Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-01-02 / 1. szám
Hiszünk a magyar nép feltámadásában! Újév alkalmából a szenvedő magyar nép felé szálljon első szavunk, amit leírunk ennek a lapnak hasábjaira. Feléjük tekintünk, akik a bolsevista járom kegyetlen szorításában vergődnek és akik oly mohó vágyakozással epekednek a szabadság áldó napfénye után. Feléjük fordítjuk arcunkat, hozzájuk száll lelkünk, velük érzünk szivünk minden dobbanásával. Mit üzenünk az Ujév hajnalán ennek a szerencsétlen, leigázott né Jnek? Mindenek előtt azt, hogy hiszünk, rendületlenül hiszünk a zsarnokság pusztulásában s a szabadság napja felvirradásában! El kell jönni a nagyszerű napnak, az oly annyira várt fordulatnak, amikor végleg szétesik, szerteporlad az amúgy is recsegő-ropogó mai rendszer és kisüt a nép felett a szabadság életet adó, szivet-lelket vidító szép napsugara. Amikor ott lehet folytatni az életet, ahol a háború után a magyar nép a saját akaratából elkezdte és csak a bolsevista terror akadályozta meg a nagyszerű kezdeményezés virágbaszökkenését. Dulles külügyminiszter kijelentette, hogy semmiféle olyan megállapodásra nem kerülhet a sor, amely feláldozza a keleteurópai népek jogos szabadságvágyát. Amerika sohasem lehet hűtlen ideáljaihoz, amelyek a szabadságjogok szilárd fundamentumán alakultak ki. Amerika azon fáradozik. hogy a leigázott népeknek, köztük a magyar népnek is megszerezze a szabadságot és nemzeti függetlenséget. Az Ujév alkalmából ezt üzenjük a magyar népnek. Tudja meg mindenki azon a bilincsekkel körülvett tájon, hogy Amerika előbb-utóbb elhozza számukra a szabadulás ajándékát. És azt üzenjük, mi amerikai magyarok, hogy a magunk részéről nem nyugszunk, nem pihenünk egy pillanatig sem, amíg ez a nagy nap el nem érkezik. Mindent elkövetünk, hogy meggyorsítsuk az idő kerekének forgását. Azt akarjuk, hogy mindaz a szép és jó, amit amerikai hazánk nyújt nekünk, a sokat szenvedett magyar népnek is tulajdonává váljék. Akkor leszünk csak boldogok és akkor tudjuk majd igazán élvezni az Amerika által nekünkadott javakat, ha mindebben a magyar nép is osztozhat velünk. Talán a most következő év már döntő fordulatokat rejteget méhéiben. Mi telve vagyunk optimizmussal. Ezzel a bizakodó derűlátással köszöntjük a magyar népet és szivünk minden melegével kívánunk végre igazán boldog és békés ujesztendőt! egyévi előfizetés ára GÖNDÖR. 2JERMNC POEIWUU “TUE »II V' FERENC GONDOR’S POLITICAL WEEKLY Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST.. NEW YORK, 21. N. Y. Phone: Butterfield 8-6168 EDITORIAL AND PUBLISHING OFFICE: 320 EAST 79th STREET,NEW YORK 21, N. Y. (Yearly Subscription S10; Single Copy 20 cents) VOL. XXVII i — No. 1 NEW YORK, N. Y„ JANUARY 2, 1953 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT Ot éve már... Irta: GÖNDÖR FERENC Most volt öt esztendeje, hogy a bolsevista kormányzat letartóztatta és börtönbe vetette Magyarország bíboros hercegprímását, Mindszentv Józsefet, öt kerek esztendeje senvved a kegyetlen börtön mélyén az a férfi, akinek nem volt más bűne, mint hogy szembefordult az emberi szabadságra és a nemzeti függetlenségre durván rátörő bolsevistákkal, vagyis azt tette, ami ma az egész müveit világnak programja és a nyugati országok politikájának—elsősorban Amerika politikájának—legégetőbb problémája. Az öt év távlatából csak még markánsabban rajzolódik ki az ártatlanul elitéit hercegprímás szerepe és szerepének jelentősége. Ha ezelőtt öt évvel a tisztánlátást a hiányos hírek és hézagos információk némely esetben elhomályosították is, azóta hatalmas erővel magasodott fel Mindszenty bíboros alakja a világ közvéleménye előtt és ma már mindenki számára a legteljesebb tiszteletet parancsoló az ő bátor és megalkuvást nem ismerő helytállása. Példátlanul kegyetlen megkinoztatása, a cirkuszi mutatványnak szánt bírósági tárgyalás ördögi fordulatai és a nemlétező vádak alapján történt elitéltetése az egész világ felháborodását váltották ki. Amikor a bolsevista bíróság kimondta az életfogytiglani ítéletet, valójában sajátmaga fölött ítélkezett a bolsevista rendszer. A világ közvéleménye felmentette a bírói* pulpitus elé ráncigáit főpapot és a bolsevista rendszert Ítélte el. Mártír lett Mindszenty bíborosból és a világ jobbik fele a mártíroknak kijáró tisztelettel tekint az ő megtört, meggyötört alakjára. Az ötödik évfordulón minden emberségesen érző emberből feltör a sürgetés: meddig tartják még ártatlanul fogva, szabadságától megfosztva Mindszenty Józsefet? Miféle szadizmus és emberevő barbarizmus ez a bolsevista 'kormányzattól, hogy évek hosszú során át a börtön kegyetlen szorításában sanyargatják a keresztény egyház magyarországi fejét? Mi azonnal tiltakoztunk a letartóztatás ellen, amint a hir a világ hírügynökségein át megérkezett Amerikába. Most, az ötödik évforduló alkalmából ideirom “Az Ember” 1949 január 1-i számának vezércikkéből az alábbi sorokat: “Ami várható és előrelátható volt, az sajnos bekövetkezett: Mindszenty József hercegprímást letartóztatták. Azt csak teljesen mellékesen emlitjük, hogy a budapesti jelentések szerint “hazaárulás, kémkedés és valutacsempészés” vádja alapján vitték börtönbe a bíboros hercegprímást. Megszoktuk, hogy' a jelenlegi magyar rendszer szinte kivétel nélkül mindenkit hasonló “vádak” ürügyén vesz üldözőbe, hajszol ki az országból és hurcoltat börtönbe. Az üldöző hadjárat egész sereg ember ellen indult meg a kommunista terror alatt vonagló Magyarországon . . . Ahol Kéthly Anna némaságra kényszeritett üldözött vad és ahol a nácizmus és a nyilas banditizmus szociáldemokrata és liberális meggyőződésű ősellenségei börtönökben, száműzetésben és számosán ismeretlen helyreken- vergődnek és szenvednek, ott meghalt a szabadság és nem lehet többé emberhez méltó életet élni.” Majd tovább ezeket irtani: “Teljes meggyőződéssel követeljük Mindszenty József hercegprímás haladéktalan szabadlábra helyezését. Magyarországon százezrek és milliók állnak Mindszenty hercegprímás mögött, hisznek benne, egvüttáreznek vele és annál nagyobb könnyelműség, meggondatlanság és ugyanakkor vérlázitó igazságtalanság a szólásszabadságától, sőt személyes szabadságától megfosztani azt,, aki ilyen nagy tömegeket reprezentál.” Akkor írtam ezeket, amikor az első hirek megérkeztek a letartóztatásról. Ez volt az én első reagálásom a hercegprímás szabadsága ellen elkövetett merényletre: követeltem a szabadlábrahelyezést! Mindezt csak azért irom most le, mert éppen ezekben a hetekben folyik ellenem nyilasék részéről és egy magáról megfeledkezett pap részéről az a gyalázatos és nemtelen rágalmazási hajsza, hogy én Mindszenty hercegprímás lefogását, sőt halálát követeltem. Nem akarom igazolni magamat, erre nincs szükségem. Mindig az emberséges eszméket követtem és mine ív a szabadságjogokért harcoltam. Hogyan követelhettem az tatlanul lefogott hercegprímás vesztét? Micsoda aLjns rágalom ez? De idézhetnék további cikkeimből is. “Aez életfogytiglan tartó fegyház kimondása is leirhatatlam felháborodást és megdöbbenést váltott ki a föld minden zugában’* — írtam később, 1949 februárjában, pmikor a népbíróság meghozta a maga szörnyű Ítéletét. Ekkor is, máskor is a mártíroknak kijáró tisztelettel foglalkoztam Mindszenty József börtönben szenvedő személyével. Ne akarja a tisztelt nyilaskeresztes gyülevészhad és a hozzájuk kapesolt rágalmazó társaság elhazudni tőlem ezt a nu>í>alartásomat és a mások által irt — jóval a hercegprímás múitiromsága előtti időből datálódó — támadások alapján ne akarjanak ellenem holmi marasztaló Ítéletet kovácsolni. Különösképen ne akarjanak azok.—mert erre minden morális alapot elvesztettek —, aldk annak idején, a Szál.isiféle mélységesen züllött és gyilkos korszakban maguk is börtönbe vetették azt a .Mindszenty Józsefei, akinél, nevében most ítélni akarnak elevenek és holtak felett. Mindszenty József alakja bevonult már a történelembe. Nincs helye vitáknak, érveknek és ellenérveknek. Az idő teljes mértékben és a leghitelesebben igazolta a mártír hercegprímást. Küzdelmei helyesek, indokoltak voltak az egész emberiséget fenyegető ázsiai bolsevizmussal szemben. Ma inár az egész nyugati világ tisztán lájta és mindennél erősebben tudja, hogy a bolsevizmus az egész emberiség veszedelme. A világ legnagyobb politikusai, államférfiai azon fáradoznak, hogy ez a veszedelem elmúljék a világ feje felől. Mindszenty József a magyar népet óvta bátor és harsány kiállásával azok sorában, akik a háború utáni demokratikus kísérletben hozzá hasonlóan szintén felvették a küzdelmet az ázsiai horda és az általuk képviselt pusztitó bolsevizmus ellen. Mártírok születtek ebben a hősi küzdelemben. Kovács Béla sorsa ma is ismeretlen, sokan kerültek börtönökbe, internáló táborokba, a kietlen Szibéria fojtogató és lassú halált jelentő sülyesztőibe, sokan menekülni voltak kénytelenek a legbecsületesebb magyarok közül. Vallásra, származásra tekintet nélkül indított ostromot a bolsevizmus mindenki ellen, aki nem volt hajlandó magáévá tenni ezt az átkos nyavalyát. Mindszenty hercegprímás ezek sorában az elsők között vette fel a küzdelmet és ezért rontott rá az emberevő banda. Mártii* lett belőle — és mi meghajtjuk fejünket előtte. Most is, miként az első pillanatban, követeljük: engedjék szabadon Mindszenty Józsefet! Szakszervezeti vezetők memoranduma A Szabad Szakszervezetek Szövetségének Párisban székelő nemzetközi központja most hozta nyilvánosságra azt a nagyjelentőségű memorandumot, amelyet a fenti internacionális szervezet az Egyesült Nemzetek Szövetségéhez nyújtót be a Vasfüggöny mögötti kényszermunkatáborok ügyében. A memorandum rávilágít a kényszermunkatáborok embertelenségére és arra a legelemibb civilizációt is megszégyenítő jogtalanságra, amellyel az ártatlan emberek tömegét fosztják meg ilymódon szabadságuktól csupán politikai vagy gazdasági okból a Szovjetunióban és csatlósországaikban. A részletes adatokat feltáró memorandumot magyar részről Peyer Károly és Medey István Írták alá. A Szabad Szakszervezetek Szövetsége párisi központja ugyancsak most hozta nyilvánosságra azt a kollektiv állásfoglalást, amelyben a keleteurópai menekült szakszervezetek vezetői Churchill emlékirataival kapcsolatban a keleteurópai érdekszférák rendszere ellen a leghatározottabban jelentik ki tiltakozásukat. Ez utóbbi állásfoglalás a világ közvéleményéhez és valamennyi demokratikus kormányhoz appellál, sürgetve minden leigázott nép mielőbbi felszabadítását a politikai szabadság és teljes nemzeti függetlenség elnyerésére. Ezt az utóbbi állásfoglalást is Peyer Károly és Medey István irta alá az emigrációban működő magyar szakszervezet nevében.
