgit a cellába. “Ismét egyedül voltam — írja könyvében Palgi —, az egész testem dagadt volt. A legcsekélyebb mozdulat is irtózatos fájdalmakat okozott. A megalvadt vér rászáradt a bőrömre. Nem volt annyi erőm, hogy felálljak a padlóról és' •felmenjek az ágyra.” . . . Egyszer csak ott állt előtte valaki: “Kellemes hideg hütötte le a homlokomat — Írja. — Felnyitottam a szemem. Egy katonaruhába öltözött öreg ember arcát láttam meg, aki mellettem térdelt. Ezüstszínű haja a gyenge fényben előcsillant kis sapkájának a széle alól, ami nagyon hasonlított az angol katonák sapkájához. Amikor észrevette, hogy kinyitottam a szemem, suttogni kezdett hozzám: — Ne, ne! Várjon, segítek magának és feküdjön ágyba. Összeszedtem minden maradék erőmet, hogy felálljak és ő segített nekem. Akkor vettem észre, hogy vizes törölköző van a fejemen. — Maga tette oda? — kérdeztem nagy csodálkozással. — Én. Elájult. Most feküdjék le és pihenjen. Nyugalomra és erőre van szüksége. — Miért tette ezt? — Mert megverték és szenved. — Hát nem hallotta, hogy mivel vádolnak engem? —- Az nem érdekel engem. és napirenden tartják. A 600,000-t nem engedjük átugomi, azokért felelni kell! Ha odahaza valamelyik nyilas a beígért abszolución felbuzdulva attrocitásra vetemednék, lesz elég lámpavas a részére. Az emigrációban élő nyilaspriusznak sorsát pedig bízzuk az amerikai, angol, francia haderők véreb és hajcsármentes katonáira és demokratikus parancsnokaira. Főszerkesztő urnák őszinte nagyrabecsüléssel, kész hive: Montreal, 1953 oktéber 28-án (TELJES.NÉV ÉS LAKCÍM) Ott feküdtem az ágyban és álmélkodtam: ki ez az ember? Egy gondolat villant át az agyamon: hátha általa segítséget tudnék kapni kívülről? És miközben betakart a lepedővel és a pokróccal, újra megkérdeztem tőle: — Miért teszi ezt? — Megmondom magának. Én ugyan magyar állampolgár vagyok, de életemnek legnagyobb részét Párisban töltöttem. Ott nősültem meg és van egy fiam, körülbelül egyidős magával. Ő is katona, a fronton van. És egy fiatal lányom is van, most 18 éves. Páris megszállása után kénytelen voltam hazajönni. Most öreg népfölkelő vagyok és őr ebben a pokolban. Az öcsém nagy nyilas vezér. Félek az Isten bosszújától. Jóvá akarom tenni az öcsém bűneit azzal, hogy egy emberséges szót szólok azokhoz, akik legjobban rászorulnak. Talán hallott is az öcsémről: Págernek hívják. — Persze, ismerem, Páger Antal. Az öreg katona folytatta: — Nyugodjék meg és legyen bátor! Ezek nagyon kegyetlenek, de már nem tart sokáig. A legfontosabb az, hogy legyen elég ereje és kibírja.” így beszélt Páger Antal színész bátyja, a budai katonai fogház őre. így, ilyen emberségesen és tiszteségesen avval a zsidó fogolylyal, akit félholtra vertek a magyar detektívek. Nem tagadta, szégyelli öccsét, a nyilas szinészt. Páger az őr, árulta el Palginak, hogy Szenes Anikót is elfogták és a börtönben van s hogy megnyugtassa a rabot, azt a mesét találta ki az öreg népfölkelő őr, hogy csak ötévi börtönre Ítélték a lányt Simon hadbiróék . . . Bizonyára másokon is segített? az öreg, Párisjárt Páger, akinek — mig az öccs a nemzetvezető szolgálatában volt, — fia a francia hadseregben harcolt a szövetségesek oldalán a nácifasizmus ellen... Hungarian Garden Restaurant-ban LOVÁSZ PALI és hires zenekara muzsikál EMŐDY MARGIT énekel • 1528 Second Avenue New York City Telefon: RE 4-9670 Kiváló konyha! ZETTL LACI tulajdonos Café Narkózis Irta: JÁVOR LÁSZLÓ Morfium tán az éj leve . . . Az éjfélt csapravertem. Leittam jól magam vele És rózsás lett a kedvem. Eldobtam börtönöm, ruhám És pőrére vetkezve A szűk utcák néma során Az üdv dobolt szivembe. Utcák, dalok füzérsorán Egy kávéházra leltem Mint révült, szédült narkomán A földre heveredtem. Az éj leplét döfködte már A hajnal véres tőre. A Nap hóhér-pallosa vár A víg menekülőre. Jávor László, aki “Párisi Panoktikum” - rovatában hetenként szól lapunk olvasóihoz, “Café Narkózis” cimü magyarnyelvű verseskötetét most rendezi sajtó alá. A könyvből 500 kézzel számozott példány és az abc betűivel egy sorozat készül bibliofilok számára. Könyvbarátoknak szívesen ad felvilágositást az alábbi cim alatt a szerző: László Jávor, 5 Place Porte St. Cloud, 5, Paris 16, France, Europe. A két Páger
