Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-04-05 / 15. szám

4-ik oldof AZ EMBER April 5. 1952 — mondta. — Nagyon csúfat vi- [ gyorgott, hát be akartam csapni ( előtte az ajtót. Valami rettenetes tűz lobogott a szemében. A szeme sirt, az arca nevetett. Hát be akartam csapni az ajtót, hát rá­csap a kezemre. Nagyot, hogy csak úgy csattant. Az asszony lenézett a földre, mintha keresne valamit. És resz­kető hangon szólt: j — És aztán? ' — És aztán elment. De én még most is remegek. Nagyot ütött a kezemre, de nem fájt. Mintha va­laki lágyan megérintett volna. Olyan volt a kérges, durva kezé­nek az érintése, mintha valami ajak lett volna, vagy egy szív. — Tudom — mondta nagyon halkan az asszony és tovább varrt. És az egészről nem beszéltek 6oha többé semmit és addig éltek, amíg meg nem haltak és itt vége van a mesének. Aludj, kis leányom. Göndör Ferenc 25 éve Dóra Sándor levele San Remo, 1952. márc, 29 Igen tisztelt Szerkesztő Ur! “Az Ember’’ febr. 23-i számá­ban egy cikk jelent meg rólam János Andor tollából, de kétségte­lenül egy volt “sporttársam”: Strassburger István sugalmazásá­­ra, aki gyűlöl, mert jobb eredmé­nyeket érek el, mint ő és külföldi sportbarátaim talán jobban meg­becsülnek, mint őt. Ilyen esetek a sportvilágban is előfordulnak, sajnos. Mindössze azt szeretném leszö­gezni az Ön s azon olvasói számá­ra, akik ismernek és csodálkozná­nak, ha szó nélkül hagynám a rá­galmakat s azoknak, akik nem ismernek s valóságnak fogadják e hazugságokat, hogy SOHA éle­temben politikával nem foglal­koztam, semmiféle pártnak tagja nem voltam, soha semmiféle ül­dözésben részt nem vettem! A po­litikának legfeljebb áldozata va­gyok, mint annyian mások, kö­zöttük sok közös barátunk. Annyi igaz, hogy valóban ex­­földbirtokos vagyok, mert birto­komat, mint mindenkiét, elvették. Igaz, hogy szerettem kártyázni s kártyáztam is addig, mig nem let­tem ex-földbirtokos, de ugyanígy nem voltam profi kártyás, mint nem voltam soha náci vagy kom­munista párttag! Még a gazdasá­gi rendőrség elől sem bujkáltam tiltott üzletek miatt. Különösen rosszul esik, hogy tiltott határát­lépésénél elfogott s ezért internált, majd Oroszországba deportált Létay István nevét is teljesen alaptalanul belekeverték ebbe a rágalmazó cikkbe. Utóbbi egyet­len bűne csak az volt, hogy mene­külni akart a pokolból, sajnos, szegénynek nem sikerült. Elnézését kérve, hogy ezen ügy­gyei kapcsolatban háborgattam, szívélyesen üdvözli ismeretlenül is DÓRA SÁNDOR Irta: KÉRI PÁL még inkább érzik a nélkülözhetet­lenségét, mint mikor először je­lentkezett itten Amerikában. Ez mutatja legszebben “Az Ember”­­nek és Göndör Ferencnek igazi erejét, ez, hogy negyed század múltán is mily friss a népszerűsé­ge, mennyire megmaradt az egy­­beforrottsága közönségével. ‘Az Ember” megmaradt valóságos in­tézménynek 25 év után is, sőt, ma inkább és szükségesebben intéz­mény, mint valaha. Mindennek tanúságaként, annyi baráti hangulatú ember gyűlt ösz­­sze az estélyre, mint még soha a huszonöt év alatt. Ha még ezen­kívül akartak volna jönni, nem lett volna már hely. Mikor Bartal Jenő nemesen összehangolt ze­nekara rázendített a bálra, olyan sürü tánc-nyüzsgés keletkezett, hogy mozdulni is alig lehetett. És akkor lehetett csak látni, micsoda díszes, remekbe készült estélyiru­hák özöne emelte ennek az össze­jövetelnek a hangulatát. “Az Em­ber” bálját az ő közönsége nagy alkalomnak tartotta, kiöltöztek hozzá. A kezdeti tánc után, meg­kezdődött a művészi műsor. Fel­legi Teri varázsolta el az embere­ket az ő magával ragadó előadó képességével. A régi Pest hang­jait és hangulatát hozta dalaival és bizony nem egy asszonynak, férfinek könnybelábadt a szeme, amikor ezeket az emlékeket szív­hatta magába, ennek a csodála­tos megjelenítő tehetségnek. Fel­legi Terinek előadásából. Az es­télynek egy másik kiemelkedő száma Edmond Langeais ének­számai voltak. Ez a fiú Párisban iskolázta a búgó bariton hangját és a francia muzsika gyöngyeit hozta hatalmas sikerű előadásá­ban. Langeais-t egy nagy művész Sándor Árpád kisérte maga is: zongorán; mig Fellegi Teri kísé­rője Siklós Tamás volt. A közön­ség szűnni nem akaró tapssal kö­szönte meg Felegi Terinek is, Ed­­mond Langeaisnak is számaikat. A konferánsz szerepében ki Is le­hetett volna más mint Békéin László. Amikor Békeffi GötttKr Ferenc egyéniségét és szerepét emelte ki humorral aláfestett em­lékeiből, igaz, szívből jövő éljen­zés és taps zudult fel az egész óriási termen átal. Seaton Antal, minden jó és igaz ügy önzetlen harcosa vezette be az estély mű­sorát, közvetlen, meleghangú be­széddel. Jókedvű, táncos - zenés hangu­latban maradt együtt a közönség egész hajnalig. És amikor széle­­dezni kezdtek, abban a tudatban mentek haza, hogy Göndör Fe­rencnek, a feleségének, Ibolyának és az ő szeretett, igazán megbe­csült “Az Ember” lapjuknak ba­rátai és hívei maradnak, mint az elmúlt huszonöt évben, úgy ez­után is: érzésben, célokban és akaratban egy összefogott családi közösség. Levelek, táviratok özöne “Az Ember” jubileumára AZ EMBER GÖS&ÖJL FEÍtSNC POLITIKAI HETILAPJA 401 THE MAN I Editor and Publisher: FERENC GÖNDÖR, szerkesztő-kiadó Published weekly, except the last four weeks in August. — Editorial and Publishing Office — szerkesztőség és kiadóhivatal: 12(1 East 79th Street New York 21, N. Y. Telephnoe: Butterfield 8-6168 Yearly Subscription Rates: In United States $10.00. In Foreign Countries $10.00. Single Copy 20 Cents. Vol. XXVII New York, N. Y., April 5, 1952 No. 15 fteintered as second class matter Aug. 4, 1942. at the post office at New York, N. Y„ under the Act of March 3, 1879 » - • Akadályoztatván csak távolból ünnepelhetem Az Ember-t és Emberét, kívánok jóegészséget, boldogságot a következő 25 évre. Szeretettel: BARDOS ARTHUR * * ij Los Angeles, Calif. 1952. március 25 Kedves Barátom Göndör Ferenc! Ha költő volnék most ver­set írnék ezzel a címmel: ‘AZ EMBER HÁROM ÉLE­TE.” Közönséges halandó lévén, csak emlékezem. Egyetlen esel, hogy egy új­ság három országban újra él. Én pedig minden születé­sénél jelen voltam. Magyarországon a kom­munisták betiltották, erre a szerkesztővel együtt Bécsbe költözött, onnan csempész­ték be a mindentudó EM­­BER-t Magyarországra. Bécsböl átrepült ide a sza­badság országába és itt most ünnepli harcos életének ne­gyedszázados amerikai szü­letésnapját. Ami azonban a legcsodálatosabb, az idő csak használt ennek az Em­­ber-nek: minden újjászüle­tésekor csak javult és erősö­dött. Hasonló a mitológiai Anteushoz, akit valahány­szor Herkules a Földhöz vá­gott, a Föld-anyától kapott uj erővel kelt újra fel. Így van ez a mi kedves Ember­ünkkel. A lap minden száma erősebb, mert erejét a Föld­anyától nyeri, habár annak mai neve itt nem Gea, de Amerikai Egyesült Államok, az igazi szabadság igazi földje. A nagy amerikai “Nyom­dásszal” az Ember is el­mondhatja magáról: “WHERE LIBERTY DWELLS THERE IS MY COUNTRY.” A sok törpe Herkulesnek, a szabadság ellenségeinek pedig nem fog sikerülni, hogy a Földanya szülte Em­bert, mint a mitológiai Ante­­ust, a levegőben szorítsák halálra, mert erőt ad a to­vábbi küzdelemre a becsü­letes, igazi szabad emberek törhetetlen szeretete és párt­fogása. Ismételten gratulál és szeretettel ölel BEREGI OSZKÁR * * * Dear Mr. Göndör, I herewith send you and your tool, The Em­ber on your 25th anniversary in U.S.A. my heartiest congratula­tions. Way before your twenty five years in U.S.A. journalism you have shown the tireless and just effort to cater fight and thereby struggle for justice, free­dom, equal rights without na­tionality, race or religious ten­dency. May our great God give you enough strength and heart to keep up your fight with your tool, Az Ember, for humanitarian and democratic rights for many, many years to come. Convalescing friend of yours and Az Ember. Best regards to your main as­sistant and inspiration, Mrs. Gondor. Yours truly; HUGO V. BILLIG * • * Illness prevents me from at­tending the anniversary celebra­tion. Please fogvey to Ferenc Gondor my congratulations for his great work of twenty five years and the expressJon of my admiration and friendship which is even older than a quarter of a century: JOHN BIRO * * * Washington, D.C. Jubileumán nagy szeretettel köszöntjük Az Ember-t, teremtő lelkét, nagyszerű adminisztráto­rát, kitűnő munkatársait, írógár­dáját. Harcos kiállástokra na­gyobb szükségünk van ma, mint valaha. Éljetek sokáig jó erőben, boldogságban — LACI PAULI A huszonötéves jubileum alkalmából baráti üdvözletüket küldik Mr. & Mrs. MARTIN WEISS és BÉLA SPITZ Jamaica Refrigeration TELEVISION DIVISION Fő üzlet 97-02 150 St. közel Liberty Ave.,-ház JAMAICA. L. I. Fióküzlet 166-30 Jamaica Ave. Jamaica Ave., Elevated Line végállomásánál. JAmaica 6-2738-Nyitva esti 9-tg.-REpublic 9-7755 “Az Ember” huszonötéves amerikai jubileumára igen sok üdvözlő levél és távirat érkezett szerkesztőségünkbe. A helyhiány miatt lehe­tetlenség valamennyi üdvözlést leközölni s csak néhányat adunk itt mutatóba. De mindenkinek egyforma szeretettel köszönjük a szívből jött sorokat és minden levelet, minden táviratot elteszünk legszebb emlékeink közé. Köszönjük az együttérzést, a barátságot, a szeretet­nek és szolidaritásnak Írott megnyilatkozásait! Ezek a levelek és táviratok újabb erőt adnak küzdelmeinkhez. íme néhány kiragadott üdvözlet a levelek és táviratok sokaságából. Hogy mi fogja egybe a városias gondolkodó, becsületesen érzi amerikás magyarságot? Nyilván valóan “Az Ember” és “Az Em bér” vezénylő hidján Göndör Fe renc. Tán még alig inulalkozot ez meg inkább, közvetlenebbül ennyire érzékteljesen, mint enne! a hetilapnak idei összejövetelén március 29-én, múlt szombaton Az embereket nem car-ok, autó­buszok hozták a Hotel Rooseveli “Hendrick Hudson”-termébe Név York minden tájáról és vidékéről hanem a szeretetnek, bizalomnak megbecsülésnek hatalmas meleg hulláma. Ez a csodálatos bensc szeretet-hullám terelte az embe­reket egymáshoz Göndör Ferem köré, “Az Ember” betűjének tiszta visszhangjának varázsától vonz­­va, mint egy nagy családot, egy­máshoz hangolt sokaságos közös­séget. Sok küzdelem, még töbt szenvedés, kemény munka, meg­feszített akarat van ezek mögötl az asszonyok és férfiak mögött akik “Az Ember”-t és annak szer­kesztőjét vallják testvériségük ve­zérének; egyszer egy évben össze­jönnek, egymással kezet fogni, egymás szemébe nézni, visszagon­dolni a keserves elmúlt időkre eb­ben a minden lehetőséget bőven kitáró boldog, szabad országban és tanúságot tenni róla, hogy “Az Ember” az ő lelkűkből keletkezett, nékik való. De még tán soha nem volt “Az Ember” estélye ennyire melegen mosolygós, bensőséges, közvetlen összejövetel, mint az idén. Talán az is hozzájárult ehhez, hogy Göndör Ferenc és az ő újságja most töltötte be amerikai harcos létének negyed századát. De ha ez a jubileumi alkalom sokakat hivott, sokakat felajzott ünneplő kedélyre, másrészt ez az alkalom bizonysága volt annak, hogy Gön­dör Ferenc és az ő “Az Ember”-e jól dolgoztak, becsülettel éltek itten ebben a határtalan Ameri­kában. Mert huszonöt esztendő nagy idő, egy korszak, melynek avarja betemetheti még az emlé­két is ember munkájának, hu­szonöt év után már akárhányszor egy névre is alig emlékeznek; de Göndör Ferenc “Az Ember”-e ne­gyed század múltán ma is éppen olyan keményen, hűen, épp oly tiszta értelemmel képviseli a tisz­tes és liberális szándékú amerikás magyarságnak legjobbjait, mint mikor idehajszolták, mikor ide­költözött az elhagyott óvilágból. Egy hanggal sem lett fásultabb, épp oly népszerű és örömmel fo­gadott minden héten a maga kö­zönsége körében, mint huszonöt év előtt volt. Sőt, bizonyára még Inkább belenőtt a derék amerikás magyarság leikébe, kétségtelenül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom