Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-01-12 / 2. szám
S-ik oldal kl EMBER January 12, 1952 MOST érkezett Budapestről EREDETI IMPORTÁLT ÜVEGEKBEN HUNY ADY jÁNOS TERMÉSZETES ÁSVÁNYVÍZ és a magyar Hortobágyon készült valódi Liptói Túró (Egyedüli elárusítója vagyunk egész Amerikában) Mindenféle ujmodu konyhafölszerelések. Nagy választék magyar hanglemezekben. Kérjen képes árjegyzéket! ■ ■ A AA., 1577 FIRST AVENUE H. ROTH & SON äjlt* Tel.: REgent 4-1110 Amerika legrégibb és legnagyobb magyar importháza. ?0<XXX>OOOOOOOOOOOOCK>OOOCX>CXX!OO<XXKXXX>OC>OOOCOOCK>OOi? HUNGARIAN GARDEN EMŐDY MARGIT és RÁKOSSY TIBOR énekelnek CSÜTÖRTÖK, PÉNTEK, SZOMBAT és VASÁRNAP este ----- és: GIZELLA, a KIVÁLÓ KONYHA!! ' pp • női .»ff prímás: ZETTL LACI tulajdonos Telefon: RE 4-9616 értem. Roggyant vályogviskó, az egyik oldala három akácoszloppal megtámasztva, nádteteje egyik , oldalon jó méterrel lejjebb csúszott, kicsit a földbe volt sülyeűve, nem tapasztották elég sűrűn, többet söpörtek ki belőle, mint amennyit behordtak a sárból. Az ajtaja nyitva volt. Bent a mester, sámlin ülve éppen azzal kísérletezett, hogy az egyik csizmáján éktelenkedő lyukat egy lószerszám maradványával befedje. Az egyik lábán csizma, a másikon kékesikos kapca, amiből a bütyök és cgy-két lábujj kikandikál. Láttomra a mester szolgálatkészen ugrott fel és igyekezett a lábát a csizmába visszarázni. 50 év körüli, szikár, kergeskezü, napbarnított magyar, a mesterségét bizonyosan nem a városban tanulta. Az üzlet berendezése a sámliból, egy borbélyszékiből, amin a helybeli bognár és kovácsmester szak&vaelőtte egy kis fiókos állvány a szerszámoknak, ahol a borotva és hajnyirógép mellett szépen megfért a kalapács, a harapófogó és egy-két házkörüli szerszám, mutatván, hogy ügyeskezü ember a mester és sokoldalú. Az állvány felett a falon egy keretnélküli üveg lógott, ami valamikor talán tükör volt. Leültem a székbe, a mester egy ugyanolyan kék csikós ruhát akasztott a nyakamba, mint amiből a kapcája volt és már fente is a közben levetett nadrágszijján a borotvát, aminek a fanyelét bizonyosan maga készítette. Azután ugyancsak magagyártotta ecsettel verte az arcomon szorgalmasan a habot. Ez az ecset meszelő 1 szőréből készült, kissé rugalmatlan és vastagszálu volt. Közben ■ elbeszélgettünk az időjárásról, a várható termésről, a magas adóról és a közelgő képviselőválasztásokról. Már gyanakodtam, hogy a mester a szúrós durva ecsettel fogja ledörzsölni a szakállamat, mikor kézbevette a borotvát és kérdezte: — Kanállal tetszik parancsolni vagy anélkül? A kérdés kissé meglepett, de nem akartam tudatlanságomat elárulni, igy visszakérdeztem: — Mi a különbség? — Hát kérem szépen, kanállal 15-fillér, kanál nélkül 10. — Csak csinálja kanállal, — mondom, gondolván ez drágább, tehát különb is. , Erre a szóra a mester lenyúlt a nadrágszárához és kihúzott onnan egy vakrozsdás kanalat, már be is dugta a számba, azzal feszítve ki az arcomon a bőrt és szorgalmasan húzta a habot le a borotvával. Szólni nem tudtam, mozdulni nem mertem, féltem megvág, csak amikor egy pillanatra megállt, hogy a borotváról a földre szórja a habot, toltam el a kanalat tartó kezét. — Csak kanál nélkül folytassa mester!. — kértem. — Kérem szépen, — mondja és a következő pillanatban már a i hüvelykujja volt a számban s igy végezte be a másik arcomon a le- | tarolást. j Ritkán éreztem magam annyira megkönnyebbülten, mint mikor végre felállhaíram a székből ■ és igyekeztem minél gyorsabban elkerülni innen. i — Mivel tartozom? — kérdeztem. — Hát kérem szépen, ugye volt j kanállal is, meg kanál nélkül is— 1 mondja a mester, — hát tessék adni 13 fillért. Fizettem és siettem ki az utcára, hogy kedvemre kiköpködhessem magam. Hollywood, Calif. Szilveszter, 1951. KEREKES ANDRÁS MEGY A VONAT... Irta: PERNEKI MIHÁLY- j Mennek a vonatok, hajók, a I repülőgépek, szelik a világot a átölelő sínpárokat, tenge rekét, levegőt, viszik egyik or: szágból a másikba az orosz ‘ igából kitört menekültek, * emigránsok tömegét, akiket i még szabad földön is hajt a . félelem, hogy tovább!, mert i még annak: a gondolata is bes teggé teszi őket, hogy egy há■ ború esetén újra: szembeke- 5 rülhetnek a hátizsákjukban mindent elárasztó zsamoksá‘ got cipelő oroszokkal. Érthető az e vad, minél to, vábbra való tolongás, hisz mindenkinek csak egy bőre , van, ha abból kirázzák, nincs földi hatalom, aki pótolni . tudná ezt a pont ránkszabott > bőrtarisznyát. i Kellemetlen, de mitsem le■ hét tenni ellene. 1 Emberi betegség: mindenkinek van egy elképzelése sa. ját halálát illetőleg s nem szereti ha felfordul vele ez az , elképzelések bölcsője, s fejére j, ejtik idő előtt. Márpedig az oroszoknál soh- sem lehet tudni, hogy az álta' lánosan használt kasza fce- 1 lyett, nem-e sarlóval vagy • kalapáccsal aratják ki belőle “ az életet. Azt is megszokták az emberek, hogy az egyik ezt, a másik azt tartja az élet értelmének. Az oroszok nem komplikálják, hanem egyszerűsítik ezt a bonyodalmas “kispolgári” folyamatot, olyképpen, hogy az élet értelme őket szolgálni, azon túl minden ér- | telmetlen, s addig ütik, hajszolják mig kiizzadja a nekik! szükséges gyöngyöt, aztán —. mint felesleges társadalmi; terhet — bedobják valame- , iyik kezük ügyébe eső temető j sirgödrébe, hogy ne legelje el a még szükséges igavonók elől a füvet^ j Ázsiai szellem, amit más sohsem ért s érthet meg. Van még az embereknek egyéb furcsa bogaruk. Te- j szem: nem szeretik, ha evés vagy álom közben zavarják ( őket. Enni nem igen adnak ( rabszolgáiknak s igy a zava- j rás lehetősége zéróvá törpül, a könnyű álom legendájának megszüntetéséről pedig az “önkéntesen” felajánlott túlórák, éjfélbe nyúló szemináriumok gondoskodnak, hogy az a fáradságtól állati mélységű legyen s igy kiküszöbölik a zavarás lehetőségét, sőt, a bő zsákmányból az orvostudománynak is adhatnak kölcsön, aki eldicsekedhet, hogy megszüntettte az emberiség egyik alattomos betegségét: az álmatlanságot. Mindenki Sztálin - renddel, kötéllel a nyakába jár, mint valami uj raszkolnyikov-szekta tagjai, s e Sztálin - rendre elő van terjesztve minden talpalattnyi föld még fejjel és nyakkal rendelkező állampolgára. Kihúzni a fejet e kitüntetések alól még azok sem tudják, akik hurokra vannak hivatva huzni a kötelet, hóhér és áldozat egyteknőbe van dagasztva ez istenverte paradicsomi konyhán. Hol egyiket, hol másikat sütik előbb hullává, minden rendszer és szabály nélkül, a vak véletlenen múlik, ki kerül előbb a sütőlapátra. Csak azt nem érti az em- ; bér, hogy heves szószólóikat j miért nem viszi az ördög ha- j za, belekóstolni a maguk-sü- [ tötte-főzte tésztába, miért t mással akarják lenyeletni a. dögvészt terjesztő pilulát? Ha nagydobbal nem lehet j verebet fogni, kötéllel embereket, ez utóbbit elnevezik “felszabaditási érd emrendnek,’’ s ezt addig hirdetik szóban, Írásban, képben és más egyebekben, mig a “ki- i tüntetettek” egyik része el-isi hiszi, aki pedig nem, elküldik a másvilágra jeget árulni. Náluk nincs szegény dolgozó, mert mindenki föld-, gyár-, bánya- és egyéb tulajdonos, csak az a baj, hogy e föld, gyár, bánya, stb. részvényeket a Holdban lehet értékesíteni. Egy lyukas krajcárt nem érne annak az élete, aki — mondjuk — öregségére való hivatkozással a “részét” ' követelné abból a földből, gyárból, bányából, ahol roncs lett. Golyót kapna a tarkójába, nem pedig “részt.” De hol van náluk “öregség”?! 40-45 éves korban már erő, ideg és velőnélküli ténfergő emberi bőregerek , Bogaruk az “ifjúmunkás \ falvak” és városok létesítése, már pedig ebbe a keretbe nem férnek bele a gyár és egyéb “tulajdonukból” kiszorult volt dolgozók. Nyugdijuk vagy öregségi járulékuk annál az elérhetetlen hatalom- 1 nál van folyósításra kihelyezve, aki a mezők liliomát s az Ég madarait szokta táplálni. | Egy örömet engedélyeznek : porma rabszolgáiknak: fel| vonulni és ordítani. Ha ez ' j utóbbi kettőt erőmennyiséggé ': vagy nyersanyaggá lehetne változtatni, az atomerő hatása limonádévá sülyedne. Ha már gyáraikból hiányzik a réz, legalább itt igyekszenek azt “kivágni,” kibá- I nyászni a torkokban rej töző ércet, a karokban szunnyadó i acélt. | Aki lépést vagy hangot téveszt, elviszik egy kis szibé: riai tánc- és illemgyakorlatj ra, ahol aztán ott is felejtik bokros elfoglaltságuk közepette. | Megy a vonat, mennek a vonatok, hajók, repülőgépek s viszik a pokol kapuján át kisurrant tömeget. De álljunk meg egy pilla| natra. Ebben az országról-or; szágra tolongó tömeg ben I vanak olyanok is, akik még , tegnap még más katlan alatt ' ugyan, de ugyanezek a szen- I védések alá fütöttek. Szarvuk | volt, amivel halálra öklelték ! az ártatlanokat, most zsebretéve döfő szőrszálaikat, angyalnak öltözve men nek, mennek, de biztos helyen kij tör belőlük a múlt ördöge, újra felöltik rejtett szarvukat, |s hadonásznak vele. A halot: tak szemrehányó tekintete | nem ér fel hozzájuk, túl gonoszok ahhoz. Hamut szórni a fejükre túl piszkos a lelkűk. Bünhődés helyett ismét büntetni akarnak, — ártatlanokat Soha ilyen elkényeztetett emigrációt nem ismert a vi- I lág. Fogalmuk sincs egy emig- : i ráns életéről, itt-ott olvasott j j vagy hallott idevonatkozó I történeteket magukra vonat- i koztatva tetszelegnek ennek a szomorú szónak értelmében. ! Még eddig egy egy emigrá-! j ciót sem várt s karolt fel a j ! mai I.R.O -hoz hasonló szervezet, akinek szavára a vi-1 lág összes hatósága hallgat s tartózkodási engedélyektől a: tovább vándorlásig mindent .elintéz. A Rákóczi-emigrációnak az! a része, aki nem katonásko-! | dott, bizony nyomorultul ten- ; gette életét, magával a fejedelemmel együtt, akinek nagyon vékony járadékot adott! a francia udvar s e sovány se- ! gélyt — az akkor szokásos — kártyaház-engedéllyel pótol-! ta. (Majdnem minden főurnak volt ilyes jövedelmi forrása.) ! A Kossuth-emigráeiót sem támogatta senki. Hányódtak, tengődtek. A Horthy-terrorja elől menekültek pedig valóságosan üldözött vadak voltak. Legtöbb ország még tartózkodási ! engedélyt sem adott a részükre. Feketén éltek, hamis nevekkel s ha elkapták, kezdődött a kálvária, börtön, utána kitoloncolás, bujdosás egy újabb országban, ahol kezdődött minden elölről. Hol volt akkor olyan segélyegylet, ami tartózkodási engedélyt szerzett, vízumot, vasúti-, hajójegyet más országba? j V A mesék birodalmában. Nem is tudja a mostani emigráció, minden kisebbnagyobb baja ellenére, milyen menyországba csöppent az előzőkhöz képest. * Igen, megy a vonat, mennek a vonatok, hajók, repülőgépek . . az oroszok öklüket rázva átkozódnak utánuk s azok felé az országok felé, amelyek hajlandók befogadni s egy darab kenyeret biztosítani ezeknek a szerencsétleneknek. Náluk is mennek a vonatok, hajók, repülőgépek, még sűrűbben, még zsúfoltabban, de ezek az élet elől a halálba viszik az‘ embereket Szibériába, bányákba, internálótáborokba. Visszafordulnak - e valaha ezek a vonatok, hajók, repülőgépek? Nem kétséges, csak megritkult szállítmánnyal. S kérdés, mit visz magával e szállítmány? A külföldön látott és hallott magasabb gondolkodást-e — vagy a hazulról magukkal hozott bosszút? Csak külföldön hangoztatják-e, hogy magyar és magyar között nem lehet külömbség vagy állják szavukat hazamenetel esetére is? S kit ismernek el magyarnak önmagukon kivül? Mert ne feledjék, hogy otthon az átélt borzalmak egységessé kovácsoltak mindenkit, felesleges ezt az egységet megbontani, meg nem is lehet büntetlenül. S ha majd hazafelé csattognak velünk a vonat kerekek, dohognak a hajógépek, zugnak a repülők motorjai, ne felejtse el senki, zsebéből kirakni a bicskát, revolvert, kötelet, s helyettük betenni a törvénykönyvet.
