Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-04-19 / 17. szám
KELEMEN P. JÁNOS ELVTÁRSI ÜDVÖZLETE KELEMEN P. JÁNOS, a Dayton, Ohio-ban megjelenő “MAGYAR HÍRADÓ" szerkesztő-kiadója, lapja április 9i számában meleghangú vezető cikket irt Fay Fischer Andor kitűnő kollégánkról, abból az alkalomból, hogy ez az értékes magyar amerikai uj-! ságiró ismét átvette a “Magyar Bányászlap'' szerkesztését. Amit vele együtt mi is örvendetes eseményként üdvözlünk. Ugyanennek a cikknek egyik részében, Kelemen P. János régi hűséges barátunk és szociáldemokrata elvtár-1 sunk, következő megható sorokban köszönti a 25 esztendős amerikai jubileuma alkalmából “Az Ember" szerkesztőjét: "Szivünk minden benső-' séges szeretedével köszöni - jük GÖNDÖR FERENC kitűnő kollegánkat, "Az Em- j bér” cimii politikai és társadalmi heti újság kiadószerkesztőjét lapja negyedszázados évfordulója alkal- \ mából. E sorok szerény íróját évtizedes kapcsolatok j f űzik "Az Ember” szerkesztőjéhez és amikor felőle írunk, egy pillanatra sem tévesztjük szem elöl a bu- j dapesti “Népszava” szerkesztőségéből eredő beosztásunkat, ami úgy arányait,' hogy Göndör főmunkatárs elvtárs ésr Kelemen János a földmunkás mozgalom tu-' dósitója és szervezője. Drága Ferikém, jó egészséget kívánok Neked lapod j ub i leuma alkalmából, a többit egészséggel, erővel, törhetetlen elvhüséggel a demokrácia szent eszméjében, magad is elvégzedj Jóleső érzés a számunkra, egy régi és szivünkhöz egészen közelálló harcostárs részérói, egy fl.ven őszinte testvéri megnyilatkozás. AZ * ‘» 'RER GÖNDÖR l^a%täNC POmZKAIWEHLAPlA PÁRTOS FERENCÉK ÜDVÖZLETE Hollywood, 1932. ápr. 7 Kedves Ferikém: Szívből gratulálunk "Az Ember” 25 éves amerikai jubileumára szeretettel és j barátsággal köszöntjük munkatársaival együtt; kívánunk hosszú életet magának. Ibolyának, “Az Ember”-nek és sok szerencsét és boldogságot. A viszontlátásig meleg üdvözlettel. PÁRTOS FERI és MARISKA A NÉVTELEN OLVASÓ LEVELE New York, 1952. április 8 Kedves jó Főszerkesztőm: “Az Ember” jubilál. A Magyar Tragédia jubilál vele. A Magyar Demokrácia mementos jubileuma ez. Dicséret a Szerkesztőnek és szűk gárdájának, akik ilyen hoszszu időn át hűségesen és megalkuvás nélkül voltak szóvivői és harcosai a száműzetésre kényszeritett magyar demokráciának. Amikor ez alkalommal, nem ismeretlenül, de névtelenül köszöntőm, engedje meg, hogy idecsatoljak egy pár strófát, amelynek annyi köze van a Maga jubileumához, hogy a Magáé 25, az enyém 50. Igaz szerető híve: “Egy ép lélek egy vándorló testben” Indul “Az Ember” jubileumi előfizetésgyiijtő kampánya! Hiteles tudósítás Budapestről, a rémület fővárosából (GRáCON ÁT ÉRKEZETT' Budapesten újra a páni rémület lett úrrá. A hir a villámnál is gyorsabban terjedt el: újra hozzákezd a kommunista kormány a további kitelepítésekhez: Most már úgyszólván mindenki retteg és csak egy nagyon vékony réteg érzi magát biztonságban: a moszkvai zsoldosok különítménye. A polgár, munkás és paraszt a bizonytalan jövő szorításában'válik egységes és felbonthatatlan táborrá. A rémületnél csak egy erősebb összetartó kapocs van: Moszkva és a moszkoviták gyűlölete ... Az újabb deportálások hírére tömeges öngyilkossági hullám borította el a fővárost. Ma' ebben az utcában ugrik ki valaki a negyedik emeletről, holnap abban az utcában felejti nyitva a gázcsapot egy Idős kereskedő-házaspár, holnapután a Körúton veti a villamos elé magát egy csontváz-szerűvé aszott nyugdíjas. Mindenki idegsokkot kap. ha a kora reggeli órákban csengetnek az ajtaján, a tomegrémület soha nem tapasztalt méreteket öltött. Budapest a rémület fővárosa lett 1952 tavaszán ... A TAVALYI DEPORTÁLÁSOK HITELES SZÁMA: 73,633! Miután a budapesti kormány makacsul azt állította, hegy tavaly mindössze néhányszáz embert deportáltak a vidéki faivak lassú halált előidéző nyomorába, az állami Statisztikai Hivatal elkészítette a múlt évi kitelepítésekre vonatkozó bizalmas jelentését a belügyminisztérium számára. A rendkívül bizalmasan kezelt jelentésbe módunk volt belepillantani és ennek alapján továbbítjuk a hirt “Az Ember”-nek, hogy tavaly pontosan 38.S33 személyt deportáltak el Budapest'^ köztük 14,353 zsidót. Az ország belsejéből ugyanekkor kerek 35,000/>embert telepítettek a kijelölt kén.vszerlakóhelyekre, ami összesen 73,633 deportált személyt jelent: A vidéki szám a Statisztikai Hivatal jelentése szerint még nem tekinthető véglegesnek, mert néhány vidéki adat még hiányzik és lehet, hogy ez a szám valójában nagyobb a 35,000-nél így fest a valóságban a kommunista kormány tavalyi, elkendőzött hóhérmunkája. GERŐ FENYEGETŐZIK . . . Budapesten egyébként igen nagy jelentőséget tulajdonítanak GerC Ernő cikkének, amely a moszkvai "Pravda "-ban jelent meg a közelmúlt hetekben. Gerő ebben a cikkben beismeri, hogy a magyarország szén-, kőolaj-, acél- és villamosenergia - termelés az utóbbi időbér visszamaradt, aminek szerinte a munkafegyelem hiánya az oka. Gerc a cikkben bejelenti, hogy a közeljövőben a magyarországi kormánj a legerőteljesebb akciókat vezeti be a munkafegyelem megjavítására Gerö nem szokott úgy fenyegetőzni, hogy szavait ne kövesse valamilyen drasztikus intézkedés. A bejelentést valószínűleg nagyon ii hamar olyan rendeletek fogják követni, amelyek az eddiginél is jobban guzsbaköti a munkásokat. Azokat, akik nem hajlandók zokszc nélkül alávetni magukat a kizsigerelés újabb és az eddigieknél is rafináltabb módszereinek, majd deportálni fogják, vagy Oroszország ingyenes kényszermunkára hurcolják! A magyarországi munkássá; felett alighanem megkondult a lélekharang Gerő cikkével! De van Gerő cikkében egy má^jk olyan passzus is, amely vaskó: fenyegetést jelent a polgárt<3B*rtaly megmaradt és még valahogyai lélegző tagjai felé. Főleg a kereskedő-rétegre érthető a következő ki tétel: “Magyarországról el kell tünniök azoknak az embereknek, akii csak saját hasznukat nézik.” Még nem elég ember tűnt el Magyaror szagról, még több embernek is el kell tűnni, Gerő szavai szerint. *közeli újabb deportálásokkal állnak kapcsolatban ezek a szavak is e azok a kereskedők, akik még ugy-ahogy meg tudták keresni a minden napi szűkös falatot, most gyorsan likvidálnak, elkótyavetyélik utolsi árucikkeiket is. hogy valamikép felkészüljenek az egyenruhás emberei várható látogatására és az azt követő kényszerű útra. 45« UJ SZOVJET-SZAKÉRTŐ CSEPELEN ^ A csepeli Rákoa-müvekhez nemrég 450 uj szovjet-szakértő érke zett. A munkássággal azt közölték a gyár vezetői, hegy a szovjet ki küldöttek a legújabb orosz munkamódszerek átadása céljából jöttél és semmi más céljuk nincs, mint hegy megismertessék a magyar mun kasokat a "mindennél tökéletesebb” orosz gyártási fogásokkal. A valóság ezzel szemben az, hogy a 450 kiküldött-az orosz titkos rendőrség tagja, és az a feladatuk, hogy politikailag ellenőrizzék a mind jobban elégedetlenkedő csepeli munkásságot. Csepelen még mindig sck hive van az u.n. Demény-mozgalomnak. Demény Pál volt a csepeli munkások politikai vezetője a náci megszállás alatt és sok sikeres szabotázs fűződik a Demény-féle szervezkedés nevéhez. Demény kommunista volt, de nem volt hajlandó elismerni a moszkvai irányítást. A náci-korszakban nemcsak politikailag, de vallása miatt is üldözötté vált és már 1943-ban illegalitásba vonult. Üldözöttsége, legendás hőstettei nem adtak azonban menlevelet számára a moszkoviták előtt: Amikor Rákosiék megjelentek Budapesten 1945- ben, azonnal lefogták és hallatlan kínzásoknak vetették alá az Andrássy-ut 60-ban. Hogy pedig a munkásság előtt morálisan és politikailag egyaránt tönkretegyék, látványos cirkuszi pert rendeztek 1946- ban és hamis tanukkal azt bizonyították rá, hogy titokban a nácikkal kollaborált! Négy és félévi fegyházra Ítélték. A csepeli munkásság körében erősen tartja magát a hir, hegy Demény egy oroszországi kényszermunkatáborban van. Legutóbb illegális röpiratot osztogattak a Rákosi-müvek műhelyeiben, amely szerint meg kell bosszulni a Demény Pállal szemben elkövetett gazságot. | Sok kisebb szabotázs történik azóta, homok kerül a finom precíziós I gépekbe, ijesztően emelkedik a selejt, elromlanák az öntvények, kiol- I vadnak a csapágyak. Az orosz titkos rendőrök emiatt szállták meg a | csepeli Rákosi-müveket. Mar ’fcLHnaa.var reuUórsés sem mrsbizhato ** I oroszok szerint. Komoly jel ez a rendszer korhadására ... } BÉKEHARC TŰZÖN-VIZEN ÄT . . . Magyarországon uj kötettel gazdagodott a “honvédő költészet,” amennyiben “A néppel tüzön-vizen át’’ címmel verseskönyv jelent meg a honvédek számára. Ebben a kötetben a mai hivatalos Magyarország hivatalos költő-bürokratái: Benjámin László, Devecseri Gábor, Kónya Lajos, Illés Béla, Takács Tibor, Kövesi Endre és a többiek meg- I éneklik “a déli határon őrt álló honvédet” és általában verselnek a magyar hadsereg életéről. Persze mindez a “BÉKE" érdekében törj ténik és a “Társadalmi Szemle” című folyóirat unszolja is a magyar I Írókat: “forduljanak bővebben és bátrabban a hadsereg felé, támogassák ilymódon is a békeharcot.” Hogy milyen a békeharc ezekben a költeményekben, az kiderül Devecseri verséből; “A béke katonája fegyverét bemártja az álnok oldalába, nem kíméli vérét.” És kiderül a “déli határon őrt álló honvéd” megénekléséből . . . Irredentizmus és revizionizmus ez, uj formába bujtatva. Hogy. hogyan nem, becsúszott azonban a kötetbe egy régi magyar népdal is, amely igy kezdődik: “Rab vagyok, rab vagyok, szabadulást várok.” Ez a dal valóban találóan jellemzi a magyarországi honvédeket és általában a magyarországi helyzetet. KÖZNEVELÉS — SZOKNYÁBAN . , . Végül a humorról sem szabad megfeledkezni. A "Köznevelés" cimü lap. amely a szovjet nevelési módszereket népszerűsíti Magyar - ! országon, több szemelvényben ismerteti a magyarországi iskolaviszo! nyokat. A számos elrettentő példa közül érdemes feljegyezni Csabai Kálmánnak, a miskolci gépészeti iskola tanárának igen eredeti és Újszerű nevelési módszerét. Ez a tanár azt a büntetést rótta ki Vasi Zoltán elsőosztályos tanulóra, hogy egy hétig szoknyában járjon, mert sirt az egyik órán. A büntetésnek megfelelően a tanuló előbb egy hétig, majd kisebb megszakításokkal meg két hétig szoknyában járt éa tanára Bözsikének nevezte. Ez valóban olyan nevelési újítás a magyarországi “szocialista” pedagógiában, ami viccnek is beillik. Még szerencse, hogy a rendszer gondoskodik ilyen viccekről is, mert egyébként a leghalványabb derű is hiányozna a mai pesti életből. Kinek van ma kedve Budapesten viccelni? A bizonytalan jövő, a félelem, a nappalok kíméletlen hai; szája és az éjszakák nyugtalan rémülete ólmos súllyal nehezedik mindenkire . . .
