Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-01-10 / 2. szám
JANUARY 10, 1953 AZ EMBER 3-ik oldal A sarló-kalapács horog kér észtté görbül. . . Egyenes azutBirobidzsantol Irta: ÚJLAKI JÁNOS A Csehszolvákiában lejátszódott dráma olyan ostorcsapás Justicia, az annyiszor megalázott, meggyalázott Justicia sokévezredes szenvedéstől aggastyánra ráncosodott arcába, amely fölött az erősen megedzett, nagyon sok mindenhez hozzászoktatott világközvélemény nem térhet minden további nélkül napirendre. A sztálinizmus már rég levetette az álarcot, de most Prágában az álarc legutolsó foszlányát is letépte cinikus ábrázatáról. A sztálinizmus most már antiszemita is lett. A sztálinista pártvonal: a hírhedt ‘linka” a világ legelasztikusabb anyagából készült. Ez a szívós anyagból szőtt vörös vonal (mely minden vörössége ellenére nem tud elpirulni) mindent, de mindent elbír! Elbírta már Sztálin és Molotov emlékezetes ölelkezését Ribbentroppal, elbírta a nevezetes találkozást 1939 októberében Przemisl-ben, ahol a náci és szovjet vezérkar ünnepelt közös győzelmi dáridót, — ahol a “Horst Wessel- Lied“ és az “Internacionálé” hangjaira díszszemlén vonultak el a vörös és “Feldgrau” csapatok az összeölelkezve álló náci és szovjet generálisok előtt, azokban a dicső és nagy időkben, amikor a letaposott Lengyelország hulláján osztozkodott a sarló-kalapács a horogkereszttel . . . Elbírja, hogy az oroszok a maradék-Németországnak nemrég nem többet és nem kevesebbet, mint újból "Grossdeutsches Reich”-ot Ígértek. És a “linka” elbírja ma, hogy a Szovjet ma egyetlen merész fordulattal, egyik napról a másikra egyszerre uszító antiszemitává vedlett. “A - vonal igy kivánja”—mondjá.k. ma bizonyára a szervilis és életükért rettegő pártbuzgók. “Ez a dialektika”—szajkolják a párt-teoretikusok, a “nagy” Sztálin tanainak lelkes és buzgó béljósai. A “dialektika”: ez a mindent megmagyarázó, mindent mentegető kellemes frázis, a mindenüvé kényelmesen berakható, minden vérforraló paradoxont, hajmeresztő gyilkos igazságtalanságot és rikító, kihívó és lázitó logikai hézagot betöltő Jolly Jocker! A huszas években, amikor Izráel állama még álomnak is merész volt, amikor még az angolok igyekeztek minden eszközzel kibújni egykori miniszterük: Balfour egy gyenge pillanatában tett meggondolatlan kijelentése alól—a Szov-i:íMfl:lllll!lllllll!lllllll!lll!!íl!Ilt!l!IIIII!lll!llli|jtltlllillllliliiiiiiil!llll EUROPE THEATRE 78 St. cor. First Avenue, N.Y.C. Tel. REgent 4-3070 — N.Y.C. JANUÁR 9-től 15-ig. péntektől csütörtökig, naponta déli 1 órától este 11-ig VADNAY László nagysikerű cigányzenés, dalos, nótás * filmvigjátéka, a: “HOTEL KIKELET” Abrahám Pál csodálatos szép muzsikájával — Kabos Gyula Mály Gerő, Palló Imre, Tőkés Anna és Turay Ida a főszerepekben; valamint ZILAHY LAJOS világsikert aratott nagy regénye filmen, a: “HALÁLOS TAVASZ” Minden idők legnagyobb magyar filmsikere Jávor Pál és Karády Katalin felejthetetlen alakításával n i 1111! 111111111111111 n i i:i 111111111! 111111111 ni jet volt az, amely egy történelmi gesztussal megalapította az ázsiai steppéken Birobidzsan önálló zsidó köztársaságot. Ezt a gesztusát a “népek atyja” a tőle megszokott szerénységgel csak 200 rádióállomáson és 30,000 bel- és külföldi lapban, brossurában és "felvilágosító” propagandakönyvben kürtölte, dobolta és dörömbölte éveken keresztül világgá. “Az évezredeken át üldözött népnek végre hazát adunk” . . , Láthatók voltak ezeken a színes brossurákon és plakátokon a szovjet hírverés sterotyp, unásig ismert traktorai, örökösen vigyorgó bambaképü “Munka-hősei.” Megjelentek itt a szintén könyökön ki- Inövő, jólismert dicső statisztikák, kimutatások, normák, teljesitmé- J nyék és tulteljesitmények. Sőt — horribille dictu — a birobidzsani analfabétizmus elleni küzdelem lélekemelő eredményei. (A zsidó nép volt t.i. az elsők között, mely már hatezer év előtt használta az Írást . . .) A vonal, az akkori világpolitikai konstelláció akkor i nyilván igy kívánta, akkor éppen ez az attitűd illett bele a figurába. Azután egyszerre egyik napról a másikra csend lett Birobidzsan körül. Siri csend. A nevét mindörökre leparancsolták az újságok | és propaganda-iratok oldalairól. A figura a változatosság kedvéért most igy kívánta ... A figura, a “Vonal,” vagy a Kreml mélyén ülő bábtáncoltató,k pillanatnyi szeszélye. És Birobidzsan lakói is oda vándoroltak, ahová a többi milliók: a katorgába, vagy “arccal az eszme” és tarkóval a revolvercső felé. A “humánus attitűd,” a “nagy és maradéktalan faji türelem” azonban—i g y hirdették!—mindezek dacára változatlan . . . Birobidzsan volt. Birobidzsan nincs, de a Szovjet továbbra is az elnyomott, üldözött nép nagy védelmezője és támogatója. A Szovjet minden zsidó-törekvés jóindulatú segítője, a zsidók Palesztinái felszabadító háborújához fegyvert, sőt egyes rágalmak szerint még kiképző tiszteket is küld. Az antiszemita heccpropaganda legrégibb, tradicionális slogan-ja szerint: zsidó és kommunista szinonim fogalmak. Zsidó-kommunista, bolsevista-zsidó úgyszólván fél évszázad óta szervesen összenőtt képzelettársi tás. És ma? . . . Ma: | hókuszpókusz ... a minden idők j legnagyobb varázslója, az apokaj liptikus illuzionista, a nagy bűvész hirtelen a legmeglepőbb galambot (ezúttal nem a megszokott “béke”galambot) rántja elő vöröscsillagos cilinderéből s minden átmenet nélkül a “Stürmer”-t is megszégyenítő vérengző antiszemitává vedlik. A vörös “Vonal” legélesebb szögben szélsőbalról legszélsői óbbra kanyarodik. A lapok híradásaiból még a legedzettebb, csodálkozni és meglepődni már semmin nem tudó olvasó hátán is végigfut a hideg. Az ügyész háromórás vádbeszéde fröcsög a kvalifikálhatatlan rágalmak áradatától. Olyan vad és féktelen antiszemita uszítás ez, mely még Streicher urnák és Gőbbels mesternek is becsületére válna. Az “üldözött, ártatlan mártir népből” hirtelen aljas kapitalista bérencek, világösszeesküvők, gálád Wallstreet-ügynökök lettek. Az tragikus örök Prügelknabeját. Oroszország, az antiszemitizmus földje, a pogrom fogalmának megalkotója végre visszatalált önmagához. Izráel csak egy ország. Csak egy kis ország. Csak egy kis nép. Az arab világ pedig kilenc mindenre elszánt országból áll, 80 millió alattvalójával. Izlám Mohamed, Abu Bekr és Lawrence ezredes izlámja a “bölcseség hétpillérjére” van felépítve. E pillérek zsidóvérrel vannak vakolva. A zsidók viszont a germán és arab fajteória szerint alsórendü lények, vérük is romlott, sápadt, savós, gennyváladék. Moszkva nagyszivü és most bőkezűen ontja eszméinek vörösét e pillérek norma - túlteljesítő, rorammunkás újravakolásához. A Kreml minden istentagadása mel! lett megadja Allahnak, ami'Allahé J— és tudni való, hogy Allah egy és a Mufti az ő prófétája! A Politbüro mögött kezüket dörzsölve magasodnak fel a Kreml legújabb jószellemei: Petljura, Kolcsak, Denikin halálon túl mégis győzedelmeskedő alakjai. Tisot, Tukát, Sanyo Machot nyilván exhumálják és Voronowal, vagy Micsurinnal uj életre keltik. A sarló - kalapácsot sztahanovista, tempóban horogkeresztté görbitik, J Kaganovicstól a napokban személyes nyilatkozat várható: “gáz- Ikamrába a cionistákkal!” A Hradzsin fölé pedig áldóan I terjeszti ki szellemkezét az uj szovjet-ideológia legnagyobb apostola, Hitler . . . AZ IZRAELBŐL VISSZATÉRT SCHULTZ IGNÁC BESZÁMOL A KIVÁNDORLÁSI AKCIÓRÓL, AMELY “A VILÁG KÖZVÉLEMÉNYÉT állítja csatasorba..r "évezredes üldözésből hazavágyó, nyugalmáért, biztonságáért, hazájáért harcoló hős Makkabeus-ivadékokból” egyszerre aljas cionista összeesküvők lettek. Tizenegy embert akasztottak fel. Mind a tizenegy születésére nézve zsidó. De ez aztán az egész, ami közük volt a zsidósághoz; semmi egyéb. Mind a tizenegy fanatikus, átszellemült harcos, elvakult és az eszméért sokszoros börtönt viselt kommunista volt. Nem ismertek ezek sem Istent, sem embert, sem családot, sem származást, legkevésbé pedig' szentimentalizmust — csak a Pártot! dementis volt az, aki 1945 májusában, az éppen felszabadult Csehszlovákia legkeletibb részét, Kárpátalját tálcán szervírozta soha el nem múló hálája Jeléül a felszabadító Szovjetnek. És dementis volt az, aki eme "Anschluss" után Kárpátaljáról a cseh anyaországba menekült, miután a néhány tévedésből életben maradt és most ott meghúzódni akaró zsidót a letelepedésben megakadályozta, j existenciájukat minden rendelkezésére álló eszközzel lehetetlenné tette és mindennek a tetejébe: ! azonnali repatriálásukat elrendelte. Repatriálást a Zakarpatska Ukraina néven épp Szovjet-tagállammá lett származási helyükre. Ez volt a második Csehszlovákia első ember-hajtóvadászata. Ezúttal még csak a kárpátaljai zsidókra. Slansky, a komor, vaskezü, zord, i kérlelhetetlen doktriner Slansky volt az, aki a Kárpátaljára vissza- J térni nem akaró és immár megint I bujkálni kényszerült zsidók Paj lesztinába való kivándorlását i megakadályozta. Akit ma cionizmusért kivégeztek, tűzzel - vassal üldözte még a cionizmusnak az irmagját is! Geminder volt a legrettegettebb alak. A nagy ismeretlen, a reszketett misztikus Szfinx, Moszkva személyes megbízottja, ellenőrző kiküldöttje, a Kreml Prágába, illetve Prága és egész Csehszlovákia fölé rendelt, sötétbe húzódó helytartója, a teljhatalmú szürke eminenciás. Gemindernek a nevét is kevesen tudták és aki tudta, szent borzalommal még kiejteni sem merte, ő állott minden mögött és Gottwaldnak ő adta ki rendszeresen a parancsokat. A figura változott és — nem mese ez gyermek — mindezek most árulók, összeesküvők és Góliát-Izráel állam kémei lettek az békegalambot simogató apró kis Dávidka: a Szovjetunió ellen. Csehszlovákián a legsötétebb terrorhullám fut végig, amilyet ez a sóikat szenvedett ország csak a heidrichi időkben élt át. Zsidókat inzultálnak, zsidókat vernek az utcán, krétával Dávid-csillaggal jelölik meg a zsidó házakat. Teli szájjal ugat az uszítás, csikorog a gyűlölet, liheg a hep-hep. .... Nem kedves olvasó, ne dörzsöld a szemed, mindez nem a Harmadik Birodalomban, nem Protektorat Böhmen-Maehrenben történik .hanem Gottwald elvtárs békét, békét, békét hirdető népidemokráciájában. Az uj figura, a "Vonal” jelenleg ezt kívánja, Megint előrángatták az örök bűnbakot, a történelem Schultz Ignác, a Magyarszármazásu Zsidók Világszövetségének lelkes vezetőségi tagja a napokban érkezett vissza Izráelből, ahol közel három hónapot töltött. Utazásának célja az volt, hogy résztvegyen a Magyarországon rekedt zsidóság kimentése érdekében ren_ dezett telavivi kongresszuson és előmozdítsa a szabad nyugati világ minden részén egyidejűleg megindított akciók célszerű koordinálását. “Az Ember” munkatársa felkereste a hosszú útról hazaérkezett Schultz Ignácot, aki a következőkben számolt be utjának eredmé. nyeiről: — Az izráeli kormány — kezd figyelemreméltó előadásába — a magyarországi kormánnyal mintegy két évvel ezelőtt megállapodást kötött, mely szerint 3,000 zsidónak engedélyezik az Izráelbe történő zavartalan kivándorlását. Mondanom sem kell, hogy a meg_ állapodást a magyarországi kormány csak részben teljesítette és még ma is — két évvel a megállapodás után! — 130-an Budapes_ ten rostokolnak ebből a 3,000-es csoportból. Közben a helyzet különben is katasztrofálisra fordult. A budapesti izráeli követségen 71,_ 000 zsidó jelentkezett kivándorlásra, kérve, sürgetve, könyörögve Írva alá a jelentkezési ivet, hogy minél előbb útnak indulhassanak Izráelbe. A különböző helyeken deportáltak között 1,600 zsidó van. Sürgősen cselekednünk kellett! Meg kellett indítanunk a mentőakciót, amelynek segítségével lehetővé akarjuk tenni, hogy a magyarországi zsidóság kiszabaduljon a halálos moszkvai ölelésből. ”— Ezért utaztam Izráelbe. November 10-én tartottuk meg az előkészítő ülést, amelyen az ottani magyar zsidóság 185 delegátusa vett részt. Ezt követően november 20. és 23. között hatalmas tömegmegmozdulással peticiós napokat tartottunk. Háromszáz utcai sátorban négyezer önkéntes jelent_ kező közreműködésével az egész országban gyűjtöttük a tiltakozó aláírásokat! 360,000-en írták alá a peticiós iveket, amelyeket öt hatalmas kötetbe kötöttünk össze és igy kerül majd a bolsevista kormány izráeli ügyvivősége elé. Ezután került sor a hatalmasan im_ pozáns kongresszusra december 1- én, amelyen a delegátusok 120,000 izráeli magyarszármazásu zsidó egységes akaratát képviselték. — Akciónk óriási érdeklődést váltott ki, — folytatja beszámolóját Schultz Ignác — a rádió napról-napra, óráról-órára közölte az aláírások számának gyarapodó. sát, az egész izráeli sajtó ennek aa ügynek szentelte hasábjait. A kommunista párt is reagált akciónkra és egyedül Tel-Avivban 26- szór zavarta meg az utcai peticiógyüjtést s a rendőrségnek emiatt' számos esetben kellett kivonulnia. — Mi most a nemzetközi szervek elé tárjuk követeléseinket. Megkongatjk a vészharangot és a világ lelkiismeretéhez apellálunk. A nemzetközi szerveknek meg kell mozdulniok és mindent el kell követniük, hogy a budapesti kormány megváltoztassa kegyetlen álláspontját. Felmerült a kérdés: vájjon nem ártunk-e magyarországi testvéreinknek, ha telekürj töljük panaszunkkal a világot? Az én álláspontom az — és ezt a kongresszus valamennyi tagja is magáévá tette, — hogy a jelenlegi sivár és szorongatott helyzet rosszabb már nem is lehet s csakis akkor érhetünk el eredményt, ha teljes erővel és elszántsággal folytatjuk akciónkat. A világ közvéleményét hívjuk csatasorba és ez a világközvélemény harsogva kiáltja a vasfüggöny mögé: engedjétek ki azokat, akik uj életet akarnak teremteni maguknak! — Megrázóan szívfacsaró volt Izráelben a magyar zsidók ezreit látnom, akik sírva, zokogva tekin_ tenek magyarországi testvéreik, szüleik, gyermekeik, rokonaik felé. A magam részéről 27 előadást tartottam s mindenütt a legnagyobb érdeklődéssel találkoztam, örömmel állapítottam meg, hogy az izráeli magyar zsidóság a legteljesebb egységben és harmóniában él. Egyetlen nagy vágyuk van: egyesülni akarnak a vasfüggöny mögötti szeretteikkel! Befejezésül még egyéb impreszíszióiról is tájékoztatást kapunk: — Az uj koalíció hatalmas perspektívát nyit meg Xzráel életében. Most, hogy a kormányba bevonul, tak a Klal-cionisták is, vagyis a ’ polgári közép-vonal, nagy a bizaj kodás a gazdasági viszonyok fellendülése tekintetében. Sok régi barátommal találkoztam. Kaezér Illés is most volt ott, öt szerzői estét tartott zsúfolt házak előtt. Kijelentette nekem, hogy végleg Izráelben szeretne letelepedni. Az Újságírók egyesületében jelenvolj tam, amikor ismertették Göndör Ferenc levelét, amelyet őszinte és \ hatalmas éljenzés fogadott. Gön: dör Ferencnek számtalan tisztelő« je él Izráelben, mindenütt találkoztam magyarokkal, akik szívélyes üdvözletét küldtek neki általam. Még sok a magyarok között. t a sátorlakó, de nekik is megvah az, amire minden izráeli egyaránt, büszke: a szabadságuk ....
