Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-05-31 / 23. szám
May 31, 1952 £Z EMBER 5-ik oldal a feleségénél ezért bemószerolni, de a mai napig nem megy a fejembe, hogy HONNÉT ismerte ő azt a bécsi Ring-en cirkáló gyönyörű tündért? . . . KORDA SÁNDOR Voltak cudar napjaink is a bécsi száműzetésben. Amikor törzsszállómba csak éjfélután mertem besurranni, avagy már kismenükre sem tellett, sőt Tessa a feleségem is kávét “ebédelt” és nekem csak a nyálam futott össze annak édes illatától. Azidőben már Göndört sem lehetett megvágni, mert napok óta almát evett a bus bécsi uccákon. (Ha ugyanis pénze volt, akkor körtét evett.) Nagy lelki válságomban hosszú éjszakai töprengések után elhatároztam, hogy anyagi helyzetem kikorrigálására fel fogom keresni a magyar emigránsok mecénását: Korda Sándort, a már akkor Európa-szerte ismert filmrendezőt. Szégyeltem volna tőle pénzt kölcsönkérni, hát szomorú szívvel elhatároztam, hogy fel fogom ajánlani neki a budai Erzsi nénémtől születésnapomra ajándékozott töltőtollamat. Higyje el nekem a jóságos olvasó, nem tudtam magam sem, hogy a toll arany-e, avagy csak aranyozott; elvégre ajándék csikónak nem nézik a fogát, de pláne egy töltőtollnak, amelynek még foga sincs. Újságírói hajnalban: délelőtt tízkor felkeltem, felkötöttem ünnepi nyakkendőm s egyenesen kiautóbuszoztam hozzá a filmgyárba. Rögtön fogadott. Elkezdtem tervszerűen dadogni . . . hibáztattam az akkori osztrák kormány pénzügyi politikáját, hogy olyan mostohán gondoskodik a sajtó munkásairól és schilling helyett csak tollat ad a kezükbe .... és most aproposra elővettem a szóbanforgó töltőtollam és dicsérni kezdtem a nemes anyagát, valami aranyat is említettem, de óvatosságból csak a mássalhangzókat mondtam fennhangon. (Azt már nem mertem neki beadni, hogy azzal a tollal írták alá a westfáliai békét . . . Régebben Korda is pesti újságíró volt és igy holtbiztosán tudta, hogy abban az időben még nem volt töltőtoll.) A bölcs filmrendező kajánul elmosolyodott, kezébe vette a nagyértékü Írószerszámot, egy kissé felrázta és a világosság felé tartva, igy szólt: — Drága barátom, ön téved. Ez a toll nem aranyozott, ez fémjelzett arany. Nekem pont ilyenre van szükségem! Utána kivett a lajblija zsebéből egy oly hasas bankót, hogy azért három tollat is vehettem volna a legdrágább kaertnerstrassei papirkereskedésben. Később leballagva a filmgyár lépcsőházán, azon kezdtem töprengeni, hogy kettőnk közül ki csapta be a másikat? Egy azonban bizonyos volt. Hogy ebben a históriában csak a Korda Sándor SZIVE volt huszonnégykarátos szinarany. PALERMO, 1952. május NEW YORKI NOTESZ MIAMI BEACH-i nyaralási bargain! — Használja ki leszállított nyaralási árainkat! Mindenkinek elérhetővé akarjuk tenni a nyári pihenést Bölcskeyék Amerika-szerte ismert hoteljében: Indian Creek Lodge 3 percre a tengerparttól 6981 Indian Creek Drive Phone: 86-6152 Fürdőszobás modern comforttál berendezett hűvös szobák, már heti $12-től. — Mérsékelt áron étkezhet is Bölcskeyéknél. — Swimming Pool Facilities — Vendégeinket megérkezéskor autóval várjuk. Most került nyilvánosságra, hogy Eckhardt Tibor hetekkel ezelőtt arra akarta rávenni Varga Bélát, a Magyar Nemzeti Bizottmány elnökét, hogy elnöki hatáskörében oszlassa fel a Bizottmány legfelső testületét, a Végrehajtóbizottságot. Eckhardt érve az volt, hogy a Végrehajtóbizottság életképtlen, már hosszú ideje üléseket sem tart, tehát semmi szükség nincs fenttartására. Varga Béla a Free Europe Committee egyetértésével elutasította Eckhardt javaslatát és nem volt hajlandó megvalósulásra segíteni a jobboldalnak ezt a gondosan kitervelt taktikai manőverét. • Az emigráció legszélesebb körei is bizonyára a legnagyobb meglepetéssel fogadják majd fenti hírünket. Mit akart elérni Eckhardt és rajta keresztül az emigráció feudális - konzervatív - jobboldali - szélsőjobboldali - fasisztanyilas - náci kooperativ együttese? A Nemzeti Bizottmány demokratikus politikusainak, a Nagy Ferenc-Peyer Károly-Pfeiffer Zoltán vezetésével működő szárnynak likvidálását. Az emigráció politikai helyzetképe ma az, hogy úgyszólván minden poszton, minden pozícióban mind a Bizottmánynál, mind a Free Europe Committee különböző intézményeinél, a newyor,ki és a müncheni rádiónál, a Mideuropean Studies Centernél, továbbá az emigráns sajtónál a különféle árnyalatú jobboldali és szélsőjobboldali antidemokratikus elemek ülnek; a jobboldal évek óta tartó szisztematikus térhóditási munkája Eckhardt és a hozzája tartozó politikusok segítségével eredménnyel járt. Egyedül a Nagy Ferenc, Peyer Károly és Pfeiffer Zoltán vezette demokratikus tábor tart a kezében még egy nagyon szűkre szorított helyet. Ha Eckhardt terve sikerül és Varga Béla feloszlatja a Végrehajtóbizottságot, ez az utolsó hídfőállás is elvész a demokratikus tábor számára és Eckhardték teljesen birtokba veszik az emigráció hivatalos politikai mezőnyeit. Ezért nagyjelentőségű az az elhatározás, amely meghiúsította ezt a legújabb eckhardti támadást. • Ha már Eckhardtnál tartunk, meg kell imi, hogy mind sürgetőbben jelentkezik az a kívánság, amely az u.n. összeférhetetlenségi határozat végrehajtását szorgalmazza. Már egy évvel ezelőtt megállapította a Nemzeti Bizottmány összeférhetetlenségi bizottsága, hogy Eckhardt belépése a fasiszta MHBK-ba a legkirívóbb összeférhetetlenség és a határozat mind a mai napig nincs végrehajtva. Most egyébként az a hir járja, hogy Eckhardt mégiscsak ki akar lépni az MHBK-ból, megelőzendő ezzel az összeférhetetlenségi határozat végrehajtását, azaz a Bizottmányból való kizárását. • Az egyik magyarnyelvű amerikai újságban legutóbb megjelent Eckhardt Tibor tollából egy olyan cikk, amely a fenti hírünkkel áll kapcsolatban. A cikkben Eckhardt egy sereg érvet felsorakoztat annak bizonyítására, hogy a katonának nem szabad politizálnia! Lám-lám, milyen változás, minő fejlődés! Nemrég Eckhardt még nyíltan alárendelte magát a politizáló MHBK-nak és most megrója a politizáló katonákat! Idők jele ez, avagy csupán szemforgató ködösítés? . . . Ha viszont az MHBK-ról Írunk, meg kell emlékezni arról is, hogy nemrég összebékült Zákó András, a fasiszta MHBK vezetője és Kisbarnaki Farkas Ferenc, az ugyancsak fasiszta Magyar Szabadság Mozgalom vezetője, miután éveken át agyba-főbe rágalmazták egymást és mindegyik a másikat kiáltotta ki tolvajnak az “eszme” ellopásáért. Az eszme alatt természetesen az emigrációban újjáélesztett fasizmust, nyilasizmust, nácizmust kell érteni. Hát most legalábbis átmenetileg szent a béke köztük, amit a közmondások bölcsességével úgy is jellemezhetünk, hogy: holló nem vájja ki a hollónak a szemét, avagy: similis simile gaudet . . . • Anti Ödön volt kisgazdapárti képviselő, a magyarországi izraeliták volt országos alelnöke s igy az emigrációban a magyarországi zsidóság legnagyobb világi méltósága az elmúlt napokban rendkívül fontos tárgyalásokat folytatott különböző emigráns magyar és amerikai testületekkel. Anti Ödön tárgyalásai és fáradozásai felé megkülönböztetett érdeklődéssel tekint a magyar emigráció demokratikus szárnya. • Molnár Ferenc volt newyorki barátai és tisztelői most azon fáradoznak, hogy megalapítsák a Molnár Ferenc Társaságot az elhalt nagy iró szellemének és emlékének ápolására. A Molnár Ferenc Társaság előreláthatólag az ősz folyamán lép a nagyközönség elé. « Az Erényi Gézáról, Eszterhás Istvánról, Somody - Klaszek Istvánról és Csávossy Leóról közölt adatainkra több levél érkezett be hozzánk, amelyek további adatokat közölnek a nácik 5-ik hadoszlopának tagjairól. Ezeket az adatokat egyelőre nem hozzuk nyilvánosságra. Ezúttal csupán egy újabb nyilaskeresztes bajnokról emlékezünk meg, aki szintén beszivárgott Amerikába: Kuhl József a neve és Szálasi somogyvármegyei “megyevezetője” volt. Ez a Kuhl internáltatta Stefaics Pál alispánt és dr. Kaposváry György polgármestert, azonkívül ő osztotta ki nyilas testvérei között a zsidóktól elrabolt értékeket. Amikor Salzburgban elbúcsúzott amerikai útja előtt ottani elvbarátaitól, kijelentette, hogy elveiből semmit nem ad fel és Amerikában, is a nyilaskeresztes “eszmékért” fog dolgozni. Ezek után Kuhl ur, eltagadva politikai múltját a bevándorlási hatóság előtt, a DP- törvény segítségével sikeresen megérkezett New Yorkba . . . • Héjjas Ivánnak, az orgoványi tömeggyilkosnak öccse is megérkezett New Yorkba mintegy egy évvel ezelőtt: miért ne jöhetett volna a fenti Kuhl ur is? Hasztalan írja elő az amerikai bevándorlási törvény az írásbeli vallomást a politikai múltról, sokan éltek a törvény kijátszásának, az elhallgatásnak, tehát a csalásnak lehetőségével! Jellemző egyébként, hogy Héjjas Iván öccsének első útja Eckhardthoz vezetett New Yorkban. Ez nagyon is érthető, nem igaz? . . . « Magyarországi vicc: Az iskolában a tanító feladja a kérdést: ki tudna egy szép mesét mondani a koldusról? Az egyik nebuló jelentkezik és a következő mesét mondja: — Egy szegény koldus megy, mendegél az utcán és mindenkit megszólít, hogy segítsenek rajta, mert már napok óta egy falatot sem evett. A koldus azonban hiába könyörög, senki nem ad egy fülért sem és mindenki továbbsiet. Egyszer csak hála Istennek egy holló száll el a koldus felett és egy sajtot ejt le neki. . . A tanitó félbeszakítja a mondatot és ráripakodik a tanulóra: — Szép, szép, de hogy beszélhetsz az Istenről? Hát van Isten? Mire a nebuló igy válaszol: — Tanitó bácsi kérem, hát sajt van? . . , • Erőss Gyula, a kiváló menekült újságíró és volt országgyűlési képviselő a Székely Izsó és Lázár Miklós által átvett bridgeporti “Amerikai Magyarság” munkatársa lett. Beregi Tivadar kollégánk levele Paris, 1952. május 12 Kedves Göndör elvtárs! Szeretettel üdvözlöm “Az Ember”-l 25 éves amerikai megjelenésének jubileuma alkalmából. Kívánok “Az Ember" fősz erkeszlőjének további kitartást, erőt és lelkesedést népszerűségnek örvendő lapja fokozódó és állandó sikereihez. Minden becsületes, jószándékn és jóérzésii embernek tudomása van arról a nemes eszméktől hevített küzdelemről, amelyet "Az Ember” megvesztegethetetlen főszerkesztője, Göndör Ferenc viv több mint 30 év óta külföldön a totális diktatúra minden megnyilatkozást formája ellen, az egyetemes emberi szabadság és igazság szolgálatában. A világdemokrácia eszménye, amelyért "Az Ember” harcol, végül is győzni fog azokban a balkáni és középeurópai országokban is, ahol ma, fájdalom, a fasizmusra és nácizmusra emlékeztető legsötétebb deszpotikus szellem és lélekelnyomó rémuralom tombol. ,Őszinte hive: BEREGI TIVADAR Rév. Herskovits Béla megható üdvözlete Brooklyn, 1952. május 20 Igen tisztelt Főszerkesztő Ur! Szivein egész melegével gratulálok Önnek, a toll ragyogó. művészének “Az Ember" 25 éves amerikai születésnapja alkalmából. “Az Ember” elinduláskor kis bellivel kezdte . . . igy, hogy “ember,” de a rajongó szerkesztője, az igazi ember, az Ember ember, ‘"Ember”rangra emelte a lapot. Igg lett 25 év alatt az emberkék között Göndör Ferenc: Ember és az embertelen lapok között az ö lapja társtalanul és egyedül: Az Ember. Kérem Főszerkesztő Urat, hogy az itt mellékelt csekket fogadja egyévi előfizetésem dijául. Kézcsókom az Ön méltó élet- és munkatársának—a feleségének. Rév. HERSKOVITS BÉLA f Ragyogó Qgj Bűbájos I. I l I Herendi Muzeum ! i Kedves Mr. Veres: _ Köszönöm levelét. Sajnos nem ludom osztani | véleményét, mert Herendi Porcellánt nem lehet ■ tömegcikké bevezetni, mivel Herend egyike a n világ legjobb porcellánjainak és mert a legjobb | —valamivel drágább is. * Ne higyje azonban, hogy kevesen ismerik | Herendet Amerikában. Vevőink, — a régi, ren- || des ideszármazott magyar családokon kívül a legjobb amerikai családok, a “négyszázak,” azu- fe ián az amerikai kormány magasrangu tisztvise- | lói, akik igazi rajongással vásárolnak herendi porcellánt. Egy több száz darabból álló garnitu- 1 rát nemrég szállítottunk Washingtonba, ahol a | világ előkelőségei és diplomatái sok jó vacsorát fognak a gyönyörű herendi tányérokból enni. | Ezért nem lehet a herendi porcellátiból ■ tömegcikket csinálni. « Teljes tiszteletté) MAYER JÁNOS- 1 HERENDI LERAKATA 692 LEXINGTON AVENUE " New York City ; Telefon: PLaza 8-0607 J -I
