Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-07-05 / 28. szám

8-ik oldd» £2 July 5, 1952 "A z Ember" kis színházin Farkas és Bárány Irta: UNGI DEÁK ZOLTÁN Bemutatták Békeffi László new­­yorki Pódium Színházában, a kö­vetkező szereposztásban: Bárány Rozália . . Csikós Eszter Farkas párttitkár. .Rákossy Tibor Történik Magyarországon, nap­jainkban. Szin: vidéki táj, fák, bokrok, elöl egy pad. ROZI: (fiatal csinos parasztlány, jellegzetesen elnyújtott éneklés­sel, lassú lépésekkel, kacérkodó mórikálással, egyszer-kétszer hát­rapillantva bejön és helyetfoglal a pádon): Égő rózsabimbó egy­magába, kis házamnak ablakába. Árva, árva vagyok, nagyon árva, nincsen a szivemnek párja... FARKAS (láthatóan már ré­gebben követi a lányt. Mikor lát­ja, hogy Rozi leül a padra, hirte­len hozzálép): Szabadság elvtárs­nő! Néhány kérdésem lenne . . . Mi a véleménye az osztályharc­ról? Résztvett-e a mai párt-ak­­tiván? Hogy állunk a normával? Tulteljesitette-e? Mi a véleménye á kollektiv gazdasági rendszerről? Emelkedett-e a kolhozban a ter­melékenység? ROZI: Én kérem csak magya­rul tudok . . . FARKAS (leül mellé): Hiszen magyarul beszélek. Nem érti, a­­miket mondok? ROZI: Érti a nehéz nyavalya! Mondom, hogy én csak magyarul értek! FARKAS: Ne csináljon viccet ezekből a komoly dolgokból! Nem tudja, kivel beszél! ROZI: Ez igaz, mert egy szóval sem mondta eddig . . . FARKAS: Ja vagy ez a baja? Talán be kellene mutatkoznom előbb . . . Szép kis nyugati impe­rialista és reakciós kapitalista csökevény . . . No jó, lássa kivel van dolga. Farkas vagyok, a já­rási pártttkár, Farkas . . . ROZI: Örvendek. No én meg Bárány vagyok. Bárány Rozália. FARKAS': Hát akkor eszerint már ismerjük egymást. Szóval Bárány elvtársnő, azt kérdeztem, hogy mi a véleménye az osztály­harcról? ROZI: Minő harcról? FARKAS: Osztály. ROZI: Oszt ülök. FARKAS: Hogyan? Nem értem. ROZI: Maga azt mondta, hogy oszt álljak, de én csak oszt ülök. Álljon maga! FARKAS (tanitva): Az osztály­harc magának is elengedhetetlen. A származásánál és foglalkozásá­nál fogva maga is egy osztályhoz tartozik . . . ROZI: Én már nem! Én már osztályon kívüli vagyok! FARKAS: Hogy-hogy? ROZI: Elvégeztem a négy osz­tályt becsülettel . . . FARKAS: Nem az iskolai osz­tályokról van szó! A társadalmi osztályokról! Nem érti? Az osz­tályharcról ! ROZI: Értem már! Hogyne ér­teném! Eccer nagyfene osztály­harcunk volt, a negyedik osztály hajbament a harmadik osztály­­lyal, nekem is megcibálták a cof­­fomat . . . FARKAS: Hallja! Másképen is beszélhetek magával! ROZI: Én is . . . FARKAS: Hogyan? ROZI: Siketnémául . . . maga beszél, én meg se nem hallom, se 1 nem beszélek . . . j FARKAS: És ha kényszerítem, ! hogy beszéljen? Itt a faluban is van ÁVO-kirendeltség! ROZI (teteti): Mi az? . . . FARKAS: Államvédelmi Osz­tály! Tudja maga nagyon jól, mi az! ROZI: Tudom kérném szere­tettel, tudom . . . (borzongó gyű­lölettel): Államvédelmi Osztály!... (újra az előbbi hangon): Látja, tudom már, mi az osztályharc! Ez az az osztály, amely harcol elle­nünk . . . FARKAS: CsaK a népi demok­rácia ellenségei ellen! A nyugati imperialisták ügynökei. Tito lán­cos kutyái, a Vatikán spiónjai el­len! Meg a belső bitangok, a ku­­lákok ellen! De nem maga ellen elvtársnő! Maga egy becsületes, derék dolgozó nő! Maga egy kis­paraszti ROZI: Az ur meg egy nagy pa­raszt ! FARKAS: Én? Miért? ROZI: Mert úgy kiabál a fü­lembe, hogy tényleg megsüketü­­lök ... FARKAS: Ugyan! Megszok­hatta már a népgyüléseken, a megafonoktól . . . ROZI: Mitől? FARKAS. Megafon. Nem tud­ja, mi az? ROZI: Ahá. az a tőcsér, amit ilyenkor felaggatnak a tetőkre, meg a fákra, sőt még a templom tornyára is! Hogyne tudnám . . . Fon . . . FARKAS: Mi az, hogy fon? ROZI: Ejnye de értelmetlen ember! Hát maga beszélt az imént róla . . . Ismerem én az egész huncutságot ... a kis be­szélőke, meg a drót, meg a fon. Nna! . . . FARKAS: Ej, maga mindenből viccet csinál! Nem lesz jó vége ennek . . . Mondja, hogy áll az orosz nyelvvel? Halad? Tud már | valamit? ROZI: Nyet. FARKAS': Ennyi az egész? Többet nem tud? ROZI: Nyet. FARKAS: Baj lesz ebből! Mi­ért nem tanul? ROZI: Nézze nyelvtárs ur . . . mire jó az nekem? Maga magya­rul beszél, én is magyarul beszé­lek, mi meg tudjuk érteni egy­mást . . . FARKAS: Na de az oroszok! Hogy akarja őket megérteni? ROZI: Hát lehet őket egyálta­lán megérteni? FARKAS (dühösen legyint): Áh, bolond lukból bolond szél fuj! Mondja, belépett maga a kolhoz­ba? ROZI (nézegeti a csizmáját): Nem léptem bele . . . FARKAS: Na de ebből már iga­zán nem engedek viccet csinálni! Tagja-e a helybeli kolhoznak, vagy nem? ROZI: A helybelinek nem . . . FARKAS: Hát melyiknek? ROZI: Még nem találtam ked­vemre valót . . . FARKAS: Szóval egyiknek sem! Szóval maga is "az ellenség­hez tartozik! Biztosan maga is kulák! Nagy föld, nagy ház, nagy szőlő, nagy jómód, sőt persze Nagy Ferenc . . . ROZI: Tévedés kérem . . nincs nékem semmisem nagy, mindenem kicsi nékem . . . ! FARKAS: Eh mindegy! Egyre­­: megy . . . ROZI: No ezt már igazán nem J mondanám . . . magának mind­­■ egy, ha valami kicsi, vagy nagy? FARKAS: A kisparaszt is ku­lák, ha ellenségünk nekünk! Az én ; dialektikám szerint ez igy van! ROZI: Micsodája van magá­nak? FARKAS: Dialektikám. ROZI: Elég kellemetlen. Ne' egyék semmit holnapig és tegyen meleg födőt a hasára . . . FARKAS: Minek? Nincs nekem semmi bajom! ROZI: Hát most mondta, hogy izéje . . . micsodája van ... no hogy is mondják finoman . . . di . .. diá . . hát tudja, mire gon­dolok! FARKAS: Én dialektikáról be­széltem ... m, ROZI: Ez az! No látja, hegy tudja! Diakólikal így is lehet mondani ... FARKAS: Csak csavargassa a szót! ügy viselkedik, mintha osz­­tályidppen lenne! ROZI: Már megint az osztály! Mennyi baj van ezzel! FARKAS: Magával van baj! Igenis úgy viselkedik, mintha osz­tályidegen lenne! ROZI: Osztályidegen ... Az ki? Én még csak olyant hallot­tam, aki idegosztályon van . . . FARKAS': Óriási különbség! Aki idegosztályon van, az őrült, az osztályidegen pedig gazember! ROZI: Aki meg ilyent mond rám, az mind a kettő! Még hogy 'én vagyok osztályidegen! Juj, ne osztályidegesitsen, mert menten kikaparom a szemét! . . . FARKAS: Jó, jó, nem kell he­­veskedni! Látom én, hogy mi a baj! Biztosan valami nyugati fer­tőzés van itt . . . ROZI: Jé, hát olyan is van? Mert hogy eddig csak keleti fer­tőzésről hallottam . . . volt a mi vidékünkön is épen elég a háború után . . . még jó, hogy kaptunk penicillint azoktól az átkos nyu­gatiaktól . . . FARKAS: Maga nyugati ágens! ROZI: Rózái vagyok. Elfeledte? FARKAS: Miért mondja ezt? ROZI: Mert azt mondta, hogy Ágnes. FARKAS: Ágens! Nyugati ágens! Spión! Legszívesebben itt nyomban lefognám magát . . . ROZI: Itt a pádon? (összébb­­huzza a szoknyáját): Csak sze­retné . . . FARKAS: Hej a mindenit ma­gának! Csak ne volna ilyen szem­­revaló, nem haboznék feljelenteni magát . . . Bárány elvtársnő, tud­ja maga, hogy milyen csinos? ROZI: No végre, hogy eccer maga is igazat mond . . . FARKAS: Csak az a kár, hogy olyan nyugati gondolkozásu . . . ROZI: Mi baja van magának állandóan azzal a nyugattal? FARKAS: Nézze kedves elvtárs­nő .. . ROZI: Mondja röviden csak úgy, hogy Rózái! FARKAS: Nézze kedves Rózái elvtárnő, a nyugat ... az már egy halott világ! Még a nap is ott nyugszik le . . . ROZI: Az igaz. De nem nyug­talanul! . . . FARKAS: Azt akarja ezzel mondani, hogy itt mifelénk . . . hogy itt talán . . . ROZI: Azt, bizony azt! Maga okos ember, Farkas ur, mindig kitalálja, mit akarok mondani. . . FARKAS: Csak legalább a kol­hozba lépne be ... az egy kitűnő szervezet . . . ROZI: De az én szervezetem is kitűnő, oszt nem állhatja az ilyen tömegmunkát ... én az egyéni vállalkozásnak vagyok a hive . . . amit én csinálok, nem tartozik másra, legfennebb még valakire . . . szövetkezek én is szívesen, de azzal, akivel én akarok . . . Far­kas ur nem igy gondolja! . . . FARKAS (kitörve): Hej a ku­tyateremtésit. de' szivesen udva­rolnék magának! ROZI: Hát ha még el is mon­danék valamit . . . FARKAS: Mit? Hadd halljam! ROZI: Én nem itt születtem ezen a vidéken . . . egy kicsit messzebb . . . FARKAS: Hol? És miért fontos ez? ROZI: Mondom, egy kicsinyég messzebb . . . FARKAS: Mondja már, hogy hol! ROZI: Amerikában ... én ame­rikai állampolgár vagyok ... a jó szüleim onnan vándoroltak vissza még a háború előtt ... ők is amerikai állampolgárok . . . FARKAS: (óriási izgalommal): Na és? . . , ROZI: No és én megyek vissza Amerikába . . . Nem tetszettem itt. oszt borzasztó büntetést szab­nak rám ... ki fognak utasítani . . . a szivem majd meghasad!... Dehát nem lehet mást tennem, vissza fogok vándorolni abba a csúnya, átkos, piszkos kapitalista pokolba . . . FARKAS (egyre növekvő izga­lommal) : És Alikor megy? . . . -ROZI: Úgy számítom, hogy na­gyon is hamarosan . . . csak na­gyon fogom ott röstelni maga­mat, hogy ilyen idős vagyok és még nem kötötte be senki a feje­met . . . kicsufolnak majd ott a barátnőim, akikkel az iskolába jártam és ők már mind asszo­nyok . . . FARKAS: Hát menjen gyorsan férjhez valakihez . . . valami (ki­húzza magát) rendes . . . derék . . . becsületes . . csinos ember­hez . . . ROZI: Hát ez az! Ezt szeret­ném még előbb elintézni ... De hol találok valakit, aki hajlandó volna egy ilyen fertőzött nőt elvenni . . . pedig az illető úriem­ber velem jöhetne, megkapná a vízumot . . . (szakszerűen:) pre­­ferenc kvótán lenne . . . Pénzem meg van, telne az ő útiköltségére is, ott kint meg, abban az átkos kapitalista pokolban átvehetné annak a kis farmnak kezelését... hatvan hold körül van, minden gépesítve, szép pénzt hoz .... igaz, hogy hibája is van, nem kol­hoz, hanem magántulajdon . . . az enyém . . . FARKAS: Elvtárnő, akarom mondani Rozálka! Én ... én megtennem ezt a szivességet! Én elvenném magát! ... ROZI: De maga komenista . . . oda nem engednek be ilyen em­bert . . . sajnálom . . . FARKAS (letörve) Ez igaz . . . És ha eltitkolnánk? Vagy ha ki­lépnék? . . . ROZI: Nem jó . . . Várjon csak! Talán lehetne mégis valamit ten­ni .. . Dehát én még nem mond­tam igent! .... FARKAS: Találjon ki valamit! És mondja, hogy feleségül jön hozzám! Szeretem magát! (Kö­nyörögve) Vigyen ki magával! ROZI: Lassan a testei! (gon­dolkozik) Valamit tényleg lehet­ne tenni, akarom mondani jóvá­tenni . . . mondja, hajlandó lenne jóvátenni midazt, amit eddig tett? FARKAS: Hogyan? Mindenre hajlandó vagyok! Imádlak Rozi! ROZI: Hát akkor . . . (teljesen megváltozott hangon) maga most csak maradjon az, ami eddig is volt. Hogy mondta? Igen, járási párttitkár. Fontos állás! De mos­tantól mindent másképen csinál­jon . . . hagyja a szegény falusi népet! Ne zaklassa, ne hajszolja őket! S'egitse az embereket, titok­ban az ő pártjukon legyen! A küzdelmükben legyen a titkos szövetségesük . . . szegények, fegy­ver nélkül harcolnak, be nehéz igy! De harcolnak, a szántás, a vetés, az aratás, a cséplés, a be­szolgáltatás körül folyik a harc, hiszen maga tudja . . . látja, er­refelé ma ez az igazi osztályharc. Érti, mit mondok . . . Maga sokat tud tenni, ha akarja ... és még többet tud nem tenni, nem észre­venni, nem szimatolni, nem felje­lenteni ... és összezavarni a dol­gokat, mást Írni, mint ami van és azt is rossz helyre küldeni vélet­lenül, elveszteni egy-egy iratot, kitúrni a falusi kiskirályokat. . . okosan, ügyesen mindent. . . ma­ga ügyes embernek látszik . . . FARKAS (meggyőzve:) Min­dent vállalok! ROZI: No látja! így sok min­dent jóvátesz! így talán hamaro­san már a traktorokat fogja kom­­mandirozni odaát ... ha maga is akarja . . . FARKAS: Akarom? Akarom! Remélhetek? ROZI: Hát . . . majd meglá­tom, milyen munkát végez . . . Most felutazom Pestre az ügyvé­demhez, mert utána kell járni, hogy minél hamarabb kiutasítsa­nak. az se megy olyan könnyen... maga csak várjon türelmesen, né­hány hét múlva visszajövök és megtudom, mit végzett ezalatt. Ha betartotta, amit Ígért, megbe­széljük a továbbiakat ... FARKAS: Majd meglátja, mi mi mindent teszek addig! ROZI: Csak ügyesen! Most meg menjen, ne lássák velem, ez egye­lőre nem lenne jó . FARKAS: Megyek. Viszontlá­tásra! Viszontlátásra! (indul) ROZI (utánaszól:) Ej, ej Pista, micsoda .köszöntés ez! Szabadság! FARKAS (mechanikusan fel­kapja, a karját, buzgón:) Szabad­ság! . . . (kimegy) ROZI (magában:) Szabadság . . . (feláll) Na, ez is megvan. Ez a tizenhetedik . . . Most gyerünk egy más vidékre . . ’. Hát még ha igaz is lenne mindaz, amit mond­tam . . . (ének szóval kiindul) Égő rózsabimbó, egymagába, Kis házamnak ablakába. Árva, árva vagyok stb. FÜGGÖNY . (Minden jog a szerzőé. Copyright by Zoltán Ungi Deák, 1952, USA) PÉNZT NYÁRI RUHÁK SPORT KABÁTOK NADRÁGOK —__ IGAZÍTÁSOK HUGO NADE férfiruha kereskedő 104 FIFTH AVENUE New York City (a 15. és 16. utcák között, fent a 15-ik emeleten) Telefon: CHelsea 2-5666 és CHelsea 2-5355 — NYITVA: NAPONTA ESTE 6-IG — takarít NADEL - nál $29.50 és feljebb $12.75 és feljebb $5.95 és feljebb INGYEN -------

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom