Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-07-18 / 29. szám

JULY 18, 1953 AZ EMBER 5-ik oldal A szálak Újvidékre vezetnek Dokumentumkönyv a bácskai vérengzésekről Történelemből újra: 4-es! (Levél a szerkesztőhöz) A könyv, amelyről szó van: kol­lektív munka. Szerzője nincs, csak szerkesztői vannak. A jugoszláviai zsidó közösségek szövetségének ki­adásában hagyta el a sajtót a ’‘Fasiszta megszállók és kiszolgá­lóik zsidóellenes bűntettei Jugo­szláviában” címmel a 250 oldalas, gazdagon illusztrált kötet. Volta­képpen nem egyéb, mint a meg­szállók és bérenceik háborús bűn­cselekményeinek felderítésére ala­kult Állami Bizottság zsidóvonat­­kozásu okmány- és fényképanya­gának módszeres, áttekinthető feldolgozása. A mű célszerű cso­portosításban tárgyalja a szerbiai, horvátországi, bosznia-hercegovi­nál, vajdasági, koszmetbeli és ma­cedóniai tömegvérengzések meg­döbbentő krónikáját. Az emberirtás irányelvei vala­mennyi országrészben ugyanazok voltak: a mészárlásokat nagyjá­ból azonos akcióutasitások, “bi­zalmas” miniszteri vagy katonai leiratok rendelik el. A helyi pri­békek fantáziája és találékonysá­ga szerint mégis jelentős különb­ségeket mutatnak a módszerek. Egyhelyütt gépfegyverekkel ka­szálják le az ártatlanok ezreit, másutt gettót improvizál a neki­vadult helyi “vezéreszelős,” ismét másutt lágerkinzások előzik meg a kínhalált. A kép, amely, ebben a dokumen­tumkönyvben adatok és kiegészítő kommentárok nyomán bonta­kozik ki: több mint megrendítő! Okmányszerűen bizonyítva látjuk, hogy a háborús bűnözők Ju­goszláviára szabadult hordája kö­zel kétmillió ártatlan embert, köztük 60,000 zsidót küldött a leg­­szörnyübb halálba. 1941 áprilisában 75,000 zsidó élt Jugoszláviában, de a felszabadulás napja már csak 15,000-et talált életben. A hitvány fasiszta “esz­meiség” gyilkos ösztönei Horvát­országban és a Vajdaságban tom­bolják ki magukat leghevesebben. Megszületnek a “zsidókommunis­ta”, “judeobolseviki’ és hasonló elnevezések. Elsőnek valamelyik náci tömeggyülésen rikácsolja vi­lággá a berchtesgadeni sizofréniás, de mire ideér, a szenvedések pok­lába égő földre, jaszenováci tö­megkivégzésekké, jég alá süllyesz­tett csonka hullákká .gázkamrák­ban fuldokló mártírokká változik a baromi frázis . . . Az Állami Bizottság okmányai­ból — noha az összeállítók első­sorban a zsidó vonatkozású doku­Azonnali garantált szállítás! RIMOFIN—az uj T.B.C.-elleni gyógyszer; streptomicin, peni­cillin, insulin és minden más gyógyszer!—Szállítunk, a világ bármely részébe, MAGYAR­­ORSZÁGBA is, ahová az orvos­ság mellé magyarnyelvű utasí­tást is küldünk. Nem kell várni export-engedélyre!* Telefonál­jon, Írjon árajánlatért: REICHMAN ZOLTÁN v. budapesti gyógyszerész magyar patikájának cimére: 1519 First Ave. New York (79-80 St.) Tel: RE 4-9415 Hallgassa rádióműsorainkat: vas. d.u. 5-7-ig WLIB (1190 ke) és Vas. déli 12.30-2-ig WBNX- en New Yorkban, szombat d.u. 2-kor Philadelphiában, WTEL. Modern magyar írók müvei, továbbá magyar re­gények, színdarabok angolul ■— eladók. Az érdeklődő leveleket “Könyvek” jeligé­re "Az Ember” kiadójába. mentumokat dolgozták fel, — a keresztényvallásu j u g o szlávok mártiriuma is kibontakozik, hisz legtöbbször egy csoportban haj­szolták halálba őket a hóhérok. A “megtorló intézkedéseket” közhír­ré tevő plakátok szinte sztereotip­egyformasággal “zsidók és kom­munisták” kivégzéséről számolnak be. Az újvidéki razzia duvadjai is szerbek és zsidók házait rohanják meg . . . Általában: bennünk különösen gyötrő emlékeket idéznek a “Bácska és Baranya” című feje­zetek oldalai. Az egész országban, de különösen Vajdaságban, egyet­len napi szünet nélkül, a meg­szállások első negyedórájától az összeomlás utolsó percéig szaka­datlanul folynak a gyilkoságok. Kihallgatási jegyzőkönyvek, vizs­gálati jelentések, beszámolók nyo­mán alakul ki a bácskai és bara­nyai gyűjtő táborok, a “munka­­szolgálat”-nak csúfolt rabszolga­alakulatok kegyetlen rémhistóriá­ja. Hivatalos okmányok mondatai leplezik le a hírhedt “sarcok” hátterét, a “kémelháritó” kinzó­­kamráit, majd az egész világon páratlanul álló csurogi, zsablyai, óbecsei és betetőzésül az újvidéki tömeg mészárlásokat, amelyeket “razzia” néven őriz majd időtlen időkig az emberi elvetemültség története. Az 1942 január 21-én megindi-Nagy Ferenc vezetésével a Ma­gyar Parasztszövetség New York­ban tartózkodó tagjai rendkívüli értekezletet tartottak hétfőn este a beállott külpolitikai és belpolitikai helyzet megvitatására. Az érte­kezleten számosán vettek részt, többek között Bartha Albert, Ko­vács Imre, Szabó Pál, dr. Deák Zoltán, Szemes István, dr. Fábry Pál, Molnár József és sokan má­sok. A helyzet tüzetes analizálása után az értekezlet a következő közlést adta ki: A Magyar Parasztszövetség emigrációs szervezetének vezetősé­ge mély megrendüléssel és a leg­nagyobb elismeréssel adózik a ma­gyar parasztság hősies ellenállá­sának, amivel a kommunisták ma­gyarországi törekvését megaka­dályozta. Az 1947. májusi kommunista puccs kitervezője és végrehajtója, Rákosi Mátyás megbukott és az uj miniszterelnök, Nagy , Imre kénytelen volt beismerni, hogy az erőltetett szocializálás és kollek­tivizálás a magyar nép ellenállá­sán meghiúsult és az uj kormány legfontosabb programpontjaként mondotta ki, hogy a kolhozokból a bekényszeritett parasztok a kí­vánságukra kiléphetnek és újból egyénileg gazdálkodhatnak. A magyar parasztság a szinte naponta megvívott küzdelmével, a tervszerű élelmiszer-visszatartá­­sával élelmezési válságot idézett elő, amivel az ötéves tervet meg­buktatta. Tehát valójában a ma­gyarországi nagyjelentőségű vál­tozás teljes egészében a paraszt­ság kezdeményezésének és bátor kiállásának tulajdonítható. A ma­gyar parasztság 1945-ben élt az alkalommal és egy valóban szabad választáson a demokratikus or­szágvezetés mellett tett hitet. A szétosztott nagybirtokokon az uj­­gazdák meggyökereztek, a kom­munista nyomás alatt régi gazda és uj paraszt egyformán a föld tott újvidéki “razzia” lefoglalt ok­mányai mindenben megerősítik az amúgy is ismert tényt, hogy a vérengzéseket minden komoly ok és észszerüség ellenére rendelték el és hajtották végre. “A szálak Újvidékre vezetnek”— hangzott a baljós s hazug jelmon­dat, amelynek jegyében a strand­fürdő, a NAK-futballpálya, a gö­rögkeleti temető s a belgrádi rak­part rémtörténetei valósággá vál­tak. Történelmi tény, hogy az 1942 január 4-i jelentéktelen összetű­zés Zsablya közelében semmikép­pen se indokolhatta meg — még fasiszta önvédelmi szempontból sem — a többnapos mészárlást. Az Állami Bizottság a horthyma­­gyar katonai és rendőrhatóságok lefoglalt irattárai alapján kétsé­get kizáróan állapította meg, hogy a zsablyai réten lefolyt apró csa­tározást jóval megelőzően kelt “szigorúan bizalmas” hadtestpa­rancsnoki rendelet állapította meg a razziák időpontját. * A kannibálizmust csak az ért­heti meg igazán, akit megettek, vagy legalább nyársra húztak. A- kinek nem hasította a fülét a ja­szenováci, gradiskai vagy akár a buchenwaldi embermáglyák ha­lálsikolya, annak mindig papirosi­­izü marad az egész. Olyasfajta rá­hatást gyakorol csak, mint a tul­­borsozott rémdráma perverz lele­ménye. Nekünk, itt Amerikában, ha Amerika akarunk maradni, rendületlenül beszélnünk kell. A mi feladatunk: emlékeztetni, mert ha felejtünk, egyszer majd a sza­badon járó gyilkosok juttatják eszünkbe a rémségeket! saját birtoklásában látta élete legfontosabb biztosítékát. A ma­gyar parasztság a töretlen erejé­vel kikényszeritett változással most is az országmentő és nem­zetfenntartó szerepét tölti be, mint ahogy az elmúlt évszázadok­ban minden idegen hódítóval szemben megtartotta az országot, a nemzetet. A Magyar Parasztszövetség emigrációs szervezete megállapít­ja, hogy a magyar parasztság hal­hatatlan történelmi érdemei a földreform igazolása mellett a de­mokratikus emigráns politika kö­veteléseit is alátámasztják. Az emigrációban a Magyar Paraszt­­szövetség a demokratikus pártok­kal karöltve 1945-47 demokrati­kus átalakulásának örököseként követelte a felszabadítás okos, észszerű előkészítését. A vasfüg­göny mögötti fejleményekkel iga­zoltan ezúttal szólítja fel az emig­rációban élő demokratikus párto­kat és csoportokat a tömörülésre, a magyar nép nagyszerű ellenállá­sával kifejezésre juttatott érzel­meinek és követeléseinek megfe­lelő és bátor tolmácsolására. Hívjuk az összes demokratikus emigránsokat, teremtsük meg a magyar emigráció demokratikus egységét és készüljünk fel a reánk váró nagy feladatok megvalósítá­sára. A szenvedésekben is keményen helytálló magyar parasztság felé a legteljesebb együttérzésünket és bizalmunkat nyilvánítjuk. Kíván­juk, hogy vágyai minél hamarabb megvalósuljanak, nagyszerű sza­badságharcában teljes érzéssel ve­le vagyunk. New York 1953 julius 13. A MAGYAR PARASZTSZÖVETSÉG EMIGRÁCIÓS SZERVEZETE A Parasztszövetség vezetősége gondoskodott arról, hogy a fenti kiadványának szövege a magyar­­országi parasztság tudomására jusson. Kedves Főszerkesztő Ur! Az alkalmi köziró, a;kinek nevét most már ném Írjuk le többé, tudvaleöen a történelemből né­gyesre áll. Már többször figygl­­meztettem, hogy tanuljon törté­nelmet, mert szigorú kritikus va­gyok, a történelemhamisitást pe­dig nem tűröm. Eddig Nagy Fe­­rencből, Francoból és Titoból sze­­kundázott be. Ma fogom őt Peyer­­ből is elbuktatni. Csak ne tévedne mindig a történelem mezejére; aki nem tud arabusul, az ne be­széljen arabusul! Folyton hősi­ességről papol, de bevallja, hogy 1945-ben messziről, vagyis lőtá­­volon túlról figyelte az eseménye­ket. Azt állítja, hogy mi Nagy Ferencet népszerűsíteni akarjuk. Engedje meg az alkalmi köziró, de Nagy Ferencet odahaza nem kell népszerűsíteni! Én mondom azt, aki csak három évvel ezelőtt másztam át a drótakadályokon és aknamezőkön s nem mint ő, biz­tos fedezékből, hanem a helyszí­nen figyeltem az eseményeket. Végigéltem a választást is, láttam, hogy a heves belpolitikai harcok­ban a demokratikus erők a törvé­nyességnek és az alkotmányos formáknak teljes betartásával mi­ként győzték le ellenfeleiket. Nagy Ferenc is ott volt, iparkodott menteni azt, amit menthető, de amikor a “szalámiszeletelés” az orosz szuronyok védelme alatt kezdetét vette, amikor azt látta, hogy minden erő elhagyja és min­den törekvése meghiúsul, elmene­­.kült. Hát hogyan lehet olyan ok­talanságot leírni, amit itt idézek: “Elpuskázták még azt Is, amit menteni lehetett, avagy nyomo­rult figurák módjára vesztették el azt, amit hősiesen lehetett volna veszteni, ha már sehogyan sem volt mód annak megvédésére.” Köziró uram, puska nem volt, a munícióval együtt futva vitték magukkal a gyáva, becstelen nyi­­lasbrigantik náci-duvad szövetsé­geseikkel és mihelyt Németország­ban meglátták az ellenfelet, azon­nal eldobták fegyvereiket és fel­tartott kézzel, de hősiesen borul­tak le kegyelemért esdekelve lá­baik elé. Hiszen ezek szerint ön is egy véleményen van velem ab­ban, amit Kovács Imre oly szépen fejezett ki: “Ahoz nem voltak elég bátrak, hogy az ezeréves tragédia nagy jelenetében egyemberként vessék magukat a vörös hadsereg elé, ahogy fogadkozásaik után várható volt és a sirt, hol nemzet süllyed el, valóban a megrendült népek vegyék körül.” Piszkos, becstelen, alávaló, gyáva fráterek voltak, kezdve az utolsó “állam­főtől” a legutolsó árpádsávos, ha­lálfejes, különítményes, hunga­rista keleti bajtársig. Ugyancsak egy véleményen va­gyok a közíróval abban, hogy “az otthoni magyarság nem felejt és bizonyos urakat nem tárt karok­kal, hanem tárt karókkal fogja fogadni.” Köziró uram, tárt kar az van, de tárt karó, az nincs. A magyar nem ismer ilyen kifeje­zést, csak Ön . . . Na de hagyjuk ezt. Beszéljünk inkább a Nemzeti Bizottmányról. Hát nem megmondottam már, hogy a Bizottmány nem képvisel­heti illetékes amerikai és más ha­tóságok előtt a' tízezres priuszt, hiszen akkor az illetékes hatósá­gok le sem ülnek a Bizottmánnyal tárgyalni. A gyáva becstelenek keressenek maguknak Ágh László, Marschalkó Lajos, Makiári, Hay­­nal, Brinzei, Milotay, Oláh, Vágó, Kerecsendi-Kis, Szilasi, V a j t a , Schréter Farkas, Schilzong-Alföl­­di és hasonszőrű képviseletet. Ezek viseljék a duvadak képét; a Bizottmány a tisztességes, be- \ csületes, jellemes menekültek százezreinek képviseletére hiva­tott. Ha pedig az illetékes ható­ságok nem ülnek le velük egy asz­talhoz tárgyalni, akkor ugyan­olyan kitartással, amilyennel egy­mást odahaza üdvözölték, képez­­tessék át magukat és rendezked­jenek be az örökemigrációra. Áttérek most Peyer Károly ügyére, ön — mint írja — 1919- ben otthon volt. Most elmondom Önnek, hogy mit nem látott ott: Nem látta, hogy Peyer nem fuzionált a kommunistákkal, ha­nem igenis hősiesen ellenállt. Ak­koriban ugyanis a nem fuzionálás hősiesség volt. Nem látta,hogy 1919 junius 24- én egy tiszticsoport fegyveresem akarván magához ragadni a ha­talmat, jóelőre összeállította a kormánylistát, amelyen Bethlen István, Teleki Pál és Peyer Károly szerepeltek. Nem látta, hogy Peyer belügy­miniszter rendelkezése folytán tartóztatták le az osztrák-magyar határon Szamuelly Tibor duvadat. Nem látta, hogy Peyer belügy­miniszter rendelete adta vissza tulajdonosaiknak a vörösök által ‘köztulajdonba vett” házakat. Ezt Ön mind nem látta s mégis ezzel a szánalmasan hiányos és gyatra történelemtudással képes­nek tartja magát a közirásra? Hát miért vezeti félre olvasóit? Nem gondolja, hogy milyen törté­nelemhamisitást követ el? ön ezek után milyen osztályzatot ad­na önmagának a történelemből? Peyer belügyminiszter és Miá­­kits kereskedelemügyi államtitkár 1920 január 20-ig bennmaradtak a kormányban. Miután azonban a fehértisztek tovább is rablógyil­koltak, pártvezetőségük felszólí­totta őket, hogy lépjenek ki a ka­binetből. Ez a történelem köziről ur, ezt tanulja meg! A parlamentben Peyer sokszor szólalt fel. Az bizonyára érdekelni Togja, hogy a numerus ciausus nevű világbotrány tárgyalása al­kalmával azt mondotta, hogy az antiszemitizmus a korlátolt agyu­­ak és üresfejüek szocializmusa. Egy másik alkalommal az egyik wolffista legénykedni akart azzal, hogy ő milyen nagy hazaffffy volt és odaszólt Peyernek: "Mi ám nem esküdtünk fel a Nemzeti Ta­nácsnak . . . Peyer visszavágott: “Én nem tagadom, én fel akartam esküdni, de nem fértem a terem­be, mert maguk, élükön Habsburg Józseffel úgy tolongtak a bejá­ratnál, hogy nem tudtam bejut­ni!” A fajgyalázás és a botbüntetés tárgyalásánál — úgy tudom — Peyer Károly nem szólalt fel, pa­namista, korrupciós nem _ volt, frankhamisitó sem. 1944 márciusá­tól Mauthausenben, a nácik kon­centrációs táborában volt és on­nan nézte végig, hogy a német szövetségesek a nyilas cinkosaik­kal miként rablógyilkolják le sze­gény hazánkat. 1945 -ben haza­jött, de csakhamar célpontja lett a vörös terrornak és életét mentve Amerikába jött. Itt azt várjuk tő­le, hogy a sok százezer honfitár­sát, akik az önök kurzusa által te­remtett nyomor és nélkülözés elől idemenekültek, felvilágosítsa a valóságról. Levelemet úgy végzem, amint azt Istenáldotta történelemtaná­rom, főtisztelendő Jászay Rezső dr. szokta volt az ilyenkaliberü történészeiknek mondani: menjen öcsém a helyére, megbukott é»’ osztályismétlésre utasítom. Főszerkesztő Urnák kész hive: Montreal 1953 julius (TELJES NÉV ÉS LAKCÍM^ A Parasztszövetség emigrációs szervezete üdvözli a magyarországi parasztságot

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom