Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-04-05 / 15. szám
Az elmúlt napokban vált ismeretessé, hogy Truman elnök nem 1 szándékozik résztvenni a közelgő választáson. Az elnökválasztási | küzdelem mezőnyében nem lesz ] ott Harry S. Truman neve s ezzel a versengés alighanem leegyszerü- j södik s a választási izgalom is erősen vészit az egyébként várható hőfokából. I Truman elhatározása a hivei. nek népes táborát lehangolóan érinti, azt a nagyon népes tábort, amely Újra, immár harmadszor is Trumant szerette volna látni az elnöki székben. Sokan nem értik, ! hogy miért áll félre Truman s miért engedi át küzdelem nélkül a vezetést valaki másnak? Mi, akik mindig a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel fogadtuk az ő kormányzati ténykedéseit s a legtöbb vonatkozásban feltétlen hívének váltottuk magunkát, most csodálattal tekintünk rá. A mi szemünkben most nőtt meg igazán az alakja, ezzel a váratlan elhatározással, amellyel félreállt a küzdelem utjából és könnyebbé teszi a hatalom átvételének és gyakorlását valaki másnak. Valakinek, akit majd a nép kiválaszt erre a feladatra, j Ritka erény és valóban emberi nagyság kell ahhoz, hogy valaki le tudjon mondani a hatalomról! Truman ezt tette s ezzel amúgy is j rokonszenves emberi profilja még : erősebben, még vonzóbban vésődik bele Amerika és a nemes jellemekre annyira áhítozó világ történetébe. Ez a demokrácia bibliájának egyik legszebb fejezete. A nép majd kiválaszt magának egy másik vezetőt és a nép bizonyára jói fog választani. Az elnöki szék nem hvtbizomány és a vezetők — uj vezető a régi" után — friss erővel, pihent munkakedvvel, uj tervekkel viszik előbbre Amerika és az emberiség ügyét. Az meg külön fényes passzusa ennek az áldott amerikai demokráciának, hogy Truman elnök elhatározását legelőször maga a _Jlép tudta meg, amikor meglepetésszerűen £ televízión és rádión át bejelentette elhatározását az' amerikai millióknak. Nem a kormányköröknek, nem a sajtónak, | nem a más országokban szokásos “jólértesüiteknek,” nem a diplomáciai testület tagjainak, de a népnek jelentette be legszemélyesebb döntését. A népnek, amelytől a szavazatait kapta és amelyet szolgál hét nehéz és kemény esztendő óta. Tisztelet adassék Truman elnöknek, a kiváló politikusnak, az igaz embernek, a demokrácia alázatos hívének, a nép nagy fiának" Megholt ár. Hevesi Ferenc Honolulu-ban meghalt Hevesi Ferenc dr., a budapesti Dohányhány-utcai nagytemplom volt főrabbija. Dr. Hevesi Ferenc a II. világháború alatt különösen nagy és veszélyes munkát fejtett ki a zsidó munkaszolgálatosok érdekében, 1946-ban, mikor már a kommunista uralom eljövetelét elkerülhetetlennek ítélte, elhagyta Magyarországot és az Egyesült Államokba jött. Mintegy félévvel ezelőtt a honolului izr. hitközség meghívta vezető papi tisztségbe, a legutóbbi napokban pedig meghívást kapott a George Washington-egyetemtől a héber nyelv és filozófia tanszékére. A meghívásnak nem tehetett eleget, mert az elmúlt hét péntekjén hirtelen szívroham éli« s meghalt. Halála súlyos vesztesége úgy felekezetének, mint az egész magyarságnak. GÖNDÖR FERENC POHUKAI HETILAPJA Reentered as second matter Aug. 4, 1942, at the post office at New York, .V y„ under the Act of March, 1879 SZERKESZTŐSE« ÉS KIADÓHIVATAL: 32t» East 79ST., NEW YORK, 21, N. Y. Pbone: Bütterfieid 8-6IÓÓ VOL XX Vii — No. 15 .NEW YORK, N. Y., APRIL 5, 1952. EGYES SZÁM ARA 20 CENT Nehéz szívnél próbáljuk megírni ezeket a bánatos sorokat. Nem tudjuk, még csak nem is sejtjük, hogy érünk a végére. Hogy lesz-e erőnk befejezni azt a szomorú Írást, amelyben bejelentjük az olvasónak a soha el nem felejthető nagy csapást, ami egyformán sújt le valamennyi Unket: Molnár Ferenc meghalt. Magyarul olvasó ember számára teljesen felesleges elmondani, ki voll és egy hosszú életen keresztül mit csinált, mit müveit, mi mindent alkotott Molnár Ferenc. De Amerika népe, mint általában az egész világ, éppen úgy ismerte és csodálta Molnár Ferenc teremtő zsenijét mint mi, személyes barátai, rajongó tisztelői és egy hosszú életen át lelkendező olvasói. A régi békebeli Budapestről indult el diadalmas útja, amely ragyogó írói megnyilatkozásain keresztül végigszáguldott az egész világon. A mi számunkra nem volt Molnár Ferencnél nagyobb iró ezen a földön. Könnyen lehet, hogy elfogultak vagyunk, de ez talán érthető, ha rágondolunk, hogy Molpár Ferenc teremtő zsenije gyermekkorunktól öregségünkig beragyogta egész életünket. Mi valamikor regesrégen Budapesten, a Duna partján voltunk fiatalok és ki ne emlékeznék rá, hogy mit jelentett sirámunkra Molnár Ferenc minden novellája, m i n de n könyve, minden színdarabja. Újságcikkei is élmények voltak, amelyeket lelkendezve olvastunk. Hogy mit jelentett ifjúkorunkban az "Egy gazdátlan csónak története,” a “Pál utcai fiuk,” az “Andor” és minden Molnár-könyv, nehéz volna elmondani, aminthogy világsikert ért színdarabjai, az “ördög”-töl a “Testőr”-ön, a “Farkas”-on, a “Vörös Malom”-on, a “Játék a Kastélyban“-on át, a soha el nem felejthető "Liliom”-ig, a világirodalom örök életű alkotásaivá váltak. MOLNÁR FERENC Nekünk nincs erőnk Molnár Ferencről se irodalmi méltatást, se nekrológot irni. Hiszen ö mindenkinél különb volt és Amerikában éppen úgy kiragyogott a neve a legelső írók és köttök sorából, mint a világ minden vészén, legalább úgy, mint valamikor régesrégen Budapesten és magyar szülőhazánk minden városában és falujában. VB határtalanul büszkék voltunk egy egész életen át Molnár Ferencre Ts tizenkét esztendő óta, amióta közös fogadott hazánkban, Amerikában élt, határtalan öröm volt a számunkra látni, hogy az Egyesült Államokban mily magasra lobogtatta a magyar dicsőség zászlaját. Senkinek nem volt a: amerikai irodalmi és szellemi életben olyan patinásán hangzó neve, mint a mi drága Molnár Ferencünknek. Könyvei, színdarabjai komoly eseményt és rendkívüli sikert jelentettek mindenkor. Az amerikai sajtó forró hangon ünnepelte Molnár Ferencet és minden színházi bemutató a kritikusok magasztaló elismerését váltotta ki. Számunkra öröm,- boldogság és büszkeség volt, hogy amerikai hazánkban Molnár Ferenc csodálatos karrierjében gyönyörködhettünk. Ezt jelentette szamunkra Molnár Ferenc, a méltán ünnepelt világhírű amerikai magyar iró. De még ennél is sokkal többet kaptunk Molnár Ferenc emberi egyéniségének varázslatos fényéből az elmúlt tizenkét esztendő alatt, örökre büszkék leszünk rá, hogy Molnár Ferenc meghitt, legközelebbi baráti köréhez tartoztunk.-A mi barátságunk több mint negyvenöt esztendővel ezelőtt kezdődött és Molnár Feri szivének utolsó dobbanásáig tartott. “A: Ember” - nek 1918-ban Budapesten megjelent legelső számában is ott fénylett már Molnár Ferenc neve és az évek során Európában és Amerikában egyaránt állandó cikkírója volt ez « nagy iró ennek a kis lapnak. Az /Ó fi-ben kitört világháború idején mint haditudósítók együtt dolgoztunk a sajtóhadiszálláson. Molnár Ferenc “Az Est”-lapoknak volt a haditudósítója, e sorok írója pedig a magyarországi szociáldemokrata párt napilapjának, a budapesti "Népszóvá"-nak. Baráti és testvéri kapcsolatunk elszakithatatlanul tartott az évtizedek során. Ez az én számomra őszinte öröm, büszkeség és boldogság volt, és könnyes szemekkel gondolok most rá, hogy barátságunk évről-évre, napról-napra mélyült. Semmi sem volt természetesebb, mint hogy amikor tizenkét esztendővel ezelőtt megérkezett Amerikába, én mentein ki elébe az ujságiró-hajón a tengerre, én vettem le az óceán közepén a hajóról, én öleltem először magamhoz uj közös hazánkban. Azóta baráti kapcsolataink csak mélyültek és a hétköznapok és ünnepnapok során állandóan Összeverődniük. Gyakran együtt töltöttük nyári vakációnkat és büszkeség volt számunkra, hogy Molnár Feri saját otthonának tekinti lakásunkat. “Az Ember”-nek állandó munkatárs illusztris cikkírója volt. ós lapunk mai számában közöljük élete utolsó kéziratát, amelyet a mi számunkra irt. Kell-e mondanunk, hogy mérhetetlen szomorúságunkban cs gyászunkban is mily boldogság és megtiszteltetés ez számunkra! És esztendőkön ál, mit jelentett nekünk az, hogy “Az Ember” müvészestélyeinek és báljainak tiszteletbeli elnöke és vezére Molnár Ferenc volt, mindaddig amíg csak beteg szive ebben meg nem akadályozta. Kegyelettel, gyászunkban mélyen megrendültén teizünk megilletödött vallomást arról, hogy mi Molnár Ferenctöl mindig csak kaptunk, és szeretetteljes hálán és baráti hűségen kiviil mást adni neki soha nem tudtunk. Elismerjük, hogy adósai vagyunk és maradunk néki, amíg élünk. Senkit sem érhetett az ö távozásával nagyobb és mélyebb csapás, mint bennünket. Még tán yyászbaborult özvegyét, Darvas Lilit, a nagy színésznőt sem, aki egy életen át állt minden szeretetével Molnár Ferenc oldalán és betegsége tragikus napjaiban is, gyöngéd gondozó hűséggel kitartott mellette. Darvas Lili tette Molnár Feri legnehezebb korszakát elviselhetővé. Igenám, de mi lesz most velem? Drága barátom, akire, mint amerikai és mint magyar egyaránt oly büszke voltam, engem is elhagyott. Árvagyerekként nézek a koporsója után annak a nagy írónak, kimagasló embernek, akivel nap nap után együtt jártuk Nem York uccáit és tereit és ott üldögéltünk kettesben a külömböző vendéglőkben. A Central Park árnyas fái alatt Molnár Ferivel ballagtunk és kimondhatatlan öröm volt számomra Vele tölthetni a napokat és a gyakran éjszakába hanyatló estéket. Élmény volt Vele együtt lehetni és számomra annyi mindent, örökre feledhetetlent jelentett M olná r Feri baráti társasága. Drága Ferikém, Te engem itt hagytál cs nem is tudha- _ tód, milyen nehézzé vált az én utam nélküled! Nyugodj békében és szent esküvésnek fogadd zokogásba fuló üzenetemet, amely csak annyit mond, hogy soha, soha, soha nem foglak Téged elfelejteni . . . Csütörtökön temették cl Molnár Ferencet. Koporsóját úgy állta körül a hatalmas gyászoló tömeg, mintha valamer—den egyetlen nagy család szivenütött tagjai volnának. Ä önmj be lábadt szemmel búcsúztunk a nagy halottól, akinek szent emléke örökre ittmarad valamennyiünk sebzett szivében. A mi Molnár Ferencünk halhatatlan. Nem tudjuk és nem is akarjuk elhinni, hogy Ö már nincs többé . . . 1 GÖNDÖR FERENC Án f Jk t, f, —r "j J ■ ' / ' -t