Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-03-22 / 13. szám

4-ik oldal KL EMBER GÖSjDÖR FERENC POLITIKAI HETILAPJA i ... .. .. --------------- | uh^ji^ihiiiniiBaaiB ———iiw in 401 THE MAN f Editor and Publisher: FERENC GÖNDÖR, szerkesztő-kiadó Published weekly, except the last four weeks in August. — Editorial and Publishing Office — szerkesztőség és kiadóhivatal: 320 East 79th Street New York 21, N. Y. Telephnoe: Butterfield 8*6168 Yearly Subscription Rates: In United States $10.00. In Foreign Countries $10.00. Single Copy 20 Cents. Vol. XXVII New York, N. Y., March 22, 1952 No. 13 Re entered as second class matter Aug, 4, 1942, at the post office at New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879 Az Emberről --- Az Embernek Irta: TÁBORI PÁL r' i. Nagy örömmel olvastam Az Em­berben Bors Péter cikkét Pünkös­­ti Andorról. Öröm és megköny­­nyebbülés számomra, hogy Pandor barátomban senki sem csalódott s hogy becsülettel és tisztességgel megállta helyét a náci időkben. (Amit, sajnos, kevés emberről le­het elmondani.) Ennyi haszna legalább volt a múltban való. bo­­garászásnak: hogy egy kitűnő szín­házi ember emlékét tisztázta. Ami viszont a másik hozzászólást illeti, bár Az Ember szerkesztője lovagiasan lezártnak jelentette ki az ügyet, én úgy érzem, hogy mé­gis föl kell hoznom ismét. Barabás Sáriról van szó. Én is tisztelem a hölgyeket s világért sem bántanék meg senkit sem igazságtalanul. De mielőtt a magam részéről lezárnám a dolgot, szeretném, ha Barabás kisasszony két kérdésemre felelne: 1. Ha a “Magyarország” október 28-i száma tévesen és jogtalanul sorolta nevét a nácivá lett Fészek igazgatósági tagjai közé, hol és mi­kor tiltakozott ez ellen? Szeretném a levélmásolatot vagy ujságkivá­­gást látni, amely ennek a tiltako­zásnak bizonyságát őrzi. Vagy ta­lán névrokonával tévesztették ösz­­sze? A “szemenszedett valótlansá­got” nem én találtam ki, hanem Az Ember-t idéztem, amely vi­szont a pesti lapot citálta. 2. Miért kellett Barabás kisasz­­wonynak 1943-ban “egy szebb és nemesebb világ kapuit” éppen Ber­linben s éppen horogkeresztes lo­bogó előtt feltárnia? Géppisztollyal kényszeritették, hogy a náci fővá­rosban énekeljen? Volt a magyar művészek közül néhány, aki nem ment Németországba, sőt otthon is inkább befogta a száját. Mondjuk Karády Katalin vagy Jávor Pál. S arról sem tudok, hogy Békeffi László valaha horogkeresztes zászló előtt konferált volna. Amint erre a két kérdésre kielé­gítő választ kaptam, tisztelettel és azonnal bocsánatot kérek, hogy Barabás kisasszonyt náci mara­déknak neveztem. 2. 1944 december 30-án említi elő­ször Az Ember Teleki Gézának, Teleki Pál fiának nevét, aki aztán a debreceni kormány minisztere lett. Teleki Pált hosszú éveken át ismertem a cserkészmozgalommal kapcsolatban. 1926-ban, a megye­ri nagytáborban egy-két éjszakát közös sátorban is töltöttünk. 1929- ben a nagy angliai jamboreen, ahol a magyar cserkészek szállás - mestere voltam, sokat beszélget­tünk. Ezzel kapcsolatban talán szabad legyen elmondanom egy történetet, amely nagyon jellem­ző a régi Magyarország diplomá­ciai karának nívójára. Mint szállásmesternek, az is a munkám közé tartozott, hogy a 850 magyar fiú londoni tartózko­dását előkészítsem. Maga a jam­boree Birkenhead mellett volt, a szép Arrowe Parkban. De Lord Rothermere, az ujságkirályok szo­kott bőkezűségével, tíz napra meginvitálta az ;|agol fővárosba a magyar cserkészcsapatot. En­nek részleteit beszéltük meg Kiss Ferenccel és dr. Fodor Nándorral, akik akkor Rothermere magyar titkárai voltak. Többek között Rothermere a magyar cserkészve­zetőket a Savoyben bankettre is meghívta. Teleki Pál valamivel a jambo­ree megnyitása előtt érkezett Londonba. A magyar követségen referáltunk neki az előkészületek­ről Zichy Rubido követ jelenlété­ben. Zichyt szerették Angliában, mert jól bridzselt. Különben — Isten bocsássa meg neki — ret­tentő nagy marha volt szegény. A bankettre került szó s arra, hogy azon a magyar követnek is jelen kell persze lennie. Zichy fölhúzta az orrát. — Azzal a zsidóval nem ülök le egy asztalhoz — mondta. “Az a zsidó” Lord Rothermere volt. Aki persze sose volt zsidó; de Zichy szemében nyilván min­den újságíró (sőt ujságkirály) is az lehetett. Rothermere három évvel előbb írta meg cikksorozatát Trianon ellen s akármi volt az inditó oka (felerészben őszinte barátság, felerészben amolyan bulvárlapos STUNT, hiszen min­dig kereszteshadjárathoz keresett okot) kétségtelenül rokonszenvet teremtett a jogos magyar sérel­mek iránt. Teleki nagyot nézett. Aztán csöndesen mondta: — Kedves Rubido, ha megen­geded, felhívom a külügyminisz­tériumot és bejelentem nekik ezt az elhatározásodat. Zichy Rubido ott volt a ban­ketten. Teleki Pál politikában, világné­zetben nagyon messze volt a nyu­gati liberalizmustól, a magam hi­tétől. És én mégis nagyon nagy embernek tartom, aki akkor ami­kor Horthyék német nyomásra aljasul megszegték a magyar-ju­­goszláv barátsági szerződést, ön­kezével vetett véget életének, sem­hogy társa legyen ennek a gaz­ságnak. Becsülete makulátlan maradt s amikor “The Ragged Guard” című könyvemet az ő em­lékének ajánlottam, ez volt az eszemben s nem a kurzus idők né­mely eltévelyedése. Amellett igazi nagy tudós is volt, akinek bölcs és higgadt Ítélkezését Anglia és Tö­rökország döntőbíróként vette igénybe a mossuli vitában. AZ EMBER March 22, 1952 Teleki Géza talán nem emlék­szik arra, hogy 1929-ben együtt mentünk ki az elstree-i filmgyár­ba, ahol valami Zoro-Huru filmet forgattak. Cserkészruhában, ár­­valányhajas kalapban tettük a látogatást és a filmgyár reklám­főnöke előhívott egy csinos, igen hiányosan öltözött starlet-et, ösz­­szefogatta a kezünket és a höl­­gyikét a tenyerünkre ültette. A képet meg is kaptam s amikor Géza, volt cserkésztársam, minisz­ter lett, arra gondoltam, hogy ime, milyen kitűnő “zsarolási” al­kalmam nyílt egyszerre. (De aztán mégsem használtam fel az alkal­mat. Abban biztos vagyok, hogy Te­leki Gézának az uj, felszabadított Magyarország jövőjében még ré­sze lesz. Apja miatt és a maga tudása és tehetsége miatt is. 3. 1945 január 13-ikán Az Ember egy berlini jelentést idéz az oro­szok viselkedéséről Erdélyben — arról, hogy miként becstelenitet­­tek meg asszonyokat és lányokat, hogyan raboltak és gyilkoltak. Bi­zony ezt akkor senki sem hitte el Nyugaton s Az Ember szerkesztő­je is kétkedő, cáfoló megjegyzést fűz hozzá. Azóta, sajnos, tudjuk hogy az igazság a berlini jelentés volt s hogy a nácik és vörös had­sereg egy jó része között semmi­féle különbség nem volt viselkedés dolgában. 1945 óta rengeteg cikk, szemtanú vallomás, könyv jelent meg. A katona soha sem angyal— mondotta egyszer Napoleon. Egy­­egy nemzet hadseregének erkölcsi nivóját azonban a kilengések, bű­nök SZÁZALÉKSZÁMA határoz­za meg s az a fontos körülmény, hogy ezeket megbüntetik-e vagy sem? Mig az angol és amerikai hadseregben mindig megtorolják a katonákhoz nem méltó maga­tartást, az oroszok, egybehangzó tanúskodás szerint, ezt a lehelj legritkábban teszik csak meg. 1945 decemberében hallottam Bu­karestben először: “Stalin két hi­bát követett el. Először, hogy megmutatta Európát a vörös hadseregnek — másodszor, hogy a vörös hadsereget megmutatta Európának.” S talán éppen ez a reménysége a szabad világnak — hogy a legjobb kommunista-elle­nes propagandát a kommunista Szovjet Unió katonái végezték és végzik el. Mme Konow karrierje... Csak a 18-ik században voltak ilyen káprázatos női karriérek, a­­milyen a most fényesen szereplő Mme Konow, a “hajó - királynő” személye mögött rejlik. Az ame­rikai újságírók megérezték, hogy ez a bájával és okosságával, köz­vetlen fölényével mindenkit le­nyűgöző messziről jött sudár asz­­szony, hogy ez valami rejtélyesen különös. És irkáinak róla, tapo­­gatódznak körülötte. De mit tud­ják ők, hogy is tudnák. Megmond­hatjuk hát az amerikai kollégák­nak, hogy ez az olajhajó-szakértő, vállalati igazgató, aki könnyed passzióval mesélte el a szenáto­roknak hogyan keresett ő három­vagy négyszázezer dollárt pár nap alatt, pusztán az eszével és lénye varázsával, hogy ez sokkal mesz­­szibbről jön, mint ők képzelik. Ugyanis Husztról, Ruszinszkóból. i Ha utánajárnának, rájönnének, hogy ez az Olga már egyszer sze­repelt New Yorkban a nagytársa­ságban és a világpolitikában, vagy tiz éve, akkor mint Mme Krofta. De még mielőtt Mme Krofta lett volna belőle Prágában — Rappo­port Olga volt Huszton. Ám már akkor is volt valaki, akkor is sze­repelt. Olyan a lénye, olyan a te­hetsége, hogy nem lehetett észre nem venni; csillag volt a homlo­kán. Abból a nemes Rappoport­­familiából való, az Oporto váro­sából világra szétszaporodott por­tugál sarjból, amelyik Napoleon egyik marsallját meg D’Annunziot adta, hát könnyen rázödott ki be­lőle egy Mme Konow, üzleti zseni is. A szüleinek földecskéje, szőlle­­je volt Huszton, mert Ruszinszkó­­ban a Rappoportok is parasztok. Az édesanyjának fogadója is volt abban a nagy, poros faluban, amely azonban a cseh kormány­zat alatt Ruszinszkó székhelye volt. Itt sürgött-forgott a kis Ol­ga. A szefárd ősökből nem volt benne már semmi, hanem a szarmaták kemény szőkeségét su­gározta nádszál termete, arany­­haja, vonzó lénye. Beszélt azon a három nyelven, ami nélkül az or­szágban nem lehetett meglenni: oroszul, magyarul és zsidóul, de az anyanyelve az volt amit az is­kolába taniüt, a cseh. Ámbár az iskolákkal nem igen tudott mit kezdeni, rég túl volt már ö azon. Olyan volt a tehetsége, intelli­genciája mint a tűz, úgy fogott. Volt a korcsmájukban egy öreg pincér, aki valaha táncosként jár­ta be a világot, aztán hazajött rokkantnak. Attól megtanult bal­lettet táncolni, zongorázni, s per­sze jobban mint a pincér, megta­nult tőle franciául is. Süldőlány korában a város nevezetessége volt, fellépett jótékonysági alkal­makkor, köz-ünnepségeken. Sro­­bár kormányzó bemutatta magá­nak a kis csodát és felléptette a fogadásain. Sugárzott körűié a báj. A kormányzón kivül még má­sok is foglalkoztak a kis Olgával, segítettek néki. Mikor felnőtt, Prágába küldték tovább tanulni. A zeneakadémiát végezte. Ott lakott a prágai bohé­mek tanyáján, a “Flora’’-penzió­ban. Ez a jobbfajta “rooming­­house” egy gazdag cseh patrícius finek, Krofta külügyminiszter unokaöccsének a tulajdona volt. Az övé volt Prága legelőkelőbb szállodája, a Hotel Alcron is. a nemzetközi diplomácia gyülekező helye. Nem lehetett másként: Krofta megismerkedett Olgával és elvette feleségül. Kislányuk született, dp Olga nem élte a gaz­dag ember feleségének életét. Ha­nem jobbéra ő igazgatta a két hotelt, mert hamarosan jobban értett ehhez is, mint a mestere és ura. Huszton építtetett egy szép házat az édesanyjának, ez volt a város nevezetessége, mutogatták: a Kroftáné háza. Esténként nagy estélyiruhában, megjelent a dip­lomaták asztalánál az Alcron­­ban; abba is belekotnyeleskedett, a külpolitikába, hiszen az is jó­formán családi érdek volt. Hogy mennyire az volt, azt az ő éles, ösztönös intelligenciája megérez­te, csalhatatlanul. Amikor látta, a hatalmak kiadják Csehszlováki­át Hitlernek, egy percig sem volt kétsége benne, hogy nincs az az erő és befolyás, ami megmenthet­né Rappoport Olgát Husztról a fenevadaktól. Nem is annyira magát féltette, hanem a kislá­nyát. Tudta, hogy ha azt együtt fogják meg vele, az is elpusztul. Mig ha ő eltűnik, a kislány meg­menthető. Ezért, közös megegye­zéssel elvált az urától, holott iga­zán nagyon szerette és Hitlerék elől Parisba menekült. Onnan, még idejében, New Yorkba. Itt, egy előkelő hotelben volt a szál­lása, és Mme Krofta—vagyis, cse­hül, Kroftova—csakhamar a de­mokratikus csehszlovák emigráció politikai szalonjában játszott sze­repet. Elragadó lénye, bájos okos­sága, szőke karcsúsága, feltűnt és vonzott. Jan Masaryk, régi isme­rőse, itt is kereste a társaságát. Remekül öltözködött: és csak ke­vesen tudták, milyen okosan ol­csón. Ehhez is jobban értett. A felszabadulás után rögtön ro­hant Prágába. De nem másért, csak a kislányáért. Neki mesél­hettek a cseh politikusok, ő job­ban tudta, érezte mi jön ott. Hoz­ta a lányát és visszajött Ameriká­ba. Férjhez ment újra, ehhez a Konowhoz, egy norvég-amerikai — ha nem is hajósmágnáshoz, de hajó-gentryhez. És ime, már a haj óüzlethez is jobban ért. Csak amit tudunk a nyilvánosságból: félmilliót keresett olajhajókon. Ma harmincnyolc éves, ősz sávok a hajában, de nem festi; mosoly­gós bájjal viseli, régi karcsúság­gal, az érett szépségét. Egy “biog­ráfiát” élt át. Jól megtanították zongorázni Prágában, — minden hangszeren játszik ... És ezt a fajtát akarta kipusztitani Hitler! Adler Izsó halála Az amerikai magyar társada­lomnak általános szeretetben és megbecsülésben álló tagja távo­zott az élők sorából. Dr. Adler Izsó volt előkelő pesti ügyvéd meghalt Hollywood-ban, hosszas szenvedés után. Családja és ki­terjedt baráti és ismerősi köre gyászolják. PAUL L FISHER, Inc. INTERIOR DECORATOR TELJSS VAGY RÉSZLEGES LAKÁS BERENDEZÉS FINOM, ÍZLÉSES, VÁLOGATOTT BÚTOROK • DINING ROOM • LÁMPÁK • BED ROOM • ASZTALOK • LIVING ROOM • SZŐNYEGEK • KITCHEN SET • ÍRÓASZTALOK RÁDIÓK és TELEVISION gyönyörű kivitelben. — ANTIQUE és MODERN STYLE — Látogasson el, nézzen körül Paul Fisher gyönyörűen berendezett minden SHOW ROOM-jában. 6 West 24 St. (near 5th Ave.) New York City Telefon: ORegon 5-6348 és 6349 Hallgassa RÁDIÓ programunkat minden VASARNAP délután 3-5 között a WWRL állomáson (1604 kcL). .

Next

/
Oldalképek
Tartalom