Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-09-05 / 32. szám

El TÖRTÉNIK MAGYARORSZÁGON AZ ARLBBERG-EXPRESS MOTOZÁSA Az “Arlberg-express” az egyet­len Nyugat és Kelet között közle­kedő európai vonat. Ezt a nem­zetközi vonatot Hegyeshalomnál, a magyar határon többórás vizs­gálatnak. vetik alá — mielőtt el­hagyhatná Magyarországot. Nem­csak a magyar vámtisztviselők és a politikai rendőrség ügynökei járják végig a vonatot, hanem a rendőrség felügyelete alatt még egy külön kutató-brigádot is szer­veztek azzal a feladattal, hogy a kocsik falait megvizsgálják, a ké­peket, tükröket és villanykörtéket leszedjék, és az üléseket alaposan megvizsgálják. Ettől a vizsgálat­itól még a diplomaták hálókocsija sem mentes. A határ közelében a vonat lépcsőin fegyveres rendőrök helyezkednek el. A ‘Paradicsom” otthagyása nem gyerekjáték . . . OROSZ KÖNYVEK MAGYARORSZÁGON Az ‘‘Uj Világ” c. lapban közölt hivatalos értesités szerint 1953 első 5 hónapjában 279 oroszból fordított könyv jelent meg Ma­gyarországon. Ebből 60 politikai, 50 szépirodalmi, 54 technikai, 27 tájékoztatási, 24 ifjúsági, 23 tu­dományos, 41 másfajta kiadvány. Ez a statisztika önmagában nem sokat mondana, ha nem volna köztudomású, hogy ezek a számok egy uj “rekord” felállítását jelen­tik. Az oroszról lefordított köny­vek száma ugyanis meghaladta az eredeti magyar kiadványok szá­mát! . . , NÖVEKEDNEK AZ IGAZOLATLAN KIMARADÁSOK A GYÁRAKBAN A budapesti “Népszava” arról ir, hogy a pénzbüntetések megszün­tetése után a gyárakban nagy­mértékben növekedtek az igazo­latlan munkáskimaradások. Néhol fennakadásra került sor a munká­ban, különösen azokban az üze­mekben, ahol nem rendelkeznek elegendő segédmunkaerővel. A lap példaként hozza fel az egyik mű­szaki felszerelést gyártó üzemet, ahol az igazolatlan kimaradások júliusban 300 munkanapot tettek iki! RENDELETTEL AKARJÁK BIZTOSÍTANI AZ ÁRUK MINŐSÉGÉT Budapesten r.endeletet tettek közzé az ipari áruk minőségének megvédése érdekében. A rendelet adminisztratív utón, fenyegetések­kel akarja javitani az áruk minő­ségét. A rendelet célja a “Szabad Nép” szerint az, hogy “a törvény erejével biztosítsa a tennék minő­ségét.” A rendelet részletesen sza­bályozza, hogy mit kell a fogyasz­tóknak tenniök, ha már az üzle­tekben észreveszik az áru minősé­gének fogyatékosságait és mi a teendő, ha csak odahaza veszik észre. A rosszminőségü árut ter­melő munkások fizetését a rende­let értelmében csökkentik és az uj rendelet, megszegőit más for­mában is büntetik. r~"------------------------------------n Vegyen V. S. Bondot!-------------------—s-----------­­­­....................::............................................. ............ — ____Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST.. NEW YORK, 21, N. Y. Phone: BUtterfleld 8-6168 VOL. XXVII _ No. 32 NEW YORK, N. Y., SEPTEMBER 5, 1953 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT it világpolitika problémái Három demokratikus politikus beszámol “Az Ember** hasábjain a történelem most jelentkező nagy lehetőségeiről Sztálin halálával fordulóponthoz érkezett el a világpoliti­ka. Megindul-e valamilyen folyamat a Szovjetunióban s ha igen, mit remélhet ettől a szabad világ; közeledik-e a leigázott népek felszabadulásának felemelő pillanata; kisüt-e a sza­badság áldó napfénye a rabságba taszított Magyarország fe­lett; a háború, vagy a béke utján remélhető'-e az annyira várt változás; súlyos és történelmi kérdések ezek. Lapunk három demokratikus politikust — mindhárman ezidöszerint Argentínában tartózkodnak — Andaházy Kasnya Bélát, Anti Ödönt és Gordon. Ferencet szólaltatta meg a fenti kérdések­ben. A volt nagykövet, a volt képviselő és a volt pénzügymi­niszter válaszaiból a jelenlegi helyzet megközelítőén pontos diagnózisa bontakozik ki. A diagnózis csak megközelítőén ! pontos — de ki tud az adott helyzetben, a kétségek és remé­nyek, a válságok és kivezető utak nagy labarintusában pontos diagnózist adni? íme a három politikus válasza és véleménye a napjainkat I szorongató problémákkal kapcsolatban: ANDAHÁZY KASNYA TEKINTHETÜNK A JÖVŐBE . Sajnos sötétebbnek látszik a horizont, mint ahogy az angolok 'látják, amiben nemcsak a köz­mondásos “angol flegmának” van szerepe, hanem annak is, hogy ál­lásfoglalásukat nem a világpoliti­kai, hanem a világpiaci helyzet szerint határozzák meg. De még sem olyan fekete a hely­zet, mint ahogy a szovjet béke­front magánprófétái és fizetett Ügynökei elhitetni szeretnék. Amikor az amerikaiak az orosz “szövetséges” fokozott agressziója miatt az állandó feszültség és az azzal járó bizonytalanság meg­szüntetése érdekében a fegyver­­gyártás ütemét a szükség szerint meggyorsították, megszűnt a li­dércnyomás s dacára a zavaró in­cidenseknek, minden okunk meg­van arra, hogy bizalommal tekint­hessünk a jövőbe. Bár az orosz fegyverek ereje nem lebecsülhető, de a félelmetessége már a multté. Az amerikai ipari fejlettség által diktált tempót kö­vetni pedig nem olyan egyszerű, mint azt sokan hiszik. Nagy különbség, hogy egy meg­lévő és hatalmas ipart átállitok-e haditermelésre, vagy pedig magát az ipart teremtem-e meg. Orosz­ország ipara a háború óta olyan hatalmas lendületet vett, ami még a vezetők várakozását is felülmúl­ta. De a cári Oroszország ipari le­­maradottságát, majd a forradal­mak és átalakulások gazdaságilag meddő évtizedeit évek alatt pótol­ni lehetetlen oly mértékben, hogy versenyképes tényezőként szóba jöhessen az amerikai ipar mellett. Ha azonban még a lehetetlent is megkísérelnék s a meglévő és újonnan létesített ipart teljes egészében s kizárólag hadianyag­gyártásra állítanák be, a közszük­ségleti cikkek gyártásának kiesé­sével, valamint a mezőgazdasági tér melés elhanyagolásával az amúgy is rendkívül szűkös életet : “BIZALOMMAL az állat nívójára sülyesztenék le anélkül, hogy a nagy áldozattal elért eredmény döntő tényezőként tekintetbe jöhetne. A legprimití­vebb életszükségletétől megfosz­tott s fegyverrel fékentartott éhe­ző néppel harcba indulni pedig legalábbis kétes értékű vállalko­zás. Uj találmányok és a technika rohamos fejlődése következtében a ma tökéletesnek tartott csodák holnap már túlhaladott és elavult leltári tárgyakká válnak. A retro­­propulziós- és rakétamotorok ide­jén a “Mig 15” még komoly és ütőképes fegyver, de holnap: a szuperzónikus sebességű gépek mellett már csak ócskavas. Oroszország bár a rabszolgák munkaerejével és idejével szaba­don rendelkezik, de a hatalmas iramhoz nemcsak mérhetetlen pénz és anyag kell, hanem a fej­lett technika gépeinek kezeléséhez magasabb képzettség és tudás. A- hol a kincseket érő fegyvercsodák ápolása és megtartása lényegesen fontosabb, mint a semmi értéket nem jelentő emberi élet, hiába gyártják szériában és futószala­gon a csodát korlátlan mennyi­ségben, ha az azokhoz szükséges műveltebb kiszolgáló személyzet pótlása korlátolt. Most kezdenek rádöbbenni, hogy a magasabb értelmiség, a müveit középosztály kiirtása pillanatnyi­lag kedvezhetett a kommunista vezetőknek, de végzetesen hiány­zik a hóditó orosz imperializmus­nak. Az üzbég kecskepásztorból átképzéssel könnyebb politrukot nevelni, mint felhők között járó Ikaruszt. Keserű tapasztalatok árán rá­jöttek, hogy laboratóriumokba a rajzasztalok fölé szabadon gon­dolkodó individualista észlényekre volna szükség s nem pártszellem­ben idomított államosított agyak­ra. Az atomtitkok és a különböző találmányok ügyes megszerzése, méltányolt kvalitások lehetnek Bagdadban, de a fegyverkezés versenyében csak kényszerű véde­kezés a másik szellemi fölényével szemben, ami már maga is beis­merése a lemaradottságnak. A fegyverkezés versenye már az indulás pillanatában eldőlt. De nagy hiba volna azt hinni, hogy ezzel u veszély elmúlt. Ellen­kezőleg. A bolsevisták igazi fegy­verüknek a bomlasztó képességü­ket, a propagandában ördögien ügyes jártasságukat és az ötödik hadoszlopot tekintik. Nélkülözhe­tetlen eszközük a vasfüggöny, mert még a legzseniálisabb pro­paganda is csak mosolyt váltana ki, ha látnák, hogy azon túl a szép szavakkal ellentétben mi a szomo­rú valóság. Az oroszországi helyzettel kap­csolatban egyébként még korai lenne belső változásokról beszélni, mert csak személyi változás tör­tént és az uj diktátor likvidálta az egyik konkurrensét. Csak Sztá­lint temették el, de nem a sztálin­izmust. Közvetlen munkatársai­nak félreallitása még nem jelent Irányváltoztatást, hanem Malen­kov bizalmi embereinek behelye­zésével csak a személyi biztonsága lett nagyobb. A békeoffenziva se uj, de nagyobb hitellel indíthat­ták el, mert még a “népek atyjá­nak” halálát is taktikai célokra használták ki és a gyakorlatban szerencsétlennek bizonyult lépé­seket és intézkedéseket leállíthat­ták vagy formailag megváltoztat­hatták. Az ebből eredő presztízs­veszteséget a halott számlájára írtak s ezzel az utód “a simább és békülékenyebb ember” hiteltöbb­letével gyarapodott. Ebből a hamis látszatból nem a nyugati államok, hanem Moszkva profitált. Amig a további kedvező fejleményeket remélték, a vára­kozás idejét Malenkov sem töltöt­te tétlenül, hanem a saját portá­ját szedte rendbe. Néhány nap múlva a magyar báb-miniszterel­nökön keresztül a forrpontig he­vített tömegek elkeseredését uj remények keltésével lecsillapítot­ta. Ezzel nemcsak időt, de átme­netileg nyugalmi helyzetet is nyert, de a valóságban az Ígéreten kívül tulajdonképpen semmi sem történt. Az eddigi történtekből változást csak az remélhet, aki nem ismeri a bolsevista metódu­sokat. Németország egyesítésére fognak még nagyon sok javaslatot és el­lenjavaslatot tenni, de a cél az változatlan. Ha lehet megszerez­ni az egészet, de minden esetre megtartani a meglévőt. Élelmezés és fegyelmezés szempontjából igen komoly tehertétel Cseh. és Ma­gyarország, de különösen Német­ország, ahol két eltérő életforma és életnívó mindenre rácáfol, de nem nélkülözhetik, mert kivonu­lásukkal hadiiparuknak igen te­kintélyes hányadáról kellene le­mondani. A gyárak leszerelésével pedig a képzettebb munkásság nélkül nem sokat érnének. Vájjon milyen kihatások vannak Franciaországban? Nehéz eldön­teni: Thorez vagy De Gaulle dol­gozik-e jobban Moszkvának? Pa­risban julius 14-én a kommunis­ták a lerombolt Bastille falait vérrel tatarozták s a gazdasági sztrájkok mesterséges felszitása és politikai síkra való tolása sem a békülékenység jele. Olaszországban Togliati lázas aktivitása sem a megenyhült lég­kört bizonyítja. Moszkva Magyarországnak szán­ta azt a szerepet, hogy a Vasfüg­göny mögött felgyülemlett elkese­redett kétségbeesést a “remény” felkeltésével levezesse. Az uj Do­binak ez az egyetlen feladata 9 ezzel körülbelül be is fejezte sze­repét. A beszédéből azonban messzebb­menő következtetést levonni csa­lódás nélkül nem lehet. De a fél­reértések elkerülésére a háttérben mozgó helyi diktátor betekintést engedett a szinfalak mögé. Az olyan rendszerben, ahol a jegyző az uralkodó és az államfő az Ano­nymus, ott a szavaknak is más az értéke. Ha az érdekek úgy kíván­ják, az uj Dobival együtt tűnik el az Ígéret is. Nemcsak, hogy nem szüntették meg az internálótábo­rokat, hanem még azokat sem en­gedték szabadon, akik régen ki­töltötték büntetésüket. Ha né­hány póstazsákot útjára enged­nek, vagy 1-2 napra távozást en­gedélyeznek a- kényszerhelyre ki­jelöltnek, az még nem jelenti a terror enyhülését, hanem csak a felesleges feszültség levezetését. Ma még érdemben változásról be­szélni nem lehet. A darab és a szerző a régi, csak a szereposztás uj. Magyarország háború nélküli felszabadulása mindezek ellenére . igenis elképzelhető, nemcsak azért, mert az emberi civilizáció szempontjából ez volna az észsze­rű, hanem azért, mert a szemben­álló két ellenfél nem területekért, de a maga világnézetének az iga­záért harcol és az igazi győzelem az, ha nem a fegyverek erején, hanem a népek szabadságszerete­­tén törik meg az erőszak. A mindenütt más álarcban je­lentkező s a reakcióból és a múlt mulasztásaiból élősködő hétfejü sárkányt nem a néhai mesebeli királyfi, sem a gyönyörűséges és & / T i

Next

/
Oldalképek
Tartalom